Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Isaburo Nagai
JAPÁN VÉLEMÉNY TOLSZTOJRÓL

(Tolsztoj és a buddhizmus)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: Nyugat, 1911, I. 719-725. oldal


I.


Annak a kornak, amikor még azt hitték, hogy a kereszténység és a buddhizmus közt semmi összefüggés sincs, úgy látszik, vége szakadt. Egyrészt a modern tudományos kutatások közelebbi viszonyba hozták a keleti és nyugati civilizációt, másrészt az újabb búvárlatok azt mutatják, hogy a buddhizmus és a kereszténység közt szembeszökő hasonlóságok vannak. Sőt egyes kutatók arra a föltevésre jutottak, hogy a két vallás egy helyen született, ott, ahol a hajdani kereskedelem élénkebb volt, mint általában hisszük, és a keleti és nyugati eszmék elvegyültek egymással, amint ősrégi időkben a karavánok azokat odahozták a világ minden tájáról. Új kutatások szólnak arról, hogy ősi időkben mint folyt nagy méretekben a kereskedelem zsidók, perzsák, kínaiak és hinduk közt. A tel-el-amarnai levelezés fölfedezése mutatja, hogy K. e. 1400-ban mily élénk volt az összeköttetés a babiloni kormány, Egyiptom és a hettiták közt. Nyugat-Ázsiában nagy országutak voltak, melyeken kereskedelmi karavánok utaztak Babilóniából Palesztínába és Egyiptomba. A keresztény kor elején szárazföldi és tengeri utak vonultak Európán és Ázsián keresztül. A kínai Csang Kien K. e. száz évvel utazott nyugatra. K. u. 61-ben Ming Ti kínai császár követei Indiába mentek, sok országot jártak be és kitűnő tanítókat hoztak haza Indiából. Parthiából a második században hittérítők jöttek Kínába. Így a távoli Kínának is régi összeköttetései voltak nyugaton. Hindu, parthiai és nesztoriánus hittérítők mintegy kétezren éltek Lojangban, Kína régi fővárosában ezer év előtt. Másrészt, mivel Babilon és India oly közel estek egymáshoz, a politikai, kereskedelmi és vallásos eszmék nagy mértékben mindannyiokra nézve közkincsekké váltak. Így tehát joggal tehető föl, hogy a különféle eszmék átvétele sokkal gyakoribb és könnyebb dolog volt, mint ezt rendesen gondolnók. Így tehát az új buddhizmus (magas buddhizmus vagy Mahajana), mely Buddha halála után ötszáz évvel, vagyis mintegy ötven évvel Szent Pál kora után keletkezett, könnyen lehetett alávetve keresztény befolyásnak, avagy esetleg az előbbi volt a kereszténységre hatással.
E részben azonban a tudósok véleménye még nem alakult ki eléggé, hogysem ma végérvényű ítéletet hozhatnánk. Noha oly emberek, mint Lillic Angolországban és Renan Franciaországban hangoztatják a buddhista befolyást a kereszténységre Palesztínában, újabb tanulmányok, mint Prof. Lolydéi a tokiói császári egyetemen, Dahlmanéi, ki jezsuita hittérítő Japánban és dr. Richard, a közismert baptista hittérítőéi Kínában, egészben véve inkább a kereszténységnek a buddhizmusra, éspedig a magas buddhizmusra gyakorolt befolyásáról tanúskodnak, mint fordítva.
Annyi tény, hogy a kereszténység és buddhizmus valamelyes kölcsönhatásnak ki voltak téve, mert egyébként bajos is lenne a jelenleg oly szembeötlő számos eszmei és alaki megegyezést magyarázni. Az említettem szerzők első föladata az volt, hogy a kereszténység és a magas buddhizmus közti viszonyt megvilágítsák. A buddhizmus eredetéről dr. Richard így szól: "Évről-évre világosabb lesz, hogy az új buddhizmus és kereszténység forrása egy volt, Babilónia, ahol több zsidó próféta írta dicső látomásait isten eljövendő országáról. Babilónia ekkor sűrű összeköttetésben volt a nyugati Indiával és Perzsiával, valamint Júdeával, Egyiptommal és Görögországgal. E központból hordták szét az életet keltő igazságokat, mint magvakat, kelet és nyugat felé, ahol bizonyos tekintetben módosultak a különféle viszonyok folytán."*


II.


