Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Dr. Obrusánszky Borbála
A fehér hónap

(Mongol újév)
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

 

A mongol időszámítás a XIII. századtól, a nagy mongol birodalom megalapításától kezdve a távol-keleti népek időszámításán alapul: a régi mongol hónapok helyét tizenkét állatról elnevezett hónapok váltották fel. (Az éveket is tizenkét állatév szerint számolták, ezeket az öt alapelemmel (víz, tűz, fa, fém, föld) kombinálva egy-egy ciklus 60 év.) Ezt az új időszámítást Dzsingisz kán vezette be. A nagykán elrendelte, hogy minden mongol család az őszi időszak helyett az új időpontban ünnepelje meg az újévet, s ekkor emlékezzen meg a birodalom egyesítéséről. A mongolok ragaszkodnak hagyományaikhoz, és a holdújévi ünnepségek hasonlóan zajlanak le, mint évszázadokkal korábban.
A mongol kalendárium szerint a 2002. év a fém és a ló éve, s a szerzetesek szerint jelentős változásokat hozhatnak a mongolság számára.

Az újév neve, a "fehér hónap" is arra utal, hogy az ünnepre való készülődés majdnem egy hónapig eltart. Ekkor a családok egyik legfontosabb tevékenysége a takarítás, és az év méltó lezárása. A jurták belsejét és a környékét rendbe hozzák. Megjavítják tárgyaikat, mert hibás és rosszul működő tárgyat nem szabad az újévre átvinni. A városban a férfiak ilyenkor a gépjárműszerviz előtt tolongnak: az autót is meg kell javítani még az óévben. Kifizetik az adósságokat, mert aki az újévig nem teszi azt meg, elveszti becsületét társai előtt. Az óév utolsó hete a bevásárlás, az ajándékok, és az ünnepi ételek elkészítésének ideje. A hozzávalókat ma már többnyire a városok piacain szerzik be.

Az óév utolsó napjaiban valóságos népvándorlás veszi kezdetét országszerte: a nagycsaládtól távol élők hazaindulnak, külföldről és belföldről egyaránt igyekeznek hazaérni az ünnepekre. A buddhista kolostorok előtt hosszú sorok kígyóznak: fiatalok, középkorúak, és idősek szerzetesektől szeretnék megtudni, mit hoz a következő év számukra, újév reggelén milyen irányban kell megtenni az első lépést, hogy szerencsések legyenek. Az asszonyok elkészítik a hagyományos mongol fogásokat; a nagyobb családokban megfőznek egy egész birkát, s több ezer bódzot (gőzben párolt húsgombócot) készítenek elő a vendégeknek.

Az év utolsó napján a mongolok visszavonulnak otthonukba, az estét szűk családi körben lakomázással töltik. Ősi szokás szerint ekkor jól kell lakni, mert aki jóllakott, annak ételben egész évben nem lesz hiánya. A mongolok ezt tömör (bituu) napnak is nevezik utalva arra, hogy ez a jóllakás ideje. Ezen az estén náluk sem szabad halat vagy szárnyast fogyasztani, mert ezek az étkek elviszik a család szerencséjét. A lakoma után több tízezren zarándokolnak el a közeli kolostorokba, ahol részt vesznek az éjjeli szertartáson, és az imahengereket forgatva titkos kívánságaik megvalósítását kérik az istenektől.

Régen az újév napján az egész család kora reggel felkelt és legelőször a hajdani kánok karakórumi palotája felé hajolt meg, imádkoztak a birodalomért. Csak ezután kezdték meg ünnepi készülődésüket. Manapság az emberek korán reggel kimennek a szabadba, és a szerzetesek által megmutatott irányban elindulnak, hogy az új évben szerencséjük legyen.

Ez a nap az idősek ünnepe, a rokonok a család legidősebbjéhez mennek legelőször látogatóba. Az asszonyok terített asztallal várják a vendégeket: a húsos ételek mellé szentnek tartott fehér ételeket -- szárított túrót, aludttejet és tejes teát -- is tesznek. Előveszik az erre az alkalomra még ősszel tartósított kumiszt, s a gabonapálinkát is. A konyhai munkával végezve felveszik féltve őrzött ünneplő ruhájukat és családi ékszereiket.