Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Mongol életmód
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár


Tartalom
Nádam, a mongol férfiak három játéka
A kolostorok mindennapi élete
Jurták és a nomád életmód
Étkezés
Vendégvárás a mongoloknál


Nádam, a mongol férfiak három játéka

A mongolok minden év július 11-13 között tartják meg nagy nemzeti ünnepüket, a nádamot, amelynek jelentése a férfiak három játéka.
Ennek eredete több évszázados múltra tekint vissza. A források tanúsága szerint egy évben több alkalommal is összemérték a férfiak képességeiket a legkülönfélébb sportágakban: a birkózásban, az íjászatban és a lovaglásban.
Dzsingisz kán a XIII. század elején a nádamot állami ünneppé tette, a téli középső hónap újhold kilencedikére (amely nálunk a december hónap), és rendelkezett, hogy milyen sportágak vehetnek részt. Azokat választotta ki, amelyek a harcászathoz elengedhetetlenül fontosak voltak. Így a katonák békeidőben is megőrizték harci jártasságukat.
Akkoriban ezek a játékok életszerűek voltak. Az íjászoknak vadállatokra kellett nyilazniuk és sokszor egy-egy birkózó-verseny is élet-halálra ment.
Mára már sport jellegűvé szelídült a korábbi harci játék.
A mongol nyelvű népek körében a hivatalos versenyszámokon kívül más sportokat is beiktattak. A mai Mongólia déli részén, Ömnö- Govi megyében rendezik a teveversenyeket. A 3 - 14 éves korú tevékkel vehetnek részt ezeken. 15 kilométeres távot kell megtenniük minél gyorsabban.
A központi versenyeket Ulánbátorban tartják, a Központi Stadionban. Ezen az ünnepségen részt vesznek az állami hivatalok vezetői, s az államfő nyitja meg a háromnapos versenysorozatot.
Ezt követően felvonultatják az egyes koronkénti katonai egyenruhákat, Dzsingisz kán korától napjainkig.
A felvonulás lezajlása után megkezdődik a mongolok körében legkedveltebb sportág, a birkózás (sorozat). Ennek régi hagyományai vannak.
Már Dzsingisz kán fiáról, Ögödejről is feljegyezték, hogy igen szeretett birkózni (mongolul: böh barildah, azaz egymást fogni). Ezzel a sporttal a mongolok a testi erejüket és erőnlétüket próbálhatják ki.
A birkózóknak erre az alkalomra különleges viseletet kell felvenniük, amely négy részből áll: a fejükön hosszú, csúcsos díszű kalap van. Ezt birkózás közben az edzőjük fogja. A birkózó ruha felső része elől nyitott, hátul zárt, hosszú ujjú, általában bőrből készült mellény, amelyet a hason kötnek össze.
A népi monda szerint azért nyitott elől, mert régen egy nő lett a birkózók bajnoka. A ruha ilyen szabásával ezt akarják megakadályozni.
Mindezekhez rövid nadrág tartozik. Lábukon bőrből készült mongol csizmát hordanak, amelynek a szárát átkötik és a csizma fejét csúszásgátló kötésekkel látják el.
A versenyek alkalmával mindenkinek saját meze van s ezt a versenyzők egymás között nem cserélhetik ki.
A birkózásnak az európaitól eltérő a szabályrendszere. Legfontosabb az, hogy a mérkőzés nincsen időhöz kötve, addig tart, ameddig az egyik nem győz. A birkózásnak nincsen külön talajuk (pástjuk) s nincsenek életkori különbségek sem, súlycsoportok sem: a párokat sorsolják.
Érdekesség, hogy a párok állva küzdenek egymással. A mérkőzés vesztese az, akinek a könyöke, térde, vagy a feje földet ér.
A vesztes megoldja mellényének a madzagját, a győztes jobb karja alatt átbújva megkerüli és tenyerével annak könyökét megérinti. Ez a tiszteletadásnak egy hagyományos formája.
A győztes felveszi a kalapját és a kitűzött zászlót balról jobbra megkerüli és közben győzelmi sastáncot jár.
Egy-egy párnál három ember ügyel fel: a birkózók két segítője és egy bíró.
A különböző győzelmeknek különböző nevei vannak. A megyei- illetve országos versenyeken ötödik, vagy hatodik menetben veretlent sólyomnak hívják. Aki hetedszer is győz, az az elefánt. A kilencedikszer is győző oroszlán címet kap. Az a versenyző, aki már egyszer elnyerte az oroszlán címet, legközelebb bajnok címet kap. A többszöri országos bajnok címe: verhetetlen bajnok.