A részletesebb megvitatás előtt világos képet kell szereznünk a buddhizmus bonyolult iskoláiról és tanairól.
A buddhizmus két fő csoportra oszlik, t. i. a Hinajánára (kis vagy primitív buddhizmus) és a Mahajánára (nagyobb, magas vagy újabb buddhizmus). Gantamô Buddha életében nem voltak tanításairól könyvek, azonban egy, a XIV. századból való japán forrásmunka szerint a hagyomány azt állítja, hogy Buddha halála (K. e. 543) után ötszáz évvel virágzó hinajána (primitív buddhista) iskola volt, ellenben a mahajana (magas buddhista) iskoláról senki sem tudott. Buddha halála után ötszáz évvel írta Moming (Asvagosa) könyvét A Mahajána hitről. A mahajána iskola mindenfelé virágzani kezdett, a hinajána azonban elhomályosult.
Figyelemre méltó a mahajána hitalapítónak, Asvagosának élete. Pontos adatok nem állnak rendelkezésünkre, de tudjuk, hogy bramin volt, aki a buddhizmusra tért át, és hogy sokat utazott India középső és nyugati vidékein. Egy ismeretlen nevű észak-nyugati indiai királlyal élt egyidőben, sőt talán nevelője is volt, aki a keresztény kor első századában élt. Dr. Richard méltán nevezi a buddhizmus Szent Páljának, mert az ő iskolája a keresztényhez hasonló eszmét tartalmaz, t. i. a hit általi üdvözülést.
Azt is mondták némelyek, hogy tanait Tamás apostoltól vette át, aki a Kasiba dinasztia alatt élt Indiában, ez azonban nagyon kétséges. A két buddhizmus közti fő különbség, hogy a magas buddhizmus istennek nyilvánította Buddhát, a primitív ellenben egyszerűen embernek, tanítónak, reformernek tekinti. Asvagosa új vallásalapításával kezdődik Buddha istenítése és imádása. A két vallás közti különbséget e pontokba lehetne foglalni:
1. A régi buddhizmus ateista volt; az új teista.
2. A régi buddhizmus a saját érdemen való üdvözülésben (karma) hitt; az új isten segítségében is bízott.
3. A régi buddhizmus a gonosz világtól való elvonultságban hitt; az új a világban való élést hirdette és mások megtérítését a legnagyobb erényként dicsőítette.
4. A régi buddhizmus számtalan vándorlásban hitt, mielőtt a nagy tömeg megszabadulhat; az új a paradicsomba jutásban hitt, egyszerre, költözés nélkül.


III.


Akik ismerik a buddhista szertartást, a katolikus szertartásban meglepetve veszik észre, mint nyilvánulnak meg ugyanolyan szertartási eszmék, áthatva a kereszténységet és buddhizmust. E sorok írójának személyes tapasztalata ez a különös meglepetés, melyet érzett, amikor először volt katolikus templomban Amerikában. A keresztény és buddhista rítusban ugyanazon fölfogást láttam magam előtt, mint pl. a papok köntöse, a tömjén használata, egy régi nyelv megtartása ceremoniális célokra, a képek tisztelete stb. Nem kisebb volt meglepetésem, amikor először pillantottam meg Fra Angelico festményeinek másolatát, látva a szembetűnő eszmei rokonságot a régi buddhista és keresztény festők közt. Dahlman is nagyon hangsúlyozza, hogy a buddhista festők keresztény befolyás alatt álltak. Szerinte Buddháról kép egyáltalában nincs a keresztény kor első százada előtti korból.
Dr. Richard is úgy véli, hogy a kereszténység és újabb buddhizmus föltűnő rokonságot mutatnak még oly eszmékben is, mint a Messiás és a Háromság. Szerinte a buddhizmusban csodás fejlődést látunk ateizmusból a teizmusba, továbbá a teizmusból a monoteisztikus háromságba. A Lótusz Evangélium utolsó fejezetében állandó a hivatkozás a "nagy", "előrehaladt" vagy "új" hitre, mint egyedül üdvözítőre a "kicsiny", "primitív" vagy "régi" hittel ellentétben. Az új hit oly csodásan hasonlít a kereszténységhez, hogy helyesen lenne nevezhető "pre-nesztoriánus kereszténységnek". Ugyanez a szerző még egyéb hasonlóságokat is jegyez föl: az egy isten jelzése alfával és omegával, a Megváltó mint az élet és halál kulcsának bírója, a tizenkét apostol és a tizenkét buddhista tanítvány stb.


