Mészáros Lázár törökországi naplója (1849-1850)

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Mészáros Lázár
törökországi naplója (1849-1850)
A szöveget gondozta és a bevezetőt írta: Ács Tibor
Terebess és Zrínyi Kiadó, Budapest, 1999
A könyv borítója
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

Mészáros Lázár (Baja, 1796. febr. 20. – Eywood, Anglia, 1858. nov. 16.): honvéd altábornagy, hadügyminiszter, az 1848 – 49-i forradalom és szabadságharc egyik katonai vezetője, az MTA l. tagja (1844). Császári ezredes volt az 5. Radetzky huszárezrednél. 1848. máj. 23-tól a Batthyány-kormány hadügyminisztere (kinevezése: ápr. 7-én). 1848. jún. 8-án tábornokká nevezték ki. Az ogy.-en Baja képviselője. Sokáig a Habsburgok iránti lojalitás megőrzése mellett foglalt állást; támogatta azt a javaslatot, hogy az olasz szabadságküzdelem leverésére m. csapatokat vigyenek Itália-ba. 1848. okt. 1-től a Honvédelmi Bizottmány tagja, 1849. ápr. 15-től altábornagy. Júl. 2 – 24. között a honvédseregek fővezére, majd vezérkari főnök Dembinszky mellett. Világos után Töröko.-ba emigrált, néhány évig az Egyesült Államokban élt, majd Angliában telepedett le. Távollétében halálra ítélték. – F. m. Mészáros Lázár élettörténete, külföldi levelezései és emlékiratai (Közrebocsátotta Szokoly Viktor, Pest, 1866); Eszmék és jellemrajzok (Bp., 1871). – Irod. Sirokay Zoltán: M. L. tábornok az első magyar hadügyminiszter (Mátészalka, 1928).

Tartalom

Bevezető: Mészáros Lázár és hagyatéka
Mészáros Lázár naplója 1849-50.
A napló hitelességéről
1849
1850
Tavaszi s nyári nap Kutahiában
Kutahiai téli nap, és elébb őszi
Olvasmányok jegyzéke 1850, Törökhonban

Ács Tibor: Mészáros Lázár és hagyatéka

Rég nem került érdekesebb könyv az olvasó kezébe, mint a kortársai által ,,a legbecsületesebb magyar"-nak nevezett Mészáros Lázár 1849-50. évi törökországi naplója. Közismert, hogy Mészáros Lázár honvéd altábornagy, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja az 1848-49-es forradalmuk és szabadságharcunk egyik vezető személyisége volt. történelmünk első honvédelmi miniszteréről a Nemzetőr 1848. május 27-i számának találó jellemrajza többek között megállapította:
,,Hadügyérünk nem valami marcizális, mord kinézésű, s gőgös affektálás által magát nevetségessé tevő, kozákos főtiszt, hanem valódi humánus férfiú, eleven eszű, kedélyes ember, a szó legnemesebb értelmében hazafi vagy polgárkatona. Ilyen hadügyér kellett nekünk."
A kortárs történetíró, Horváth Mihály 1865-ben Genfben megjelent ,,Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben" című művében a Mészárosról készített arcképvázlatában ,,szabadelvű" katonaként ábrázolta, aki ,,mindenből kitűnő, buzgó hazafias érzelmei, jellemének ritka becsületessége, tisztasága s egyenessége, a társas életben tanúsított kedélyessége, és a gyakran kedvderítő humor, mellyel nyilvános szónoklatát fűszerezte, mindenek felett pedig a németes szellemű hadseregben töltött harminczöt évi szolgálatának daczára teljesen megőrzött magyar zamatú egyénisége által nagy mértékben kiérdemelte a közbecsülést és közkedvességet. Ellene soha, még akkor sem támadt ellenszenv, midőn később a hadsereg vezérletét alkalmilag többször átvévén, abban a szerencse kedvezésének nem örvendhetett."
Tagadhatatlan tény, hogy Mészáros Lázár, az 1848-49 évi szerepéről folyó vita ellenére, olyan kiemelkedő, tudós katonánk volt, aki tetteivel, karddal és tollal írta be nevét történelmünkbe. A közelmúltban, kétszázadik születésnapja alkalmából, kellően méltatták életművét. Ám az is kétségtelen, hogy életének és működésének mind teljesebb feltárása és megismerése érdekében még sok a tennivaló. Ezért elfeledett törökországi naplója remélhetőleg nemcsak méltó emléket állít neki, hanem személyiségének és szerepének objektívebb értékelését, árnyaltabb és reálisabb történeti arcképének kialakítását is elősegíti.
A Baján, 1796. február 20-án született Mészáros Lázár személyiségét számos körülmény formálta. Korán árvaságra jutott és négyéves korától tizennyolc éves koráig egyik rokonától a másikig, iskolától iskoláig vándorolt, miközben olyan gazdag ismeretekre, élményekre és tapasztalatokra tett szert, amelyeket egész életében megőrzött. Mindez hozzájárult jellemének formálásához, és nem gátolta meg az egyéniségét átható kedélyesség, humor és irónia kifejlődését. A nem kis nehézségekkel terhes életutat bejárt köznemesi birtokos család fia, aki nagyon művelt, sokféle érdeklődésű, bölcselkedő hajlamú, szellemes ember volt, követhette volna a paraszti sorból nemessé és középbirtokossá emelkedett apját a vármegyei ranglétrán. Másodéves ,,törvényhallgatóként" azonban jogi tanulmányait megszakítva a számára vonzóbb katonatiszti hivatást választotta. A 7. és az 5. huszárezred tisztje volt 1813. augusztus 1-jétől 1848. május 17-ig. Részt vett az 1813-14., az 1815. és az 1831. évi hadjáratokban, és elnyerte a ,,bátor és kezdeményező tiszt hírnevét". Radetzky tábornagy is felfigyelt az itáliai cs. kir. hadsereg egyik legtehetségesebb huszártisztjére; Mészáros Lázárt az ő javaslatára léptették elő 1845. október 20-án ezredessé és az 5. huszárezred parancsnokává. A híres hadvezér szerint ,,minden tulajdonsága megvan ahhoz, hogy békében és háborúban rátermett, rendkívül használható tábornokká váljon."
Katonai minősítései is kiemelik német, latin, görög, olasz, horvát, francia, angol nyelvtudását és elmélyült ismereteit az irodalom, a történelem, a földrajz, a fizika, a hadi, az orvosi és az agrártudományok terén. Fiatal tisztként Szlavóniában mélyült el a társadalom, a gazdaság, a hadügy és az irodalom tanulmányozásában, de szellemi fejlődésére legnagyobb hatással több, mint tizennyolc esztendei itáliai tartózkodása volt. Első ismert hadtudományi művét 1823-ban írta és kiadásra szánta, de a munka csak 1849-ben, ,,Huszárok Kézikönyvecskéje" címmel jelenhetett meg. Állandóan élénk figyelemmel kísérte a magyar sajtót, a hazai reformmozgalmat, az országgyűléseket, és mint megírta ,,a nemzet, vagyis inkább a karok és rendek katona magyarositási óhajtását", Széchenyi István munkásságát és híres vállalkozásait.
Kevésbé ismert, hogy Mészáros Lázár a nagy eseményekben és változásokban gazdag reformkornak is az egyik karakterhordozója és jelképes alakja volt. Közéleti szerepvállalásához az első indíttatást Széchenyi adta. A társadalmi kérdések iránt érdeklődő Mészáros, a hazai gazdaság és tudomány fejlesztése érdekében 1837 júliusától levelezésbe kezd Széchenyi Istvánnal, aki az ő javaslatára fogadta el, hogy a pesti gőzmalmot az itáliai melegnanói malom mintájára korszerű acélhenger-rendszerrel szereljék fel. A gróf Mészáros őrnagynak írt 1841. december 1-jei levelében kijelentette: ,,ha Ön nem volna, alkalmasint a Pesti Hengermalom sem jő létre". A hazai vezető körök 1842 tavaszán ismerik meg személyesen, ekkor kerül szorosabb kapcsolatba többek között Deák Ferenccel, Eötvös Józseffel, Klauzál Gáborral, Toldy Schedel/Ferenccel. Kossuth Lajos is felfigyelt a Pesti Hírlapot előfizető huszár törzstisztre. Ezután több mezőgazdasági témájú írása jelent meg a Magyar Gazda című lapban, az első az 1842. szeptember 25-i számban a következő szerkesztői megjegyzéssel: ,,Mészáros Lázár cs. k. őrnagy tisztelt hazánkfia felfogván polgári hivatását, Olaszországbani tartózkodását arra forditá, hogy a mezei gazdaság és ipar területén mind azt, ami hazánkra nézve érdekes lehet, összegyűjtse, s Egyesületünk által hazánkkal közölje". Hogy ez szívügye volt, bizonyítja a neves filozófussal, Szontagh Gusztáv nyugállományú századossal, az MTA rendes tagjával 1843-ban megkezdett levelezése a dinnyetermesztésről és más problémákról.
Mészáros pályájának jelentős állomása volt 1844. decembere, amikor előléptették alezredessé, és a Magyar Tudós Társaság XV. nagygyűlésének december 21-i ülésén ,,mint a magyar ügy apostolát Lombardiában" Széchenyi, Eötvös, Vörösmarty, Schedel/Toldy/ és még 13 neves akadémikus ajánlására megválasztották levelező tagnak. Az MTA kisgyűlés 1845. október 28-i ülésén olvasták fel a hadügyi reformgondolatait közreadó ,,A katonaságról" című székfoglalóját. Ebben sok kútfőből és forrásból merítve, saját tapasztalatait is felhasználva, mutatta ki a Habsburg-birodalom torz hadügyi szimbiózisának és az ósdi magyar honvédelmi rendszernek a visszásságait. Elmélyülten vizsgálva fejtette ki a társadalom és a háború összefüggéseit, a hadsereg jellemzőit és szerepét kora átalakuló világában, a Habsburg-birodalomban és a Magyar Királyságban. A lőpor/tűzfegyver/ és a sajtó/könyv/ fejlődéstörténetén keresztül vázolja fel az emberiség életében a háború és a hadsereg szerepét. Álláspontja szerint a népeknek, a nemzeteknek és hazájának ,,új és más módokról kell gondolkozni, miképen alkottassék egy jobb lét." És Fourierre hivatkozva vonja le új tételét, hogy a hírhedt ,,Ha békét akarsz, készülj a háborúra" - stratégiát fel kell cserélni a ,,Ha békét akarsz, készülj a békére" humánusabb stratégiára. Mészáros nemcsak puszta tanácssal vagy érveléssel próbált gyógyítani, hanem egész lényével, derűjével is. Minden szava állandó utalás és figyelmeztetés a józan ész, a belső egyensúly, az illúziótlan valóság parancsaira. Ám a kritikus mondanivaló, a meghökkentő honvédelmi és katonai reformjavaslatok miatt az MTA vezetése nem adta közre a magyar hadtudományi irodalomban előkelő helyet elfoglaló értekezést az Évkönyveiben. Elöljárói pedig figyelmeztették Mészáros Lázárt, a cs. kir. hadsereg egyetlen olyan ezredparancsnokát, aki hazája tudományos akadémiájának levelező tagja volt, hogy ne foglalkozzon hadtudományi kérdésekkel. Ettől kezdve kerülte a hadügyi és katonai témák vizsgálatát, leveleiben tudósbarátainak nem egyszer kijelentette, hogy tollát használhatja, ,,csak ne katonai dolgokra", mert ,,a katonának nem szabad oly életbevágó kérdésekről tanakodnia nálunk, és nem nyílt sisakkal". Az akadémiát és barátait rendszerese tudósította a korabeli európai új tudományos eredményekről, és hasznos javaslatokat tett meteorológiai szolgálat létesítésére, a mezőgazdaság, a pszichológia, a pedagógia és egyéb tudományágak hazai fejlesztésére. Leveleiből az is kiderül, előre látta, hogy az európai országokban és a Habsburg-birodalomban felhalmozódott sokféle ellentét forradalmakhoz és fegyveres felkelésekhez fog vezetni 1848. elején.
Közismertek az 1848. márciusi magyar forradalom és a pozsonyi országgyűlés eseményei, Mészáros Lázár hadügyminiszteri kinevezésének körülményei. Itáliai szolgálata miatt - noha 1848. április 7-én kinevezték miniszternek -, nem vehetett részt a kormány 1848. április 11-dikén kezdődő munkájában. Batthyány Lajos miniszterelnök csak nagyon nehezen tudta kiharcolni a május 7-i királyi kéziratot, amely Mészárost utasította ezredének átadására és tárcájának átvételére, ami 1848. május 23-án esküjének letételével hivatalosan megtörtént. Hadügyminiszterként 1849. április 15-ig működött, majd ideiglenes miniszterként 1849. május 6-ig tevékenykedett. Az első felelős magyar kormány legtöbb gonddal küszködő minisztériuma a hadügyminisztérium volt, mivel az önálló magyar honvédelem veszélyeztette leginkább a birodalom egységes katonai szervezetének fennmaradását, amelyben a Habsburgok uralmuk megőrzésének legfontosabb eszközét látták. Mészáros Lázár nagy aktivitással végezte a hadügy irányítását és szervezését, bár mint megjegyezte, számára ,,a miniszteriális élet a szolgaságnak szolgasága vala". Sokszor kellett válságos helyzeteket megoldania. Iratok sokasága bizonyítja, hogy jelentős szerepe volt a hadügyminisztérium illetékességi és hatáskörének következetes érvényesítésében. Az 1848. évi törvények alapján a vitás katonai kérdésekben rendszeresen és bátran kiállt ,,az osztrák hadügyministerium törvényellenes követeléseivel" szemben ,,Magyarország törvényes jogainak megőrzéséért".
Júniusban szülővárosa, Baja, országgyűlési képviselővé választotta. A miniszterek közül Mészáros volt az egyedüli, aki 1848 augusztusában személyesen is találkozott választóival, és megköszönte bizalmukat. Az első népképviseleti országgyűlésben a gyakran napirendre kerülő hadügyi kérdések és interpellációk miatt ő lett az egyik legtöbbet szereplő miniszter. Az egyre súlyosabb katonai helyzetben az ország védelme érdekében a korszerű európai elveket figyelembe vevő törvényjavaslatot dolgozott ki. Az 1848. július 3-ára elkészült törvénytervezet 200 ezer katona, ebből 40 ezer újonc azonnali kiállítását irányozta elő. Ismeretlen az a tény, amiről a hadügyminiszter két (1848. július 4-ei és 6-ai) hivatalos levele tanúskodik, hogy a törvényjavaslatot maga akarta, a megnyíló új parlament elé terjeszteni. A minisztertanács azonban úgy döntött, hogy a törvényjavaslatot Mészáros Lázár helyett Kossuth Lajos pénzügyminiszter mint a kormány szószólója terjessze elő. Úgy is történt. A képviselők Kossuth sokat idézett, 1848. július 11-ei híres beszéde alapján fogadták el a tervezetet. Maga Mészáros hadügyminiszter a július 21-i ülésen nyújtotta be a szükséges katonai erő kiállításáról szóló törvényjavaslatot, amely akkor már heves vitát váltott ki. A tervezetet indokló 1848. augusztus 16-i beszédében Mészáros azt a felfogást képviselte, hogy amit lehet, fel kell használni ,,a régi katonai rendszerből", valamint hogy a hadügy gyökeres átalakításához és a magyar hadsereg megszervezéséhez ,,idő kell, mert ha jól meg nem főzi az ember, hát kófic lesz belőle." Ettől kezdve sokan kóficnak hívták Mészárost. A képviselőház 1848. augusztus 26-án (a felsőház 29-én) elfogadta az 1848:XXXIII. törvényt a magyar hadseregről, amit a kormány és a nemzet meg is valósított, bár a király nem szentesítette. A törvény szabályozta a hadkötelezettség rendjét, a szolgálati időt és a hadsereg működésének minden lényeges területét. A 40 ezer újoncból 10 ezret a sorezredek 3. zászlóaljaiba, 30 ezret pedig az új honvédzászlóaljakba osztottak be.
Mészáros Lázár ,,a hadügyminiszteri síkos lovon" ülve (idézet tőle) mindig végrehajtotta az országgyűlés és a kormány - akár álláspontjától is eltérő - döntéseit. Nemegyszer hangoztatta, hogy ő hadügyminiszteri szerepkört vállalt és nem hadvezérit, amire személyi tulajdonságai miatt kevésbé alkalmas. Amikor bizalmatlansági válság alakult ki a sikertelen 1848. augusztus 19-ei Szenttamás elleni második támadás következtében, az országgyűlés és a kormány határozatára leutazott a délvidéki hadszíntérre, noha az volt a véleménye, hogy az egyre súlyosbodó helyzetben, a horvát és szerb katonai fenyegetéssel, lázadással szemben többet tehetne, ha hatáskörét hivatalában maradva gyakorolhatná. 1848. augusztus 27-től szeptember 27-i a déli mozgó hadsereg ideiglenes parancsnoka, ez idő alatt, bár a harmadik szenttamási ostrom is eredménytelen maradt szeptember 21-én, megakadályozta a mozgó hadsereg felbomlását és a szerb felkelés térnyerését. A szeptemberi kormányválság alatt tárcájának megtartásával, a távolból is rendszeresen kiadott rendeleteivel és utasításaival hozzájárult a magyar csapatok Jellasics hadseregével szembeni szeptember 29-i pákozdi győzelméhez.
Amikor 1848. október 1-jén visszatért a fővárosba, az országgyűlés azonnal megválasztotta az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjának. A gyökeresen megváltozott katonapolitikai körülmények között Mészáros hivatalában, mint kijelentette, ,,szorgalmas napszámosként" intézkedett, rendelkezett és dolgozott a hadügy újjászervezéséért. Naponta rendeletek tucatjait adta ki a hadsereg fejlesztése érdekében. Hadügyminiszterként nagy összetartó hatást gyakorolt a hadseregre és különösen a parancsnoki karra. Kiemelkedő szerepe volt abban, hogy a politikai, személyi és kormányzati problémák, ellentétek és éles viták dacára 1848. december elejére létrejött az egységes nemzeti hadügy és irányító szerve, a honvédelmi minisztérium és az új nemzeti tömeghadsereg - a magyar honvédség. Az országgyűlés december 11-én (a felsőház 29-én) fogadta el Mészáros Lázár törvénytervezetét a katonai felsőoktatás korszerű szervezetének és működésének létrehozásáról. Az 1848:XLIII. törvény a Magyar hadi Főtanodáról a korabeli európai normák alapján szabályozta a felsőfokú magyar tisztképzés minden lényeges kérdését. A Magyar Hadi Főtanoda első évfolyama 1849. január 7-én kezdte meg a munkát.
Tagadhatatlan, hogy ebben az időben Mészárosnak a hadügy több alapkérdésében heves vitája támadt Kossuth Lajos OHB elnökkel, amiért le kívánt mondani, noha a lépés az ellenséges invázió kezdetén beláthatatlan következményekkel járt volna. Így Kossuth, az OHB és a sok képviselő mindenképpen el akarta kerülni a hadügyminiszter lemondását, ezért rábeszélték Mészárost, hogy vállalja el a felső-magyarországi mozgó hadsereg főparancsnokságát. Az 1848. december közepi osztrák általános támadás drámai helyzete nehéz választás elé állította Mészárost, aki nehéz lelki tusa után, szembetegséggel küszködve, tárcáját és OHB tagságát is megtartva elfogadta a Schlick-hadtesttel szemben álló mintegy 10 ezer fős kiképzetlen és hiányos fegyverzetű, szervezetlen hadsereg parancsnokságát. Eleinte kudarcok kísérték. Az 1848. december 28-i eredménytelen szikszói ütközet után 1849. január 4-én sikertelenül támadta meg Schlick tábornok sorkatonákból álló, létszámban ugyan alig kevesebb, de jól kiképzett és felszerelt, védelemre berendezkedett csaptait, hogy felszabadítsa Kassát. Ezután erélyesen felszámolta a kudarc következményeit, majd január 14-én átadta a parancsnokságot Klapka ezredesnek és Debrecenbe utazott, ahol felajánlotta, hogy lemond. Az OHB most se fogadta el a lemondást.
Mészáros Lázár erre 1849. január 16-án a következőket írta az OHB-nak: ,,... látván azomban hogy leköszönésem a Hazát több hasznos vezérek és vezénylöktől fosztaná meg, ugy a körülmények csak kissé jobbra fordultáig is hivatalomat megtartandom." De kikötötte, hogy tudta nélkül nem küldhetnek utasításokat a hadseregnek. Csányi László joggal állapította meg január 18-án Kossuth Lajosnak írt levelében, hogy a súlyos katonai helyzetben hadvezéri kudarca ellenére ,,Mészáros megmaradása igen jó, ő egy ragasz a sereg és a nemzet között". Mészáros újjászervezte a hadügyminisztériumot és biztosította a honvédség sikeres felkészítését az ellentámadásra. Önálló miniszteri tevékenységét azonban gátolta az a körülmény, hogy Kossuth Lajos az OHB elnökeként sok jelentős katonai ügyben megkérdezése vagy tudta nélkül intézkedett. Ezért Mészáros 1849. március 31-ei levelében bejelentette Kossuthnak: ,,április 15-én túl ezen személyem lealacsonyitásával párosult hivatalomtól annál inkább is megválnom engedni kérem, minthogy akkoráig hazánk ügye jobbra fordulhat". A honvédsereg közismert áprilisi győzelmei igazolták Mészáros helyzetértékelését, 1849. április 14-én az országgyűlés kimondta Magyarország függetlenségét és a Habsburg-Lotharingiai-ház trónfosztását. Mészáros Lázár másnap a képviselőházban lemondott tárcájáról, hogy mint ,,egyszerű polgár és bajai követ" munkálkodjon a hazáért. Az országgyűlés megszavazta hadügyminiszteri érdemeinek megörökítését és altábornagyi előléptetését. Az ügyeket ideiglenes hadügyminiszterként május 6-ig intézte.
A korabeli iratok és hadi események hűen érzékeltetik, hogy Mészáros Lázár hadügyminiszter a lehetőségekhez képest teljesítette kötelességét, és minisztériuma kormányszervként és főhatóságként irányítója és szervezője volt a magyar honvédsereg megteremtésének, felfegyverzésének, kiképzésének és hadviselésének.
Májusban és júniusban Mészáros Lázár altábornagy a katonai nevelőintézetek főfelügyelőjeként a Magyar Hadi Főtanoda újbóli megnyitásáért és a 14 katonai nevelőintézet zavartalan működéséért, az egész magyar tisztképzés reformjának végrehajtásáért szállt síkra. 1849. június végére azonban az osztrák és orosz hadseregek támadása következtében válságos katonai helyzet alakult ki, amelyből a kiutat a minisztertanács egy Tisza-Maros-szögi erőösszpontosítással végrehajtandó ellentámadásban látta. E sokat vitatott haditervet úgy kívánták megvalósítani, hogy tiltakozása ellenére Mészárosra erőltették a ,,fővezéri méltóságot". 1849. július 1-jén Mészáros Lázár altábornagyot kinevezték ,,a nemzet hadseregei fővezérének", de működése számos ok és tényező következtében nem járhatott sikerrel a viharos gyorsasággal változó és nehezen befolyásolható hadi események közepette. A császári és cári túlerő miatt a honvédsereg számára a csaták és ütközetek sorra kedvezőtlenül végződtek. Mészáros Perczel tábornok engedetlenségére és más okokra hivatkozva lemondott a fővezérségről. Tisztét július 31-én Dembinszki altábornagy vette át, őt pedig mellé rendelték vezérkari főnöknek. Köztudomású, hogy az 1849. augusztus 9-i vesztes temesvári csata, az aradi hatalomátadás és a világosi fegyverletétel a magyar szabadságharc tragikus végét jelentette. Mészáros nagy hibának tartotta a temesvári csatát, és a vereséget a mohácsi csatavesztéshez hasonlította, mint írta: ,,Augusztus kilencedike az elhamarkodott megütközés miatt szintén oly gyászos napja lett a magyarnak - csakhogy dicstelenebb -, mint a mohácsi."
A megtorlás elől Mészáros Lázár Dembinszki társaságában 1849. augusztus 14-én átlépve a határt a török birodalomba menekült. Ezzel lezárult a szabadságharcban betöltött szerepe és működése, melyről a számkivetés éveiben mindig visszafogottan beszélt. Legjobban azt fájlalta, hogy minden erőfeszítése dacára, mint írta ,,kedvencz gyermeket a Ludoviceumot, hol paradicsomot akartam a fiatalságnak teremteni" csak rövid ideig sikerült működtetnie. Az első magyar felsőoktatási katonai intézményt, a Magyar Hadi Főtanodát olyan jelentősnek tartotta, hogy kijelentette: ,,Én ezen eszmével és annak embriójával együtt akarok a történetben élni, s ha valaki idézvén s megemlítvén nevemet, a forradalom alatti müködésemet ezzel össze nem köti - a többi egy füttyöt sem érvén -, azt a feledékenységnek bizvást átengedheti."
A török földre került Mészáros 1849. augusztus 14-től 1851. május 18-ig kitartó internálásának fő állomásai Vidin, Sumla, Brussza és végül a kisázsiai Kutahia volt. Az internálásból kiszabadulva 1851 júniusától 1853 augusztusáig Angliában, Franciaországban, majd ismét az angliai Jersey szigetén élt. Távollétében a pesti cs. kir . hadbíróság ítélete lapaján 1851. szeptember 21-én az Újépület mögötti Faraktár téren végrehajtották kivégzését, in effigi, jelképesen felakasztva 35 társával együtt. Mészáros 1853. augusztus 23-án letelepült az Amerikai Egyesült Államokban, ahol sikertelen gazdálkodás után házitanítóként dolgozott 1858. október 15-ig. Miután az amerikai állampolgárságot megkapta elindult Svájcba, hogy ott elfoglalja Puky Miklós genfi nyomdájában állását, de közben megbetegedve az angliai Eywoodban 1858. november 16-án elhunyt. Az ismert magyar tábornok és tudós katona haláláról megemlékeztek az angol, francia, német és más külföldi lapok, de hazájában is meggyászolták.
Első hadügyminiszterünk életútja azt bizonyítja, hogy magatartását és tetteit mindig a hazaszeretet, a nemzet haladásának és az ország fejlődésének szolgálata irányította. Az elmúlt időszak kutatásai és a megjelent munkák eredményeként az első felelős magyar kormány honvédelmi miniszterének élete egyre világosabban bontakozik ki előttünk. Ez így van annak ellenére, hogy az életmű bemutatása pontosabb, érdekesebb, színesebb lehetne, ha 1813 augusztusától 1848 decemberéig vezetett naplói nem vesztek volna el. Igazolják ezt az 1820 és 1848 között írt és megmaradt levelei és munkái, 1848-49-es működésének iratai. Gyulai Pál az 1849 és 1858 közötti írásos hagyatékának elemzése alapján azt emeli ki, hogy Mészáros Lázár könnyű huszárdolmánya alatt ,,kitűnő írói tehetség lappang".
Mészáros Lázár száműzetésben írt több művében utalt arra, hogy naponta készített naplójegyzeteket, és még önéletrajzának írásába is belefogott. Közreadott és torzóban maradt életrajzában, amelyet ötvenhat éves korában tett közzé, megemlíti: ,,Az igaz, hogy ezelőtt harminc évvel már megkezdém egyszer életem leírását, de abban születésemig sem haladtam, midőn félbehagytam". Ám még ennél is fontosabbak emlékiratának árulkodó sorai, amikor annak első kötetében három helyen is utal naplóinak genezisére és elvesztésük históriájára. Először egy bekezdés erejéig foglalkozik velük, mint írja: ,,Szokásom volt ugyan a különösen történelembe vágó eseményeket feljegyezni, hanem a miniszteriális járomban hanyagabb kezdék lenni, örülvén, ha este megszabadulhattam. A véletlen szintén elkedvetlenitett, mivel háromszor kezdém jegyzeteimet 1813-tól, azaz nyilvános életbe lépésemtől fogva, s mindannyiszor elvesztém vagy elemek, vagy háború által. Az utolsót legjobban sajnáltam, nem a veszteséget magáért, hanem azért, hogy amit távollétemben Kassán az osztrákok bántatlanul hagytak, azt honfivéreink, talán legtitkosabb helyeni használatért elrontották, amit mondják, vagy elsinkófálták.
Azonban ujra kezdtem mindig, hanem meddig?"
Mikor Mészáros emlékiratában leírja az 1848. augusztusi eseményeket, a pontos dátumokkal kapcsolatban jegyzi meg, hogy ,,bizonyosan nem tudom, mivel jegyzékeim december 15-i kirándulásomnál Budán maradtak, hol többé meg nem találtam." Memoárjában később még egyszer hosszabban sajnálkozik életéről készített napi feljegyzéseinek elvesztéséért; ,,így p. o. az által, hogy életem leírása eszmélkedési időm óta a francia háború végeztével 1816-ben szlavóniai életemmel egy záporeső, s az által, mivel otthon nem voltam, 6 heti vesztegléssel a ládában penésszé vált. - 1826 óta egész 1848-diki olasz forradalomig Milánóban veszett minden más iratommal, a magyarhoni pedig a budai ostrom alatt, midőn honvéd jó barátaim jobbnak tartották lakomat egészen kizsákmányolni és magukévá tenni, szinte elveszett, s így egy más jellemű is megunta volna az újrakezdést, midőn jövőjét nem előtte hanem hátul látta, mint ezen a mai más elbeszélő, tehát váltsunk." Ám az elveszett naplóinak sorsáról a legrészletesebben egyetlen megmaradt naplójának, a törökországi napló első, 1849. december 31-i feljegyezésében olvashatunk.

