Terebess
Ázsia E-Tár
«
katalógus
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
Fodor
Barnabás
HÁZASSÁGI SZOKÁSOK A MUSZLIM VILÁGBAN
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár
Forrás: www.geocities.com/SoHo/4155
Szemináriumi dolgozatom témájául a muszlim házasságkötési szokásokat vettem.
A kiváló angol orientalista, Edward Lane, aki 1825 és 1849 között élt Egyiptomban
és az ott szerzett tapasztalatairól a múlt századi Egyiptom szokásairól írt
könyvében számol be, melynek alapján szeretnék bemutatni egy városi házassági
ceremóniát olyan részletességgel, ahogyan azt Lane látta, illetve Lila Abu-Lughodnak
a beduin szokásokról írt könyve alapján beszélnék a mai házassági szokásokról
a sivatagi arabok körében. Mindenekelőtt azonban ki kell térjünk néhány fontos
dologra melyek segítenek nekünk megérteni, hogy miért is alakultak így ezek
a szokások az évszázadok során. Ennek kapcsán kell megemlíteni azt, hogy ha
az illető férfi elérte a megfelelő kort és nincs semmilyen akadálya a házasságnak,
szégyenletes dolog attól tartózkodni. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt
a tényt sem, hogy az egyiptomi lányok - de tulajdon képpen minden arab, illetve
meleg éghajlat alatt élő lány - hamarabb érik el a pubertást, mint a hidegebb
éghajlat lakói. Így sok házasságra 12-13 éves korban kerül sor, de néhány különösen
koraérett gyerek 10 éves korában megy férjhez. Csak kevés 16 éves marad férj
nélkül. A legáltalánosabb szokás és általában ezt is tartják követendő példaként,
hogy a férfi elsőfokú unokatestvérét veszi el feleségül, amely esetben továbbra
is cousinnak hívják egymást. Az ilyen házasságok azonban nagyon bizonytalanok.
A kiválasztás
Általában az
anya vagy valamelyik közeli nőrokon elmeséli a fiúnak jövendőbelije személyi
és más tulajdonságait. Esetleg szerződtet egy khát'beh-t, egy olyan nőt, akinek
az a foglalkozása, hogy az ilyen esetekben segítse az embert. Időnként több
khát·beh is működik. A fiú fejét ·telebeszélik" a lány tulajdonságaival,
szépségével, ha több lány közül lehet választania akkor különböző érveket és
ellenérveket hoznak fel mindkét menyasszonyjelölt mellett és ellen: olyanokat
mondanak egy lányról, hogy az olyan mint a gazella, kedves, fiatal..., míg a
másik nem szép, de gazdag és így tovább. Ha a férfinek van anyja vagy nőrokona,
általában ezek is a khát·behhel tartanak. Gyakran alkalmaz egy dellálehet, ügynököt,
akire azért van szükség, hogy eladja az ékszereket, ruhákat stb., amelyek majd
minden hárem kapuit megnyitják előtte - illetve khát·behjei előtt. A nők, akik
a khát·behhel együtt mennek feleséget keresni, egyszerű látogatóként mennek
be a különböző háremekbe, és ha valamelyikben igényeiknek megfelelő leányt vagy
fiatal nőt találnak, előadják látogatásuk célját, megkérdezik, hogy nem kifogásolják-e
a házasságot, aminek szándékát a vagyonuk, az ékszerek fejezik ki. A látogatók
a leány vagyoni és családi körülményeire tesznek fel kérdéseket, amiket aztán
elmondanak a jövendő férjnek, aki ha megvan elégedve a hírekkel, megajándékozza
a khát·behet vagy khát·beheket, majd visszaküldi a feleségjelölt családjához,
hogy ismertesse velük kívánságát. A szülők ilyenkor - ha elfogadják az ajánlatot
- hozzáadják feleségül a fiúhoz a leányt. Amennyiben a leány még nem érte el
a pubertást, akkor beleegyezése nélkül, de ha már átlépte ezt a kort, akkor
megválaszthatja magának férjét. Nagyon gyakran megesik, hogy az apa ellenzi
a lánya és egy olyan férfi között a házasságot, aki más iparágban vagy üzletben
dolgozik, mint ő; illetve, hogy a fiatalabb leánya előbb menjen férjhez, mint
az idősebb. Ez utóbbira találhatunk kiváló példát a Bibliában is, Jákob esetében,
aki is 7 évet dolgozott Lábán fiatalabbik lányáért, Ráhelért de az nem adta
hozzá mindaddig míg el nem veszi feleségül idősebbik lányát, Leát. A vőlegény
szinte soha nem láthatja meg a menyasszonyát, esetleg titokban, egészen addig,
amíg nem lesz teljesen az övé, vagy nem csúszik le a leány alacsonyabb sorba,
amely esetben a férfi már könnyen megnézheti a leány arcát.