Lovaglás. Lóverseny

Az ünnepségsorozat második napja a lóversenyé. Ez szintén eltér az európaitól.

Sport

Autós programok, rally:
A mongolok nagyon szeretnek autót vezetni, ez most olyan szerepet tölt be életükben, mint korábban a ló. Mindenki arra törekszik, hogy gépkocsit vegyen magának, de legalább egy motorbicikli tulajdonosa legyen.
Külföldi turistáknak a mongol utazási irodák több hetes autós-túrát szoktak szervezni, ahol mindenki kedvére vezethet a pusztaságokon keresztül. 1997-ben első ízben rally versenyt indítottak el Ulánbátorból, amit a szervezők szeretnének hagyományossá tenni.

Biliárd

Mongóliában nemrég jelent meg és gyorsan népszerűvé vált.
Nyáron a szórakozóhelyek előtt, vagy kulturális központok előtt lehet játszani az asztalokon. Esténként a belső, jó hangulatú szalonok biztosítják a kellemes időtöltést Ulánbátor szerte.

Hegymászás

Az utazási irodák minden nyáron többnapos túrát szerveznek a magas hegyekbe, főleg Hövszgöl megyébe, ahol a hegymászáson kívül még számos érdekes programot is szerveznek az érdeklődőknek.

Horgászat

Az ország bő vizű folyói, tavai halban igen gazdagok, és sokfélék. Mintegy ötven fajta hal, köztük lazac, sügér, ponty, keszeg él a vizekben. A mongol férfiak horgászati központja Hövszgöl megye, de az ország más, északon fekvő megyéje is kiváló horgászati hely.

Birkózás

A szabad fogású birkózás nemzeti hagyománya évszázados múltra tekint vissza. A férfiak körében a legelterjedtebb sportág, szabadidejükben a mongolok szívesen mérik össze egymással erejüket, és bárhol vannak, egy-egy rövid birkózó versenyre mindig akad idejük. Dzsingisz kán idején, a tizenharmadik században a nagy birkózó versenyek még sokszor halálosak voltak, és a győzteseket nagy tisztelet övezte. Mára ez már sporttá szelídült, kialakult szabályok szerint mérkőznek meg a versenyzők. Legrangosabb megmérettetésük a nádam idején van, amelyet az ulánbátori Központi Stadionban, mindig telt házzal tartanak meg évente. Az ilyenkor távol maradó férfiak többsége a fővárosban televízióból nézi végig a mérkőzéseket. Vidéken általában a helyi versenyeken személyesen jelen vannak.

Íjászat

A nomád népek legősibb fegyvere, amely ma már nagyrészt sporttá vált. A mongolok több évszázadon át a visszacsapódó íjat használták. Versenyeiken is ezt, nem az új, versenyíjakat használják, ettől olyan különleges a mongol íjászat.
A küzdelmekben férfiak és nők is részt vesznek és körülbelül hetvenöt méterre kell célozniuk meghatározott számú nyílvesszővel.
A kerékpározás nagyon elenyésző mértékű, nem olyan fontos, mint Mongólia déli szomszédságában, Kínában.

Kosárlabda

A mongoloknál szinte nemzeti sportnak tekinthető. Az ország egész területén minden sportpályán játszanak a mongol fiatalok.