Mészáros Lázár életének utolsó időszakából, száműzetése nehéz éveiből gazdag irodalmi hagyaték maradt fenn. Törökországi naplójából egyértelműen kiderül, hogy Kutahiában kezdte meg 1848-49-es visszaemlékezéseinek írását. Ezt bizonyítja 1850. április 22-26-i feljegyzése, mely szerint: ,,Egészségem még mindig rossz, nem vagyok képes gondolkozni, miniszteriális életem leírása gyéren halad és talán soha sem végeztetik be." De erre utal az 1849-50. évi napló végén található kiegészítésben is, amikor leírja egy-egy tavaszi és nyári napját Kutahiában, megjegyzi, hogy reggel kilenctől fél egyig ,,Munka, történetírás, török nyelvtanulás, olvasás mily könyvekhez jutni lehetett." Az ,,Olvasmányok jegyzéke 18500., Törökhonban" című részben pedig kijelenti: ,,Midőn Kiutahiába értem az első hó szinte betegséggel telt el. Azután miniszterialis életrajzom mellett, mi gyéren haladót, és mit legkedvetlenebb tárgya mellett mégis végezni akarék, más könyvekre is került sor." Mészáros emlékiratai úgy készültek, hogy azokat részben maga írta le, másrészt lediktálta állandó segítőjének, Katona Miklós ezredesnek.
Visszaemlékezéseinek utolsó kiegészítéseit, javításait 1852 januárjától az angliai Jersey szigetén végezte el. Erről unokahúgának, Szutsics Amáliának írott, 1852. szeptember 7-i levelében így számolt be: ,,Kilenc órakor már egészen kész ,,memoirejaimból" mosogatom ki a foltokat, mely emlékiratoknak halálom után arról kellend szólaniok: hogy én semmi egyéb nem voltam mint csupán becsületes ember. Ez 12 óráig tart". Az emlékiratok kézirata bizonyítja, hogy Mészáros nemcsak stilizálta mondanivalóját, hanem sok részt át is fogalmazott, jelentős szövegrészeket pedig kihúzott. Joggal írta ,,Történeti töredékek egy miniszteriális életből" című kézirata első részében: ,,Azonban aki e sorokat olvashatja, tudja, hogy más gondolatát vagy felfogását utánozni nem akartam, és tudja azt is, hogy mi e papíron áll, az az enyém - akár jól akár rosszul van is írva - de az enyém." Ennek a meggyőződésének ad hangot akkor is, amikor 1853 februárjában Szemere Bertalannak írt levelében kijelenti: ,,Én még egy külföldön írt könyvet hazánk eseményeiről nem olvastam, nem is olvasandok. Én megírtam a magam emlékiratait s abba mit sem akarok változtatni, azért gyomromat nem terhelem."
Ebben az időben Mészáros Lázárnak óriási élményt jelentett és irodalmi munkásságához is ösztönzést adhatott, hogy menekülttársaival hetente kétszer az estét a híres francia írónál, Viktor Hugonál töltötte, aki ekkor szintén Jersey szigetén élt. Valószínűleg a találkozások hatására, - miután már befejezte az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeiről, politikai és katonai alakjairól, valamint saját élményeiről és szerepéről szóló ,,Történeti töredékek egy miniszterialis életből" című terjedelmes emlékiratait - még ott a szigeten, 1863 tavaszán kezdte el írni ,,Egy emberi élet töredékei" című, befejezetlenül maradt életrajzát. 1853 augusztusában Amerikába utazva abbahagyta az írást és csak 1854 júniusában kezdte el újra az amerikai New Jerseyben, majd újabb megszakítás után 1856 januárjában folytatta Flushingban. Az önéletírásból addig két fejezet készült el, és különösen a gyermek- és ifjúkoráról szóló, humoros életképekkel, családi jelenetekkel, világnézetét bemutató eszmefuttatásokkal tarkított első fejezet az érdekes. Aztán harmadszor is félretette és csak 1858 márciusában vette elő a kéziratot, és újra elolvasva nagyon elégedetlen volt a második fejezettel, mert mint írta: ,,igen unalmasnak mutatkozik, s végre mivel lehetetlennek látom azt mit vesztettem helyrehozni, s jó humorral körösztül spékelni a közönséges életet, eltökéltem félbehagyni, s így áldást vetvén reá eltemetém örökre."
Emlékiratai és önéletírása mellett Mészáros irodalmi hagyatékának értékes részét képezi az 1850 és 1858 közötti igen kiterjedt levelezése. Ezekben a fennmaradt levelekben neves személyiségeknek és ismerőseinek, közeli barátainak és rokonainak számol be a vele történtekkel és fejti ki gondolatait, állásfoglalásait a legkülönbözőbb kérdésekről. Mészáros, aki a közeljövőtől nem sokat remél és örül annak, hogy a ,,szegény Kóficz Lázár" még él a magyarok emlékezetében leveleinek írásakor van igazán elemében. Soraiból kiderül, hogy nem vesz részt az emigráció akcióiban, mert mint Ludvigh Jánosnak írta 1856. június 7-i levelében: ,,A politika rám nézve hánytató: legyen az európai vagy amerikai; a kormányok mindenütt abszolutisztikusak extra et intra Ilium; jó még, hogy az itteni szabadság, ha nem is szül valós jót, de a rosszat is korlátozza." Leveleiből az is kitűnik, hogy sohase rendült meg a hazája jövőjébe vetett hite, amiről egyik utolsó, Vukovics Sebőhőz 1858. augusztus 29-én írt levelében így vélekedett: ,,Az idő, a szaporább közlekedés, a tűrhetőleg jobb eszmék terjedése s a pozitív és históriai jog még fog egy sui generis független Magyarországot alkotni, csakhogy nem olyat, amilyet a magyar gőg kíván és remél; a ,,mikor?" a nemzet halhatatlansága mellett másodrangú kérdés."
Életének utolsó hónapjaiban a már betegeskedő Mészárost nagyon foglalkoztatta, mi lesz írásainak sorsa. Halála után szeretett unokahúga, Szutsics Amália vállalkozott kéziratainak megőrzésére és megjelentetésére, mert mint Mészáros hozzá intézett 1858. szeptember 14-i levelében írta: ,,Ime, most az unokahúgok legjobbika arra adja magát, hogy az én karcolásaimat eltegye, megmutatandó a világnak: 1-ször mily lelkiszegény, száraz, üres, prózai és inkorrekt író volt az ő nagybátyja, s 2-szor: hogy a magyar tudós-társaság ily szegény gyámolatlanokat is számított levelező tagjai közé! Természetesen, helyesen tőn a nevezett tudós-társaság, hogy őt nagy szerencsétlensége után tagjai sorából kitörölte, holttá nyilvánította, s íme itt van egy szerető rokon, s irományait az ő és saját halála után napvilágra akarja hozni. Oh Jemine! Síromban a kritikák miatt bizonyára meg fogok fordulni; gondold meg ezt kedves jó Málim!"
A kéziratok története azonban másképpen alakult. Mészáros, amikor 1858. október 5-én Amerikából az angliai Liverpoolba érkezett, holmijait, írásait előre küldte Genfbe Puky Miklóshoz, maga pedig gróf Teleki Sándor meglátogatására Eywoodba utazott, ahol súlyos betegségben elhunyt. Kéziratinak sorsáról, haláláról több levél is tudósít. Az egyik, Szabó Imre 1858. november 18-i levele az elhunyt bátyjához, Mészáros Antalhoz, többek közt közli: ,,Holmijának nagyobb része már Genfben van". 1858. december 2-i levelében pedig: ,,vele volt papírjait Vukovics fogja áttekinteni; ,,Memoire"-jai... hihetőleg nagy podgyászával mentek Genfbe." Vukovics Sebő volt igazságügyminiszter 1858. december 11-i levelében tájékoztatja Szemere Bertalant Mészáros Lázár utolsó napjairól, miközben megemlíti: ,,Holmijai legnagyobb részét az öreg - négy ládában - előre küldte Genfbe... Ami a mémoirokat illeti, nekem a boldogult azt egészen elolvasta 1853 elején, midőn Jerseyben 10 hetet töltöttem vele. Valami 70-80 ív infolio. Pukynál vannak, azon ládák egyikében lévén, melyeket Mészáros előre Genfbe küldött. Puky általam s mások által megkéretett, hogy tartsa magánál."
Puky Miklós megőrizte Mészáros irodalmi hagyatékát és a svájci emigrációban élő történetíró, Horváth Mihály csanádi püspök volt vallás- és közoktatási miniszter, amikor megkezdte a szabadságharc históriájának megírását, kútfőként felhasználta Mészáros visszaemlékezéseit is. Az 1865 elején Genfben, Puky Miklós kiadásában megjelent ,,Magyarország függetlenségi harczának története 1848 és 1849-ben" című három kötetes mű - egyes nézetek szerint személyes emlékiratok - nagy hatást és vitát váltott ki.
Ebben az időben Szokoly Viktor író és újságíró azt tervezte, hogy közreadja Mészáros Lázár külföldi levelezését és a levelek gyűjtése közben Puky Miklóshoz fordult, aki, mint Szokoly írta, ,,nemcsak némely levelét, de egyszersmind összes hátrahagyott irományait" megküldte neki. Azzal a ,,felhatalmazással, hogy ezen, az író által nyilvánosságra szánt s Horváth Mihály által még kéziratban sok helyütt forrásul használt műveket sajtó alá rendezhessem." Mészáros Lázár írásai Szokoly Viktor gondozásában 1866 végén három kötetben, a cenzúra miatt sok rész kihagyásával jelent meg ,,Mészáros Lázár élettörténete, külföldi levelezései és emlékiratai" címmel. Az első kötet ,,Mészáros Lázár külföldi levelei és életirata" (Pest, 1866) című első része Szutsics Amáliához, Vukovics Sebőhöz, özvegy Batthyány Lajos grófnéhoz, Kmety Györgyhöz, Mészáros Antalhoz, Ludvigh Jánoshoz írt (86) leveleit tartalmazza, hat levél a haláláról tudósít. Nem kerültek közreadásra Ács Gedeonhoz, Perczel Mórhoz, Pulszky Ferenchez, Szemere Bertalanhoz, Szemere Bertalannéhoz, Dancs Lajoshoz, Fornet Corneliushoz, Mészáros Józsefhez és másokhoz intézett forrásértékű, érdekes levelei, melyeket a különböző levéltárak őriznek. A kötet második rész Szokoly összeállításában a ,,Mészáros Lázár életirata" című anyagot adja közre, az anyag első hadügyminiszterünk életének igen vázlatos, nem egy helyen pontatlan áttekintése.
A második és harmadik kötet Mészárosnak a szabadságharcról írt emlékezéseit tartalmazza. A szerkesztő kihagyásokkal és rövidítésekkel élt. Itt kell megemlíteni, hogy Szokoly Viktor a megjelent emlékiratokat elküldte a történetíró Horváth Mihálynak is, aki figyelmességét 1867. március 5-i levelében köszönte meg. Az is tény, hogy az eredeti kéziratok összevetése a kiadott emlékiratok szövegével nyilvánvalóvá teszi, hogy a cenzúra és más megfontolások miatt az első kötet - 1848 - szinte minden fejezetéből lényeges oldalak, részek és mondatok maradtak ki. Ez mondható el a második kötetről - 1849 - is, melynek terjedelmes XI. fejezetét Szokoly Viktor csak a kiegyezés után, 1871-ben jelentette meg önálló kötetben, ,,Eszmék és jellemrajzok az 1848/49 forradalom eseményei- és szereplőiről" címmel. Az éles kritikai és szubjektív hangú emlékiratok második részének XII., ,,Az osztrák dinasztiának s kormányának" című fejezetét (334-341. fólio) és a később írt ,,Toldalék egész 1858-ig" című fejezetet (341-347. fólio) azonban nem adta közre.
Igaz, ebben az időben már a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában őrzik Mészáros Lázár kéziratait. Szokoly Viktor ugyanis Pesten, 1867. február 16-án kelt levelében, amelyet Arany Jánoshoz, az MTA titoknokához intézett, bejelentette, hogy Mészáros Lázár ,,1848-49-dikei emlékiratainak... öröklői és eddigi őrzőitől fölhatalmazást nyertem, azokat a Tud. Akadémiának teljes tulajdonul is átszolgáltatni" és ,,az Akadémia levéltárában való elhelyezésére". Szokoly szükségesnek tartja, hogy levelében röviden ismertesse az emlékiratok eredetét, sorsának történetét és hitelességét bizonyító adatokat, melyek előadásában a következők:
,,1-ször. QEmlékirataiq készítéséhez Mészáros Lázár Kiutahiában, Kis-Ázsiában fogott hozzá s azok írását a Britanniához tartozó Jersey-sziget fővárosában, St. Hélierben folytatta s fejezte be. E kéziratok összesen 284. törött ívre terjednek, melyek közül mintegy 140 ív Katona Miklós, most Erdélyben élő ezredesnek Mészáros dictálása után való írása; az itt-ott látható javitások azonban itt is Mészáros kezéből eredtek. A 140-dik íven túl az egész Mészárosnak saját kézírása. Az utolsó íveket - melyeken a nem egyazon időben történt írást úgy is észre vehetni - Mészáros később, Amerikában tartozkodása idején függesztette az egészhez.
2-szor. Emlékiratait Mészáros végrendeletében Vukovich Sebő 1849-diki igazságügyér gondjaira bízta s óhajtá, hogy azok valaha napvilágot lássanak. Vukovichtól a kéziratok Puky Miklóshoz kerültek Genfbe, s ugyane városban használta azokat nagyérdemü Horváth Mihályunk, midőn ,,Magyarország függetlenségi harcának történetét" írta. - Midőn pedig nekem ezen emlékiratok létezése tudomásomra jutott, s hosszas levelezés után értésemre nevezett hazánkfiai azokat titkos úton, igaz hálámat érdemlő készséggel juttatta 1865 végén kezeimhez.
3-szor. A kéziratok hitelességét bizonyítja először azon út, melyen azok a tekintetes Akademia kezéhez jutnak, t. i. Mészáros hagyatékaiból Vukovich s Puky urak és az én kezeimen át. Másodszor: a kéziratoknak más, Mészárostól eredt kéziratokkal való összehasonlítása, melyek mai nap mind az én birtokomban, mind másokéban számos darabban vannak. Harmadszor: bizonyithatják Mészáros kor- és kartársai, s köztük épen nagy történetírónk, Horváth Mihály is, kit a szóban forgó kéziratok átszolgáltatásakor Akadémiánk ismét kebelén üdvözöl.
Végül megjegyezendőnek tartom, hogy bár ezen emlékiratok legnagyobb részét már közrebocsátottam vala nyomtatásban, az Akadémia levéltárába letevésüket mégis több okból hiszem szükségesnek, melyek közül csak azt hozom fel, hogy ez iratok hazánk történetének legfontosabb szakából, magas polcon szerepelt egyénétől nyújtanak följegyzéseket; hogy én azokat nem teljesen bocsátám közre, a fegyverletétel és Komárom átadása utáni dolgokat elhagyván, részben az ismétlések, részben nem szorosan a tárgyhoz tartozáságuk s részben amiatt, mert a véres visszatorlás eseményeinek elősorolása, könyvem közrebocsátása idejekor, az osztrák cenzúra eljárása folytán a Mészárosra vonatkozó egész gyüjtemény megjelenését kockáztatta volna; - s hogy ezen késziratok biztos helyen őriztessenek meg, erre nézve ok még az is, mert az én kiadásomban az Emlékiratoknak nem csak irályán tevék tetemes s nézetem szerint szükséges változtatást, de mert a szövegből magából egyes kifejezéseket, sokszor egész hosszabb pontokat is ki kellett hagynom, hol azután az emlékiró helyett én, mint közlő veszem át az elbeszélés fonalát."
Az MTA 1867. június 3-i ülésén Arany János titoknok felolvasta Szokoly Viktor idézett levelét, ,,rövid pro memoriáját", mely szerint Mészáros emlékiratainak eredeti kéziratát az örökösök és őrzök felhatalmazásából a Magyar Tudományos Akadémia teljes tulajdonául felajánlja. Ez alapján az ülés határozata kimondta: ,,Elfogadtatik, s áttétetik az Akadémia kézirattárába." Ezután Arany János, az MTA titoknoka 1867. június 21-én a következő levelet írta Szokoly Viktornak: ,,A Magyar Tudományos Akadémia folyó jun. hó 3-án tartott összes ülésében szerencsém volt bejelenteni, hogy Tekintetes ur néhai Mészáros Lázár 1848-i magyar hadügyminister hátrahagyott kéziratait az Akadémia kézirattárának felajánlani és már régebben a titoknoki hivatalhoz beküldeni is sziveskedett. Az Akadémia, midőn egy részről méltó kegyelettel fogadá el a becses ereklyéket gondviselése alá, másfelől megbizott engem, hogy Tekintetes urat, jegyzőkönyvében is kifejezett köszönetéről tudósítsam."
Mészáros írásairól Gyulai Pál ,,Mészáros hagyományai" című, a Budapesti Szemle, 1867. VII. kötetében megjelent recenziójában fejtette ki nézetét. ,,Mészáros Lázár hagyományait olvasva önkénytelen Mikes Kelemen jut eszünkbe" - állapította meg ismertetőjének első mondatában. Összehasonlítása szerint a két történeti személyiség életútja és művei - noha más és más korban éltek, más és más szerepet töltöttek be, valamint Mikes nagyobb írói tehetség Mészárosnál - sok vonatkozásban hasonló. Egyértelmű véleménye az is, hogy Mészáros mindegyik írása egyszerre becses irodalmi mű és értékes történelmi forrás, melyet teljesen áthat a keserű hangulati hullámzás, a szatírába hajló jóakaratú humor.