A ceremónia
A wakíl, a jegyajándék
és a szerződés megkötése Amikor egy leány eladósorba kerül szüksége van egy
wakílre, képviselőre, aki megköti a szerződést a férjjelölttel. Ha a leány nem
érte még el a pubertást, ezt a szerepet az apa, vagy ha nem él, akkor vagy a
legközelebbi férfi rokon, vagy a Qadi tölti be, ha már elérte, akkor kinevezheti
sajátmagának, hogy ki legyen a wakíl, vagy megkötheti a szerződést őmaga is.
Miután az ifjú kiválasztotta a leányt, akit el akar venni, elkészíti az előzetes
megállapodást, majd két vagy három barátjával elmegy a wakílhez. Ha megkapják
a wakíl beleegyezését, akkor megkérdezik, hogy mennyi a jegyajándék, a mahr.
Ez az ár, a riyál egy képzeletbeli érték, nem pénz. Egy özvegy vagy egy elvált
asszony esetében sokkal kevesebb a mahr, mint egy szűzlánynál. Megállapodnak
abban, hogy a mahr kétharmad részét a házassági szerződés előtt kell kifizetni,
a maradékot pedig félre teszik, és ha a elválnak vagy a férj meghal, a feleség
kapja meg. Miután ebben a szerződésben, a katb al-kitáb-ban is megállapodtak,
és az összes jelenlévő ezt megerősítette és a Korán nyitó fejezetét recitálták,
kitűzik a fizetés és az esküvő napját, az ·aqd an-nikáht. Ilyen dokumentumra
azonban csak nagyon ritkán volt szükség, leginkább abban az esetben, ha vőlegénynek
szándékában állt egy kisebb utazást tennie, ahol esetleg szükséges lehetett
bizonyítani családi állapotát. Az esküvő napján a vőlegény és két-három barátja
elmennek a menyasszony házába déltájban, és magukkal viszik a jegyajándéknak
azt a részét, amit ezalkalomból megígért. Természetesen jelen van két muszlim
tanú is a szerződés megkötésekor. Mialatt a vőlegény átadja a jegyajándékot,
mindenki a Fátihát recitálja. Ennek végeztével tekinthető a szerződés megkötöttnek.
Ezután kezdetét veszi a ceremónia: a vőlegény és a menyasszony wakílja egymással
szemben leülnek a földre, megfogják egymás jobb kezét úgy, hogy a hüvelykujjukat
feltartva egymásnak feszítik. Egy kendőt terítenek az egymásba kulcsolt kezekre.
Általában egy fiqít alkalmaznak, aki irányítja, hogy mit kell mondaniuk. Elmondja
előre a szerződés szövegét a khuţbaval, beleszőve egykét intést, imát és idézeteket
a Koránból és a Hadíthból is. Ezután megkéri a wakílt, hogy elmondja, összeházasítja
xy nevű lányát ennyi és ennyi összegű jegyajándék fejében, majd a fiqí segítségével
elfogadja a házasságot, védelme alá helyezi és kötelezi magát arra, hogy mindentől
megóvja. Végül pedig mindketten együtt mondják, hogy "az Apostolok és Isten,
minden létező urának áldása legyen velünk. amen." befejezésül újra elmondják
a Fátihát. A vőlegény kezet csókol a barátainak és a többi megjelentnek, akik
aztán a vacsorára is hivatalosak. Mindenki kap egy hímzett kendőt - kivéve a
fiqít, aki egy díszítetlent -, amikre egy kis aranypénzt varrtak. Mielőtt azonban
az ezokból összegyűltek szétszóródnának megállapodnak a nászéjszaka, laylat
ud-dukhla idejében. Ez lesz az az éjszaka, amikor a menyasszonyt elviszik a
vőlegény házába, és az először találkozik vele.
