Terebess
Ázsia E-Tár
«
vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
MUHAMMAD
KÖLTEMÉNYEI
Faludy György fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
URFI-I-SIRÁZI, MUHAMMAD (1554-1590) Irán egyik legeredetibb költője, Sírázban született, fiatalon otthagyta Perzsiát és megtelepedett Akbar indiai császár lahore-i udvarában, ahol főként perzsául beszéltek. Mint ünnepelt költő halt meg ugyanott
AZNAP, AMIKOR MAJDNEM MEGHALTAM
Ágyam körül
- szédültem, testem vad lázban égett -
a jó barátok álltak, méltóságos szószékek.
Az egyik kezét
lassan szakállához emelte:
- "Atyád sírjára mondom, mulandó a szerencse."
Felnyögtem.
A második - komor, nagyképű felcser -
megbotránkozva korholt: - "Nem értelek, jóember.
Meghalt Caesar,
Nagy Sándor és annyi jeles férfi.
Éppen te szándékoztál háromszáz évig élni?"
A harmadik,
a költő, megveregette vállam
s vigasztalt: - "Hagyatékod jó kezekben lesz nálam.
Még háládat
sem kérem mindezért túl a síron.
Megtalpalom irályod. Rímeidet átírom.
Jól átjavítok
mindent. Semmi sem marad nyersen.
S az egekig dicsérlek, hol prózában, hol versben."
Magamban Allaht
kértem, hogy növelné erőmet,
nem élni - seggbe rúgni e rút szenteskedőket,
de hátrahanyatlottam.
S a negyedik kis piszkos
vihogni kezdett: - "Ne félj. Mert felgyógyulsz. Holtbiztos."