Mészáros kiadott írásos hagyatékából a torzóban maradt önéletrajzot tartja a legkitűnőbb munkájának. Ezt az ítéletet a mű irodalmi értékeinek, művészi hatású életképeinek bemutatásával meggyőzően bizonyítja. Szerinte Mészáros unokahúgával folytatott levelezése az, amely ,,leginkább hasonlít Mikes Kelemenhez", mivel ekkor ,,Mészáros elemében van". A neves kritikus és irodalomtörténész a levelek elemzése alapján azt is megállapítja: ,,Néhány valóban aesthetikai1 becsű levélre találhatni e gyüjteményben, melyek a magyar irodalomban e nem jobbjaihoz tartoznak." Az emlékiratok irodalmi és történeti értékeit vizsgálva Gyulai kiemeli, hogy az 1848-49. évi események tömege miatt a volt hadügyminiszter néhol nehézkesebb elbeszélő, humora pedig inkább szatírába hajló. Megjegyzi azt is, hogy a forradalom és szabadságharc politikai és hadi eseményei, izgalmai és az őt ért bírálatok nagyon megviselték történelmünk első hadügyminiszterét, és ezrét a benne felgyülemlett keserűség érzése mélyen átitatja visszaemlékezéseit. Ez a keserű hangulat és kedélyállapot esztétikailag igen sikerült humoros és szatirikus részeket írat Mészárossal. Kijelenti, hogy az emlékiratok megfelelő forráskritikával a szabadságharc nélkülözhetetlen forrásanyagai közé sorolandók. Leszögezi azt is, hogy a szabadságharc történeti eseményeit személyes hangon megörökítő írásmű, ,,Mészáros jellemére és tetteire nézve (is) a legbiztosabb forrás."
Mészáros írásainak kiadása is közrejátszott abban, hogy Hunfalvy János egyetemi tanár, az MTA Történettudományi Osztályának rendes tagja 1867. november 24-én Arany János titoknoknak javasolja Szokoly Viktor levelező taggá választását. ,,Szokoly Viktor úr szorgalmának és tudományos készültségének számos jelét adta, kivált az általa szerkesztett QHazánk és a Külföldq című folyóiratában". Ám az ajánlást azonban elutasították.
A közelmúltban az ismert történész, Kosáry Domokos ,,A Görgey-kérdés története" című művében a Mészáros-levelezést és emlékiratokat témája szempontjából elemezte. Ennek során röviden bemutatja a mészárosi írásművek tartalmát, értékeit, az író iránti hűségét, aki ,,miniszteri posztján komoly munkát végzett", kiemelve Mészáros feltűnő ellenszenvét Görgeyvel és Klapkával szemben és Dembinski iránti érezhető elfogultságát. Így ír: ,,Rezignáltan kedélyes, kissé körülményes, anekdotikus írásai - főleg levelei - alapján Gyulai Pál - némi túlzással - Mikes Kelemenhez hasonlította őt. A sztoikus külső, e védőburok mögött azonban fájó sebhelyek égtek. Mészáros jóízű modorban, bár egy kissé keserű iróniával ír saját becsületes naivságáról, amely egykor tetteit vezette. Emlékiratain azonban ezzel együtt egykori mellőztetésének és balsikereinek emléke uralkodik."
Áttekintve az elmúlt évszázad, különösen az utolsó negyedszázad 1848-49-es magyar forradalommal és szabadságharccal foglalkozó történeti és hadtörténeti irodalmát, egyértelműen megállapítható, hogy a kutatók nélkülözhetetlen forrásként használták Mészáros Lázár írásait. Ám annál megdöbbentőbb és érthetetlenebb, hogy a kutatók nem merítettek Mészáros Lázár törökországi naplójából. Igaz, hogy Mészáros 1849-1850. évi naplója kalandos utat járt be, amíg az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárának tulajdonába került. Az OSZK a Naplót 1886. december 20-án 50 forintért vásárolta meg Egressy Vince nyugállományú honvéd századostól és azóta őrzi ezt a kutatás által eddig alig feldolgozott, alig használt forrást.
Mészáros egyetlen megmaradt naplójának hitelességéhez nem fér semmi kétség, mivel már 1871. április 14-én: ,,Szatmár megye polgári törvényszéke részéről a szakértői véleményezés alapján hivatalos hitelességgel igazoltatik, miként jelen zöldvászon borítékba kötött 174 8-adrét1 lapon vezetett kézirat Mészáros Lázár volt első független magyar hadügyminiszter saját kezű írása." A Napló belső borítóján található idézett szöveget Szatmár vármegye polgári törvényszékének elnökhelyettese, Tróéh János és aljegyzője, Hegedűs Ede aláírásával és a törvényszék pecsétjével hitelesítette. Szatmár vármegye törvényszéke, az akkor még Katona Miklós tulajdonában lévő napló hitelességét három, a naplóhoz mellékelt dokumentum alapján állapította meg.
Az első irat Szőke Kálmán vármegyei törvényszéki ülnök jelentése a törvényszék 1112/871. számon elrendelt Mészáros Lázár által hátrahagyott napló szemléjéről, aminek során bizonyítást nyert, hogy a napló Mészáros ,,által sajátkezüleg iratott". A második okmány, egy jegyzőkönyv Katona Miklós kérelmét tartalmazza: ,,Czélja jelen kérelmének az, hogy a volt első független magyar hadügyminiszter, Mészáros Lázár által a Kutahiában-i internatió eseményeit magában foglaló sajátkezüleg vezetett naplója hiteles alakban a történelem becses kútforrásául szolgáljék, s hogy ez azonositható legyen mindenekelőtt felmutat" vagy írt öt dokumentumot, amelyet Mészáros írt alá. Katona Miklós volt honvéd ezredes ezután bemutatta: 1.) A Debrecenben, 1849. február 16-án kelt D/g. 3342/145. számú iratot. 2.) a Debrecenben, 1849. február 21-én kelt F/g. 3835. számú iratot. 3.) a Debrecenben, 1849. február 26-án kelt B. 1049. számú iratot. 4.) Az 1851. január 8-án Winchesterben kelt felhatalmazás gróf Crey angol belügyminiszterhez a magyarok Amerikába szállítása tárgyában. 5.) Mészáros Flushingban kelt 1858. október 8-i levele Katona Miklóshoz. ,,Ezek alapján hiteles a Mészáros Lázár által saját kézzel vezetett s zöld vászonba kötött s 174 8-ad rétű lapot magába foglaló napló." Ezt bizonyították be még a szakértők, Nagy György magyar királyi állami mérnök és Bihari Péter református gimnáziumi igazgató is. A jegyzőkönyvet aláírták, a már említett Nagy György, Bihari Péter, Katona Miklós, Szőke Kálmán, valamint Kiss Ernő Gusztáv jegyzőkönyv-vezető. A harmadik irat szerint a kézirat ,,Egressy Vince nyugalmazott honvéd századostól, a szakmunkák pénztárából 50 ft-ért vásároltatott 1886. december 20-án. Mellékelve két, a kézirat eredetiségét bizonyitó okirat!"
A fentiekből egyértelműen kiderül, hogy Katona Miklósnak 1871-ben az volt a törekvése, hogy a ,,Mészáros Lázár által a Kutahiábani internátió eseményeit magába foglaló sajátkezűleg vezetett naplója hiteles alakban a történelem becses kútforrásául szolgáljék". Katonának ez az akarata elhunyta - 1886. augusztus 14-e - után teljesült, amikor 1886. december 20-án a napló az OSZK tulajdonába került. Azaz elgondolása azonban, hogy a történetírás forrásává váljék, mégsem vált valóra, mivel a kutatók e témában megjelent feldolgozásai és forráskiadványai nem jelzik, hogy létezik a Napló. Nem hivatkoztak rá, nem idéztek belőle. E mulasztás megszüntetésére tettünk néhány sikeres, de még több sikertelen kísérletet. A hetvenes évek végétől igyekeztünk Mészáros 1849-1850. évi Naplójából érdekes részleteket közreadni és felhívni a kutatás figyelmét a napló forrásértékére.
A Napló mellőzése a történetírás és a hadtörténetírás által nem magyarázható csak azzal, hogy a kézirat nehezen olvasható. Valószínűnek tűnik, hogy Mészáros Lázár 1849-1850. évi törökországi naplóját azért nem használták és adták ki, mert sok olyan elemet tartalmaz, amely kényelmetlenül érintette az elmúlt évszázad különböző hivatalos köreit, mozgalmait és irányzatait. Mészáros éles ellenérzései a Habsburg-dinasztiával, Ferenc Józseffel, de Kossuth Lajossal, Görgey Arturral, Petőfi Sándorral és más magyar és külföldi neves személyiséggel szemben taszítólag hathattak a naplót esetleg kézbevevő kutatóra. Ezenkívül még meghökkentőbbek lehetek a napló azon sorai, amelyekből kiderül, hogy Mészáros Lázár volt császári-királyi huszár ezredes, az MTA levelező tagja, történelmünk első hadügyminisztere és honvéd altábornagy világnézetében uralkodó helyet foglalnak el Francois Marie Charles Fouriernek, a nagy francia utópista szocialistának eszméi és tételei.
Mészáros naplójegyzeteiben, lévén ,,fourierista" merészen bírálja a korabeli társadalmi visszásságokat. Úgy képzeli el az egyének boldogulását emberi társadalomban, hogy azok erői és képességei érvényesülhessenek. A korabeli európai társadalmi és gazdasági igaztalanságok megszüntetését és lehetséges fejlődését vizsgálva 1850. január 4-5-i naplóföljegyzésében többek között kijelenti: ,,Akármit mondjon a világ a szocializmusról, az okos szocializmust el nem kerülhetik, ha rendet és jobb létet akarnak látni." A Napló soraiból egyértelműen kiderül, hogy szemében a függetlenségéért és a polgári átalakulásért folytatott harcnak az emberi társadalom megjobbítását is szolgálnia kell.
A Napló legnagyobb erénye az, hogy írója éles szemű megfigyelőként, de igen szubjektíven fogalmazta meg napi följegyzéseit a száműzöttek életéről. Nagyon kritikus hangon vázolja fel a törökországi internálás szövevényes kérdéseit és szereplőit, a nagyhatalmak politikáját és a magyar internáltak sorsának európai üggyé váló nemzetközi küzdelmét. A napló a Törökországba menekülés és az internálás egyéni felfogású históriájának vázlata. E följegyzések nélkül jóval kevesebbet tudnánk, noha Mészáros ítéleteiben elfogult, de őszinte. Éles szavakkal bélyegzi meg a Habsburg-uralkodóház és a Schwarzenberg-kormány magyarországi önkényuralmát, a véres megtorlást és a gátlástalan törekvést, hogy az országot beolvasszák a birodalomba. Megrendítő mondatokat jegyez be arról is, hogy nemcsak saját, hanem sokak életét és szabadságát is a török földre való menekülés mentette meg. A napló értékes krónikája a menekültek megmentéséért folyó diplomáciai csatározásoknak, melynek során a török kormányzat a brit és francia kormny és közvélemény támogatásával a háborúval való fenyegetőzés ellenére megtagadta Ausztria és Oroszország követelését a menekültek kiadatására. Ismeretlen adalék arról is, hogy az osztrák ügynökök mások mellett miként próbálták őt is megkörnyékezni, vagy hogy miért tagadta meg a muzulmán hit felvételét, miközben Bem, Kmety, Stein Miksa és több más magyar és lengyel száműzött egy közeli török-orosz háború reményében áttért és török katonai szolgálatba lépett. A napló soraiból az is kiderül, mit tett Kossuth Lajos és a nevesebb száműzöttek a magyar ügyért nemzetközi síkon.
Mészáros naplója abból a szempontból is értékes, hogy bemutatja miként változott Kossuth Lajos, Batthyány Kázmér gróf, Perczel Mór, Dembinski Henryk és mások politikai és emberi magatartása. A naplójegyzetek segítségével még jobban feltárulnak előttünk első hadügyminiszterünk személyiségének legfőbb tulajdonságai, erényei és gyengéi. Ezek kitűnnek akkor is, amikor elolvassuk néhány szavas szubjektív portrévázlatait a magyar, osztrák, török, orosz, angol, francia vagy más államférfiakról, közszereplőkről, hivatalnokokról és internáltakról.
Ki kell emelni, hogy első hadügyminiszterünk Naplóját átszövi a tudományos igényű néprajzi érdeklődés is. Találó szavakkal ismerteti Turnu-Severintől Vidinen és Sumlán át Kutahiáig megtett útját, valamint a kutahiai tartózkodás alatti tapasztalatait. A török állam, kormányzat és hivatalnokok jellemzőit, az egyre erőtlenebbé váló birodalom különböző népeinek életmódját, gazdálkodását, településeit, természeti szépségeit és kincseit, az eltérő vallási és történelmi hagyományokat, szokásokat.
Naplójában Mészáros nemcsak a híreket, eseményeket és a szereplők tetteit rögzítette, hanem az internáltak hangulatát befolyásoló különböző mendemondákat is. Napi életnek és olvasmányainak színes leírását adja. Följegyzéséből az is kiderül, hogy a sok nyelvet ismerő tábornok milyen módon kezdett el törökül tanulni. Naplójának utolsó része sajátkezűleg írt török-magyar szótár és nyelvtan. A napló utolsó két fólióján szereplő följegyzés-töredékeket nem közöljük, mivel nem a törökországi internálása alatt, hanem 1849 májusában íródtak. Ezek a maga számára készített töredékes emlékeztetők egyrészt a 74. honvéd zászlóalj nagyváradi katonanevelő intézetben 1849. május 21-i és 22-i ellenőrzésén, másrészt a mezőhegyesi katonai méntelepen május 23. és 26. közötti szemléjén tapasztaltakat tartalmazzák. Ezenkívül az utolsó fólión még feljegyezte a létfenntartására a törököktől négy alkalommal kapott pénzösszegeket, - 2625, 1050, 1050, 1245 - összesen 5970 piasztert. A Naplóról még el kell mondani, hogy Mészáros Lázár saját használatra és nem kiadásra szánta, amiért följegyzéseinek helyesírása bizonytalan és következetlen. Ez tette indokolttá, hogy a ma érvényes helyesírási szabályokhoz igazítsuk a személy- és helységnevek írásmódját, a külön- és egybeírást, a hosszú és rövid magánhangzók ékezetét. A sajátos korabeli dátumjelölési formát meghagytuk, de zárójelben közöljük a hónapok és napok jelenleg használatos elnevezését. A naplójegyzetek értelmének megváltoztatása nélkül az élő gyakorlathoz közelítettük a szövegek központozását, a mondatok tagolását. A naplóíró által sokszor alkalmazott rövidítéseket feloldottuk és a kiegészítéseket szögletes zárójelben adjuk. A szövegben jelölések nélkül javítottuk a kihagyott és eltévesztett betűket, a nyelvi hibákat és következetlenségeket, a rosszul használt ragokat. A fogalmazás szokatlanságára szögletes zárójelbe tett felkiáltójel, az olvasat bizonytalanságára és a szöveg olvashatatlanságára kérdőjel hívja fel a figyelmet. Nem kis problémát jelentenek a szövegben a mára kihalt vagy elavult szavak, de mivel többségük jelentése kikövetkeztethető csak a nehezebbek jelentését közöljük a jegyzetben.
Mindezeket a változtatásokat úgy hajtottuk végre, hogy Mészáros Lázár törökországi naplója semmit se veszítsen eredetiségéből és történeti forrásértékéből, de az érdeklődő számára könnyebb legyen a napló olvasása.
Szükségesnek tartom itt is kiemelni, hogy a Mészáros naplójában található török-magyar szótár és nyelvtan sajtó alá rendezése és elemzése Dobrovits Mihály értékes munkája. A kézirat feldolgozása során a szöveg helyesírásának megoldásában régi kiadói kollegám, Eszes Máté volt segítségemre. Hálás vagyok dr. Zachar József hadtörténész kollegámnak a német, francia és latin szövegek értelmezéséhez nyújtott nagy segítségéért. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik valamilyen módon támogattak és segítségemre voltak abban, hogy Mészáros Lázár elfeledett naplója kiadásra kerüljön az 1848-1849. évi magyar forradalom és szabadságharc 150. évfordulójára.
Bízom abban, hogy a nagyközönség kezébe kerülő értékes napló nemcsak forradalmunk és szabadságharcunk jobb megismeréséhez járul hozzá, hanem elősegíti felidézni a magyar internáltak törökországi sorsát, valóságos gondjait és emberi szenvedélyeit is. A kötet hozzájárulhat Mészáros Lázár tábornok méltányosabb megítéléshez és egy olyan történeti látásmód kialakításához, amely nem elfogultan néz szembe a múlt történetének realitásaival.