Lovaglás

A ló a nomád mongoloknál a legfontosabb közlekedési eszköz volt, jelentőségét a mai napig nem vesztette el, főleg a magas, megközelíthetetlen vidékeken használják. Ulánbátor környékén, valamint a kihelyezett üdülőtelepeken országszerte lehetőség van lovaglásra, és a vállalkozó szelleműeknek több napos lovastúrára. A magas hátasokhoz szokott embereknek először az furcsa, hogy a mongol lovak kistermetűek, nyergük kemény, és nem kényelmes beleülni. A mongol lovasok állva, féloldalasan vágtáznak, nem ülik meg a ló hátát.


A kolostorok mindennapi élete

A buddhista szerzeteseket Mongóliában lámáknak nevezik, akik a legtöbb helyen a kolostor falain belül - a világtól elvonultan - a szent iratok tanulmányozásának éltek. Mongóliában csak néhány helyen található meg ez a fajta életforma, ott legtöbben a nép között tevékenykednek és csak a szertartások idejére mennek be a kolostorba. Régebben számukra tilos volt a nősülés, de mára már ezt eltörölték.
1990 óta ismét engedélyezik az egyházi szertartások megtartását, így lassan ismét helyreáll az évszázados hagyomány. A kolostorokban minden nap reggeltől estig folynak szertartások, általában nyilvánosan. A templom belsejében egyforma nagyságú, hosszú padsorok sorakoznak, csak két szék emelkedik ki az oltár mellett: a két vezető lámának az ülése.
Az első sorokban az idős, nagy tudású lámák ülnek, a mögötte lévőkben a fiatalok, a leghátsó rész a tanulóké. A padsorok mögött sorakoznak a szertartásokhoz szükséges nagyméretű hangszerek (dobok, csengők, sípok). A lámák előtt tibeti nyelvű könyv, csengő s egy kis jogar található, ezeket a szövegolvasás megfelelő helyeinél használják, illetőleg működtetik. A szertartásokat maguknak s nem laikusoknak rendezik, ebben igen eltérnek a keresztény hittől. A templom udvarán imamalmok sorakoznak, amelyek henger alakúak s az a funkciójuk, hogy az emberek helyett elmondják az imák hosszú sorát. Ezeket a nap járásával megegyező irányban forgatják.
A kolostorok udvarán fehér betonpadok sorakoznak. A mongolok ezeken úgy imádkoznak, hogy ezekre előbb letérdelnek, majd hasra fekszenek, majd felállnak s ezt többször is megismétlik.
Ezek az imapadok általában ereklyetornyok, vagy szobrok előtt állanak.
A templomokon belül a szertartások alatt is szét lehet nézni, csak be kell tartani a rendtartás előírásait. A bejárattól kiindulva balról jobbra csendben végig lehet sétálni s lassan szemlélődni. Szokás az oltárra apró pénzadományt helyezni. Az egész szertartást nem kell végignézni, azt csendben ott lehet hagyni.


