Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Lux Éva
SÁMÁNDOBOK ÉS HÍMES TOJÁSOK

Rokonítható jelenségek a sámándobok és a magyar hímes tojások díszítményeiben
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

 

Bevezetés

A samanizmus gyökerei régi időkbe nyúlnak vissza az emberiség történetében, a vadászó-halászó, gyűjtögető életforma korába, egészen az ősemberig. A sámán volt a közös őse az egyháznak, papságnak, orvostudománynak, sőt a különböző előadó és ábrázoló művészeteknek is. A „sámán” szó, amely nemzetközileg használt etnológiai kifejezés a jelenségre, mandzsu-tunguz eredetű, és „tudóst”, „tudót” jelent.[1]

A sámánnak, – mind szűkebb, mind tágabb értelemben – az egyes ember és természeti környezete közötti egyensúly megteremtése a feladata, „mindig valamilyen válsághelyzet megoldására vállalkozik, magára véve a vele járó szenvedést is.”[2] A sámán feladata a lehetséges történések kifürkészése, a leselkedő baj elhárítása.  

Sámánon tágabb értelemben mindazokat az „orvosságos”, „gyógyító”, „látnok”, „tudós”, stb. személyeket értjük, akik a természeti népek körében az összekötő kapcsok, közvetítők az emberek és a környezetüket benépesítő szellemvilág, a természetfölötti erők között, az adott közösség valamiféle szellemi irányítói. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek hitvilágára az animizmus volt a jellemző, amely szerint a környező élő és élettelen világot szellemek népesítik be, akik, ha a közösség, vagy annak valamelyik tagja valamilyen hibát vét, haragjukban árthatnak is. Egy iglulik eszkimó sámán szavaival: „Az élet legfőbb veszélye abban a tényben rejlik, hogy az ember tápláléka alapvetően lelkekből áll. Mindazok a lények, akiket megölni és megenni kényszerülünk, mindannak, amit le kell igáznunk és el kell pusztítanunk, hogy ruhát készítsünk magunknak, lelke van: lelke, amely nem pusztul együtt a testtel, s amit ezért meg kell békíteni, nehogy bosszút álljon rajtunk, amiért megfosztottuk a testétől.”[3]

Szűkebb értelemben samanizmuson Szibéria, Belső-Ázsia (és talán Észak-Amerika) őslakóinak hiedelemrendszerét értjük, melynek központi alakja a sámán, akinek lelke a közösség, vagy a közösség egy személye érdekében tesz utakat a transzcendens világokban. Kiválasztottsága révén közvetítő a két világ – a valóságos és a jelképes – között. E világok berendezkedése jellemzően sajátságos, rétegezett, középpontjában a Világfa áll, melynek gyökere az alsó világba, ágai a felső világba (/a legfőbb/ Isten lakhelyére, az égbolt, nap, hold, csillagok helyére) vezetnek. A középső világban él az ember, a felső világ (égbolt, nap, hold, csillagok) és az alsó világ között. A Világfa, Életfa a világ tengelye, melynek mentén, a felső és alsó világba vezető réseken juthat át a sámán a lét különböző szintjeire és térhet onnan vissza lélekutazásai során.

Kiválasztottságát – akárcsak a magyar táltosokét – testi jelek, fölös számú csont, foggal, burokban születés, betegségek jelezhetik, és a legendák szerint az a sámánjelölt, aki nem fogadja el az „elhívást”, nem épül fel súlyos, beavatást jelentő betegségéből, amelyből az „elhívást” elfogadó a megkapott gyógyító tudással tér vissza. A hivatás vállalásában azonban sokszor ugyanolyan fontos szerepet játszik a belenevelődés is, a hagyományok követése, pl. a családban.

Diószegi Vilmos, úttörő magyar sámánkutató leír egy úgynevezett sámánbetegséget, amely az arktikus népekre jellemző, egyoldalú, vitaminhiányos táplálkozás, a kevés napfény, tartós, nagy hidegek hatásaként értelmezhető, és amely idegrendszeri labilitáshoz, csont- és vérkeringési elváltozásokhoz vezet, amelyet „sarki hisztériának” neveznek. Elmondása alapján az általa megismert sámánok nagyrészt idegrendszeri zavar különféle tüneteit mutatták. Kelemen András szerint „az ideges tüneteket részben az is okozhatja, hogy a korábban megbecsült tevékenységük tiltottá és megvetetté vált.”[4] Ezenkívül „nem arktikus területeken is megfigyeltek sámánisztikus jelenségeket”.[5] Fontos, hogy a természeti népek világfelfogása lényegesen eltér az európai típusú átlagemberétől, gondolkodásában döntő a logika előttes jelleg: Az animizmus szintjén a képzetek még érzetszerűek, a gondolkodás képekben folyik.[6] Mint Mircea Eliade rámutatott: „Az orvosságos ember vagy a sámán… mindenekelőtt olyan beteg, akinek sikerül meggyógyulnia, aki önmagát gyógyította meg.”[7] A sámán az az ember, aki tud és emlékezik, pontosabban, aki érti az élet és halál titkát.

Ebben a tudásban, emlékezésben és a lélekutazásokban szellemek segítik, többnyire sámán­ősök vagy totemállatok szellemei. A sámán utazásához a képzelet szintjén valamelyik védőszellem állatalakját veszi fel, és a felvett állat alakjában küzd meg a betegséget okozó szellemmel, a beteg lelkének elrablójával. Az állatalak felvételét jelképezik a sámánruhák állati testrészeket ábrázoló díszei (madárszárny, szarvasagancs, stb.) is.