Mészáros Lázár naplója 1849-50.

A napló hitelességéről

2185/31.

Ázsiai életemet 1850-ben (?) tréfából keresztül olvasandom, hogy meglássam hányadán voltam; köztünk legyen mondva, nem lesz sok.

1113 9. sz.
1871

Szatmár megye polgári törvényszéke részéről a szakértői véleményezés alapján hivatalos hitelességgel igazoltatik, miként jelen zöld vászon boritékba kötött 147 8-ad rét lapon vezetett kézirat Mészáros Lázár volt első független magyar hadügyminiszter saját kezű írása.
Szatmár megye polgárszékének 1871-ik év ápril 14-én tartott üléséből.

Tróéh János
tszki h. Elnök

Hegedüs Elek
t. aljegyző

1849

C I I I

Dacár annak hogy eddig legjobb szándékaim s szolgálataim füstbe mentek, dacára annak hogy amihez nyúltam ha arany volt is, elemmé vált, dacára annak hogy a rossz szerkezetű társadalom által ott használtattam, hol legkevesebb jót művelhettem, mint p.o. a hadi minisztériumságban. S ott, hol hasznot hajthattam volna, a körülmények nem engedték, mint p.o. a nevelésnél, 1-ször sírok most is, ha meggondolom, hogy kedvenc gyermekem, a Ludoviceum, vagyis az első Magyar hadi Főtanoda életbe és ténybe léptetését nem sikeresíthettem, mert öt napi lét múlva Windisch-Grätz szétkergette, 2-szor pedig Haynau et Compagnie, a muszkák sem engedték, sem az osztrák ítéletes kegyelmű!!! kormány nem engedi, legalább nem magyar s szabad fejletű szellemben.
Dacára sok más itt elmellőzendő akadályoknak, melynek utolsóját ideteszem, mégis t.i. dacára annak, hogy 18 éves koromban, midőn katonává lettem; fiatal képzelettel, első beköszöntésemet a világba s abbani kirándulásomat Morva, Cseh, Szlavónia, Bajor, Würtemberg, Baden, Helvécia, Franciaországba; ottani híres és hírtelen tetteimet, onnént Napóleonnal szembetalálkozásra tett utamat, hol Julius Caesar óta katonát nem láttak, Nizzábani tartózkodásomat, és Piemonton, Lombardián, Velencén, Stájeren keresztüli utamat Aradig, onnant 1815-ben visszafordultamat Olaszországba, Bolognáig, onnént újra déli francia részben tett hadjáratomat, onnénti visszafordultamat hazámba, Németországon, Ausztrián keresztül Zomborig, onnét a 7-dik huszárezredbeli beosztásomkor szlavóniai életemet egész /18/22-ig leírtam, mely otthon nem létemben megázván, több hétig elpeníszesedett s elromlott. Tovább másodszor is megkezdvén /18/23-tól vittem, leírva a végét szlavóniai életemnek, onnénti menetemet Horvátországon keresztül a boszniai szélekig és Zágrábon keresztül Carniolián egész Anconáig s onnént vissza Ceremonáig, 18 évi olasz életemet, mondom napi könyvemet írtam egész az 1848-diki március 18-diki forradalom kiütéséig, amikor minden bútorommal Milánóban maradott. A 3-dik szakaszát mint hadi miniszter nem is folytattam jóformán, de ez is Magyarhonban maradt, s így dacára ezen visszás sorsbeli beavatkozásnak életem leírására, és legutolsó dacára annak, hogy 14-dik augusztus óta török kenyeret eszem, és eddig nem jött azon gondolat fejembe, hogy érdektelen személyemmel bíbelődjem, mégis mivel egy óévet, s reám nézve még többet szegény zsarnokolt, kiszívandó, elnyomott hazámra nézve gyászosat végzem, és mivel a közelálló Sylvester napján számolást szoktam tenni magammal, tehát újra nekifogtam remélvén, hogy ennél kevesebbet fogják a körülmények hátráltatni folytatását, míg a sors elhatározott keze fogja kettévágni azon fonalat, amellyel szőve voltam a világhoz.
S így menjen a világba, vagyis lészen egy oly világszögébe, hová a polgárosodás még be nem csempészte magát, és ahol most a legfőbb vezetője sorsának több emberséget, több nagyszívűséget mutatott hitetlen létére, mint mindannyi apostoli s öregebb hitű, nem apostoli koronás szereplők. Isten éltesse s áldja meg őtet népeivel, kiknek jobb sorsukat létbe hozni igyekszik, s talán létbe is hozandja.
Hogy pedig életem ezen utolsó szakaszának feje is legyen és az lássék minden vajúdás s összeköttetés nélkül egyszerre betoppanám a számkivetés szakaszába, tehát röviden s bevezetésképp előszámlálom, hogy midőn Magyarhon furcsa csillaga jónak látta egy hazugsággal az ország függetlenségét, a dinasztia országlási végeztét az igen hajló országgyűléssel kimondatni, s e tárgyba a reformátusok templomában ünnepélyesen a világ előtt kijelenteni, melynek velem együtt annyi sok okos ember ellene volt.
Miniszterségemet otthagyván, csak képviselő maradtam (Mezőhegyes), a nagyváradi hadiszertárt meglátogattam Brémer püspöktől, Csernovicstól, Wenckheimtől és másoktól traktáltatva, majd visszajöttem Debrecenbe májusban. E hó végén utolsó győzelmünk, Budavár bevétele következtében az országgyűlés Pesten fagylaltot, több kényelmet keresvén Debrecenből eloszlatott, és július 2-ra dolgait továbbfolytatni halasztotta. Június elején Orczy László barátomhoz egypár napra rándultam, s onnént Pestre barátaimat, barátnéimat látogatandó. Baján testvéremet is talán utoljára láttam, onnént fel Pestre új quartélyt fogadván, s bent lakván is utolsó kényelmes életemet éltem barátaim köre közt. Egy belső ösztön mondá ugyan, hogy nem sokáig fog tartani, az ész szinte támogatta, de a könnyelműséggel felejteté velem, s így a napba éltem.
Azonban a muszkák bejövetele, seregeink visszanyomulta, Görgei kétes viselete, a sok tábornok önkényes eljárásai, egy főt kerestek, mely alatt ha nem is győzelmet, legalább egy kibékítő pontot találhassanak. A legokosabbat, a legbiztosabbat, ki egyedül képes vala menteni Dembinskit, Görgei végett nem akarván választani, reám került a sor, és én jószívű szamár elfogadtam. Azomban a sors, büntetni akarván a hont, kevés sikert engedett. Julius 3-dikán, mikor egy ülés után az országgyűlés Szegedre ment, fővezérnek neveztek ki, és én Dembinskit főhadiszállás-mesteremnek, azaz dolgozó fejemnek. Budáról Komáromba kétszer akartam menni, nem lehetett, a sereg Komáromból két parancsra sem akart lejönni. Budát 10-én elhagytam, és végbúcsút vettem mindenkitől.
Egész július végéig Abony, Szolnok, Ujszász, Nagykáta körül forgolódván, Turánál egy lovasütközetben résztvevén, mely szerencsétlenül ütött ki. Onnént vissza Abonyba, ott Perczel rakoncátlansága miatt letevén fővezérségemet, és még azért, mivel Kossuth jezsuáskodott és hamisan kártyázott. Dembinski vette által és én mellette maradtam mint önkéntes, és ez Szegeden történt. Ott egy nagy komédiai előadás után történt, hol Perczel dantonoskodni vagy ropespiereskedni akarván, elállt tőle és a sereget otthagyta, noha szándéka volt a kormányt elkergetni és magát diktátornak kinevezni.
A sok kormánybeli beavatkozás és ezáltali hamis katonai, hadi mozdulatok az ellenséget hamar nyakunkra vonták. Szegedet 2-dikán, 3-dikán otthagytuk, 3-dikán, 4-dikén és 5-dikén Ujszeged és Szőreg közt derekasan tartván végre ezt is otthagytuk. Dembinski lovát alatta elvesztvén ő vállba sebesülvén, naponkénti hátvédütközet mellett a Besenyőn, Csanádon, Kisbecskerekig értünk, Kisbecskereknél a három hét előtt kinevezett Bem altábornagy mint fővezér /mily szép egyenes eljárás, aznap midőn én kineveztettem, Bemnek is ajánlotta a fővezérséget Kossuth. Jobb jezsuita a világon nem létezhetett, aznap melyben Dembinskinek legfőbb hatalmat ád, másnap megérkezik az új fővezér, mit tőle elveszi. S ily ember csillagnak tartatik és máig is az, csakhogy fekete/ megjelenik és a harcolni nem akaró sereget csatába viszi, ott egy darabig sikerrel látszik működni, hanem elérkezvén az ellen tartalékserege és egypár ágyúlövés, egy lovasütközet után hátrálni kezd a sereg elég jó rendben. No ha az új fővezér semmi rendelvényt nem adott és maga Dembinski, ki a fővezérnek a csata előtt nyersen megmondta, hogy oktalanságot akarsz elkövetni, kövesd el magad, ellene volt, mégis midőn a hátrálást látta csak adott irányt, egypár későbbi lövése a követő ellennek, szétporlasztotta a sereget és hanyatthomlok az erdőnek tartott. Én összetalálkozván Dembinskivel, gróf Biestyakovszky, Ramoyszkivel és másokkal, Vécsey főhadi tanyájába mentünk, ott összetalálkozva Bemmel, újra megkínált a vezénylettel, de én megköszöntem és még azon este, azaz augusztus 11-dikén egy oláh faluban háltam, honnént 12-dikén Lugosra mentem. Ott átadván mindent, és újabb könnyelműségem mellett elfelejtvén intő kötelességet az ottani fináncminisztertől kérni egy párszáz aranyat, Dembinski társaságában Karánsebesre, onnént Mehidiára s onnént Orsovára indultam. És 14-dikén könnyes szemekkel talán végbúcsút vettem szegény hazámtól, barátaimtól és minden hozzám hajlammal viseltető egyéntől, amint szintén 20 évig becsületesen, híven szolgáló, úgyszólván barátommá vált Szalay Jánosomtól nem akarván őt szegénységem mellett az övéitől megfosztani.
S így egy friss határozat után Dembinskivel a töröknek átadtuk magunkat, és azon estén Turnu-Severinbe, cantonnerbe aznap szállottunk, 5 nap alatt sokat szenvedtünk. Kossuth is megérkezvén Perczel, Gorove, mások. Hatodik nap Vidinbe szállíttattunk, de előbb a híres Mehemet pasa (krajovai) által lovainktól szép szóval megfosztattam. Vidinbe töltött két havak alatt félig fogva, félig szabadon tartattunk, ennünk volt törökös, de rossz. Később pénzzel láttattunk el, elegendővel, hanem az élet aggodalmas volt, a lélek szenvedett, a test is mellette. Dembinskivel egy szobában voltam. Ritka ember, derék, igazságos, emberséges, jótevő jellem. Egy kissé felpattanó véralkata és idegalkat mellett hamar felizgatható, ingerlékeny, hanem hamar a jó modorba visszaszálló. Kár, hogy rossz emlékezőtehetségem az ő bő és kiapadhatatlan emlékezeti, tapasztalati és katonai hadviseleti raktárából magamnak oly keveset tarthattam meg. Tele anekdotákkal, az valódi életben találkozottakkal, tele párizsi életében 18 év alatt tapasztaltjával, a sok híres koronás, koronátlan nagy és kis tekintélyű olyas egyénekkeli társalkodásbóli merítettekkel. Teli önmaga mechanikai, fizikai, kémiai feltalálásaival, tele az emberi nem szabadságát, jólétét, józan haladását lehelő nagyszerű gondolatokkal, melynek minden pillanatban kész egész valóját feláldozni. Tele avval, hogy képes a háborút háborúval, nagyszerű hatályos fizikai és kémiai kompozícióból álló romboló, s pedig ellenállhatatlan romboló erejével véget annyira vetni, hogy egy kis ország képes egy nagy ellen is magát védelmezni. Tele annyi hasznos más, az ipart előmozdító találmányaival (miket azonban nyilvánítani szándékozik). A velei együttlét egyedüli vigasztalás volt a számkivetésben.
A többi emigránssal, kivéve gróf Batthyány Kázmért derék nejével, Gorove, Makay és másokkal igen keveset bíbelődtem, mivel sem jellemük, sem tulajdonok nem voltak haszonszerűek.
Egy darabig bízván a török nagyszívűségében, hogy tovább eresztend, de nemsokára, az ügyetlen és talán a muszkáktól megnyert Faik efendi török biztos hamiskodása által Vidinben marasztaltatván. Az átadásról is volt szó, és a fiatal diplomata, gróf Andrássy Gyula, a török hit becserélését írta egyedüli menekvésnek. Ennek egyenesen ellene szegezvén magamat, mindent tűrni mintsem vallást változtatni kijelentettem. Azonban a szultán határozott ellentmondása ettől felszabadított, s így ettől kezdve további rendeltetésemet béketűréssel várom.
A sok fáradság utáni renyhe és semmittevő élet, a durva és a tisztátalan török városi kipárolgással, a rossz ésszel, a szellemi elfogultsággal összekötve csakhamar hideglelős beteggé tőn, egy hóig tartván, ki nem gyógyulhatván, hallva a zsarnokságot, a vérengző eljárást, az alacsony bosszúállást, az orvkivégzéseket, úgymint Batthyány Lajos volt első miniszter, Csányi, Perényi, Kiss tábornok, Damjanich és több másokat. A nemtelen eljárását a győzelmes ausztriai kormánynak, mely még Törökországra is visszahatni minden alantos módon igyekezett, ezen számkivetettek pangó s gyenge lábon tartottak, és csak további szállításunk által Sumlára, bírtam a fáradságos menetben kissé felüdülni.
/Október 31-dikén/, 31dik októberben kiindultunk Vidinből Plevna, Leves és több más helyeken keresztül ide Sumlára 17-dikén érkezvén. Bolgárország, az Úr Istentől áldott ország mert egyrészről a Dunától, másrészről a Fekete-tengertől, bent hegységek által képzett vizes, folyós völgyekkel, jó földdel, termékeny lehetne, ha a birtokbiztosítás és a kíméletesebb bánás többet dolgoztatna velük, mintsem épp annyit, mi szükséges az életre és a csekély adó kifizetésére. Bár rosszak a házak, hogy 3-4 nap alatt putrikban laktunk, mégis sok marhával bővelkedvén, vagyonosak. És bár a török kormny kissé biztosította őket és jogokat adott, és bár katonákat nem adnak, mégis a papok által vezetett nép a muszka után sóvárog kevés kivétellel. Mit nem tesz a rosszul terjesztett nevelés, bizonyosat egy bizonyára kevesebb jóval kész megcserélni, csak hogy bosszút állhasson az előbbi barbár bánásmódért.
Sumlára érkezvén, szebb a helyzet, jobb levegő, jobb víz és a változás és a közeledés Sztambulhoz, honnént várhatjuk megalapítását sorsunknak, kissé felfrissített. Hanem az itteni hírek, az engedékenység török részről, az angol és francia közbenjárással, melyek a török határozott fellépéssel és dacolásával a muszka cárnak, a háborút minden módon mellőzni akarták, végre a belföldrei elszállíttatásunkkal fenyegetett. Az itteni élet kevés különbséggel a vidini volt, csakhogy itt még kevesebbet lehet találni az Európában szokott szereket és eszközöket az élethez. S így itt is nemsokára megbetegedtem, és midőn ezt írom, kezdek csak fellábalni.
Mennyire megy a muszka cár és a nem jobb osztrák császár bosszúvágya, következtethetni abból, hogy elkergetni, vasalni, bezárni s tudja Isten mit kíván irányunkban a töröktől. Ez ugyan ellenáll, és talán kész lenne fegyverhez is fogni, hanem az angol befolyás az ennek árnyékától, a francia követtől adott támasz, az emigrációért nem akarván kockáztatni az európai békét, bár vízi hadierejét a Dardanellákon bevezetette. Sorsunk elhatároztatott 30-dikán, midőn jött a hír, hogy a magyar emigráció Ázsiába vándorland Kutahiába, 40 óra Brussától, hol a török-egyiptomi béke a niceai csata után köttetett. A muszka-lengyel emigráció Franciaországba vitetik, az ausztriai lengyel szintén Kutahiába. Ez nem lenne baj, ha az ember végét tudná. Nekem lesz a legrosszabb, mivel Dembinskitől meg kell válnom.
Egy alávalósággal több Ausztria részéről, gyilkosokat küldte ki Kossuthot, Batthyányit, Dembinskit, Bemet és engemet jó móddal kivégzendőket.
Mást nem tudok, mivel az itteni élet egyformasága, unalma, elszigetelése Európától, gyéren újságolvasás, semmi levélkapás, noha 8-at írtam csak haza, rossz étel, rossz élet, szellemzavar, nem érdemel feljegyzést.

December 31-dikén X-ben.
Mivel minden ferdén megy ebben a legjobb világban, úgy én is évvégi eszméletemet este helyett reggel kezdém, mivel Csia Ignác új székely legényem jónak találta hamarabb beadni reggelimet. Tehát mit mondjak, gondolkozni eltanulok, eszmélni nem tudok, kevés, úgyszólván parányi képzeletem kiaszott, az egyévi miniszteri állapotom butává, oktalanná, tudatlanná, és ami rosszabb, rosszabbá, bizalmatlanabbá, az embereket lenézővé, énségessé tett. Ha visszanézek az elmúlt két évre, midőn Olaszhonban a legmelegebb barátság és valamivel több közt számoltam magammal. Előrelátásom vagy jóslatos tehetségem előre nem pótolhatta ki, hogy a legbékésebb ember, ki inkább magának kárt tenni engedett, mint sem pörlekedjen, azon ember ki a fegyvert s annak oktalan használatát gyűlölte; ki az egész emberiséget átölelni, éltetni szerette volna, hogy az jelleme, szelleme, egész valója ellenére, ép azon állásra hivattassák, melyet úgyszólván megvetett, és amely az irtást, a rombolást, a vérengzést tűzte ki célul. Igaza és milliószor igaza van Fouriernek, míg használni nem fogjuk tudni azt mit a teremtő belénk öntött, míg vélt okosságunkat ellenkező térre nem visszük, mivel a mostani szokotton nem boldogolunk, addig mindig ínség, nyomor, szerencsétlenség, nyugtalanság, zűrzavar, vérengzés s ily több akadályokkal fogunk küszködni, és az egynyolcad rész félig-meddig boldog egyének, félni, reszketni, tartani fognak a hétnyolcad rész boldogtalanok közt.
Hanem úgy van és lesz is mindaddig, míg a vezetők von- és rakhajók helyett vontatókká nem válnak, és míg meg nem tanulják, hogy elejét venni mindennek az az igazi bölcsészi kő, melyet keresni tartoznak, hogy előre készíteni, emelni, oktatni kötelesség, és el nem várni, míg egy nagy szerencsétlenség vagy elkerülhetetlen esemény nem kényszeríti őket a cselekvésre; mert így mindig hálátlanokra talál, és nem is érdemelnek háladatosságot, mivel kényszerítve tevék azon kis jót is, melyet engedni köteleztettek.
Ha visszatekintek a múlt két évre, lelkiismeretem nem vet szememre semmi olyat, miért pirulnom kellene. Jellemem tiszta maradt, lelkületem egyenes eljárása tiszteletet vívhatott ki, emberséges bánásmódorom még az ellenféltől is becsülést aratott, és ha még egyszer kellene végigfutnom, mitől az Isten óvjon meg, pályámat mint én, Lázár, másképp nem tenném mint miniszter, mit tehettem, és többet s jobbat is teszek, ha nem hátráltattam volna, és a túlbuzgó hazafiság, mely nagy szavakat hordott nyelvén, de kevés előrelátást, több bizalommal viseltetik irántam, és midőn bízni képes, akkor elnyűve eljárásomban, az oktalanságtól körülszárnyalva nem tehetem. Tűrtem, szenvedtem hazámért, és mégsem tehettem vele azon jót, amelyet szívemben hordoztam.
Sajnálom hazámat, hanem szerencsétlenség nélkül soha sem lett volna nemzet, mert sok jó tulajdonai közt annyi rossz volt, mi nagyságát mindig hátráltatta volna. Ha a gondviselés egy szerepet tartott fenn neki és ha őt mostani nyomorult, elnyomott szolgaállapotából újra a szabad népek közé emelni megengedendi, úgy a mostani szomorú látogatás talán végre szellemét s jellemét annyira megedzendi, hogy önbecslése mellett másokat is becsülni megtanulandja, és állhatatosságot nyerend, minek hiányával volt. És végre a hamis prófétákat, a nyegle kormányzókat, elmellőzendi, hogy alapos, higgadt vérű és bár lassúbb, de bizonyosabb lépéssel járó vezetőket választand, kikkel egyedül fog boldogulni.
Személyemre nézve sajnálom, hogy kedvenc gyermekemet, a Ludoviceumot, hol paradicsomot akartam a fiatalságnak teremteni, és ahonnént valódi, hasznos gyakorlatos és tudományos egyének jöttek volna ki, kikből mit egy faiskolából vagy növénytárból, a haza szükségeit mérnöki, táborkari, tüzéri, gyalogsági és lovassági tekintetbe pótolhatta vala, életbe nem léptethettem. Evvel az intézménnyel akartam magamnak nevet, hírt és öröklést szerezni, a gondviselés azonban másképp akarta, Isten neki. A többiről nem beszélek, mert tiszti és hivatali állásom annyi súrlódásoknak, észrevételeknek meg be- és leszólásoknak volt kitéve, hogy vádolnom kellene, ha többet szólnék. Egyet azonban mondhatok, hogy utánam jobb nem jött, és ha én nem is neveltettem tudományosan, de az élet és egyenes gondolkozásom, telhető igazságszeretettel párosított természetes eszem annyit adott, hogy lehetőleg legjobban töltém ki helyemet, adjon Isten hazámnak jobb s lelkiismeretesebb hivatalnokot.
Mint ember a régi maradtam, csakhogy a kor kezdé mutatni hatását, hidegebb, egykedvűbb levék, az irónia, a humor, a szatíra növekedett és hideg külalakúvá tevé, anélkül hogy belsőmben változtam volna. És amiben változtam, azt a hivatalnak tulajdonítom, mely a munkával megölt, és amit most sem fogok fel, hogyan bírtam kitartani. Mi vigaszamul szolgál az, hogy a leghevesebb ellenzékieim barátaimmá váltak és később minden javaslatomat készek lettek volna előmozdítani, ha a körülmények megengedték volna. Úgymint Nyáry, Patay, Pálffy János, vezetői az úgynevezett ellenzéki pártnak. A többiek úgyis barátaim voltak és maradtak, Kazinczy Gábor, Kovács Lajos, Irinyi, Gorove, Hunfalvy, Tóth Lőrinc, Somogyy József, Pálóczy, Jeykek, Almássy, Vörösmarty a költő, s. t. mások. Három ember volt, kik ellenségeskedésekkel megtiszteltek, ez volt Petőfi, a költő, Csernátoni, a volt bankócsináló meg Pálfy Albert, kis Márczius Tizenötödike lapját örömest nyitotta személyeskedésekre irántam. Az aki legjobban vagyis legtöbbet alkalmatlankodott, mérgesített, vitázott, álszenteskedett ellenem, és aki legkedvesebb barátjának hívott, az Kossuth Lajos volt, a fináncminiszter, a kormányzó, a nyegle státusz-férfi. Isten fizesse meg nekik.
Már most tehozzád fordulok bátyám! Nem tudom, mit fog mondani az utóvilág, közömbös is lesz, hogy mit mondand halálom után, hanem azt meg nem fogja tagadni tőlem, hogy becsületes ember voltam, és hogy ahol lehetett mindenhol jót tettem, és még a rosszat is jóval viszonoztam. Családunk nem utolsó tagja és első históriai embere avval, mit mutatott, mit tett, remélem becsületére fog válni. Isten veled, áldjon meg, tarts meg emlékezetedbe, mert mi e világon nem látandjuk egymást. Ha fiadnak Jóskának kezébe jutnak ezen levelek, emlékezzen meg arról, hogy mások körében is becsületes ember maradjon.
Legfőbb Barátnémnak honomban legyen meg itt az emlékezete, sajnálom, hogy jobban, bővebben nem viszonozhattam érzéseit, hanem Isten látja szívemet, amit csak a baráti kebel érezhet, eszmélkedhet, azt mind éreztem, tettem, tovább nem mehettem, mivel a körülmények nagyon lefoglaltak. Isten hozzád, meglátlak-e, a sors könyvébe van írva, de ha meglátlak, azon embert találandod, amelyik elvált tőled. Ti többiek is, hozzám rokonérzelműek, Isten veletek.
Olaszhoni barátaimat nem szabad elfelejtenem anélkül, hogy minden jókat ne kívánjak, és hogy ne óhajtanám, hogy írt leveleimet megkapják jeléül annak, hogy hálás szívvel emlékezek rájuk; és Te, kit nevezni nem akarok, felejts el, mert ebben az életben alig jövünk össze.
S eképp elvégeztem és befejeztem a rám nézve legrosszabb évet, melyben, ha a Padisah jótékony kezét bezárja, koldusbotra jutok. Nem sajnálnám súlyos sorsomat, ha édes Hazám nem veszett volna velem együtt el. Hanem így sírunk egyik a másikért, és nem tehetek mást, minthogy a jobb sorsért a gondviseléshez folyamodjak, hogy mások bűneit rajta ne bosszulja, mert a nép magában felségesen viselte magát, s így isten veled 49. 1850 hozzál jobbat és vesd meg alapkövét, hogy legalább ínségben ne töltsem el végnapjaimat.

