Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Tóth-Vásárhelyi
Réka
A
japán munkamorál egy egyszerű példája
Elektronikus
kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Aki
járt már Japánban, a címből is kitalálja, hogy miről is lesz szó a következő
néhány sorban. De aki még nem járt a világ ezen távoli pontján, az is biztos
szokszor találkozott már ezzel a témával a média bármely területén. Hiszen világszerte
sok száz szociológus, pszichológus vizsgálja és elemezi a japánok
munkához való viszonyát. Úgyhogy én nem boncolgatni, vagy analízálni szeretném
őket, csak egyszerűen elmesélem a történetemet az érdekesség kedvéért. (Habár,
zárójelben megjegyzem, a végeredményt tekintve, nem bánnám, ha nálunk is ilyen
megbízhatóan működnének az ilyen és ehhez hasonló dolgok...)
Nos
nem szaporítom tovább a szót, nézzük mi is történt. Szinte mindenhol Japánban
a téli fűtést a "nyári" légkondícionálók biztosítják, ami a magyarok
számára szinte elképzelhetetlen, de a helyi klíma miatt tökéletesen megfelel.
A problémám ott kezdődött, hogy a légkondícionálóban a benne lecsapódó pára
miatt nagyon elszaporodott a penészgomba, ezért szerettem volna kitisztíttatni.
A kollégium igazgatóságán lerótt szokásos bürokratikus körök után, végre sikerült
időpontot egyeztetnem. A megbeszélt időben percre pontosan meg is jelent a három
szakember. Már az öltözetük is meglepő volt, amely frissen vasalt, makulátlanul
tiszta krémszínű overállból, és hófehér zokniból állt (mivel a cipőjüket természetesen,
ahogy errefelé szokás, már az ajtóban levették).
Érkezésük
után tüstént munkához is láttak. Akkurátusan mindent elpakoltak az útból, még
a szőnyeget is
feltekerték, majd végül az egész szobát körbenejlonozták. Szétszedték a légkondícionálót
és a munka összes fázisát lefényképezték, kétszer (!). A két idősebb végezte
a munka fizikai részét. Ők egy zöld táblára, fehér krétával felírták, hogy hol,
mikor és mit csinálnak, majd a munka aktuális fázisa elé
tartva egy "instant" fényképezőgéppel lefotozták. Emellett a harmadik
társuk, aki "semmi mást" nem csinált mint felügyelte az ő munkájukat,
egy digitális fényképezőgéppel követte a munkájuk összes lépését.
Az
már az elején szembetűnt, hogy a másik kettő a beosztottjai, habár korban jóval
fiatalabb volt náluk.
A munka fizikai részében egyáltalán nem vett részt. Míg a másik kettő a létrán
dolgozott, minden egyes csavarért le kellett mászniuk, mert felettesük ebben
sem segített nekik. Ami még harmójuk viselkedésében meglepő volt számomra, az
az, hogy kommunikációjuk csakis kizárólag a munkára irányult!
Térjünk
most vissza a munka menetéhez! Miután mindent lenejlonoztak, szétszedték a légkondícionálót,
az elektromos részeket alaposan körberagasztották és légmentesen becsomagolták,
majd hófehér törölközökkel körbetekerték. Az egyik részét a berendezésnek az
erkélyen (amit előtte úgyszintén letakartak!) vették "kezelésbe",
a másikat a helyén, a falon tisztították ki. Ráhúztak egy nejlonzsákot, amelyen
volt két nyílás a kezeknek és egy tölcsérszerű kitüremkedés, ami egy csőben
folytatódott. A csövet egy vödörbe vezették, ahova a koszos víz folyt el. Bepermetezték
valami vegyszerrel, majd a mosogatóból vizet véve egy kompresszoros vízborotvával
kitisztították úgy a mennyezeten lévő légkondícionálót, hogy egy csepp víz sem
ment mellé.
Ezután
a fehér törölközökkel szárazra törölték az összes alkatrészt és a helyükre rakták
ezeket. Mikor már szinte teljesen készen voltak, a "megfigyelő" telefonált
és 5 perc múlva megjelent egy még nála is fiatalabb öltönyös úriember, aki végignézte
a digitális gépen a munka részleteit, rábólintott majd
elment. Valószínüleg ő lehetett az "igazi" főnök. A két idősebb mesterember
mindent a helyére pakolt,
majd még a szőnyeget is visszarakva, sorozatos hajlongások közepette, hogy zavartak,
elmentek. Még a piszkos vizet is magukkal vitték!
A
munkát a megbeszélt időben fejeztek be. Jöttek-mentek és nyomukat csak a tiszta
légkondícionáló
mutatja. Még takarítanom sem kellett utánuk!
Valahogy így is lehet szolgáltatást nyújtani...
2003. május