Jurták és a nomád életmód

Mongóliáról az az általánosan elfogadott kép, hogy az emberek jurtában élnek és nomadizálnak. - Valóban, a jurta és a hozzá kapcsolódó állattartás a vidéken élő emberek többségének biztosít megélhetést, de korántsem olyan jelentős, miként azt gondoljuk.
Mongólia modern ország, amely gondosan őrzi és ápolja nemzeti hagyományait s meg is ismerteti azokkal a külföldi látogatókat.
Ismerkedjünk meg a jurta részeivel és a hozzá kapcsolódó nomád életmóddal!
A jurta - mongolul: ger - kör alakú építmény, amelynek alapanyaga fa és nemez. Összeszerelése és felállítása is nagyon könnyű. A hozzáértők akár 20 perc alatt bármikor elkészítik (felállítják).
Először a berendezéseket: a bútorokat, ágyakat és a kályhát helyezik el s ezek köré építik fel magát a sátrat, mert a kisméretű ajtón át e tárgyak nem férnének be.
A jurta rácsos falát összeillesztik s bekerítik vele a használati tárgyakat, majd a falrészeket összekötözik a tetőtartó rudakkal s a tetőgyűrűkkel együtt. Végül az ajtót is felrakják. Legvégül... a favázra ráterítik a nemezborítókat. A köralapú sátor belsejében áll a tűzhely. Ezen készítik el a család ételeit s ez ad meleget is a hideg hónapokban.
A jurták bejárata a mongol népeknél déli fekvésű, ezzel szemben helyezkedik el a házi istenek oltára, amely a család értékeire is vigyáz. A jurtán belül külön női és férfi oldal különül el. A nők a jobb oldalon tartják konyhai eszközeiket, ládáikat és ruháikat. A férfiak a bal oldalon - közvetlenül a bejárat mellett - helyezik el nyáron a kumiszos tömlőt, majd sorra a szerszámaikat, fegyvereiket. Ezen az oldalon fogadják a vendégeket is.
A mongolság egy része nomád, külterjes állattenyésztéssel foglalkozik. Évente négy alkalommal, évszakonként váltanak legelő területet, amely különböző feltételekhez igazodik.
Tavaszi szállásterületen kevés ember él együtt, mert az állatokat a hosszú, hideg tél után meg kell erősíteniük, fel kell hizlalniuk. Nyáron a hűvös helyek dominálnak. Az átmeneti ősz után a nomádok számára a legkeményebb évszak, a tél köszönt be. Ekkorra többen egy helyre költöznek s e helynek naposnak és szélvédettnek kell lennie.
A nomádok gyakori költözködéséhez több babona is tartozik, a sikeres vándorlás érdekében sok mindent be kell tartaniuk.
Az évszak utolsó napján a régi helyet ki kell takarítaniuk: másnap reggelén az állatokat el kell különíteniük. A sátrat lebontják, a nap járásával megegyező irányban szedik szét. Útközben más, helyben maradt nomádnak illik megvendégelnie a költözködőket (teával, vagy tejtermékekkel) s nem szabad friss teát, csak régit adni, mert különben csak messzire találnak maguknak új helyet.
A mongolok gazdaságának alapja az öt főállat tartásán alapult (ló, teve, szarvasmarha, kecske, juh). Északi területen Hövszgöl megyében a szarvasmarhát a yak helyettesíti. Az orosz határ mentén rénszarvast tartanak, mint fő haszonállatot.
A nomádok fő haszonállata a ló, amely egyben közlekedési eszköz is. Általában hátaslónak tartják, nem fogják be igába... e célra a marhát használják. A ló szerepét sivatagos, száraz területeken a teve veszi át, amelyet teherszállításra is használnak. Ez a karavánok jellegzetes állata.
Két kis állatuk a juh és a kecske. Ezek a fő hús forrásaik. Évente több alkalommal is vágnak ezekből.
A mongolok főleg tejtermékeket fogyasztanak. Ősszel egy-egy marhát is levágnak... a húsát vékony szeletekre vágják, madzagra fűzik s kiszárítják. Egész télen ezt a húsféleséget fogyasztják leginkább.