1850

Beléptünk tehát egy páros évbe, melynek kétes jövendője nemigen kecsegtethet, és mivel nem biztosít, nem ígér, nem jósol semmi jót, ahhoz kell folyamodni, ki legbölcsebb törvényei szerint rendel, utasít, kormányoz, és aki arra int, hogy magunkba szállva, tőle remélve folyamodjunk hozzá. Én, ki itt írok, nem tehetek jobbat, mint fohászomat hozzá küldeni s őt kérni: Mindenható, legyen akaratod, és erősíts engemet, hogy megbocsátván bűneimet, állhatatosságot, türelmet adjál, mostani állapotomon felölemelkedhetni, s benned bízva azon reménységgel élhetni, hogy javamra számolván mostani látogatásodat egy Hazát fogsz ajándékozni, amelyben pályázat e földön végezhessem úgy, amint kezdém, folytatám és végzeni akarnám, t.i., mint becsületes ember. Uram, ne engedd, hogy valamely akármily viszony által lehetőleg tisztán tartott jellememet megszeplősítsem, adj erőt, hogy gyenge ne legyek, és minden viszontagságot férfias állhatatossággal tűrhessek el, és másoknak meg is bocsáthassak. Ámen! Kérlek, tovább szállítsd a Szentlelket a magyar számkivetés közé, hogy több egyesség, egyetértés, kölcsönös szeretet létezzen köztük, hogy jobban becsüljék az embert és önmagukat, hogy ezáltal hírük, nevük a világ ítéletében ne szenvedjen. Ámen!
Január. Kedd 1. Esős idő tette szomorúvá az első napot, hasonlóvá sorsunkhoz. Semmi rosszabb hír nem szomorított jobban, nem tudom miért, mióta elhagytam hazámat, elszorult nem voltam, talán valaki kedveltjeim közül szenved honában, vagy talán kiszenvedett.
Ajándékot kaptam Specht kapitánytól, egy török gyanta szopókát, ha ez így megy, talán ajándékokkal meggazdagodom.
Mi kell több, játékban is nyertem, tehát jól menend minden, semmi más ötlet, hír vagy gondolat.
Szerda 2. Mi sem volt, mint kevés botrány a magyarok részéről. Én mai napig ha végigtekintem nemzeti jellemünket, semmi nagyság csíráját nem látom, felhevíteni lehet, de ha elejében nem sikerül, ellankad, és állhatatosan valamit kivívni nem bír. Tovább, ha az eszközöket, az embereket tekintem, kikkel függetlenségi küszködésünket kivívni kellett, úgy mai napig is csodálom, hogy annyira is jöhettünk. Polgári tekintetben a régi vitatás, ellenségeskedés megmaradt, a táblabírói politikát nem akarták követni, és mégis azok maradtak, működtek. A sok küldöttmény, bizottmány mindenhol működött, de szón kívül mit sem végzett, mindenbe beavatkozott, és abba legjobban, mit legkevesebbet értett, a katonaság irányoztatása, használata legkedvesebb munkája vala, stb. Ha a tiszteket nézem, Európában talán nagyobb része az utolsó fokon állott, és ami kivándorlott, még rosszabb volt talán, mint ami bent maradott, annyi gyávaságot nem lehet képzelni, mint amennyit közöttünk lehet találni. Ő is táblabíró volt, enni, inni, kényelmeskedni, a szolgálatot mással tétetni, magát a veszedelemből kivonni igen szerette; lármázni, vitézségről beszélgetni, kardját csörtetni első volt. Voltak kivételek, de fájdalom a nagyobb része olyan volt, mint mondám.
Még itt is szatócskodni, szószátyárkodni, bizottmányokat alakítani, törvényszékeket felállítani, magát hatalomnak tekinteni kötelességének véli; nincs országa, nincs helye és mégis parancsolni, úr lenni megszokás. Kossuth itt is kormányzó, mivel sokat nem beszélhet, tehát ír; törvényeket szab, mit senki sem tart meg, pénztárt alakít, hogy más pénzét utalványozhassa, udvart tart, tányérnyalókat, képvisel; szegény ember és mivel sarlatán, bár nem szeretik, mégis hódolnak neki. Ő, emberek!
Csütörtök 3. Mennél többet lakom Dembinskivel, annál jobban szeretem s tisztelem, annyi emberségi és felebaráti szeretetet ritkán találhatni, és annyi adakozást. Életében előfordult eseményekről az emlékezete tárházából minden nap újabb s újabb történeteket beszél el. Sajnálni fogom, ha elválunk, egy könyvet lehetne valódi anekdotákkal teleírni; de nem teszem, nehogy meglopni látszódjon, mivel ő maga élete leírásába ezeket is be akarja foglalni.
Péntek 4., Szombat 5. Itt nem teszünk mást, mint hizlaljuk magunkat. Újságok gyéren jönnek, melyek, legyenek bár régiek élvezetet nyújtanak. Többnyire franciák, La Presse, Debats, melyekből észre lehet venni, hogy ha most el is fojtatnak a lázongások, sok élesztő van Európában; és egy szikra, és a láng ismét itt van. Mert a szereplők rakhajók és nem vontatók. Akármit mondjon a világ a szocializmusról, az okos szocializmust el nem kerülheti, ha rendet és jobb létet akar látni. Ausztria rosszul ténykedik, vakmerő játékot játszik az első revolució, Franciahonban a most ingadozó állapotot érdeme szerint roskadóvá teszi. Ma leveleket és híreket várok.
Vasárnap 6. Levelek nem jöttek, hanem tudósítás, hogy ,,bakalün", vagyis hagy lássuk, miért tartanak tovább is fogva. Muszkaország időt akar nyerni, s avval mindent nyer, a fennhéjázó kiadatásról a kevély cár hallgat, és csak elkergetésüket sürgeti a nem csak a Magyarországból ide költözött, de az azelőtt is Törökországba jött lengyeleknek. A háború csillan meg benne, de mivel a török a humanitás terén áll, és evvel Európa szimpátiáját elnyerte és segélyt Angliától, Franciahontól, a muszka ezen alkalmat elereszti, és addig Szerbia, Bosznia, Bolgárország nem egyesült hitű lakosait ébreszti és dolgozza, hogy talán valahol lázadás kiütvén, melyet mivel a magas porta majd elnyomni akar, közbevethesse magát és ő is a humanitás terén álljon, s akkor az angol segítségre talán, de a franciákéra bizonyára támaszkodhat. A szultán nemes, nagyszívű egyén, és bár bennünket, magyarokat nemigen kedvel, mivel ellenkező politika követését vélte felfedezni a serdülni akaró szabadságban, a lengyelek szívén fekszenek, mivel ezek, ha függetlenséget nyernének, biztos barátságot és segélyt nyújtanának neki. Dembinski kit veszteni az emberiség számára ugyanolyan kár lenne, mint Törökországra nézve, bár mint ember él és hal a párizsi életért, mint politikai egyéniség a legnagyobb áldozatokra is kész.
A magyar barátaim (igaz egy valódit sem mondhatnék köztük), félnek Ázsiától. Én örömest mennék egy évre, kettőre is. Ausztria kívánsága szerint örökre ott kellene fogva tartatnunk, mit azonban a török császár megtagadott.
Nem levén majd egy nap, hol valamely botrány nem történik. Az emigráció újságot akar kiadni, hogy így több botránynak adjon alkalmat. Mily nyugtalan és üres fejekből áll ez a szegény emigráció, hogy tűrni nem tud, és kétes állapotát rosszabbá akarja tenni!
Hétfő 7. Ettünk, ittunk Grosterrel az angolok egészségére, levelet ígértek, de nem adtak.
Kedd 8., Szerda 9. Semmi, mit a főangol világ-hírlapszámok olvasásából értettem. Mintha a muszka cár rábírta volna az angol kormányt, hogy ne helyeselje az angol követ eljárását Sztambulban. Mintha a szíves egyetértés a két udvar közt visszatért volna. Ez rossz hatás a törökre nézve, amint most és már a kétes, tétovázó és elhúzódó eljárása megcsalattatását fogja maga után hozni. Pedig ha három év alatt nem készül fel fegyveres erővel ellent állni, vagy támadni is a más vallású népeket fellázítja az orosz, és így bizonyos, hogy Ázsiába visszatér. Semmi levelek, hanem Isten áldja meg, pénz jött a Padisahtól.
Csütörtök 10. Az intézményes és bizottmányos, vagyis mindenhol koordinációt, szerkesztést, ülést szerető magyar itt is különféle intézményes székeket állít fel. A választmány, melynek feje Kossuth, ki itt is korteskedik, alólról felfelé izgat, hogy elsőségét ne veszítse, szintén veszedelemben van. Luteránus jezsuitáskodása által többséget nyer, rendez, ír, levelez, határozatokat mond, diplomatizál a török, angol, francia királyokkal - sine nobis de nobis és pro nobis noha contra nos jövend ki. Azt mondják, hogy neje is eljön, akkor hűtlen színű életmódjáért bent is lesz oppozíció és vakarás, karcolás ki nem kerülendő. Be nagyon aljasult Magyarhon első csillaga, mely csak messziről fénylik! Az olasz mondás szerint mennél közelebb Rómához, annál kevesebbet ér a Pápa és mégis elkerülhetetlen. Nála nélkül igen kevés sikert mutató az első remény honunkban, bár Perczel Móricz köpködi markát és törökül tanul, hogy egy török sereg élén honát visszafoglalhassa, és aztán diktátoroskodjék.
Péntek 11., Szombat 12., Vasárnap 13. Ettünk, ittunk, aludtunk, játszottunk, ez volt nagyobbára az élet; azon kevés társalgások, gondolatok és vélemények váltásai többnyire bonyolódott ügyünkről és hébe-hóba az európai jelen és jövő viszonyairól forogtak. A szociális kérdésről is van vita, hanem rövid ideig tart köztem és Dembinski között, mert én fourierista levén és ismervén gondolatainak járását, vitázni nem szeretek. Ő pozitivista fő levén, tele tervekkel és gyakorlatilag gondolkozik. A most divatozó öldöklő szereket oly öldöklő szerrel kívánja fölülmúlni, hogy annak semmi sem lenne képes ellent állni, és ezáltal a katonaság, hadihajók és más háborús eszközök kevesebbítését eszközölve, vagy a legszükségesebb és nélkülözhetetlenebb számra lehozni, s a sok milliókat hasznosabb célra fordítani lehetne. De hogy ezt miként lehet igazi szocializmus nélkül megkezdeni, én nem értem, és nem is hiszem, hogy Fouirier rendszere mellőzésével azt megkezdeni lehessen. Proudhon, Cabet, L. Blanc, Pierre le Rous, Ledru Rollen szerint bizonyosan nem, és inkább maradjon a mostani zavaros elemben, miből végre az elkerülhetetlen szükség által csak valami jobb kerülhet ki, hogy előbb diktátorság és zsarnokság alá jöjjön világ, és aztán, mint Robespierre után a franciák, újra kezdje a haladást.
Végre megjött a bizonyos tudósítás, hogy harmincketten az előkelőbb magyarok közül Kutahiába lesznek küldve, a többiek választhatnak, török szolgálatba léphetnek, vagy Amerikába mehetnek. Datie est socios habuisse maloner, a muszka cár Dembinskit Ausztriának adta át, és így ő is velünk jön, ő legalább ellensúlya lesz azon kedvtelenségnek, amelyet Kossuthtal egy helyen kell szenvedni. A cár első szégyenét lenyelte és engedett, a török nem engedett volna, ha az angol és francia követek nem kényszerítik. Szegény Törökország, ha mindig gyámság alatt áll és soha sem tanul meg önlábon járni, és tétlen állapotából tényezőre és tevőlegesre át nem lép, elrothad, és 10 évet nem adok, Ázsiában fogja magát látni. Mert a népek változást, s ezáltal javulást óhajtva, Moszkvától függő papjaiktól biztatva egy kis ok mellett hamar felkelnek, és akkor a cár beleelegyedve, mostani csorbáját kiköszörüli, és a humanizmust látszólag segítve százados politikája tervét egy jó lépéssel előreviszi.
Az óhitűeknek levén új évük, úgy köszöntik azt, mint nálunk az ártatlan gyermekek az ölésnapját, és mert mindenhol pénzbe kerül, a vad a művelettel egyesül.
Hétfő., Kedd 15. Ma akarom ünnepelni Dembinski holnapi születésnapját, a visszatérő perzsa követ, Sarsige egy palack pezsgőt hagyott Vidinben, melyet megtartottam és személyesen a Balkánon keresztülhoztam, hogy ma annyi életet kívánják D-nek, hogy ha mai terveinek sikerét nem is láthatja, legalább kezdetét, s így bizonyára 10 év biztosítva leend. Mert akarja elérni, hogy a legöldöklőbb szerek a pusztítás és öldöklés maximumát előhozva, lehetetlenné tegyék azt, amit a tudós világ másképp és békés úton megakadályozni tudtalan volt. Noha tartok tőle, hogy valami kis fallacia létez terveiben, amint bizonyos vagyok abban, hogy miként Fultonnak nem hitt Napóleon, úgy neki sem fognak hinni a franciák, bizonyára nem. Az angolok hat hó múlva, ha pénze lesz úgy, mint Warnenynek, megengedik a nyilvános próbát, s így nem annak hasznára ütend ki, kinek fel volt ajánlva, t.i. a töröknek, kinek Padisáhja most nagyobbnak, emberibbnek és emberségesebbnek mutatta magát mindannyi keresztény fejedelmek közt.
A Divan meg volt illetve emlékezésünkről és a többi közt, amint a híres jósnő, Lenorand neki nagyobbára megmondta, mi eddig történt, úgy hogy még a várakozások is szintén beteljesülhetnek, úgy a muszka cárnak, Sándornak elbeszélte, mikor egy kórushang fogja őt énekkel fogadni, halála közel lészen. Lengyelországban volt 6 hónappal halála előtt és az akkori követek Varsóban bált adtak, és muzsika helyett egy asszonykórus fogadta őt. Tudnivaló, hogy a cár a feleségének minden nap egy hírnököt szokott küldeni, ám egyszer három napig egyetlen hírnök sem jött, hanem maga a cár jelent meg hideglelősen. A cárné kérdésére, miért nem kapott előzőleg tudósítást, azt mondta, hogy küldött. Megkeresték a kozák hírnököt, akit halva találtak meg a cár cédulájával, a cédulán ezen szavakkal ,,nyomban követem", és egypár nap múlva halva volt a cár. Igaza van Fouriernek, hogy összeköttetésben kell lennünk a külvilággal, azt mutatja a távollátás, az inspiráció, a jövendölések, a magnetizmus azt mutatja fel életünknek az alvás s álom, mit jobbadán nem ismerünk, azt mutatják a ritka, bár mégis létezett és létezhető jövendőlök.
Szerda 16., Csütörtök 17., Péntek 18. Közönségesen töltettek el. Ahmed bej, tovább szállítónk lovai jöttek csak el, talán ő maga sem késik. Minő nagy szerepet játszanak egyfelől, másfelől a bizalom mily kevés, egy muszka meg egy osztrák ügyvivő létezik itten bevárandó, vajon híven teljesíti-e a török az újabb egyezkedés szerinti ígéretét. A legnagyobb esemény, hogy Kossuth Lajos neje utána érkezett, noha nem kedvelem az asszonyt, ez a hűséges tette igén szép és becsületére válik, és férjének felemelésére is szolgálhat. Ki uralkodási csiklandtól hajtva itt is bizottmányhoz, törvényeket hoz, intézkedik, melyeket szinte senki sem tart be, amint ő az illedelem, a házasági hűség külcsínét vad nősüléseivel vagy verebeskedésével egy lengyel asszonnyal áthágva a tiszteletben igen csökkent.
A szerencsétlenség vagy balsors még jobban mutatja az egyéni jellemet, az itteni különféle egyéniségek közt annyi konkoly, annyi alávaló acsarkodás, irigység, rágalom, stb., sőt még piszkos vétkek is találkoznak, hogy émelyegni kell az embernek. És ha egy célja nem lenne kinek-kinek, a jobb érzésű embernek el kellene veszni annyi rossz hasonmások közt, ha Strany
állítása ,,der Menschheit ist Christus" áll, úgy be rossz sok tulajdonai voltak, a nihil lassale hasonmásai közt, és mégis ha csak az egyes nagy emberek tettei emelik fel az embert, hogy tűrjön, reményben, mert így nem tarthat sokáig, ha az egyén meg is halt, de az összes egyéniség a jobb felé haladást bizonyára eléri.
Szombat 19., Vasárnap 20. A lengyel emigráció szerencsés a szerencsétlenségében, mert bár felvigyázzák, szabadabb elvű statustól van körülvéve, így tudósításokat veszen hazulról. Mi magyarok vagy semmit vagy gyéren kapunk valamit, jele legrosszabb geográfiai elhelyezkedésünknek, mert ha csak egy háromlábnyi széles biztos utunk lett volna a tengerhez, akkor a pozitív angolok és amerikaiak másképp segítenek, mert mielőtt a diplomáciájuk tettleg segíthetett volna, addig egypár millió Calicót dobtak volna hazánkba, s így a nyilvános kereskedői vélemény mellettünk szólt volna. A 4 ,,volna" után megyek vissza a tárgyra, mert a sok ha a német beszédre emlékeztet. A tárgy az, hogy tegnap először én is levelet kaptam, éspedig Olaszországból, és mivel 4 hó kellett neki ideérni, el nem vesztettem a reményt, hogy Magyarországról is ne kapjak. Oehl Antal barátom, éspedig öntanított /autódidakta/, a legszélesebb értelembeni természettudományokban tudós barátom, kit én a budai csillagászati toronyba akartam csempészni, hogy a hazai renyheséget, lustaságot az Európában legszebb helyű budai csillagászati szakmányból kiűzzem. De a sors, amint már elébb említém, minden törekvésemet füstbe menetni akarta, ezt is. Augusztusban, 1848-ban írtam neki is. Később Jellasics beütése nem engedte, hogy írjak, mivel lelkiismereti dolognak tartottam meghívni egy embert, kit viszonyaink szerencsétlenné tettek volna. S így vele ebből következőleg jót tevém. Ő pedig azt gondolta, hogy mivel nem feleltem egy 48-diki levelére, haragszom. Ma akárhogy van, igen kellemettes és barátságos levél tőle, derék fiatal nejétől és leányától is, jó lelkek, vitálisak, eszes a második. Olvasás közben megesett a szívem, midőn olaszhoni jó emlékezetemről, az ottani jó véleményről tudósítattam, és ha azon tiszteletteljes magasztalás felét elvágom is, mégis marad annyi, hogy örülhessenek, hogy ottani szerepemet jól játszám. Még egy köszöntés volt benne, miről ha többet, terjedelmesebbet hallok, még jobban esett volna, na azonban majd még látjuk. Az idő egy világot is elveszt, és nem is kell más hozzá, úgy a legmelegebb barátság is egykedvű lehet, hanem akkor valószínűleg talán el nem muland.
A magyar emigráció féktelenkedik, amint otthon is a faj indiszciplinált, úgy a szerencsétlenség sem okultatja és az exkormányzó ahelyett, hogy higgadt eljárás, tanács által türelemre s kitartásra intené, magára kétes színt ölt, mintha okozná a rendetlenséget. Az osztrák konzult kellett volna megveretni, hanem csak írnoka szenvedett, már ez még a törököknek is sok volt, mert az újév előestéjén először hallott mazurka zene a konzul tiszteletére tetszett nekik.
P/erczel/ tábornok ki magát szinte üdvözítőnek véli, és aki a magyar ügy buktát annak tulajdonítja, hogy őt nem hallgatták, szintén hagymázik, mert megtiltá hogy nem szabad csak hármasával gyülekezetet tartani. Ezt Kossuthnak megírta, aki mosolygott és az emigráció őrültnek nyilatkoztatá, és kitörlé a száműzöttek sorából.
Ezen magyar kikapások, súrlódások, egymás elleni agyarkodások a közvélemény előtt becsünket, tekintélyünket alább szállítja, úgy Kossuth módnélküli sok irkafirkája, a kapkodás mindenhová, az angoloknak magát alávetése, megháboritá a Padisahot. S így jó létünket és kedvezményeinket a török előtt veszélyezteté és arra fakasztotta ki, hogy a magyar vezetőknek zsarnokoknak kellett lenniök, kik a szláv fajt elnyomni akarták. Bem és Dembinski ármányok szintén tudva vannak előttük. De szép szónoknak, jó írónak lenni, de szebb lenne okosnak, eszélyesnek s ildomosnak lenni, hogy mások kárát ne okozza, ki maga személyéről szeret beszéltetni.
Hétfő 21. Kedd 22. Nagy ember, jó nemes szívű ember a Padisah. Hanem gyengének látszik, mert azt most talentumáért, hadi ügyességéért becsben kezdi tartani, ki Erdélyt visszahódította ugyan, de újra és vele temesvári szerencsétlen merénye után Magyarhont is elveszté, kit immár pasa címbe ítélni tud, ki hadi operációjaiból semmi kombinációt sem bírt kivenni és ez Bem, ki bátorsága, vitézsége, erős akarata dacára, azért mivel heves képzelettel, könnyelmű, gondatlan s önmagában sokat bízó, a honvesztők triumvirátusa egyike volt. A másik halogató politikai eljárása és kormánybeli extemporizálása és sokat beszélése, és többet tevése által időnek előtte, amint is körülötteinek hibás választása és Görgey felemelése miatt szintén azt a függetlenséget, melyet kivívott, hamar eltemetni tudta, és ez Kossuth Lajos. A harmadik Magyarhon Maratja, Görgey volt, ki avval hálálta meg hamari uborkafára hátát, hogy azt elárulja.
Az angolon kívül egy nemzet sem tudja Európában az időt becsülni, az amerikai szintén tudja. A magyar szinte miben sem tartotta, s úgy látszik a török még kevesebbet tudja, az ő bakalüm-je (lássuk, várjuk be) illik vallásától beszívott apátiájához vagy fatalizmusához, csakhogy ravasznak tartja magát és halogató eljárás által, hosszadalmas úton akar sikert vívni, pedig megcsalja magát. Sajnálom, mert furcsa, hogy mindannyi fejedelmek közt a Padisah szeret progressziós lenni és a népeinek keresztény önérzettel szabad állást adni, holott a többi status quióival.
Május. Szerda 1., Csütörtök 2. A költők mézes havát is elértük, és bizonyára vigasztalólag, mert melegebben.
Az Allgemaine Zeitung március 30-i, a Journal de Delet március 27-i száma mutatta magát, buletin jött, melyben azt ígérik, hogy szeptemberrel vége lesz kínjainknak itt. És majd egy darabig szabadon leszünk, boldog szabadság alá és civilizált viszonyok közé jutunk, ha szereink és élet rugótollunk a honból kimarad vagy elapad, és aki semmit sem tanult vagy elélmedett, és a nyomorúság közel lesz, mit akar? És mégis inkább azt, mint az itteni hazug, kétszínű, titkolódzó kényuraság alatt, azért csak előre, a sír úgysincs messze.
Európa bonyolódott állapota mindegyre jobban összezavarodik. Franciahon represszív és reakciós eszközökhöz akar nyúlni, hogy a szocializmus jobban-jobban felemelkedő fejét agyonigázhassa, a szabadságot korlátozza, úgyhogy egy alkotmányos monarchiában több szabadság létezik, de meddig? Ausztriában elégedetlenség creator nélkül és minden nap várt bukással, Némethonban apró lövöldözések egymás ellen, lőpor és eredmény nélkül. Oroszhontól mindannyi és ő önmagától fél, annyira látja, hogy az eszméiket ki nem zárhatja. Barátaink, a törökök pedig Allahban és az angolokban bíznak, és tétlenül várják a jövendőt, félkész reformokkal állnak elő, melyekhez progresszió szerint két század kell, addig pedig az eszélyes és valódi okos szocializmus mást parancsol majd.
Dembinskitől kaptam levelet, hasonló állapotban létezik és még mindig hisz. Feleltem neki és Annoninak, egy hosszú levelet írtam. Egy angol és egy amerikai utazó viszi leveleimet Brusszába.
Szerda 1. - Hétfő 6. - Elértük ezt is, se öröm, sem szomorúság, hanem olyan elfásultság, olyan nem bánom féle kedély az, mely uralkodik, még az idő is terheli sorsunkat, mert hideg, borultság, szél, esőzés váltják egymást. A jókedv szintén elmúlt, mert a postanap mit sem hozott. Hat darab német újság, az előbbi bonyolultságok folytatódnak anélkül, hogy valami eredményt látna az ember. Háborús készület mindenhol, de akarat sehol, ez olyan szemfényvesztés, mit csak a népek fizetnek meg ártatlanul, bár végettük mondják, teszik.
Az újságokban olvastam, mivel 60-as magammal az idézésre meg nem jelentünk, per contumatiam elítéltettünk, következőleg május vége felé olvashatjuk az ítéleteket. Az én ítéletem három közül egy leend, ha jól foghatom fel az át nem alakult, de alakulás felé fordult osztrák katonai hierarchiát. 1. halál törvény szerint, 2. 20 évi fogság, 3. örökös számkivetés, meglátjuk. Addig telhetőleg, mivel egészségem jobbra fordult, a vidéket járom be, hosszú sétákat teszek a hegyekben. Az itteni romladozó várat régi időkből, mely addig míg ágyuk nem voltak, a várost védhette. Másnap a hegyoldalnak tartottam és egy hegyre, a helység földszínétől 1000 lábra másztam fel, mind a két helyről kevés a kilátás a változatos földkerületre, még kevés zöld kecsegteti a szemet, a fák most virágzanak és csak hat hét múlva eszünk talán cseresznyét. Semmi más nem történt.
Kedd 7. - Vasárnap 12. Megint hat nap, de már természettől pártolt hat nap, mert a szép nyári napok nagyobbították az élvezetet. Már 19 foknyi meleget érzünk, reggelenként a séták folynak, és kies a helyzetem, lehet mondani. Ha az emberi restség, egykedvűség, gondatlanság és a török azt ékjeitől, a fáktól meg nem fosztja. A vár egy hegynek beillő dombra épült, és mellette hasonló magasságú hegyes helyek, elzárva az egyenes északi szelektől egy völgyet képeznek, melyben a séta a sebesen folyó patak mellett gyümölcsfák közt, a legkellemesebb. Noha árnyékban itt sem lehet sétálni, mivel egy részről kopár és mészkréta márgás pala, köves és földes magasságok, másrészről a kőből rakott kerítések akadályozzák. De a szem, a lélek jobban megnyugszik, mivel élelet, lát és működést a természetben és embereiben, noha minden vadon keverve, rend nélkül, az Isten gondjaira bízva növekszik. Ezt a völgyet választottam ki magamnak mindennapi látogatásul, mert legkevésbé fáradságos és legkisebb siralom völgyének nevezhetem el, ahol sirathatom a magam és mások bolondságát.
Megint kis élénkség lépett be, mert tegnap újságokat olvastunk. Az európai események nem jöttek elő, hanem folytatása a német szellem vajúdásának. A muszka hadi készültségével a nyugatra hat. Ausztria magát emancipálva az orosz protekciótól elsősége megtartásán munkálkodik. Otthon most már sem lövés, sem akasztás, hanem halálig bezáratás, ki nem mondja ugyan, de a 10 éven felüli börtönt 18-20 évig tartónak én tartom, még az országgyűlési követek el nem ítéltettek. A Jósika, Apponyi-párt egy reprezentációt nyújtott be a királyhoz vagyis a fiatal császárhoz, melyben oktalan eljárásnak nyilvánítja a történteket, és Magyarország rehabilitációját konstrukcionális szellemben kér. Mit akarnak, világosan ki nem tetszik. A buletinről, ha jobban elolvasom, majd máskor.
