Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« vissza a "Perzsa költők tára" tartalomjegyzékére
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Marághí
VERSEI

Hegyi György fordításai
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-Tár

AUHADÍ MARÁGHÍ - született 1271-72-ben. Auhadí szellemi mesterétől, Auhad ad-Dín Ahmad Kermánítól vette nevét. Utolsó éveit Azerbajdzsánban töltötte (itt is halt meg 1337-38-ban), s itt írta 1332-33-ban nagy didaktikus költeményét, a mintegy ötezer párversből álló Dzsám-e Dzsam-et (Dzsam kupája, vagyis az egész világ tükre), amely a misztika tételein kívül rendkívül érdekes társadalmi (család, házasság, nevelés stb.) és erkölcsi kérdéseket tárgyal. Lírai költészete alapvetően misztikus-beállítású, bensőséges, egyszerű hangja azonban a XIV. század egyik kimagasló perzsa lírikusává avatja. Jellemző, hogy néhány ghazalja Háfíz dívánjába került.

Öreg - a mágusok öregje, a főkocsmáros, átvitt értelemben az Isten.
mohtaszeb - "rendőrfőnök", aki a bazárokat ellenőrizte, de az erkölcsökre is felügyelt, s felelős volt a város rendjéért.

 

A LEBUJBÓL KUNYORÁLD VISSZA...

A lebujból kunyoráld vissza, szerezd vissza nekem,
Amit ott zálogul elvettek: a kendőm s a fejem.
Lehet, ottfog, de kiválthatlanul immár az Öreg,
Hisz a kocsmárosokat mind magam ellen tüzelem.
Te lebujlátogató kedves, a szívünk lakosa,
Ne vigyél el, a helyem már csak a kocsmába lelem,
De segíts: részege lettem szerelemnek, bornak,
De vigyázz rám: berugattak borivás meg szerelem.
Iszom én, bár ez a vesztem - mit csináljak, ha a bort
A sanyargók örökös gondjainál jobb szeretem?
Szög a talpán az a tű, mely fog a bőrén az ilyen
Vizivónak... s legyek aszkéta ezek közt? No hiszen!
Szerelem kell! Szerelemnek kötelékét viselem!
Az okos szót nem eresztem ki a másik fülemen!
De ha rajtvesztek ezen?... Auhadi, nem kell félned,
S ami fő: - hasztalan elhagynod ugyis - tarts ki velem!

 

TAVASZ HOGYHA ZSENDÜL...

Tavasz hogyha zsendül, ha éled megint,
Bekószáljuk, úgy ám, a rétet megint,
Ücsörgünk a fűben, becsípünk s leszünk
Virágot szedő víg legények megint,
Kibújunk a bőrünkből is, szirmaink
Megújítva kezdünk uj évet megint.
Ha rügy- s szívfakasztó tavasz hó szivet
Fagyasztó telet felcserélhet megint:
Bolondul-vadul lángolunk értetek,
Ti tündéri orcáju szépek, megint.
Akár most jegyezd meg nevünk, mohtaszeb,
Hisz ontunk mi bűnös beszédet megint:
Szerelmes szivünk óvni mód most se lesz,
Ha dúlják idén szenvedélyek megint.
Üzend Néki, társ nélkül élőnek, ezt:
Kesergünk miattad s tevéled megint.
Dicsérj, s Auhadít is, hisz új dalfüzért
Teremtünk mi ketten - s mi szépet! - megint.

 

SÍRSZ, LÁM, SZÜLETÉSKOR...

Sírsz, lám, születéskor, s körülötted beh vidám
Mindenki! Ki csak néz csecsemőcskére: vidám.
Úgy élj, hogy a végóra ha eljő, legyen itt
Mindenki körötted szomorú - s légy te vidám.