A gaház, az előkészületek, a vendégek meghívása, a fürdő menete, a lakoma és a henna éjszakája
A vőlegény általában
8-10 napot vár menyasszonyára a szerződés befejezése után. Ezalatt a vőlegény
mindenféle ajándékokat küld jövendőbeliének, például gyümölcsöket, édességet;
vagy esetleg készít neki valami értékesebbet, mondjuk egy sálat... Ugyanakkor
a menyasszony szülei azzal vannak elfoglalva, hogy összekészítsenek számára
egy pár bútort és ruhákat. Ezeket a nélkülözhetetlen tárgyakat, gaház, a jegyajándék
árából veszik és ezek képezik a menyasszony vagyonát, tehát ha elválnának, akkor
magával viszi őket. A bútorokat a vőlegény házába viszik. A gaház tárgyai között
található általában egy szék, a turbán széke, amely a vőlegény turbánja számára
készült. Ezt ülésre soha nem használják. A turbánt, amikor ráhelyezik, egy vastag
selyemkendővel takarják le. Néha két széket is küldenek: egyet a férj turbánjának
és egyet a feleség fejfedőjének. A menyasszonyt péntek vagy hétfő este kell
megkapnia a vőlegénynek, de általában a pénteket részesítik előnyben, mert a
többi napon tartandó házasságot nem tartják szerencsésnek. Az elkövetkező két
vagy három éjszakán rengeteg kicsi, kétszínű - vörös és zöld - selyem zászlókkal
díszítik és csillárokkal és lámpásokkal világítják ki az egész utcát vagy a
városnegyedet, ahol a vőlegény lakik. Ezeken az éjszakákon, de különösen az
utolsón, a házasság beteljesülése előtt, állandó vendégeskedések színhelye a
vőlegény háza. Ilyenkor minden meghívott különféle ajándékokat küld neki, mint
például cukrot, kávét, rizst, viaszgyertyákat vagy egy bárányt. A vendégeket
zenészek, énekesek és táncosok szórakoztatják vagy egy khatmah, Korán recitátor
előadása vagy egy zikr. A szerződés létrejötte után a gazdag házakban a khátbah(k),
a dáya (bába), a bellánah (a fürdő női felügyelője) és a menyasszony dajkája
kapnak valamilyen ajándékot, majd két vagy több férfi kíséretében, akik dobokat
ütnek, szamárháton útnak indulnak a menyasszony barátainak házához, hogy meghívják
a nőket a menyasszony fürdőbe kíséréséhez és az utána lévő nagy ünnepségekhez.
A házasságot megelőző szerdán vagy szombaton, dél körül, a menyasszony elmegy
a fürdőbe. Ezt a menetet zaffat ul-hammámnak hívják. Néhány zenész vezeti. Időnként
a menet élén van két férfi, akik a menyasszony fürdő eszközeit és ruháját viszik,
ill. két másik, akik rózsa vizes tálakat visznek, a többieknél pedig füstölők
vannak. Elöl mennek a menyasszony férjes nőrokonai, mögöttük pedig szüzek egy
csoportja, majd őket követi a menyasszony selyem mennyezet alatt, amit négy
férfi tart. Két vagy három nőrokona is vele van a sátor alatt. A sort pedig
további zenészek zárják. Ilyenkor az egész fürdő ki van bérelve a menyasszony
részére. Több órát töltenek itt el mosakodással játékkal..., s közben felfogadott
énekesek szórakoztatják őket. Ezután pedig ugyanolyan rendben, ahogy jöttek,
elmennek. Miután visszatértek a fürdőből, a menyasszony és társai együtt megvacsoráznak.
A már említett énekesnők itt is folytatják koncertjüket, melynek fő témája a
szerelem. Miután a társaság így összejött, a már előre elkészített hennából
egy adagot kézbe vesz és azt körbeadva, mindenki egy aranypénzt nyom bele. Ezután
lemossa a kezét, és bekeni újra a lábát és a kezét hennával, majd átköti vászonnal,
hogy ne jöjjön le. Így cselekszenek a többiek is. Így maradnak másnap reggelig.
Ez a henna éjszakája, laylat ul-henna.