Egy francia pap, a sztambuli katolikus püspök káplánja, Villerau látogatott meg tegnap. Leveleket hozott másoknak, de különben csak a maga tisztében jött. A kíváncsisága szép és bennünket felvidított, noha eddig unalmas urak jöttek hozzám, vagy talán már a képem is unalmassá teszi őket, mert eggyel sem beszélhettem érdekes dolgokról.
Kedd 14. Dembinskinek írtam.
Szerda 15., Csütörtök 16. Francia újságok változtattak a közönséges életen, hanem mit sem hoznak mást a már tudott vajúdásokon kívül. A francia pap egy mellékesen elejtett szava, s a Journal de Debat sztambuli levelezése, amely a felőlünki határozatot az ittmaradásunkra nézve a szultán akaratától és a magyar körülményektől tételezi fel. Ez annyit jelent, ha Ausztria jó lábon áll, talán öt évig és azontúl is tarthat. Ezt fel sem vetettem volna, ha a francia pap, kit ázsiai létünk és vallásos állapotunk minő lábon állás miatt érseke ideküldött, azt nem mondja mellékesen, Brusszában jobban el leszünk helyezve télen. És ebből áll az egész török nagyszívűségi ámítás és a diplomaták ígéretei, melyek közül Stratford Canning tegnapelőtt ide érkezett levele szép szókat, sok készséget mond, de valódit semmit.
Már egy hete áprilisba tértünk vissza, oly változó és hideg lett a hőmérséklet. Séta, olvasás, beszédek és a többi a napirend. A reménység kevés, a tárgy szintén avult, az öröm absztrakt fogalom és Dante poklának felírását már mi is használjuk ,,voi chi entratate, lasciate ogni speranza". Fösvény kezdek lenni, mivel a múlt hónapban jó gazda voltam, 1200 piasztert megtakarítottam, kedves Lázárom, ez szép, csak így tovább.
Vasárnap 19. És itt van a pünkösd és van rossz kedv, mivel sem levelek, sem újságok nem jöttek. A török ezredesek nőjeiket hozatják, következőleg a nemtelen osztrák követ kikunyerálta, hogy itt teleljünk, még ugyan nem bizonyosság, de a valószínűsége alig tagadható. Tegnap szarvaspecsenyére vendékeskedtem, sok távollevőnk egészségére ittam és a Padisáéra, kinek szerencsétlensége, hogy asszonyosan neveltetett, és így jó szíve sugalmainak nem adhat kedve szerinti engedményt, pedig mily könnyen tehetné anélkül, hogy kárt szenvedne, sőt inkább becsületet szerezne.
Csütörtök 23. Feleltem Dembinskinek Crespin két - 17-i és 18-i - levelére.
Kedd 28. Többnyire lusta és lankadt voltam, kevés becsületes gondolatom volt, vagyis ha dolgozni és eszmélkedni kezdek, beleunok, mind jele, hogy egészségem még helyre nem állott, s úgy is van, azonban ha akar, jobb lesz. Pénteken, 24-én megérkezett a posta és jött sokféle újság, melyekből az ember azonban okos nem lehetett. Minden újság tele, hogy így tartani lehetetlen, minden buletin az orosz fegyverkezésről, az osztrák közeledő megbukásáról és a közeli háborúról beszél, hanem május végén vagyunk, és nem látunk még semmit. A francia kormány a mindig növekvő szocializmus ellen háborút indít, és rendőrileg nyomja, és ezek által hatalommá válván ez növekedik és végül győzni fog, csakhogy még nagy ínségen kell keresztülmennie, míg az igazságos és jótevő szocializmus győzedelmeskedik, melynek élén sem Ledru Rolli, sem Proudhon, sem ilyen mások szerepelni nem fognak. Magyarhon nyomorgattatik, de a szellem élesíttetik, és bár a 24 konzervatív magyar feliratát a fiatal császárhoz nem osztom, mégis jó, hogy valamit Magyarhonról beszéltek. Egy kedves levelet kaptam, örülök hogy egészségben vannak. Bátyám hallgat.
Itt helyben, hogy a magyar megmutassa, miképp meg nem férhet, egy kis skandalum van. Perczel a szegényebb Kossuth-kísérőknek kis segítséget adott, ezt K. rossz néven vette és elküldéssel fenyegette őket, mondván, hogy ki neki személyes ellensége, attól segítséget venni bűn. És ő, ki végettük 1000 piaszterrel többet kapott, azt sem ki nem osztotta, sem magáéból nem segítette annyira, hogy el ne rongyolódjanak, és mégis egy magyartól segélyt venni megbántásnak tartja, és pattog még a száműzettségben is és zsarnokoskodni szeret. Kis ember.
Szerda 29. Dembinskinek, Koscpyelinskynek írtam.
Péntek 31. Dembinskinek dettó, francia konzul.
Június. Vasárnap 2. Már azelőtt sem volt sok eredeti gondolatom, eszmém fantáziám, hanem mióta itt vagyok, azon erek még jobban kiapadtak, s így csak a szomorú eseményeken rágódok. Furcsa még az is, hogy akaratom sok ellentétet tapasztal. Örömest mennék, mivel most már meleg kezd lenni itt, korán reggel a hegyek közé, nem tehetem, mert ha fáradtan jővök haza, életleírásom nem halad, és 8 év kellene 15 avas szó leírására. Ha pedig irok és későn megyek ki, sokat izzadok és nem fáradhatok el, pedig az ízek gyakorlatához és a jövendő fáradalmakhoz, most kell hozzászokni, vagyis inkább mivel 55-ben létezek, abból ki nem szokni. Azonban ha egyszer szabad lesz a hitetleneknek puskát kilőni, akkor az elsőnek fog kelleni hajlani.
Tegnap az egész napot Battyhányék társaságában a szabad ég alatt, messze töltöttem, 5 fertály ki, annyi vissza és a másfélóra körüli sétálás jót s egészen jót tett, utánozzuk az adagot, ami 3-dikán lesz
Szomorú dolog, a posta, mint Szulejmán porkalábunk mondja, se levelet, se újságokat nem hozott. Kérdés, mert az önalacsony lélek mindenre képes, azonban meglátjuk.
Még 2-án kellett volna beírnom, hogy Dembinski azt írta, hogy Jóska kisöcsém Sztambulból május 17-kén kiindult engem látogatni, midőn ezt leírom, június 4-,e kedd és még semmi híre. Tekintve hajlamát, kevés látni és tudni való kíváncsiságát, megírtam, ez így is lesz. De ha mégis Sztambulban lett volna, úgy rosszul manőverezett öcsémnek mondani magát, mert akkor ép azért nem kapott engedélyt.
Hogy vannak példák, miszerint maguk a törökök is utálják hivatalnokaik eljárásait, viselkedésüket és zsaroló tehetségeiket, mutatja egy itt, Kutahiában eltemetett Resid pasa, aki utálatból az emberi, hivatali és társadalmi alacsony eljárásokért hazai tisztviselőinek, megölte magát. Nekem, ki az első hat hónapban emberileg ítéltem meg őket, most mivel egyetlen egy egyenes, lojális, a valót világosan és nem tétóvázva kimondó, igazságos tettet nem láttam és alacsony, felfelé hízelgő s csúszó, lefelé durva zsarnoki bánásmódot napról napra hallom és tapasztalom. Szinte gyűlölni volna kedvem őket, és ha Sznlejman ittmarad, ki a hadügyminiszter meghittje, úgy okádni fogok, ha hallok róluk. Kuriózum, hogy a töröknél van angol, francia és muszka párt, talán osztrák is, csak török nincs. Jól mondja a pragmatista, rothadt faj. Tegnap 3-dikán hála az Istennek hideglelési figyelmeztetés nem volt, most mindjárt a szabad levegőre megyek, mint már említettem, Batthyányékkal együtt ünnepelni. Talán az egész napi kintlét jót tesz. Legyen.
Vasárnap 9. Leveleket írtam, Nagy vitte.
Hétfő 10. Már hatodik napja, hogy ide nem, de máshová igenis írtam. Félelmem a hideglelés visszatérése miatt elmúlt. Hanem mint a roskadozó gyűlöletet minduntalan támogatni, foltozni kell, úgy bennem is mindig valami más fölütődik, most egy dagadásultsághoz kötött bőrkiütés dolgozik, kíváncsi leszek mi lesz a jövő hóban. Ázsia sehogy sem akar jót tenni, vagy talán a rossz időjárás, kevés fáradozás és tétlenség az, mely az erkölcsi erőt nem szaggatja, a testi erőt is szunnyadozni hagyja.
Kedd óta sok ugyan nem, de mégis némi változás történt. Perczel Miklós felesége megjelent, bácskai lány. Szombaton a híres politikus Kossuthot sokban határozó, az élősködő-hunyászkodó tisztelőktől szeretett és mint a rossz világ mondja tettleg szeretett, országszerte ismert ápolónő, Meszlényiné szintén megjön Kossuth fiaival. Na, eddig csak szeretetlenség, de csendes s szótlan, ősz hangzatlanság uralkodott köztünk, de ezután szavakba fűzve némely hozzávalók lehetnek. Legalább itt is változás lesz.
Ujházi Amerikából írja, hogy ott is agyarkodás és kikelés folyik egymás ellen. A henyeség a dologgal vagy munkával ellentétben áll, az amerikaiak kijózanodnak, a magyar pedig megtartja bélyegét, ha nem uralkodhat, pártot éleszt, a rossz élősködik.
Hírlapok, tudósítások, magánlevelek érkeztek, a legelsőben csak vajúdások, de még semmi határozottság. A másik Abdul Medzsidet útban mondja Rodosz felé, jó ember, jót fog tenni, csak erősebb jelleme lenne. Azóta sikerült Miklósnak az angol és francia kormányt összepereltetni, mi lesz belőle, meglátjuk, kibékülés-e. Eugen Louis választása, a választótörvény idézte elő, hiába Franciahonban nem lesz béke, míg vagy nem adnak minden proletárnak 1200 frank évi jövedelmt, vagy valódi, eszes, igazságos, szociális téren radikális reformot nem gondolnak ki, mely a népnek szebb jővendőt ígér. Az okosok félnek a vörösöktől, lehet is, de az óvók, a fehérek mért oly oktalanok, hogy lenyűgőzésnél, erőszaknál, az emberi szabadságérzet megbántásánál egyebet nem tudnak, ezek a mostani anarchisták.
A török egy lépést tett előre, több keresztényt követnek nevezett ki a külső udvaroknál, bent a mi manswärthi és branyiszkói hősünket, Guyon tábornokot szintén ennek nevezi ki, Kursid név alatt, bátor vitéz katonát, de mást nem szerzett.
Kínzónk, Stürmer végre elment, eb után egy másik jön, rosszabb, alábbvaló nem lehet.
Canning, az angol követ a Fekete-tenger partján vesz birtokot és a Boszporusz-csatornánál ebédeltett, és a Marmore tengerparton vacsoráztatta vendégeit, ennyi, más semmi. Egy régi iskolatársam fia, Mészáros, távoli rokonom jött látogatóba, ez tehát az öcsém.
Kedd 11. - Vasárnap 16. Néhány nap múlva elérjük a rák jegyét és a valódi nyarat. Hála az égnek, hogy az elmúlt hét meleg és eső nélküli napokat hozott. S így szokni kezdünk, ami nekem talán jobbulásomra szolgál, mert a bőrkiütések, a köhögés, a sok nyál kiköpése eluntatja velem a létemet, mely mint veszem észre, hanyatlóban van, végének indul. Uram legyen meg a Te akaratod!
Ez a hét néhány nem kellemetlen hírrel élénkítette létünket. Testvéremtől és két olasz barátomtól levelet kaptam, egészségről s jólétükről tudósítanak, az Isten fizesse meg nekik.
Két angol látogatott meg, az egyik, Longworth hazánk végső szakaszában dilettánskodott, a másik festő, arcképeinkkel magának hírnevet, nekünk örökséget vagyis halhatatlanságot szerez. Kossuthot jól eltalálta, összekulcsolt kezekkel, egy szemmel föl, a másikkal alá néz, mint egy szánó-bánó bűnös ül a helyén. Perczel Mór hatalmasan inspirálva mint gőgös zseni (?). Magam a Ludoviceumot kezemben tartva színetlen állásban megyek a jővendő elé.
Politikai újságok is jöttek, Európa bonyolódott, ki sem tudja a kelléket miképp lehet zavar nélkül életbe léptetni. Amint nem szeretem a nép igazságszolgáltatását, úgy a gyilkolást gyűlölöm. Hanem egy tüzér által megsebesítése a porosz királynak, Ferenc József császár barátomnak szintén oly hasznos, mint a szegény sebesedettnek. Mindkettő a seregében bizakodik és abba helyezi erejét, a népre kevesett ügyelve, pedig Chateaubriand posztumusz munkáiban mondja, erőszakkal uralkodni biztos eszköz egy szempillantásra, hanem nem tarthat sokáig, a janicsárok időszaka elmúlt. Deirte moruts. Honunkban szintén kedvezni látszanak a vás viertire által ellenállás és a jobb fejek hátrahúzása a hivataloktól, meg az osztrákos program kivitelének lehetetlensége, valahára bemutatni látszik, hogy egy nemzet históriáját és törvényeit tabula rasanak nem lehet tenni, és ezért is a nemzetiségnek korrekciót fognak adni. Hanem mi, mostani száműzöttek honunktól elzárva maradunk. Mikor ellátják az oktrojált karta szerint a nemzetiséget, az miképp illeszthetik egy közös Reichstagba, ők tudják. Lesz-e alkalom nem tudom, nem is hiszem, hogy 3 évi ostromállapotot megszüntesse.
A magyar emigrációnak sorsa Sumlán el van határozva, azaz szétmegy, egy nyomorúságos helyett mást cserélni, szegények. Hozzánk 10 új internált jön, kik ezek, nem tudjuk, ez a kérdés el van határozva. A török udvartól függ az emigráció további eldöntése. Kuriózumot adok ide, hogy Nesselrode Miklósnak azt javasolta, Ausztriának a német, olasz és porosz egy részével német birodalmat alkotni, hogy eképp a muszka szintén szabad kezet kapjon. Hát az öt millió magyarból mi lesz?
A francia kormány összeveszett az angolokkal, az igaz, hogy Palmerston velük nem a legbarátságosabban bánt.
Schwarczenberg Varsóban a porosz koronaherceggel ment oda, hogy mit főznek ki, tries dann es. A Padisah utazik, de eddig visszajött, mindenesetre ebben az évben háború nem lesz, addig a szövetségesek kötettek, Franciaország lázadhat, de még most nem a revolució a bizonyos. Mi legjobban fáj nekem, hogy a demokrácia erő hiányában megszűnt. Victor Considérant Fourieri elvei szerint elfutott, vagyis elragadtatott, ami egy főbb cél és eszme hiánya véget az okos szociális kérdést egy félszázaddal hátráltatta. Nem látva a mostani birtokosság semmi garanciát a biztosításokra nézve, mert aki dúlókkal és birtoktagadókkal összeköti magát, az a másikat is hamar megtagadhatja, ez pedig rossz.
Hétfő 17. Tegnap egész nap Batthyányiékkal, angolokkal kint a természetben voltunk. Egész nap szép idő volt, kellemes az este, jól és hamar eltelt.
Három röpiratot olvastam, az egyik Andrianitól, ,,Az osztrák jővendője" szerzőjétől, mely azt mi deákig, mi a provinciának, landtagoknak kell kormányok alá adni, meglehetősen fejti ki német szempontból. A másik, ,,Ungarn's Gegenwart" Zsedényitől, általa egyszerű elbeszélése a történteknek, és a ferde kezelési mód által a lehetetlenséget így kormányozni, a csendességet és nyugalmat behozni szépen kifejti. Az ausztriai hűségnek megadván, hogy az előbbi forradalom embereinek és tetteinek, az Unsinat, a Wumbrceheat, stb. helyenként nyakukba dobja, még a kivégeztetéseket is pártolja, hanem Ausztria oktalanságát szintén.
A 3-dik a proudhonizmus szempontjából, nem tekintve a nemzetiséget, nem tekintve a magyart különösen, szoros logikával bemutatta, hogy a gleichberechtigung6 üres szó, az elosztás nemzetiség szerint oktalanság, hogy sem az egyikkel, sem a másikkal abszolutizmus nélkül kormányozni nem lehet, és hogy ha alkotmány szerint így is rendelik, az mégis felbomlásnak indul. Eötvös itt kitett magáért, hanem hajlamban sehol sem nyert. Örültem, hogy Széchenyi István jobbult.
Szerda 19. Megérkeztek Kossuth gyermekei, külsőség szép jele az ausztriai nagyszívűségnek, valósága az örömnek, hogy így az egész családtól megszabadult, fenntartván ezek is emlékezetét. Szép bánásról, de kormányozhatatlanságáról a nemzetnek, jó szellemről, az előbbi Jeremiások magyar szellemű eljárásokról hoztak hírt, és hogy Magyarhonnak van még jővendője.
Csütörtök 20. Két angollal leveleket küldtem Dembinskinek és Mészáros Antalnak, Heg., Vis., Pav., még Annoninak kell. Nevetség.
Vasárnap 23. Honunkból mindig bizonyosabb hírek jönnek, hogy a kormány nem bír sem előre, sem hátra menni, következőleg koncessziókat adni kényszerül, és hogy a belügy s igazság, egy két táblájú országgyűlés fog adatni. Ez szép, és mint Geonell mondaná, előfizetés gyanánt elfogadandó!
Egyik legjobb barátomtól, hozzám hasonló olasz száműzöttől, Aporti Ferrarta paptól levelet kaptam. A különös ember legalább új hazát és benne kitűntetést talált, ma Piemontban szenátor lett és a nevelést mozdítja elő, mert ez volt és lesz apostoli rendeltetése. Mert hazáját szerette, mert több hasznot hajtott Ausztriának a gyermeknevelésben, mint az egész papság, azért száműzte Ausztria.
Párizsból a bonyolódást, a készenálló forradalmat írják, tudott dolog. Csernátoni Perczelnek ajánlja, hogy béküljenek ki, ez szép lenne, de még szebb azonban ha a heves fők karöltve bírnák és tudnák megszerezni a hont, melyet még visszaszerezni kell. Hanem én nem szeretnék alattvalójuk lenni. Szemere fenyegett, hogy leírja a forradalmunkat, és bennünket szépen le fog gyalázni, csak rajta, maga magát is legyalázza. A magyar sehol sem egyetértő, mindenhol pöröl, mindenhol csak ki külön az, ki megváltó lehetne. S én egyben sem látok nagy embert, hanem látom a körülményeket, kis törpe bátortalan egyéniségeket, s így buta kormányt.
Csütörtök 27. Csúnya idők, más semmi. Viták mi lesz, mi nem lesz Magyarhonban, elfogadható vagy nem az amnesztia, ha becsületes minden bűnök nélkül. Lyukakat építenek az új száműzöttek számára és mégis kecsegtetnek, hogy elmegyünk, én nem tartok számot reá. Feleltem legjobb barátomnak Aportinak, Annoninak, Dembinskinek és Kosgelskynek, egy nyolc hónapja utazó angol fiatal, ki útján Kutahiát a legszebb városnak tartja, viszi magával a leveleket Brusszába, szerencsés utat.
Július. Kedd 2. A legrövidebb éjjeleket elhagytuk és most a legrövidebb napok felé, amint is a kánikulába sietünk. A pénteki és szombati posta sem jót, sem rosszat nem hozott. Európa bonyolódott, Törökhon ingadozó létét jelentette. Az amerikai követtől egy sem ígérő, sem kecsegtető, sem tagadó, udvarias irat, hol ha pénzünk lesz, jó dolgunk lesz, mondja. A magyarországi hírek szinte nyugodtak, mi pedig várjuk sorsunk elhatározását e hóban.
Vasárnap 7. Jele már annak is, hogy jól érezzük magunkat itt, mivel alig jön egy jó gondolat a héten, mi okot adna az itteni feljegyzésnek. Evégett ugyan most sem kellene írnom semmit, mivel a jó gondolattal nem kedveskedhetek. Hanem mivel a péntek, vagyis inkább a szombat egy levelet hozott, amire feleltem is, mindjárt Hegedüsnek meg egy olasz ismerősnek, Belloninak és köszönetemet mellé Atleon-nak, a nemes embernek és bankárnak, ki minden levelemet biztosan kézbe juttatt. Megint újságok, melyekben a magyar honi újból felmerült remények nagyon háttérbe szorultak, mivel neki a vám eltörlése, a dohánymonopolium és bélyegadó kell. Az egy s osztatlan császárság készen áll, melyhez ha anyagi jólét és kíméletes bánás jön, a haza szabadságának szeretete akarni fog elmenni egy új európai rangos eseményig. Új társaink jöttek, lengyel s magyar, és így az innénti szabadulás is ebben az évben talán előbb befagy a télnél. Sajnálom, de örülünk, hogy Dembinskit is jönni mondják, meglátjuk hogy tesznek e rajta erőszakot, mert remélem, hogy a bizonyos tudta nélkül annak, hogy meddig maradunk itt, jó ha el nem jön. Bizony mást nem tudok.
Hétfő 15. Megint 8 nappal öregebbek vagyunk, és a nyomorúság iskolájában gyakorlottabbak. A múlt hét jobb híreket hozott, noha a független magyar hon még jobban a háttérbe szorult. Mivel a jó vendégek amnesztia-híreket hoztak Sztambulból, amelyeket az Allgemeine Augsburger hírlapból szinte nevenkénti említéssel bizonyítják. Meg van szokva Ausztria egy ferde eljáráshoz, itt is öt 18 évre ítéltetett, míg 80 mást amnesztiált, szándékát, hogy többre is kiterjessze, kitalálni hagyta.
Ha egy nemzetet, kit vesztébe is küldvén, azt végbe vinni tudta és mert a körülményektől segítve nem látja magát, azt egy német császárságba beolvasztani, úgy nagyban kell azt magához csatolni, azaz ha érdeke úgy hozza magával, abban jövőjére támaszt is találjon.
Mindennek nem látszatra, hanem mázsa szára kell menni, s így a követeknél kell az amnesztiát kezdeni és azt mindannyi tisztre kiterjeszteni, és aztán a nagyszívű kíván lenni, a szabadsághoz, a harchoz szegődökre és csak végül a száműzöttekre kiterjeszteni, mert így hálások helyett hálátlanokra talál.
Azt mondják, hogy én és Batthyány is benne foglaltatunk, az utolsót illetőleg előbb hiszem, mivel az arisztokrácia, bár hivatala nincsen, nagy befolyással bír, és Batthyány Lajos gyilkolt hamvainak meg a nyilvános véleménynek valamely engesztelést akarnak nyújtani.
De hogy én is benne foglaltassam, nem hiszem, mert én mint ausztriai tábornok első példája annak, az ellen fegyvert fogni, ki engemet soronkívül tábornoknak nevezett ki. Hálátlan dolog volt, s így avval a katonai hierarchiának rossz példát adnék.
Másért pedig mivel katonai hadi képességemben, a sok röpiratban is, mint szerencsétlen tényező ismertetek, semmi jó szolgálatot nem tehetnek. Azonban meglátjuk, dolgoznak, hogy aztán néhány évig lefogathassanak, már ha többre nem megy.
Köszönettel tartozom a szultánnak, mert legyen az bejöttünk, augusztus 14-dike, vagy internálásunk, február 15-dike napoktól számítva, mindig sok nem lenne, tekintve az európai dolgokat. Mindenhol minő rossz szemmel nézik a magyarokat, mivel egyenetlenségük és felekezetlenségük által rossz hírbe állították magukat. Kossuth pedig a sumlaiakra nézve egyedül a maradást javasola mindent ígérvén, de nem adván, mert nem adhatván. Ott és végre a magyar emigráció fejének új megválasztását követelve tőlük, ez még nem volt elég, őket szerbiai!!! szolgálatra buzdította, ha segélyt sehol sem kaphatna, ehhez kommentár nem kell.
Péntek 19. Tegnapelőtt megérkezett druszám személyesen, hanem régi iskolatársam Károly fia nem, távolabbi rokonom kimenekülve Magyarhonból Olaszországba utazott álnév alatt. Több ismerősömtől köszöntést hozott, Somodi öcsémtől és olaszoktól, végre hazai híreket hallottam, melyek Törökhonból Bem vezérlete alatt Ausztria ellen indítanak. Helvécián keresztül Sztambulba, onnént látogatásunkra ide jött. Mást nem hozván mint szegény állapotát mindenhová a maguk közti egyenetlenséget és többeknél fékezetlenségét a magyar emigrációnak. Az olaszhoni nyomott s alattomban Ausztria elleni gyűlölet élesztését is magával hozta. Ma elmentek, Kossuthtól terhelve egy nagy hivatalos levéllel, tőlem pedig felelettel Specht régi követőmtől küldött leveleire.
Hétfő óta mi sem történt érdekesebb annál, hogy a törököknek böjtjük lévén (Ramadán), melyben nappal éheznek és szomjaznak, este pedig dőzsölnek, következésképp a napot éjjelre fordítva s így vissza. Porkalábunk, Szoliman egy nagy sátort üttetett fel, melyben az emigráció összegyülekezve szintén mulatozhatott, mely hogy sikerüljön, tegnap vacsorával nyitottam és szenteltem fel a sátort. Több vendég megtisztelte az estélyt, és a mulatság éjfélig tartott. Egy elesett pasától, itteni birtokostól, Alitól, meg két ezredestől szintén megtiszteltettem, azonban sok katonával biztonságunk miatt körülvéve. Holnap postanap, mit hozhat. Én nem várok semmit.
Hétfő 22. Tegnap este újra Dembinski vendéglátása alatt gyűltünk sátorba, nem hiába lengyel, kik a fényűzést meg a pazarlást még talán nálunk is jobban tudják űzni, itt is pazarul vendégelt meg és nagyszerűen, tánc is volt. Szóbeli hangok alatt folytak a hideg és meleg nedvek s a bajon sírva vigadtunk.
A posta nekem nemigen hozott semmit, csak Alleon által Robut Pál halálának hírét, kár s igen kár érte, egy becsületes, higgadt, szabadelvű és haladású egyénnel kevesebbek vagyunk. Honunkra egy adminisztrácionális* provizóriumot,** Cziráky jön, kivel abszolutisztikus egyénekből állók, mi jót koholnak ki, az Isten tudja, nem hogy ezek, a nemzetet a császárhoz nem simítják az bizonyos.
Csütörtök 25. Toninak írtam, két magyar hozta, kik a magyarhoni mozgalmakról beszéltek, a nemsokára kitörőkről. Szerencsétlen gondolat lenne, ha igaz, azonban sokkal okosabbnak tartom hazám mostani főbb fejeit, mintsem hogy ilyenbe kezdjenek és kiszenvedjenek. Mert hol a muszka és osztrák kész, a porosz azonnal kibékül, sőt a Kaizer*** maga is képes kész seregeivel elnyomni. Talán nem esik le nyakuk? Mást nem tudok. A klientura**** írók.
Augusztus. Szombat 3. A múlt szombati posta igen silány tudósítást hozott, sorsunk fölött mit sem határoztak, az európai bonyodalmak folytatódtak. Az újságok szintén unalmasak, még a legjobb, hogy Palmerston megrázva ugyan, de maradt, őnélküle talán Pomáré királynét is meglátogathatnánk.
Tegnap Rutkayné könnyes szemekkel búcsúzott és el is ment. Máli húgomnak egy levélkét vitt. Teli köszöntéseinkkel és jókívánságokkal, megemlékszik Ázsiáról, mert sehol sem udvaroltak neki annyit, és még szépséggé is lett. Mit hoz a mai posta, meglátjuk.
Vasárnap 4. A posta kevés levelet, semmi újságot nem hozott, hanem azon híreket, hogy mivel Ferenc József császár kegyelmét azoknak adta, kiket 1-től 10 évi fogságra ítéltek, és így 109 tisztnek szabadságot adott. Tehát masszában is bocsánatot nyújt és újra, hogy Magyarhon, servius Erdély, Horvátország és Vojvodina szintén rekonstituáltatik, vagyis Angliához közeledik Ausztria. A muszka a déli szlávok megsegítésére Rajacsics felhívása következtében, császárságában subsidium***** nyittatott meg, melyhez ő is hozzájárult. Ez Ausztriára nézve, azaz a jövendőre nézve nem jó eredményt szül.
Sorsunk bár határozatlan, mégis végéhez közeledik. Én azt hiszem, hogy a jövő év adja meg szabadságunkat. Szolejman bej leváltásáról is szó van, so berechnend auf das besseres nach.******
Toninak és Hegedüsnek írtam.

