Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
室生犀星 Murō Saisei (1889-1962)
Muró Szaiszei versei
Hürkecz István fordítása
Utunk, 1977. 32. évfolyam, 42. szám, 6. o.
https://www.kanazawa-museum.jp/saisei/english/index.html
https://en.wikipedia.org/wiki/Mur%C5%8D_Saisei
AZ EMBER
Az ember papírra jeleket ró
Jelei életre kelnek a papíron
Jeleit az ember fel ha nem róhatná
Össze is roppanna terhei alatt
Keserűségét ha ki nem adhatná
Ellepik jelei a fehér papirost
Egymásra rakódnak teleírt lapjai
Gúzsba kötik az embernek életét
Kitépi magát az ember a papírból
Jeleit nem rója reá
S egyszer csak megvénül
Lesz belőle csupa csonthalom
Most hogy csontrakás lett
Jeleit az ember róhatja tovább
KEZÉVELA japán ember kertjét becsben tartja
leheletével öntözi
a hóvihart ellegyezi
a deret is elszenvedi
a földet kezével födi
a virágot kimonója
bő ujjába gallérjába
rejtegeti vad szelektől tájfunoktól
TÖLGYFALEVÉLA konok ércet addig kalapáltam
míg tölgyfalevéllé lapult
azon énekel most kicsi madaram
FEHÉR LÓKiitta az asszony a tejet és így szólt:
A csupor fenekén egy ló alakja rajzolódott ki
A tej habja gyönyörű fehér lóvá változott
Még éreztem meleg leheletét mielőtt elmosódott
ZÖLD PILLANGÓKAmikor a fát kivágták
mint zöld pillangók
földre rebbentek a rügyek
s mindjárt rendezgetni kezdték
levél-vékony szárnyaikat
a felszálláshoz
CSILLAGEgyszer véletlenül elmosolyodtam
ez megmosolyogtatott egy leányt
De hány esztendő telt közben el