A menyasszony menete a vőlegény házához, a lakoma és a nászéjszaka
A következő nap a menyasszony nagy menetben átvonul a vőlegény házához (zaffat ul-·arúsah). Ez a menet hasonló az előbbihez. Néha két kardforgató is megy a menet élén, akik látszólag egymás ellen küzdenek. A menyasszony és a nőrokonok szamarakon ülnek, előttük és mögöttük zenészekkel. Miután megérkeztek leülnek az étkezéshez. Röviddel ezután a barátok szétszélednek és magára hagyják őt az anyjával és a nővérével. A következő éjszaka lesz a laylat ul-dukhlah, a Belépés éjszakája. A vőlegény lent ül a barátaival, majd napnyugta előtt elmegy a fürdőbe és ott ruhát cserél. Miután a barátaival megvacsorázott, vár egy kicsit az esti ima előtt, majd elmegy néhány mecsetbe, ahol imádkozik. A mecsetbe is nagy menettel megy, melyet zenészek kísérnek. Nemsokkal azután, hogy visszatértek a vőlegény lent hagyja a barátokat, hogy élvezzék a pipájukat meg a kávét. A menyasszony anyja van fönt, a menyasszony pedig egy másik részben. A menyasszony fejét kendő takarja. A vőlegénynek ajándékot kell adnia, az "arc felfedésének díját". Mialatt leszedi a kendőt a következőket mondja: "Allahnak, az Irgalmasnak és Könyörületesnek nevében. Az éjszaka meg van áldva." Ekkor néz a vőlegény először a menyasszony arcába. - Szokás időnként ezt hosszú ceremóniával kísérni. Ilyenkor a vőlegény leveszi a menyasszonyról ruháit, kivéve az ingét és ráülteti őt egy ágyra, ami Mekka felé van beállítva. A lány háttal van Mekkának, a vőlegény pedig előtte imádkozik. - Ezután a vőlegény behívja az ajtó előtt várakozó asszonyokat, akik aztán a zagharíttal adják tudtára a vendégeknek, hogy tetszett a menyasszony. A ceremónia után lemegy a barátaihoz és eltölt velük egy vagy két órát, mielőtt visszamenne a feleségéhez.
Most, hogy megismertük milyen is volt egy házasságkötés a múlt századi városi emberek között, tekintsünk meg egy mai beduin ceremóniát, az Awlád 'Ali törzsben. Az Awlád Ali törzs a Líbiai-sivatagban Mersematrúh és Siwa oázis környékén él, legfőbb jövedelemforrásuk az Egyiptom és Líbia közötti csempészés. Asszonyaik elmondása alapján egy leány egyetlen okból házasodik és ez a szex, azonban rövidesen rá kell jönnie, hogy a házasélet nem is olyan egyszerű, mint ahogyan az elsőre tűnik. A jegyesek viselkedése egymással szemben a szerénységre van kiélezve, vagyis nem mutatják ki érzéseiket, kevés időt töltenek együtt, nem beszélnek egymáshoz, nem is ejtik ki egymás nevét. A nő valódi érzelmeit versei fejezik ki. Legideálisabb náluk is az elsőfokú unokatestvérek közötti házasság. Az esküvő napján fehérbe öltöztetik a menyasszonyt, majd letakarják egy fekete fátyollal, a malaya laff-fal, hogy nehogy valaki is megláthassa. Miután átvonult a vőlegény házába, leveszik róla a leplet. Az ezt követő éjszakát pedig ünnepléssel, zenéléssel töltik. Az éjszaka vége felé az apai unokatestvér fölmegy a vőlegényhez és megmondja neki, hogy most már itt az ideje, hogy átvigye menyasszonyát a küszöbön. A szobában ott ül a többi asszony, zömmel a lány nőrokonai. Ők vetkőztetik le a leányt és fogják le a deflorációhoz. Ezt a férj végzi el egy tiszta gézzel, amit az ujjára csavar. Ha megjelenik a vér bizonyosságot nyer a leány tisztessége. Ezek után a véres gézt bemutatják a rokonságnak is mindezt bizonyítandó. A deflorációt pedig nagy lakoma követi, melynek során asztalra szokott kerülni egy pár hím kacsa makarónival, vagdalt hússal.
Saját tapasztalatairól
beszél egy asszony, aki elmondja saját házasságának történetét. Elmeséli, hogy
9 évesen adták férjhez. A nászéjszakán amikor fölment a szobába, ott találta
a többi asszonyt, akik mondták, hogy vegye le a ruháját, de ő ellenkezett, miszerint
ez illetlenség, erre az asszonyok nevettek, amit ő nem értett. De akkor lefogták
és letépték róla a ruháját. Rugdalózott, de a földre szorították, kezére, lábára
telepedtek, hogy mozdulni sem bírt. Bejött a férje, ujja köré csavart egy gézpólyát
és így végezte el a deflorációt, melyet miután megjelent a vér megmutatott az
asszonyoknak, akik hírül adták a leány tisztességét a vendégeknek, majd elvonultak
és magukra hagyták őket. Az asszony több napon át elhúzódott férjétől, és rosszul
érezte magát.
Ennek ellenpéldáját meséli el egy másik asszony, aki megtalálta a kibuvót a
házasság alól, mégpedig úgy, hogy azt állította magáról - és ennek megfelelően
is tett -, hogy dzsinn költözött belé, így békében hagyták: Első házassága esetében
elsőfokú unokatestvéréhez adták, akivel ugyanabból a törzsből valók voltak.