* adminisztráció (latin) - közigazgatás
** provizórium (latin) - ideiglenes, átmeneti állapot, kormányzat
*** Kaiser (német) - császár
**** klientura (latin) - ügyfelek, függő személyek
***** subsidium (latin) - pénzbeli segély, segítség
****** so berechnend auf das besseres nach (német) - így az alapján, hogy valami jobbra számítunk

Szerda 7. Elfelejtettem örömömet ide írni, melyet a becsületes Németh Muki kiszabadulásán éreztem. Szegény milyen szerencsés lesz, ha kedve szerint fürödhet. Hétfőn nevezetes napja volt a török császárnak, Kadir gedseszi név alatt azon este a Moséban [mecsetben] imádkozván, ez után kívüle mindenki kitakarodván szerencséje volt a Profétával beszélni. Szegény Padisah, ha igaz mint Szolejman bej mondja, hogy még a törökök pápája, a sejkh ul-iszlám* sem érti a próféta nyelvét, miképp fogja magának megmagyarázni, hogy mit akart. Ennek következtében a böjt, Ramadán után következő három napos ünnepekben, az első Bajramban a hatti sherif nyilatkoztatta [szultáni kézirat] ki a prófétával való beszélgetés eredményét. Milyen jutalmazások, kinevezések, letételek és a keresztények sorsának megkönnyítései hallattatja magát, és annak halálos bűn nélkül kell engedelmeskedni.
Kedden, 6-kán este gondolom, hogy a Jupiter egyik darabontjával igen szép fényben mutatta magát, ez különös jelenség. Nem hiszem, hogy csillagot, mellyel útjában vagy pályáján találkozott, magához vonta és 5-dik követőt tett belőle. A további napokban eltávozott tőle és egyszerre tűntek el a horizontról, talán az újonnan felfedezett aszteroidák egyike, mely vele egy vonalban kering csillagrendszerünkben.
Szombat 10. Tegnap volt utolsó szerencsétlen ütközetünk évünnepe. Temesvár nevezetes lesz arról, hogy a vakmerőség a higgadt bátorságot nem helyettesítheti. Ha Bem nem tesz mindent kockára, és Dembinski tanácsát megfogadja, úgy Haynaut híressé nem teszi, a törvényes színt mutató gyilkolások talán elmaradnak és ha meg sem mentik a hazát, de becsületesebb békét szerezhetnek. Mert Lugos, Karánsebes, Lesnek és Erdély határai közt közel 80 ezer embert gyűjthetett volna össze, talán Görgey serege sem tette volna le fegyverét, s így az angol-amerikai nyilvános szellem működvén a javunkra, ha mindent nem is vívhatott volna ki, de legalább, amint mondom, becsületesebb véget vívott volna ki. Hanem oktalanság, irigység, fejvesztettség, megadási vágy vagy háborút végző hajlam a becsületes és tapasztalt Dembinski eljárását mindenhol gátló semmivé tevé, s így elmondhatjuk, Hungaria finit.** Ramadám vége, Bajram kezdete és ma postanap.
Szerda 14. Bajrammal is végeztünk, több unalmas látogatással és visszaadással összekötve. Több s mindenféle jó, rossz újságok tűntek s merülnek fel. Angliából egy évre mondta Palmerston, a muszka követ jövő tavaszig ittmaradásunkat, és ez is lesz a vége. Honunkból a pesti német polgárság jó szellemével örvendeztetett meg, mely a német színházat be nem menetelével megbuktatta. Az itteni életet közönségesen több részre osztják fel, a magyar megtartja szellemét, hogy én is megtartom, nem tagadom, mert Kossuthoz soha, Perczelhez két hóban egyszer megyek. Dembinski és Batthyányi, kikkel társalkodom. Egy hóval örömest tovább is maradok, csak hogy egy hajó ne vigyen el bennünket, mert ez szinte émelyt okozna, mint a duzzadó, habos tenger.
Augusztus 10-én este bár csak 20 percet múlatok kint és mégis 11 eső csillagot vettem észre, 11-ként hatot szintén fertályóra alatt. Mind északról dél felé estek, többet is lehetett volna látni, ha a föld árnyéka, részint pedig a magasra terjedő ködös horizont a zenitre*** nem szorította volna a vizsgálatot. Éjfélkor többet láttam volna, ha álmosságom engedte volna, azonban a hőmérséklet jóval alábbszállt, mert a hévmérő árnyékban 23-25 helyett (csak egyszer volt 28 fok), most 18-20 közt forog, az éjszakák hűvösek, napfelkeltekor a hévmérő 10-re is leesik.

* sejkh ul-iszlám (arab) - egy ország vezető iszlám vallástudósa
** Hungaria finit (latin) - Magyarországnak vége
*** zenit (arab-olasz) - az égboltnak az a pontja, amely az embernek pontosan a feje felett van

Csütörtök 22. Alig múltak el a hullócsillagok napjai és dacára, hogy 14-étől fogva kétszer esett, a hőség megint újra gyarapodik, tegnap 21-én 25, ma 25 1/4 árnyékban, a napsugarak alatt tegnap 43, ma 46, az esték is melegek, az ázsiai klíma itt van.
Ez alatt a 12 nap alatt semmi különös nem történt, egyhangúlag foszlott le életünk. A szombat sem hozott semmi érdekeset, a jövő szombatra ügyelünk, mert a múlt szombaton tartott nagygyűlés határozott, ha határozott sorsunkon, adja Isten, hogy jobbra. Hazai körülményeink sem a legkedvezőbbek, mert bár Haynau elmozdíttatott, a rendszer fennáll. Míg én a szószéket felállítva nem látom, addig csak a lenyűgözött nemzet sorsát találom. Higgyünk s reméljünk.
Szombat 24. Apor., Anno., Hged., Steinnek feleltem. Újságokat hoztak, csak mellékesen rossz hírt, miképp Magyarország nyugodt állapotától függ a mi innénti kiszabadulásunk. De mivel ennek az állapotnak a kinyilatkoztatása egy bosszúálló ellenségtől függ, ki kész a kegyelemre, ha a kérő megalázatásával történik, úgy a tarka nemzetiségekből álló Magyarhon nyugalmát mindig kétesnek mondhatja. A legfőképp mikor oktalan eljárással a hon rosszakaratának tulajdoníthatja, és így nem látom be, mi miért nem maradhatnánk itt 10 évig, mert Ausztria amit eddig nem volt képes, úgy most három év alatt sem lesz képes valamit reorganizálni. Azért is, mivel a tél a közlekedést hamar félbeszakítja, búcsúzom levelezőimtől. Jasmagyt, az osztrák nyomorult ágensét mondják hivatalosan ide érkezni, ha ilyen kezek ajánlanak valamit, nehezen lesz elfogadható.
Szeptember. Szerda 4. A múlt szombat is megcsalta várakozásunkat, mert hivatalosat és magánt sem hozott, azaz iratokat. Néhány német augsburgi újság telve schleswig-holsteini ügyekkel, s az idstedti csata várható következményeivel. A németek most agitálnak, és épp azt teszik, mit a magyaroknál kárhoztattak, igaza van egy augsburgi levelezőnek, aki azt mondotta, mint a bolondok szervezettek és igazságtalanok azok, kik felkelve ügyük mellett csatát és az összes célt elvesztik. Testvéremtől már két hónapja mit sem hallok. Heg. írt, senki más. Az esős idők beállottak és azonnal hideg lett, ez kis előérzetet képez, hogy milyen lesz a téli lakás, amire bizonyára készülni kell. Ma meglátogatott Szoliman bej, felvigyázónk és amint mindenkor, úgy most is a született hazugnak sok igazságot kellett hallani, hogy milyen gyáva szerepet visel az egész török kormány.
Vasárnap 8. Tegnap postanap volt. Hozott sok levelet és egy vendéget, a többit bizonytalanságban hagyta. A levelek közül egy Hegedüstől nekem, Bellinitől és Alleontól, az elsőben amnesztia többeknek, a másik még olvasatlan, harmadik jelenti, hogy hasonszervi gyógytáramat Gronsoletti Milánóból elküldte, és ez jó, már most könnyebben kontárkodhatnék. A vendég egy titkos ausztriai ágens volt, kinek egyenes meghatalmazása nem, de mégis megbízatása volt, velem és Batthyányval beszélni.
Tehát Szoliman bejnél beszéltem vele, szépségeket kezdett mondani, azt abbahagyattam, az ezredesnek ez üzenet ellen protestáltam. Mondván vagy grálnak* vagy semminek hívni, azaz kein nennen**, továbbá a császár örömest adna amnesztiát, ha egy lépés történne tőlem. Erre azt feleltem, meggyőződésem nem engedi, ha amnesztiát akarnak adni, elfogadom azzal a feltétellel, hogy a múlt tabula rasa legyen, azaz semmi felelősségre nem vonhatnak, hogy egypár évet utazhassak. Erre ígérem, hogy semmi politikába nem avatkozom és evvel otthagytam, mi lesz belőle, meglátjuk, valószínű - semmi.
Szegény Ausztria, ki ilyen kétes jellemű, alacsony és haszonleső egyéniségeket választ orgánumául, egy Jasmagy ausztriai ágens, szégyen. A többi politikában alattomos ármány, egyik hon a másiknak zavart és kellemetlenséget okoz titkon, nyíltan barátságot színlel a politikában, és ezt becsületesnek vallják. Ausztria a muszkával a szláv fajokat izgatja, mondják a törökök, és mégis mindenben engedelmesek a két kormánynak, nyomorult világ, nyomorult egyénei vagyunk. Magyarhont definitiv*** centralizálni akarja a német. Vége a protektorátusnak. Vojvodina úgyis megvan, tehát egy darabig finis Hungarie, jobb idők máskor jönnek el. Toni, Ganos., Pav., Jager és Antal Alleonak írtam.
Vasárnap 15. Tegnap szintén több levelet Tonitól, Garofolettitől, Oehltől, elsőtől az utolsóig feleltem is rá. Az újságok az európai körülményekben semmi változást nem nyilvánítottak. A németek kibékülnek, az ausztriaiak organizálnak és akadályokra találnak, Magyarhonban a konzervatív párt jótékonyságra jut. Somssich Pál keményen bíráltatik, Kazinczy Gábor szintén átlépett, Deákkal egyetértenek, és ez jó. Nyáry a gleichberechtigung imádója lett. Mi emigránsok pedig határozatot várunk. Hegedüsnek szintén írtam, kitől levelet is kaptam. Bellininek feleltem.
Szerda 25. A szombati posta, diván tartatott sorsunk feletti elhatározás végett, mistifikáltnak**** nyilvánította. Más levelek pedig ennek fordulatát rosszabb lábra állítottnak hirdetik, és bizonyosan így lesz. Akármiképpen legyen is, az utolsóra is felkészültnek kell lenni. Vasárnap a szél vendégeket hozott. Perczel Mór nejét és három magyart, a magyarhoni állapotokat nem a legrosszabbnak hirdetik, a szerencsétlenség egy nemzetté forrasztotta össze a magyart, természetesen felhagytak a jó szerencsében pártokra szakadással. Mit tesz az oktalan elv, ha az elemek előbb ismertek, és az alap az ész előtt nem igazolható! Magyarhont lenyűgözni akarják és törvényesen nem tehetik, mivel a nemzet vérmérséklete ellenáll. A magyar fajt az összeírásnál ahelyett, hogy kisebbíthették volna, egy 1/3-át büntették, mert Magyarhonban bár 5 milliót túlhaladta, 4 1/2 milliót is nagy nehezen akartak elismerni, most pedig az összeírás által 5 300 000-re rúgott attól, hogy a német pápista dac mind magyarnak írta magát, és ha a nyilvános szószék működhetne, akkor a gleichberechtigung nagy csapást kapott, és Ausztria átlátja majd baklövéseit. Igaza van Somssich Pálnak, csak a föderatív alkotmányok melletti egységek mellett állhat meg a császárság. Aportiéknak, Oehnek írtam.

* grál - feddhetetlen jellemű
** kein nennen (német) - semminek nevezni
*** definitiv (latin) - végleges, végérvényes
**** misztifikált (görög) - szándékosan megtévesztett, ködösített

Szombat 28. Megjött a posta, mit sem hozott egyéb újságoknál. Egy levelet Medierótól kaptam és annak feleltem. Tehát a télen ittmaradunk, bár a gyenge török kormány nincs annyi emberséggel, hogy vagy az egyiket, vagy a másikat ki merje mondani határozottan. Szegény emberek és magukat erős kormánynak hiszik pedig aszerint táncolnak, amint mások akarják. Jackson volt kapitányomnak szintén feleltem.
Október. Hétfő 1. A szombati posta mit sem hozott nekem, ugyan egy kedves levelet, melyben több hibámat szememre hányták. De mivel ezek az emberek jobbulását szolgálják, tehát megteszik a magukét, de mivel a javulásra az idő már elmúlt. Hegedüs.
Csütörtök 4. Politikailag Haynau megpüföltetése Londonban tett valami intézményes jót. A bolond miért megy Londonba, hogy a sörfőzőket kihívja őt elítélni és elpáholni. Honunk sorsa is ha igaz, hogy egy helytartótanáccsal és öt katonai kerülettel megkapta rendezését, nincs Vojvodina és Horvátország, Szlavónia és Erdély el lenne döntve. Meg van-e elégedve a honi közvélemény, a német kormány meglátja, hanem azt gondolom, hogy meglakol érte. Azt rebesgetik, hogy Brusszába mennénk a télre, a quartélyon kívül mindenesetre jobb lesz, közelebb a postához, közelebb a tengerhez, hanem drágább az élet és több a költség. Hanem eddig csak hír, éspedig olyan, mint az egész elmenetelünk innént, melyet egy határozottabb kormány hamarább eldönthetne.
Hétfő 14. A posta mit sem hozott, legalábbis nem bizonyosat, hírt ugyan, hogy Palmerston eleresztésünket sürgeti. Ha Anglia akar valamit, elvégzi, hanem mindenesetre 3 hó eltelik, míg megvalósul, addig megvárjuk mit ír a jövő posta is. Batthyányné Sztambulba utazott. Másról mit írhatok, midőn az érzés itt elhagyja az embert, mióta itt vagyok, egy jó gondolatom sem volt. Garosotnak és Hegedüsnek írtam.
Kedd 15. A rég várt Henningsen, Thompson Hamilton mind egy személyben, mint régen várt hírnök valahára megérkezett és hozott - semmit, azaz annyit, amit a török Czajka is mondott, hogy szerződésbe léptek eleresztésünk fölött. Ausztria hat havat kíván, a török mindjárt követelésére, ez végül 4 hónapig fog tartani, és Ausztria indirekt úton szándékát eléri. Még a híres Urquhart David, Palmerston legdühösebb ellensége, parlamenti tag, szintén idejött. Furcsa kis ember, nagy politikusnak kell lennie, mivel oly magas vagy mély gondolatú, hogy az ember, ha nem ő, nem érti, pl. nála nélkül nem tudtuk, hogy mi emigránsok és internáltak, mivel Törökországban vagyunk, Európának köz közepét tesszük ki, és bennünk valami nagyfenséges csíra rejlik, egy matematikai X, melyet azonban keresni kell. Ezt hallván a tükörbe nézve mély bókot hajtottam magamnak. Továbbá nála nélkül nem tudtuk, hogy Thompson nagy ember, meglehet, csakhogy rossz bizományos. Még egy olasz poéta* improvizátor** is jött, kit agyon akart lövetni, mivel a nemzetiséget említette, holott Urquhart David bej csak constitutiokat akar. Végül hogy Palmerston még mindig a muszka vesztegetés szerint dolgozik. Ez mind szép, leborulok előtte, és a kis embert nagynak tartanám, ha oly fene okos nem lenne. Még nem beszéltem vele.

* poéta (latin) - költő
** improvizátor (olasz-latin) - rögtönző

Szombat 19. A várt posta eljött és annyit hozott, amennyit tudott. A vita ki- vagy nem szabadulásunkért folyik, és ha Haynaut meg nem verik Londonban, talán a telet máshol tölthettem volna, de így húzzák-vonják, és ki veszít, az könnyen kitalálható. Gróf Battyányné szintén keveset közöl, hanem híreket hogy ők s én kiszabadulhatunk? Ezen hír Magyarhonban is kering és Baján, Pesten a nép a Duna partjára tódul, mikor az alsó gőzös érkezik. Derék emberek, de szegények, ha ily valami kedvet deríthet, jó hazámfiai, 52 lesz, míg én hazám földjét taposhatom, és a felső gőzös hoz majd, ha hozzájárulnak. Azt gondoljátok, hogy Ausztria oly hamar felejteni és kegyelmezni tud, nem hiába, hogy apostoli király ápolt örökös. Levelet csak bátyámtól kaptam, én pedig Fre., Heg., Anno., Stein, Jgas s Alleonnan írtam. Majd felejtem, Erzsébettől is kaptam.
Szombat 26. Mint különöset ideírom, hogy Dembinski Urquhar Daviddal találkozott, és szerencsésen heves vitába keveredtek. Egyik a másiknak szép, de nem udvarias neveket adott, pl. midőn Dembinski Kossuthot méltán sarlatánnak nevezte, Daniel Dembinskinek mondta, hogy őt tartja annak, erre Dembinski Danielnek visszaadta, hogy olyannyira emelkedik magas pontú nézeteivel, mely az észen felül s kívül áll és hogy becsben észbeli tehetsége ezért nagyot vesztett, ha Kossuthot nagy embernek tartja. Továbbá Daniel uram mély belátásában az angolok hadi vízi erejének a Dardanellákbani bemenetelét a török lenyűgözésére küldésének mondta, és hogy az emigrációban csak két figyelmet érdemlő tagot talált, Kossuthot és Jancsikát, Asbóth alezredes virgonc eszű, furfangos, törökül hamar megtanult, 9-10 éves gyerkőc inasát.
Daniel nemzetiségekről nem akar hallani, abszurdumnak tartja, hanem törvényeket akar és constituciókat, török vagy patriarchális (?) minta szerint. Ő tudja, mert magas szempontján, midőn ítél, oly magasan áll, hogy káprázza a szemet, és alatta csak zavart láthat, amely talán a fejében létezik. De örülök neki, hogy a kisistennek tartottad elejétől fogva, unalmat adván neki és kapván tőle, nemigen beszélhettünk. Meglátjuk, mit hoz a mai posta.
November. Vasárnap 3. Amiután a posta mit sem hozott, hanem az után körünkből elvitte a híres Danielt vagyis inkább a Davidot. Mily végzéssel a fejében, ő tudja, mondják hogy jegyzetelt is valamit s írt többet, meglátjuk a mély gondolkozó agy szüleményét. Azóta egy szerencsétlen futár, angol kém, ki forradalmunk miatt bejárván a piemonti hont ide tévedett, itt óvó helyet keresve több olasz barátommal találkozott Turinban, itt nem létezvén a kormányzói fejedelemnek, tovább ment Dávidunkkal. Egy furcsa hír szállingózott, hogy egy hadihajó légbe ment Sztambulban, melyen a Padisahnak ebédelni kellett volna, ha igaz, szerencse, hogy a derék fejedelemnek semmi baja sem történt.
A tegnapi posta szintén nem hozott semmit, hacsak Batthyányné nem hozza, kit elmentnek mondott Czajka, a hadihajó-esemény igaz, bizonyítva. Batthyányné levele sok szép szavakról, de semmi tettről sem beszél, úgy mint gondoltam, az angolok szabadításunkért küzdenek. A franciák csak helyváltoztatást javasolnak, ez annyit tesz, hogy márciusig itt maradunk. A sztambuli hírek Kossuth elillanási eseményéről szólnak Thompson Hamilton által, ez nyílt titok, isten hírével. Egy kedves levelet vettem Lodiból. Általában elbúcsúzom mindannyi barátomtól, e télen nem írok.
Németországban nagy a zavar. Törökországban nagy a határozatlanság. Pav. feleltem 9-dikén.
Hétfő 11. Tíz nap múlt el újra, és azóta a tél bekövetkezett, havazik s változik az idő, hanem tűrhető mivel rosszabb is lehetne. A legszebb hadihajó légbe repülése mily szerencsétlenség, oly szerencse is volt, hogy 4 hordó lőporon kívül a többi előző nap kihordatott, és az egész admiralitás fél órával előbb onnant távozott. Különben talán az egész hadierő hajóinak egy része is Sztambulnak elveszett volna, így csak 500 ember veszett el. A sok hír közül a rosszak tűnnek fel ugyan, de bizonyost mit sem tudni.
A szombati posta, bár a szerződést felettünk végére járni mondja, mit sem ír szabadon bocsátásunkról. A kérdés Kossuth eleresztése vagy megtartása körül forog, mely utóbbi alighanem következik, mi pedig tavasz felé elmegyünk. Hiszen ez nem lenne rossz, ha bizonyos lenne.
Jasmagy, a gazember azt mondta, hogy én amnesztiát soha sem kapok, ha ilyen ember mond valamit, úgy az ellenkezőjét akarom hinni, mihelyst hajolni kész leszek. Szegény Ausztria, mely gazembereken kívül oly kevés szolgát kap céljainak elérésére. A katonaságot kivéve.
Egy szép katonai ünnepélynek voltam tanúja, amelynél az eleresztettek, vagyis kiszolgáltak zászlóiktól elbúcsúztak, az egész őrség díszelegni a piacon felállítva, a zászló (mely is furcsán egy magyar színű szalaggal felékesítve volt) a középen. A kiszolgáltak egyenként megcsókolták a zászlót és meghajtották magukat a Padisah képviselője előtt, továbbá volt fegyvergyakorlat tüzeléssel elég jól. Mindannyi török és magyar notabilitás jelen volt.
Rég nem lovagoltam, tegnap Batthyányné elé lovagoltunk sokan, szép havas időben, ura látta, mikor leszálltam, minő öreg vagyok, tagjaim mind ridegek voltak (természetesen ezenkívül mily fájdalmas, csak álmodni tudják). Le Lázár bácsi a politikus polcról, maradj szegény dinnyetermesztő és ne gondolj a világgal, ez már előtted zárva.
Szombat 16. A posta mit sem hozott egy rossz bulletinnél, melyben Kossuthot elillantnak tartják Sztambulban, szegény pedig elég hűvösen fekszik velünk együtt. Beállott a nedves, havas és sáros ősz, sebaj, ha igaz, hogy a tél előtt megszabadulunk, ez a török sztambuli számítás szerint február lenne, ez is jó. Visconti, Fer., Heg. írtam, Allgemeine sem jött, ez baj.
Szombat 23. A posta nekem mit sem hozott, hanem hírt Szolejman által, hogy 6 hét múlva szabadulunk. Nem hiszem, azonban meglehet. A honból szomorú hírek derék honfiakról. Sztambulból, Amerikából szintén rosszak, már nem tudom, ki s mi becsületes ember. Visconnénak folytattam a kutahiai életet Crospnor-nak és Dontzulescónak írtam. Kedden még égett a közeli ispotály, három óra alatt csak a falak álltak, bár a falak közt még most is ég. Azóta szörnyen vigyáznak, és mivel a kaszárnya is csupa fa belül, tehát hogy a szerencsétlenséget lehetőleg kikerülhessék, azon törik fejüket, miképpen lehessen fűteni a szobákat és főzni az ebédet tűz nélkül. Szerencsés, ki a bőrét megmenti.
Szombat 30. A posta két levelet hozott. Egyiket Turinból, mely azt írja, hogy a majlandi* újság oly szemtelen volt azt mondani, hogy én őfelségét kértem a visszamehetésre. Nyomorult kormány az, mely hazugságokból tarthatja fenn magát. Én kérni, na várhatják. Valahára német újság is érkezett, mely Ausztriát a porosszal a hesseni hercegségben szembeállítja, bár összevesznének a bolondok, noha ez szabadulásunkra károsan hathat. Írtam Visconnénak. Mást nem tudok.
December. Szombat 7. Bátyámtól kaptam levelet, melyben családjának szaporodását írja, sok szerencsét és béketűrést a vojvodinai élethez. Az újságokat még nem olvastam. Írtam Fori., Anáons, Aporti, Oehl, Heg. és Stein.
Vasárnap 8. Vér folyt az osztrák és a porosz közt, hanem a kis érvágás után megesett a szívük, és most a tinta fogja elintézni a többit. A poroszok behúzzák a farkukat, mert a muszkák úgy akarják. Palmerston demagóg rollet** játszik, végük Urqhartnak igaza lesz, hogy Palmerston az egész világot az orránál fogva vezeti, és hogy Miklós ellen mit sem mer tenni. Mi magyarok kérdésén kívül esünk, lenyugodott napunk, mikor derül fel, az Isten tudja. Addig Kossuth hadtudományt ír és a sereget organizálja, vezéreket nevez ki, az az éber képzeletét foglalkoztatja. Mi pedig tovább itt maradunk, és mikor szabadulunk, az Isten tudja.

