Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

MUIZZÍ (AMÍR) ABDULLÁH MUHAMMAD
KÖLTEMÉNYEI
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

AMÍR ABDULLÁH MUHAMMAD MUIZZÍ* (?1048-?1125)
* Szandzsár szelcsuk szultán udvari költője volt. Egyes források szerint az uralkodó fia vadászaton véletlenül eltalálta nyilával a költőt. Más krónikások úgy tudják, hogy Szandzsár nemegyszer céltáblának használta udvari embereit. Szandzsár szelcsuk szultán udvari költője és kegyence. Verse arról tanúskodik, hogy az ilyen magas állás sem volt nyakig tejfel.

 

FELÉPÜLÉSEMRE
Faludy György fordítása

Muizzí él! Illesse Allaht hála,
hogy Őfelsége nem szíven találta.

S mily öröm, hogy a királyok királya
nem célzott sem fejére, sem hasára.

Az engedelmes nyíl repült útjára,
s mi volt az út végén? Muizzí válla.

A költő ekkor felhördült kínjában
és három hétig a halált kívánta.

Egy évig nyomta az ágyat utána,
s most visszatér a szultán udvarába.

Dicshimnuszokat megy írni urára,
az oroszlánszívű Szandzsár szultánra.