Elmeséli, hogy egy nap emberek jöttek a sátrakhoz és megkérték a kezét, de nem
akart megházasodni, mert nem érezte még magát alkalmasnak a házas életre 14
évesen. Egyik nap nagy vigasságra lett figyelmes, és mikor okát kérdezte azt
mondták neki, hogy egy másik unokatestvér házasságát ünneplik, így ő is együtt
ünnepelt a többi emberrel. Azonban hirtelen megragadták - az apja és egy másik
rokon - és megakarták fürdetni. Ellenkezése ellenére végül elvitték férje sátrába,
ahol sikoltozni kezdett, amikor reggel férje bejött, hogy elvégezze a deflorációt.
Megszökött, de rátaláltak és visszavitték. Sikerült újra megszöknie. Otthon
forgatta a szemeit, a földön fetrengett. Családja azt hitte, hogy megbolondult,
ezért imádkoztak érte és hívtak egy szent embert, aki talán tud orvosságot a
bajra. Megállapították, hogy túl fiatal még a házasságra, így visszaadták a
nászéjszakát és otthonmaradhatott.
A legtöbb Awlád 'Ali 15-20 éves kora között házasodik. A fiúk 15-30 évesen, gazdasági helyzetük szerint, azonban azt mondják, hogy sok házasság megy szét, mert a fiatalok nem férnek össze. A válás kritikus esemény lehet az emberek életében. A házasság első néhány évében, gyermek születése előtti válás ritkán vezet szenvedéshez. A nő visszatér családjához, és nem sokkal később újra megházasodik. De a sok év utáni házasság szétválása sok nehézséget okoz. Ekkorra a nőnek már több gyereke is van és nem valószínű, hogy el akarjon válni, mert akkor el kéne hagynia gyerekeit, és ezt a legtöbb nő nem tudja elviselni. Ilyenkor általában egy valódi vita után a férj válik el az asszonytól, vagy elhagyja egy fiatalabb feleségért. Ebben az esetben az asszonynak két választása van: vagy visszatér a rokonaihoz, vagy a gyerekeivel marad. Általában ez utóbbi mellett szokott dönteni, és ekkor a férjnek el kell őt látnia, ruháztatnia, etetnie. Ha haraggal válnak el, nem maradnak együtt. Barátságosabb esetekben, például, ha fiatalabb feleségért válik el a férj, akkor az idősebb nő megőrzi pozícióját, ő lesz a háztartás vezetője, irányítja a család gazdasági ügyeit, amit ex-férjével beszél meg. A váláshoz hasonlóan a poligámia is problémákhoz vezethet. Az Awlád 'Ali között egyre jobban egyre inkább terjed a többnejűség, mert a csempészésből annyira meg tudtak gazdagodni, hogy el tudnak tartani több asszonyt is egy háztartásban. A korábbi generációk kevésbé vettek el egynél több nőt. A nők azon viccelődnek, hogy legjobb a szegények asszonyainak, mert csak férjüknek nincs pénze még egy feleségre. Új feleség feltűnésekor változó szokott lenni a reakció az első feleségek részéről. Ha a szenior beszélt már az új feleséggel vagy esetleg ő választotta ki, rendben megy tovább minden, és ebben az esetben a feleségek egymás "nővérei". Azonban ez nincs mindig így, és erről szól Mabrúka története is, aki nem volt hajlandó elmenni férje és új feleségének esküvőjére, sőt még az előkészítésben sem segített.
Szembetűnő a
két fajta házassági szokás közötti különbség. Ma már nincsenek divatban a Lane
által említett hangos, zenés menetek, a különféle stációk. A legfigyelemreméltóbb
formai különbség pedig, hogy Lane csak utal a nászéjszakára, de hogy mi történik
alatta, igazából nem derül ki, erről már csak az Awlád 'Ali asszonyainak elbeszélései
adnak számot. Ezt a formai különbséget azzal lehet indokolni, hogy Lane egy
igazi, prűd angol volt a 19. Század elején, aki illemből kerülte az ilyen jellegű
témákat.
Bibliográfia
Edward Lane: The Manners and Customs of the Modern Egyiptians, 1963 London
Lila Abu-Lughod: Veiled Sentiments, 1987 Egypt
Evelyn A. Earley: Baladi Women of Cairo, 1993 Egypt
Nayra Atiya: Khul-Khaal, 1987 4th printing Egypt