IV.


Mindezen hasonlóságok mellett is a kereszténység és buddhizmus teljesen eltérő színekkel bírnak a maguk szellemi tájképein, még ha bebizonyítottnak is tekintjük, hogy e két vallás ugyanazon teremtő gondolat alkotásai. A nyugati ember érzelmét a buddhizmussal szemben jelzi Lafcadio Hearn e szavakkal: "Ama gyönyörűség nagy része, melyet a buddhizmussal való foglalkozásom közben éreztem, onnan származik, amit talán a szellemi táj idegenségének lehetne nevezni. Minden eszme, az érvelés módja, sőt a bebizonyítottnak tekintett és nem vitatott posztulátumok is oly idegenszerűknek tűntek föl előttem, oly eltérőnek mindattól, amihez szokva voltam, hogy egyre úgy éreztem, mint ha Tündérországban járnék."
Hogyha azonban Tolsztoj vallásához jutunk el, úgy érezzük, mintha szorosabb rokonság volna a buddhizmus és kereszténység közt. Vezető gondolata az volt, hogy egységbe és harmóniába hozza a meglevő vallásokat. Senki sem érintett nálánál több modern eszmét, és csodás látvány, hogy mily távolról vette elő a koreszméket földünk minden zugából. Ez adja meg filozófiája és élete következetlenségének és ellentmondásainak magyarázatát. Ha azonban szellemi fejlődését megfigyeljük, pályafutását, mely az orosz nemesi életből a magányban való tragikus halálhoz vitte, lehetetlen nem látnunk, hogy végeredményében életét annak szentelte, hogy a kereszténységet közelebb hozza a buddhizmushoz. Tolsztoj vallása és a buddhizmus közti rokonvonások ezek: 1. Panteizmus. 2. Aszketizmus. 3. Az ember erkölcsi kötelessége az állatok iránt. 4. Vegetarianizmus.
Talán Tolsztojnak panteizmusa volt egyik legszembeötlőbb sajátossága a japán ízlés előtt. A japán szellem évszázadokon át panteista légkörben nőtt föl és Tolsztoj nyugati panteizmusa természetszerű vonzalmat ébresztett benne. Továbbá a japán faj talán sohasem lenne képes bármely vallást értékelni, ha teljesen hiányoznék belőle az aszkétikus elem. Tolsztoj tanai és élete pedig bőven tartalmazzák a szigorú, merev aszketizmus példáit. Aszketizmusánál fogva vádolta a jelen civilizációt és azt hirdetvén, hogy ha "valaki asszonyra tekint gonosz kívánságnak okáért, immár paráználkodott azzal szívében" (Máté V. 28.), még a házasság intézményében is kételkedett. Tragikus távozása otthonról a magányosságba kevéssel halála előtt olyanféle, mint amikor egy buddhista a világ elől a természethez fut. Amikor a halál árnya közeledett, teljesen figyelmen kívül hagyta, hogy egy boldog család központja, hogy gyöngéd családi kötelékek vették körül. Szívét csak az a vágy töltötte el, hogy végső nyughelyet leljen vergődő lelke számára. Egyébbel nem törődhetett és odahagyta szerető, hű nejét családostul. E tettében Tolsztoj teljesen buddhista volt, és az az eszme, mely ezen áldozatokat igazolja az, hogy amikor egy lélek a kétség és bánat alól akarja magát emancipálni, bármily áldozat se kerülendő el, amint ezt Tolsztojnak erős, önmagával törődő jelleme oly élénken valósította meg. Ezért mondta egy fiatal amerikai hölgy ismerősöm rosszallólag Tolsztojról, hogy egyszerűen egy önző vénember volt.
Tolsztoj tragikus halála számos hasonló buddhista történetre emlékeztet, melyek hősei bátran itták ki az áldozatkészség keserű serlegét. Így Szajgió, a legnagyobb japán tájfestő költő, aki az udvari életet és családját ellökve magától, menekült otthonról, egy apa, aki eltagadta magát fia előtt, aki hosszú évek kutatása után találta meg egy monostorban stb. Bármily szélsőségekbe tévedt alakjai is ezek az aszketizmusnak, lelkileg Tolsztojjal egy alapon állnak.
A vegetarianizmus is rokon vonás Tolsztoj és a buddhizmus közt. Tolsztoj vonakodott lovait az izzadásig használni, mivel ezt kegyetlenségnek tartotta. Vonakodott húst enni, mivel ezt is kegyetlenségnek tartotta. Etikája nemcsak az emberi lények közti viszonyra terjedt ki, hanem magában foglalta az ember és az összes élő állatok közti viszonyt is. Bármily pontból is indult ki, ugyanahhoz a célhoz jutott, mint a buddhizmus.