* majlandi (német) - milánói
** rolle (német) - szerep

Szombat 21. A múlt szombati posta nekem mit sem hozott, a maitól sem várok sokat. Sorsunkat az európai viszonyok elhatározták, hogy hátráltatják. Vér és elég fog most folyni, anyag elég van hozzá, és ha folyni fog, úgy új szakaszba érnek a kormányzatok. Ahol a kormányok, mivel a fegyvertelen népeik hajlamukat vesztik, a fegyverekkel fogják irányítani, ami egyfelől egy nagy abszurdum lesz, másfelől ezek tehetetlenségük és hasztalanságuk bizonyos jelei. Bellininek írtam.
A mai posta egy kedves levelet hozott Hegedüstől, amire azonnal válaszoltam. A derék nyomorult ágensét Ausztriának, Jasmagyot mondják itt ólálkodni, miért? Nem tudható, rossz madár, rossz jel. Szegény Kossuthot elbolondítják és félelemben éltetik, hogy meggyilkolják, ez legjobb módja a nyúlszívűektől megszabadulni. Minden emberben gyilkost lát, egy szegény magyart, aki bennünket meglátogatni jött, Szentgyörgyit, szintén annak tartotta, hanem később magához tért és fogadta.
Péntek 26. A karácsonyi ünnepeket másodszor is itt töltöttük. Az európai Sumlán és az ázsiai Kutahia városában ültük meg, de annyiban különböztek egymástól, hogy itt egy hajlékban lévén családi körökben jobban egyesültünk. A lengyelek itt is megtartva szokásaikat az egymás közötti barátság jeléül ostyát törtek egymással. Hozzájuk voltam meghíva, ott töltöttem egyik részét az estebédnek, onnént pedig Perczeléknél, ott végeztem.
Egy új fázisba léptem ezekben a napokban török viszonyaimnak. Szentgyörgyi székely honfitársunkat az alávaló Szolimán bej kicsalatta quartélyából és erőszakkal elküldette. Ezt én nemzeti megbántásnak vettem és felmondtam minden barátsági viszonyt, legmegvetőbb nyilatkozattal illetvén porkalábunkat. Mi jó vagy rossz jön ki belőle, az Isten tudja, hanem megadom magamnak a kevesebbet, mintsem készen várjak mindent.
Szombat 27. A posta nekem mit sem hozott, általában rossz híreket. Ezek ugyan mint a börzei részvények fel és lemenő változatossággal és értékkel bővelkednek. De mivel az európai mozgalmak bár fontosak és bonyolultak, mégis kiegyenlítetődhetnek és azok, akik vesztenek, nyerhetnek. A mienk ha rosszul is áll Ausztria kérésére, ha jól áll, megátalkodottságával rosszabbíthatja, s így csak egy maradhat hátra még, hogy az itteni három évi fogság bizonyossá legyen, t.i. hogy Palmerston az első parlamenti interpellációnál* bennünket megtagadjon, azaz lehetetlenségét pártolásunknak nyilatkozza, és ezt várom, márciusban megtudjuk.

* interpelláció (latin) - a parlamentben a kormányhoz vagy tagjához kérdést intéz

Kedd 31. Tegnap szomorú levelet kaptam Stein generálistól, vagy Ferhad pasától, t.i. hogy Bem 9-kén éjszaka meghalt, és hogy török mód szerint 10-én el is temették. Halálát régi hitetlensége, s változott vallása kormányának gyengesége, bizalmatlansága okozta inkább, mint más. Ő harcolni akart a muszkák ellen, kormánya meg színlelni szeret, míg tétovázásának díját rajta ki nem várják. Ő vallását megváltoztatta, hogy a török gyűlöletét a muszkák ellen a magáéval szaporítsa és ellenük uszítsa. Az pedig őt feláldozta, tétlenségre és becsületes fogságra kárhoztatta azokkal egyformán, kik vallásuknál maradtak. Terveinek, javaslatainak mibe sem vétele keserűséggel töltötte el, amihez egy epeláz járult és Bem Murád pasából szentet csinált, hová a törökök zarándokolni fognak, mivel a szokások szerint azokat boldognak tartják, kik más hitből a törökre térnek át. Ő maga sem hitte volna Bécsben és Erdélyben, hogy alepói szent lesz belőle. A székelyek, tudom, Apójukat megsiratják.
Ma requiemet is tartottunk. Ha a pápa tudná, hogy egy renegátért római hitű templomban istentiszteletet tartottak, mit tenne a pappal? Az összehívást azok a magyar és lengyel férfiak kezdeményezték, akik dúsan véreztek a szabadság háborújában. Egy derék, bátor, vitéz katonával és jó emberrel kevesebb van a világon, azonban a világ áll, megy és ha tovább itt tartatunk, majd követjük őt egymásután. Jelen volt az egész emigráció.
Istenem, Istenem, mire jutunk, mondta, ha igaz, egykor Esterházy egri érsek, midőn misézett, komornyikja, aki ezen mondatát gyakran hallotta, és a misénél szolgálta, avval viszonozta: "Bizony, elég ebül vagyunk excellenciás uram" erre az érsek visszafordulva rászólt "Hallgass ebadta, ki bízta reád az ország dolgát", és aztán tovább folyt a dominus vobiscum és az et cum spiritu tuo; így vagyok én is itt. Ki újra régi szokásomba térek vissza, és most a második évnek végét érem meg Törökhonban, de az elsőt Ázsiában, ahová a becsületes parasztcsaládból és jusculistából * nemes grader**, mi több táblabíró apám felmenő elődeinek egy íze s porca sem volt egész a dedőjének dedőjéig.
Én a Szt. Szilveszter uram estéjén bízvást elmondhatom, Istenem, hová jutottam, és bár nincs jobb komornyikom magamnál, felelek én is, bizony ebül vagyok, és újra ezt lecsillapíthatom, bolond volt az, ki reád bízta az ország dolgát, mert sem annak jobbítása nem volt, sem pedig dominus*** nem volt in illo****, mert becsületes ember létemre nem hitték, hogy Mészáros Lázár uram teremtve volt minden másra, mint Miniszter Uramnak lenni. Hanem ez úgyis tudott és elkopott dolog, azért kár is volt előhozni.

* jusculistából (latin-német) - jogászból
** nemes grader (latin) - nemes fokozatú
*** dominus (latin) - úr
**** in illo (latin) - akkor

Hanem mivel az esti sugallatom így mondogatta tollamba tehát az igazságot, sohasem írhatnám eleget is mi lenném, hogy annak többször hallásával elhitessem magammal, Lázár barátom kevély nem lehetsz. Emberi jó tulajdonságaid vannak ugyan, de nem status hivatalnoki, nem nagy szerepet érő általában nem nyilvános szereplő egyéniséged és azért, bár akaratodon kívül vittek a nyilvános bitóra, de az bizonyos, hogy a világ sokat nem gondol rólad. Ha ezt rég át nem láttad, úgy átláthatod, mióta a számkivetés keserű kenyerét eszed, hogy bizony úgy állsz te az emigrációban mint olyan, kiről nem tudják, miért vagy ott és azért a szerény énedből ki ne jöjj, hanem maradj alázatos, az Isten előtt szánd meg bűneidet, a többi majd úgyis eljön.
Azonban az egyik Lázár fél, a másikának a fentebbi elmondható, de a másik az egyiknek szintén felelheti, bizony ez ellen nem sokat vétettem. No ez hiszen nem baj, hanem baj az, hogy bár szakállod elég ősz és fejed jóformán kopasz, mégis dacára azon 1830-tól fogva írt, feljegyzett és minden év utolsó napján beszámolt 14 kötetből álló napi eseményeknek, ha szerencsétlenségedre Milánóban nem maradnak, és tudja Isten, kinek kezeiben vannak, úgy belőle kivehetnéd bibieidet azon észrevétellel, hogy ugyanazon hibákat veted magad szemére minden évben. Következőleg az idővel és korral járó tapasztalataid Ádámodat nem igen javították, és mégis minden szerénységed mellett annyiban megdicsérheted magadat, hogy bizony mások nem illettek volna úgy válladhoz anélkül, hogy Lázár maradj, tehát úgy, amint vagy mint Lázár megmaradsz.
De hát mióta fogoly okultál-e valamiből? Uram, bocsásd meg bűneimet, igen kevésben vagy semmiben. Nem okultam azért sem, mivel a könyvek elhagytak, melyekből már azelőtt sem tanultam egy kerekded egészet, hanem ide s tova szórva, szakadva, felszínre valamit ad meritum nihil. Nem okultam továbbá, mivel bár többféle úgymond nagy embereket láttam, velük beszéltem, mindegyikben találtam ugyan valamit, mely bennem is megvan, hanem egyben sem találtam olyan nagyot, amelyért leborultam volna lába elé, mondván, Te vagy a nagy, te reád esküszöm mindig. Igazságszeretetben, jótékonyságban, pozitivista észben, haditudományban Dembinskiben láttam legtöbbet és ennek utólag említett tehetsége legtöbb hasznot hajtott vagy hajtatott volna.
Láttad Urqarthot, a Dávidot, hanem az csak hátra tudott nagy lenni. Egy házban éltem Kossuthtal, a hamis profétával, szónoklatát, képzeletét irigylem tőle, de mást bizonyára nem, a többiben csak annyi emberséget, annyi gyarlót láttam, amennyi elég volt magamnak is. S így ezek sem mozdítottak elő, a világban pedig, vagyis az összes emberiségben ugyan szétszórva, de megtalálható az, amit Straugs (?) Dániel Krisztusnak tart, az bizonyos mutatkozásaiban oly bonyolult, oly eszeveszett, oly ellentétes, hogy azon épülni nemigen lehet exempla nent oduse femesa (?), hogy a vezetettek előre tolják a kocsikat, a vezetők hátra. Így vagy úgy, mint egy híres német lóidomító, nevét elfelejtettem, ki azoknak a lovaknak, melyek húzni nem akartak, tanult lovakat fogatott hátuk mögé, őket addig húzván háton, míg csak elunván a sok hátramenetelt, először megfeszítették magukat, és aztán ők is előre kezdtek húzni. Bizony, bizony mondom nektek, vezetőknek, tik is úgy jártok, mert hiába mondjátok, csak addig tartson, míg tik vezettek, és aztán utánatok a vízözön, de bizony az úgy elér benneteket, mint elérte a becsületes Metternich uramat, ki ezt ha fel nem is találta, legalább legtöbbet nyilvánította.
Már ez magában nem tudom, szép-e. Hanem azt tudom, hogy reám nézve elég szomorú, mert újra akaratomon kívül nyilvános ember maradok és beszélnek rólam ferdéket, írnak még ferdébbeket és ítélnek legferdébben. Pedig szeretem a nyugalmat és annak sötétjében szeretek élni s meghalni, amelyből soha sem kellett volna kilépnek. Ausztria, az igaz, hogy eszes, illedelmes és még ezentúli is, azért tart bennünket itt, hogy diplomáciai levelezése több és nagyobb terjedelmet mutasson, mindig legyen valami, amitől féljen vagy tartson. Mert másképp nem értem miképp bajlódhat egy 500 000 fegyveressel bíró állomány olyan egyéniségekkel, kik ugyan elég kárt tettek neki, kik becsületesen népszerűsítelenítik, őket még szerepeltetik, de ha most kegyelmeznek nekik, akár visszajönnek, akár nem, azt a kis nimbuszt is elvesztik Európa előtt, mellyel ide és tova még bírnak. Mert Kossuth maga is bár ha 49-ben Londonban oroszlánkodhatott volna egypár napig, mint megkegyelmezett elveszti mindenét és bátorságát tekintve alig lenne egy borsó hercegnőféle férfi hős. Fogadjuk el az úgynevezett Kossuth banknótákat, és fele popularitásának oda lesz még azon nép előtt is, mely őt imádja. Hanem mint mondám Ausztria plusquam* ildomos és azért oktondi marad.

* plusquam (latin) - régmúlt

És azért mivel az, tartok tőle, hogy még a holnap beálló év végén szintén itt, ezen a helyen írjak, bárhogyan kesereghetek, hogy vége lehet. Lám, milyen az ember, legyen öreg vagy fiatal, nincs megelégedve. Én mondom, tartok tőle, pedig örülnöm kellene, hogy egy évvel tovább gond nélkül élhetek, mert Európában két év múlva anélkül, hogy kolduljak, nem tudom miből élek. Hanem ha 52-ben megyünk el innén, legalább a derék, nagyszívű padisah tartása mellett, már két évvel tovább hosszabbíthatnám gond nélküli létemet Európában. Hanem egypár barátom kedvéért, kiket látni szeretnék, míg ki nem ugranak a világból, félreteszek mindent és csak mondom, tovább innént, bár azt, kit legjobban, azaz legelőbb szeretnék látni, noha tudom, hogy nem találnám benne azt, akit elhagytam, oly hamar meg nem látom. Pedig ha tekintem testi létemet, nemigen kecsegtet és a török élet 10 évvel előbbre mozdított mintsem kellett volna. Hanem ez sem baj, noha nem tudom, minő képet csinálok, midőn a másvilágra készülök, azonban gondolatom, egész valóm minden érzésével, tehetségével, kétkedésével, melyek bár gyengeséget hordoznak tapasztalataival, vágyaival, kétkedéseivel, soha sem hagytak oly nyugton, hogy kellő hódolatban megadta volna magát, tudván hogy csak érzés nélkül lesz azzá.
Én magamra nézve mit sem tudnék kívánni, mi hasznosabb lenne vagy jobb, és azt azért a gondviselésre bízom. Hanem ha a mindenható édes hazámnak, mely akaratán kívül már egy évnél sokkal tovább nyomorogtatik, érdeme s áldozata szerint megkegyelmezne és mások hibáit rajta megbosszulni nem engedné, vajmi örömest mondanám, kezedbe adom magamat, tégy velem tetszésed szerint, csak azt boldogítsd. És ha az boldogítva lenne, úgy testvérem, barátaim, barátnőm benne szintén azokká lennének. És így bár többet és jobbat írhattam volna, ha bírtam volna, elhagyom az évet, s ezen könyvet az idő végtelen tengerébe süllyesztve vegye érdemeinek jutalmát, és bár a számtalan évek nem nagy bizalmat gerjesztenek és bár azok végünkhöz közelítenek, mégis a sok kívánalom megnyerhetésének reményében elválok ettől, a másikat megköszöntöm holnap.
Végül talán Supplementum* következik.
A Dembinszki-féle falusi vagy mezővárosi bankeszme, mely egy főkét kíván felállítani, melyből a szegényebb keresetűek pl. 50-100 forintot kapnának előlegbe, s melyet ők hetente 1 forintban vagy két forintban visszafizethetnének. Ez eszme de hasznos, mivel a szegény könnyebben fizet hetenként, mert egyszer próbálták ezt Szentistvánban véghezvinni.

* supplementum (latin) - erősítés

Tavaszi s nyári nap Kutahiában

Négy vagy öt órakkori felkelés, kávé s pedig mokkakávé bivalytejjel - két nap rossz, egy nap jó.
A tájéknak megszemlélése hattól 8-ig vagy 9-ig, amint több vagy kevesebb hegyet kell mászni, közelebb vagy távolabb sétálni s ezt mind gyalog. Fáradtan haza, a megtakarított reggelinek felét megemészteni. Munka, történetírás, török nyelvtanulás, olvasás, amilyen könyvekhez jutni lehet.
Ebéd közönségesen 12 1/2 órakor, mindennapos résztvevők, Katona ezredes, Házmán osztályfőnök a belügynél és segéd, vagyis egyedüli osztályfőnök a külügynél, Berzenczey kormánybiztos s székely képviselő, Timáry bánáti menekült.
Délután a folyosón kávézás, egy pár parti hosszú pref az ostáblán. Takarodás vissza a szobába, olvasás, némely firka, látogatás a kaszárnyán kívül gróf Batthyányiéknál vagy pedig séta időmúlás kedvéért, némely kívül lévő kutakhoz, hol árnyék van, vagy pedig a kaszárnya előtti téren. Visszatérés késő alkonyatkor, a folyosón beszélgetés, ülés, a szobába vissza és olvasás, 10 felé lenyugvás, álom és másnap megint az előbbi.
Ez így ment áprilistól júliusig, addig keresztül-kasul járva az egész vidéket, a mindig egyet s az sem igen változatost, a mostoha természetet, mígnem az emberek lustaságától és mitsem bánomjától majd - csaknem kopárrá tett tájékot elunván felhagytam a reggeli sétákkal. És a reggeli kávé után pongyolában írok 10 óráig vagy addig, míg el nem untam, és aztán felöltöztem, és míg a szobámat söpörték a 350 lépésnyi, négyszögű folyosót 6-8-szor körüljártam s megint az olvasáshoz fogtam, némelykor az álom elfogott, és abból ebédre hívattam.
Júliusban az akaratoskodó, derék Dembinskit szép szavakkal körülfogva Brusszából szintén ide csalták, ez annyi változást okozott, hogy 6 órától 7-ig többé-kevésbé hozzám bejött, és érdekes ismereteit az emberektől, a mechanikáról s hadjáratairól bemutatta. Később én ezt visszaadtam, és este többnyire együtt sétáltunk vagy Batthyányékhoz mentünk. Később Perczel Miklósné húgomasszony és később Perczel Mór neje is megérkezvén a már ott lévő egy kellemes asszonyhoz, Kovács őrnagynéhoz e két deli asszony csatlakozott, asszonnyal gyéren vagyunk, de mégis a közbe jövő jó változatosságok fűztek melléjük.
Exkormányzó úrral s nejével, ha összeakadtunk, egy jó reggelt vagy jó napot mondtunk egymásnak, és nem háborítottuk egymást.

Kutahiai téli nap, és elébb őszi

Az ősz szép és később a tél is december 15-ig többet tiszta volt, ami a sétát délután megengedte egész az év végéig, a napok úgy folytak, mint az előbbiek. Felébredés 6-7 óra közt, aztán felöltözés, kávé; eközben Dembinski jó reggele, dohányzás, beszéd. Aztán együtt 6-8-szori körülsétálása a folyosónak, ezután egymás iránti meghajlás és történetírás egészen 10-11-ig.
Ekkor egy villásreggeli, aztán beszéd, szobábani olvasás, török fordítás, séta kint vagy bent, 5 óra felé ebéd, kávé, dohányzás, beszéd. 6 1/2 órakor Dembinskivel vagy magam, aztán szobába menetel, olvasás, 10 felé lefekvés, és másnap megint minden újra.
A török látogatások csak az ő nagy ünnepeiken, hanem miután Szolejman hazugságai, hamis lódításai, durva bánásmódja egy hazámfiával felbőszítettek, ezeket is mind elhagytam, és most legtöbbnyire magamnak élek, a sáros idő is beállván ki sem megyek sokat.
A szobám melletti kis konyhámat, mivel Kossuth előre mondotta a töröknek, hogy a kaszárnya szintén úgy el fog égni mint a kórház, elveszítvén az ő konyháját és az enyimét is elvették, s így kosztosaimnak felmondtam. Január 1-jétől fogva Katona Miklós ezredessel és egy fiatal erdélyi volt Mátyás huszár hadnaggyal, Diószegivel magunkban ebédelünk, s este meg éhezünk.
S ezzel a múlt évet tökéletesen bevégezettnek tartom, és elválok az évtől. Következményeit, melyeket talán tudatják velünk, ha igaz, februárban.

Olvasmányok jegyzéke 1850-ben Törökhonban

A szerencsétlen 1849. augusztus 14-e óta, midőn otthagytam hazámat, szokott könnyelműségem mellett mit sem hoztam el magammal Gulliver Tievels: De l'application du militaire aux travaux publique, organisation du travail par Buáncourt s némely más jegyzeteket.
Vidinben csak az újságlapok érdekeltek, hanem ezek is lehangolólag működtek. Sumlán némely hírlapok a francia Revueken kívül, a francia Republica és a császársági generálisok életét olvastam, meg törökül kezdtek tanulni. Beteges is voltam, azért nem is igen olvastam.
Midőn Kutahiába értem, az első hónap szintén betegséggel telt el. Azután miniszteriális életrajzom mellett, mi gyéren haladott, és mit legkedvetlenebb tárgya mellett mégis végezni akartam, más könyvekre is sor került. S így Guizot: Histoire de la Civilisation, Lamartin: Voyage en Orient, Histoire des Girondins, Macaulay Babington 17. század angol békés forradalmát, Bearny utazását Lahoréban és Bokharában, Forster olaszországi kalauzát és Németországét, Quintus Curtiust, az 1849-50. francia Revueket, Pulszkyné Magyarországról angolul, De Caxten Gudasayon s több angol Revueket. Eötvös, Andriani és Zsedényi Ausztria feletti centralizáció vagy decentralizáció, és lett volna alkalmam több röpiratokat olvasnom, de nem akartam, mert vajmi könnyűeknek találtattak. Hanem mégis mások által elbeszéltettem.
Nem bánom, hogy keresztülolvastam, mert jóízűeket nevettem az úgynevezett jóslásokon, okoskodásokon s tudja Isten minő badarságokon. Mit sem igazítottam rajta. Lássa az olvasója, minő gyarlóságokból van összetéve az ember, minő változó, minő okosnak látszani akaró; s mégis minő oktondi.
Mi azonban elszomorított az, hogy annyi kevés vagy semmi humort, szeszélyt, élcet, nem vettem észre, mivel némelykor dicsekedhettem, de olyféle az ember s Lázár úr, bizony nem Lazaro* quondam pauper** mindenben hasonló.
1858. március

* Lazaro (latin) - Lázár, a nyomorék vagy beteg koldus a bibliai Lázár nevéből
** quondam pauper (latin) - mint a hajdani szomorult, szegény