Étkezés

A hagyományos mongol étrend fehér (tejes), vörös (húsos), sárga (vajas), fekete (italok), és zöld (zöldséges) ételekből áll, ami a nomád életforma következménye. A letelepedett népekkel való érintkezések során számos étel-kiegészítőkkel találkoznak, amiket folyamatosan beleépítettek hagyományos étrendjükbe, mind a mai napig. Az "eredetinek" mondható étkezési szokásokat az ország vidéki területein, valamint az erre specializált éttermekben figyelhetjük meg.
A mongolok általában kétszer, reggel és este étkeznek. Reggelire tejes teát isznak, amit tejtermékekkel egészítenek ki. Mára már legtöbb helyen elterjedt a kenyérevés szokása, amit még a század elején egyáltalán nem ismertek. Ezt apró szeletekben tálalják fel az asztalra. A mongolok napközben, munkaidő alatt tejes teát iszogatnak, amibe szárított túrót mártogatnak. Meleg ételt általában csak este fogyasztanak, aminek alapja a mongol leves, ami a magyar gulyásleveshez hasonló, annyi eltéréssel, hogy marhahús helyett juhhúst tesznek bele, ettől nyer olyan pikáns ízt.
A levesbe kerülő húst a mongolok szárítással tartósítják ősztől tavaszig, de már a fővárosban egész éven át lehet friss és fagyasztott húst is kapni.
Kedvenc italuk a sós tejes tea, és a fekete tea, amit régen sóval ízesítettek, de ma már cukrozzák. Nyáron a nomád népek egy különleges italfajtát, a kumiszt iszogatják (erjesztett kancatej), aminek idénye július elejétől szeptemberig tart. Naponta több liternyit is elfogyasztanak belőle. Külföldieknek nem tanácsos a számukra kitöltött italt teljes egészében meginni, mert hasmenést kaphatnak. A mongol néphit szerint eleinte csak kortyolgatni szabad belőle. Igazi mongol férfinek az mondható, aki egyszerre három csészényit tud a kumiszból felhörpinteni.
Az ételek közül jelenleg Mongóliában a legkedveltebbek a kínai eredetű, húsból és tésztából készült ételfajták. Ezeknek három változata ismert. A bódz gőzöléssel készített húsgombóc, amibe általában marhahúst vagy birkahúst aprítanak és hagymával ízesítenek. Másik fajtát a hósort a hagyományos rend szerint zsírban sütik ki, de ma már ehelyett olajat használnak. A hósor másik változatát úgy készítik el, hogy a hús helyett fűszerezett burgonya kerül tölteléknek. Harmadik változat a báns, amely a bódzhoz hasonló alakú, de ezt levesbetétként használják.
Nyári, idényjellegű húsétel a mormota, amelyet az ország középső területein vadásznak és igazi csemegének számít.
A fenti ételeket salátával szokás tálalni, ami idénytől függően különböző zöldségeket tartalmaz. A mongolok legfinomabbnak a fővárosi salátát (nijszlél szalad) tartják, ezt a főváros legtöbb éttermének étlapján megtaláljuk, mint előétel.
Ezek az ételek viszonylag gyorsan elkészíthetők. Korábban mindegyik az ünnepi asztalon szerepelt, manapság azonban a hétköznapi gyorsétkezdék kínálatának fő része.
A tejes ételek, azaz a tejtermékek egy része nagyon sajátságosan készül. A mongolok mindegyikhez felforralt tejet használnak. A sajton, túrón, aludttejen, vajon és tejfölön kívül a téli hónapokra a mongolok szárított túrót tesznek félre. További különleges tejtermékük a tejpilléből olvasztott mongolul öröm-nek nevezett étel, amely a vajhoz hasonló. Magában, vagy kenyérre kenve fogyasztják.
Hagyományos, süteményként tálalt borcog sós tésztájú desszert, de a kínai eredetű, piskótához hasonló jéven édes, és a mongolok között nagyon népszerű.