Azt mondtam, hogy honfitársaimat Tolsztoj panteizmusa és aszketizmusa vonzotta. Azonban egyéb okok is voltak. Vallásának egyéni jellege volt az egyik fontos ok. Tanításai egyes személyekre, egyes emberekre vannak alapítva, mindenkinek saját tapasztalatára, és távol állnak az amerikai vallásos mozgalmak típusától, melyek szervezett, társadalmi mozgalmak, teljesen elhanyagolva az egyéni mélyreható vallásos tapasztalatokat. Az ilyenféle vallást a japánok kevésbé látszanak képeseknek értékelni, legalább mai szellemi fejlettségök fokán. Minden általam megfigyelt eset azt jelzi, hogy a japán elme magatartása a vallás iránt egyéni és idegenkedik az amerikaihoz hasonló vallásos tömegmozgalmaktól. Vallás tekintetében a japánok legelső sorban inkább gondolnak az egyéni lélek üdvösségével, mint az egész közösség javításával.
Tolsztoj életfolyása egy másik fontos oka a japán szimpatikus érdeklődésnek. Ez az élet tele változó viszonyokkal: először nemesember volt, aztán katonatiszt, majd író és végül társadalmi reformátor. Kétségtelen, hogy az ily drámailag változatos életpálya tetszik a japán szellemnek. A japánok született hősimádók. Dr. Glick is azt véli az Evolution of Japanese People c. m.-ben, hogy az első protestáns hittérítők sikerének magyarázata e férfiak hősies jelleme, mely igen vonzónak tűnt föl a japánok előtt. Így lehet ez Tolsztoj befolyásával is. Élete méltán vonzhatta a japán hősimádókat. Azonfölül tanításai eredeti folyományai saját élettapasztalatainak, és e tény külön auctoritást ad szavainak.
Mily terjedelmű volt e befolyás? Bizonyára ő volt a legbefolyásosabb modern gondolkozó a modern Japánban, kivált ha a fiatal intellektüeleket tekintjük. Sok fiatalember küzdött az általa követett új eszmékért. Egyik példája ezeknek egy jeles fiatal tudós, aki a tokiói egyetemen volt a politika tudományának instruktora. Amióta egy vezető tokiói lapban föltűnést keltő kritikai tanulmányt közölt a szocializmusról, figyelme bölcseleti tárgyak felé irányult és saját vallomása szerint erősen hatott rá Tolsztoj Vallomásom c. m. Lemondott állásáról és a Muganno Ai-ba lépett. E vallásos társaságot egy buddhista pap alapította, azonban a társaság vezéreszméje az volt, hogy a kereszténység és buddhizmus legértékesebb elemeiből új vallást alapítsanak. A valóságban e tanok gyakorlatilag nagyon hasonlítottak Tolsztoj tanaihoz. A fiatal tudós több hétig rajongó lelkesedéssel hirdette az új vallást, melynek hirdetőjéül szegődött. Ez az eset nagy érdeklődést és nyugtalanságot keltett a tokiói diákok közt, de az apostol csakhamar abbahagyta az agitációt és az új hit iránti hév eloszlott. Említésre méltó, hogy ez időben, t. i. közvetlenül az orosz háború után, sok sporadikus vallásos mozgalom indult meg és e mozgalmak némely vezetője prófétának kiáltotta ki magát.
K. Takutomi Tolsztoj egyik jól ismert követője és a jelenkor egyik legjobb regényírója. Aránylag fiatal ember, és néhány év előtt fölkereste Jasnaja Poljanát. Hazatérte után Tokió egyik külvárosába költözött, ahol a földet műveli, parasztruhában jár és vegetáriánus. Irodalmi sikere igen nagy volt, egyik regénye, mely angol fordításban is megjelent, néhány év alatt száznál több kiadást ért meg.
Egy másik, legalább ideiglenes tolsztojánus N. Kato lapszerkesztő, Tolsztoj Vallomásai-nak fordítója. Kereskedelmi nevelésben részesült, de sem ebben, sem a politikában nem volt sikere. Szerencsétlenségére politikai működése arra kényszerítette, hogy meglehetős időt töltsön egy börtön sötét kamrájában. Nyilván e tapasztalata vitte fordulópont elé, mert ezután vallásos íróként tűnt föl a közönség előtt. Ez idő tájt Tolsztojnak buzgó követője és fordítója volt. Később a kongregacionalista protestáns egyházba lépett és ennek jeles tagja lett. Kívüle még egy, többé-kevésbé népszerűtlen, noha az említetteknél hívebb követője van Tolsztojnak, Rajzo Oda. Először a japán keresztény mozgalmak történetével keltett föltűnést. Szigorúan követi mesterét. Tolsztoji értelemben igyekszik megvalósítani a mezei életet és Japán északi részébe költözött, ahol földművessé lett.


