Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tóth-Vásárhelyi Réka
A japán munkamorál egy egyszerű példája
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Aki járt már Japánban, a címből is kitalálja, hogy miről is lesz szó a következő néhány sorban. De aki még nem járt a világ ezen távoli pontján, az is biztos szokszor találkozott már ezzel a témával a média bármely területén. Hiszen világszerte sok száz szociológus, pszichológus vizsgálja és elemezi a japánok
munkához való viszonyát. Úgyhogy én nem boncolgatni, vagy analízálni szeretném őket, csak egyszerűen elmesélem a történetemet az érdekesség kedvéért. (Habár, zárójelben megjegyzem, a végeredményt tekintve, nem bánnám, ha nálunk is ilyen megbízhatóan működnének az ilyen és ehhez hasonló dolgok...)

Nos nem szaporítom tovább a szót, nézzük mi is történt. Szinte mindenhol Japánban a téli fűtést a "nyári" légkondícionálók biztosítják, ami a magyarok számára szinte elképzelhetetlen, de a helyi klíma miatt tökéletesen megfelel. A problémám ott kezdődött, hogy a légkondícionálóban a benne lecsapódó pára miatt nagyon elszaporodott a penészgomba, ezért szerettem volna kitisztíttatni. A kollégium igazgatóságán lerótt szokásos bürokratikus körök után, végre sikerült időpontot egyeztetnem. A megbeszélt időben percre pontosan meg is jelent a három szakember. Már az öltözetük is meglepő volt, amely frissen vasalt, makulátlanul tiszta krémszínű overállból, és hófehér zokniból állt (mivel a cipőjüket természetesen, ahogy errefelé szokás, már az ajtóban levették).

Érkezésük után tüstént munkához is láttak. Akkurátusan mindent elpakoltak az útból, még a szőnyeget is
feltekerték, majd végül az egész szobát körbenejlonozták. Szétszedték a légkondícionálót és a munka összes fázisát lefényképezték, kétszer (!). A két idősebb végezte a munka fizikai részét. Ők egy zöld táblára, fehér krétával felírták, hogy hol, mikor és mit csinálnak, majd a munka aktuális fázisa elé
tartva egy "instant" fényképezőgéppel lefotozták. Emellett a harmadik társuk, aki "semmi mást" nem csinált mint felügyelte az ő munkájukat, egy digitális fényképezőgéppel követte a munkájuk összes lépését.

Az már az elején szembetűnt, hogy a másik kettő a beosztottjai, habár korban jóval fiatalabb volt náluk.
A munka fizikai részében egyáltalán nem vett részt. Míg a másik kettő a létrán dolgozott, minden egyes csavarért le kellett mászniuk, mert felettesük ebben sem segített nekik. Ami még harmójuk viselkedésében meglepő volt számomra, az az, hogy kommunikációjuk csakis kizárólag a munkára irányult!

Térjünk most vissza a munka menetéhez! Miután mindent lenejlonoztak, szétszedték a légkondícionálót, az elektromos részeket alaposan körberagasztották és légmentesen becsomagolták, majd hófehér törölközökkel körbetekerték. Az egyik részét a berendezésnek az erkélyen (amit előtte úgyszintén letakartak!) vették "kezelésbe", a másikat a helyén, a falon tisztították ki. Ráhúztak egy nejlonzsákot, amelyen volt két nyílás a kezeknek és egy tölcsérszerű kitüremkedés, ami egy csőben folytatódott. A csövet egy vödörbe vezették, ahova a koszos víz folyt el. Bepermetezték valami vegyszerrel, majd a mosogatóból vizet véve egy kompresszoros vízborotvával kitisztították úgy a mennyezeten lévő légkondícionálót, hogy egy csepp víz sem ment mellé.

Ezután a fehér törölközökkel szárazra törölték az összes alkatrészt és a helyükre rakták ezeket. Mikor már szinte teljesen készen voltak, a "megfigyelő" telefonált és 5 perc múlva megjelent egy még nála is fiatalabb öltönyös úriember, aki végignézte a digitális gépen a munka részleteit, rábólintott majd
elment. Valószínüleg ő lehetett az "igazi" főnök. A két idősebb mesterember mindent a helyére pakolt,
majd még a szőnyeget is visszarakva, sorozatos hajlongások közepette, hogy zavartak, elmentek. Még a piszkos vizet is magukkal vitték!

A munkát a megbeszélt időben fejeztek be. Jöttek-mentek és nyomukat csak a tiszta légkondícionáló
mutatja. Még takarítanom sem kellett utánuk!
Valahogy így is lehet szolgáltatást nyújtani...


2003. május