Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

MUHAMMAD
KÖLTEMÉNYEI

Faludy György fordítása
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

URFI-I-SIRÁZI, MUHAMMAD (1554-1590) Irán egyik legeredetibb költője, Sírázban született, fiatalon otthagyta Perzsiát és megtelepedett Akbar indiai császár lahore-i udvarában, ahol főként perzsául beszéltek. Mint ünnepelt költő halt meg ugyanott

 

AZNAP, AMIKOR MAJDNEM MEGHALTAM

Ágyam körül - szédültem, testem vad lázban égett -
a jó barátok álltak, méltóságos szószékek.

Az egyik kezét lassan szakállához emelte:
- "Atyád sírjára mondom, mulandó a szerencse."

Felnyögtem. A második - komor, nagyképű felcser -
megbotránkozva korholt: - "Nem értelek, jóember.

Meghalt Caesar, Nagy Sándor és annyi jeles férfi.
Éppen te szándékoztál háromszáz évig élni?"

A harmadik, a költő, megveregette vállam
s vigasztalt: - "Hagyatékod jó kezekben lesz nálam.

Még háládat sem kérem mindezért túl a síron.
Megtalpalom irályod. Rímeidet átírom.

Jól átjavítok mindent. Semmi sem marad nyersen.
S az egekig dicsérlek, hol prózában, hol versben."

Magamban Allaht kértem, hogy növelné erőmet,
nem élni - seggbe rúgni e rút szenteskedőket,

de hátrahanyatlottam. S a negyedik kis piszkos
vihogni kezdett: - "Ne félj. Mert felgyógyulsz. Holtbiztos."