V.


Ha a Tolsztoj japáni befolyását figyeljük, először az tűnik szemünkbe, hogy csaknem kizárólag fiatalemberekre terjed, másodszor, hogy e befolyás egyaránt megvan a buddhisták és keresztények közt és harmadszor, hogy e befolyás inkább közvetett, mint közvetlen. Nem is volt elég erős ahhoz, hogy megkülönböztethető társadalmi mozgalmat teremtsen Japánban. E tanok alkalmasak voltak az emberi élet meztelen tényeinek föltüntetésével egyes emberi lelkeket fölrázni. Azonban kevesen tartják meg a Tolsztoj szerinti hitet, hanem csakhamar majdnem valamennyien más irányba térnek. Vagyis, Tolsztoj a Keresztelő János, aki a lelkeket fölkelti és a szellemi életben új életet ad. Kató csak egy példa a sok száz közül. Mily éles Tolsztoj szava, amikor először halljuk! Nyomon követi a lélek ébredése, azonban idealizmusa sokkal szélsőbb, mint sem hogy meg lenne valósítható a mindennapi életben. Így aztán a buddhizmushoz vagy kereszténységhez menekülnek, hogy a tolsztoji tanokban szembetűnő ellentmondások harmóniáját megtalálják.
Számos fordítása jelent meg műveinek Japánban, melyek igen elterjedtek. A japán fordításokon kívül angol kiadások is forognak közkézen.


VI.

Tolsztoj mai befolyását is nehéz pontosan megállapítani, de még bajosabb ez a jövőre nézve. Egy tény kétségtelen: az individualizmus fejlődése Japánban. Még a nacionalizmus tetőpontján is, a múlt háborúban és az azt követő időben, a hazafias irodalom csekély jelentőségű volt. A japán irodalomban Kipling-féle alakok nincsenek, az individualista írók pedig úgy szaporodnak, mint a gomba eső után. Úgynevezett "naturalizmus" árasztotta el az országot. A színpadon Ibsen drámái szerepelnek. A jelenkori japán írókat az észak-európai írók tartják lenyűgözve. Fiatalemberek seregestül fordítják és olvassák a skandináv és orosz írókat. Az ily irodalom beáramlása, melynek termékei a mienkétől teljesen eltérő környezet gyümölcsei - ahol a természet komor, az ég szürke, a hegyeket sötétzöld fenyvesek borítják, nézetem szerint nagyon is kétséges hatású. A japán természet ellentétes az észak-európaival és inkább a dél-európaira emlékeztet. Az ég napos és kék, egész éven át nyílnak a virágok, a szigetek partjait a Csöndes-óceán zúgó, magasra szökő hullámai mossák és nincsenek csöndes, magányos fjordok. Ha igaz, hogy a biológia törvényei épp oly uralkodó erők az irodalomban, mint az életben, a japán írók törekvései elhibázottnak látszanak. A dél irodalmát az észak nehezen értékelheti, és a japán faji temperamentum gyökeresen különbözik a skandinávtól és szlávtól.
És mindamellett azt látjuk, hogy noha Japán karddal és ágyúval legyőzte Oroszországot, legyőzetett általa tentával és tollal. Egy régi mondás szerint "A toll hatalmasabb a kardnál".
Amherst, Mass. 1911. március.