Az ünnepi ételek

A mongolok évente két fontos nemzeti ünnepet tartanak meg: a holdújévet és a nádamot. Ezek tiszteletére különleges, csak ekkor fogyasztott ételeket készítenek. Az ünnep előestéjén vagy aznap reggel néhány állatot levágnak (ami kecske vagy birka). Az állat öt fő belső szervét (máj, szív, vese, lép, tüdő) sós vízben megfőzik és a külön megfőzött véres hurkával együtt egy nagy tállal az asztalra helyezik. Nyáron a mongolok sajátos ünnepi fogást készítenek a horhogot, a következő módon: a színhús részét darabokra szeletelik, egy nagy zárt alumínium edénybe helyezik, vízzel felöntik és felforrósított köveket dobálnak mellé. Az edényt lezárják és állandó erősségű tűzön megpárolják. Régen az edényt az állat bőre helyettesítette. Miután az étel elkészül, először a köveket szedik ki, mert a néphit szerint a feketére sült forró követ, ha a kezünkbe vesszük, az elűzi belőlünk a fáradtságot és erőt ad a továbbiakban.
Miután megterítik az ünnepi asztalt, a vendégeket meghatározott sorrendben leültetik. Az asztalfőn a legidősebb férfi foglal helyet. Minden ételből legelőször a háziistenek kapnak, ezzel áldást kérnek tőlük, majd a legidősebb férfi a tálba helyezett késsel vág az ételekből és őt követik, életkoruk szerint a többiek, akik sorra szelnek a húsokból. A gyerekek külön helyiségben tartózkodnak az étkezés alatt, ők nem vehetnek részt a felnőttek rendezvényében.
A főételnek számító húsok mellett az asztalon lehetőség szerint tejtermékeket is felszolgálnak és ebből a lakoma alatt folyamatosan lehet szedni. Amikor befejeződik az első fogás, akkor a leves kerül terítékre, amit rizzsel, vagy tésztával gazdagítanak. Utoljára, desszertként, különféle süteményeket szolgálnak fel a háziak: a kör alakú cukros jévent, és a hosszúkásra formált sós borcogot, valamint cukorkákat.


Vendégvárás a mongoloknál

A mongolok e tevékenysége nagy múltra tekint vissza és ma is folyamatosan él tovább. Az idegenből váratlanul betoppant vendéget nagy örömmel fogadják: behívják hajlékukba, tejes teával kínálják, majd tejtermékeket tesznek eléje. Étkezés előtt néha pálinkával is szokásuk kedveskedni.
A vendéget különös tisztelet övezi a mongol szokásokban, e körül külön hagyományai alakultak ki. Azt, aki megfelelő módon viselkedik, a mongolok szerencsehozónak tekintik. Nemcsak egymással viselkednek így, hanem a külföldiekkel szemben is. a mongolok általában nagyon türelmesek és az idegenektől nem követelik meg, hogy ismerjék szokásaikat, de érdemes kedveskedni nekik annyiban, hogy egy keveset megtanuljunk ezekből. Ez a vidékiekre különösen igaz.
Ha belépünk egy mongol házba, vagy jurtába, ügyeljünk arra, hogy lábainkkal ne érintsük a küszöböt, mert hitük szerint az a ház szellemének a lakhelye. Az általuk felkínált ülőhelyet fogadjuk el. Bárhová is megyünk Mongóliában, apró ajándékokkal kedveskedjünk nekik, mert náluk ennek is hagyománya van. Az ajándékainkat két kézzel nyújtsuk át a házigazdának, avagy a feleségének.
Ha jurtába megyünk, kerüljük el a tűzszerszámok használatát és óvatosan közlekedjünk belül, miután leültetnek s meg is kínálnak. Ismerkedésül a vendéglátók átadják tubákos szelencéjüket, a következő mondattal: "Amar szájn ó" ("Békével"), amivel a tiszta szándékukat jelzik.
A vendégnek el kell vennie, ki kell nyitnia a benne tartott tubákot, ennek az elmulasztása nagyfokú illetlenségnek számít. A szertartás befejeztével visszateendő annak a teteje, úgy adjuk vissza az "Amar szájn" szavakkal.
Tárgyakat, ajándékot, illetve csészét jobb kézzel illik átvenni, illetve nekünk is úgy kell részükre bármit is átadnunk.
A felkínált ételekből mindenképpen fogyasszunk, nehogy a háziak megsértődjenek. A mongolok igyekeznek jóltartani a vendéget. Az a mondás járja közöttük, hogy a vendégnek annyit kell ennie, hogy ha hazaér már ne kelljen újból étkeznie.