Manapság mind Szibériában és Belső-Ázsiában, mind Észak-Amerikában, sőt újabban Európában is új életre kel a samanizmus jelensége. Szibériában a 70 évnyi szigorú tiltás idején búvópatakként élte túl a pártállamot, sokszor fordultak a sámánhoz titokban, amikor a hivatalos orvoslás tehetetlen volt. Észak-Amerikában az alternatív medicina egyik ágaként, a „vissza a természethez és a hagyományokhoz” jelszó égisze alatt fedezik fel az indián sámánokat. Alapítványok és hasonló szervezetek, központok, workshopok keretében működnek sámánok, több szervezet az előzőleg sámánokkal foglalkozó neves antropológusok irányításával. (Pl.: Dr. Michael Harner, Dr. Joan Halifax). Sőt, Michael Harner azt a missziót is vállalta, hogy eredetileg sámánhitű népeket tanítson meg olyan technikákra, amelyek őshonos kultúrájukból már kivesztek, pl. a sámik (lappok) és az inuitok (eszkimók) is hozzá fordultak segítségért.[8]

 

Sámánruhák, sámándobok

A sámánok sámánszertartásaikhoz sajátos, mágikus kellékeket használnak, ezek nélkül sokszor nem is tudják a szertartásokat elvégezni. Különleges maszkok, öltözékdarabok, vagy akár egész öltözékek teszik lehetővé köznapi megjelenésük elváltoztatását, botok, hangszerek segítik tevékenységüket.

A hagyományos társadalmak embere, ellentétben a civilizált emberrel önmagát a Kozmosz és a kozmikus ritmus részének tekintette. A sámánok öltözéke kozmikus szimbólumok és metafizikai útvonalak tárháza: Az öltözék önmagában is a környező profán tértől minőségileg különböző vallási mikrokozmosz. „Díszítményei” szimbolikus rendszert alkotnak, megszenteltsége folytán szellemi erők hatják át. A sámán az öltözék felöltésének – vagy az azt helyettesítő tárgyak használatának – tényével túllép a profán téren[9](és időn). Az öltözékeken madártollak, madárszárny-formák találhatók az égbeszállás, kígyókat jelképező szalagok, „Föld­lyuk”- szimbólum[10]az alsó világba szállás jelzéseként. Állati és emberi testrész-, (szarvas­agancs, kéz) és csontváz ábrázolások (gerincoszlop, bordák), csörgő kovácsoltvas függők, égitest-jelképek hárítják el a sámánra útja során leselkedő gonosz erőket. A Néprajzi Múzeum őriz egy Diószegi Vilmos által gyűjtött darhat sámánruhát, amelynek hátán más jelképes ábrázolások között egy széles szalagra hímzett gerincoszlop /világfa látható, felső végénél svasztikával. (1-4 sz. ábrák.)

A sámán legfontosabb kelléke „utazáshoz”, gyógyításhoz, jósláshoz, vagy egyéb sámán--tevékenységéhez az egyoldalú, kézben tartott dob, alakja kerek vagy tojásdad.

Használatával tudja a transzállapotához, révüléséhez szükséges megváltozott tudatállapotot elérni, elmélyíteni és fenntartani. Wolfgang G. Jilek szelis indiánok körében végzett kísérletével kimutatta, hogy a sámán ütemes dobolása a théta-hullám EEG frekvenciáján mozgó hangrezgést (4-7/sec) hoz létre, az álmok, a hipnózis és a transz hullámhosszát. Ugyanakkor a sámán megváltozott tudatállapotában tudatánál van, képes céltudatosan cselekedni. EEG berendezéssel mérve kiderült, hogy a sámán egy tízperces „utazás” során olyan tudatállapotba jutott, amelyet japán Zen mesterek hatórás munkával elért mély meditációban éltek meg.[11] A sámángyógyítás hatásosságának az is oka lehet, hogy ezek a hangrezgések a sámánszertartás többi résztvevőjét is érik, tehát az ő tudatállapotukat is megváltoztatják a théta szint irányába, szuggesztibilissé téve őket. Így, ami a lélekutazás során történik, adott dimenzióban igaz. Mivel a lélekutazás során történtek a hit dimenziójában igazak, bekövetkezik a gyógyulás.

A dob a „hátasállat” – ló vagy rénszarvas – (dobverője az ösztöke) a különböző létszintekre történő lélekutazásokon, a magyar népmesék táltoslovának előde. A dob különböző részei gyakran megfeleltek a hátasállatok testrészeinek, pl. a dob fa kávájára szerelt rezonátorait sok helyen szarvnak nevezték, a rezonátorokat a dob-bőr alatt összekötő fonalakat a ló vagy rénszarvas vérereinek. A szertartás előtt a dobot, megtisztításához, és hogy bőre megfeszüljön, parázs, füst fölé tartják, ezt a dob „felélesztésének” nevezik. (Népmeséink rozzant, csontjain lógó bőrű gebéje parazsat kér enni, ettől ő is feléled, új erőre kapva, repülve viszi gazdáját.)

Anyagában, díszítményeiben a dob a kozmosszal, a világgal, a természetfölöttivel való kapcsolatot jelképezi. A majdani sámán beavatási álmaiban (az öltözékre és a kellékekre vonatkozó útmutatásokon kívül) a Világfánál Isten kezéből kap ágakat a Fáról, hogy dobot készítsen belőlük: a valóságos dob a Világfát jelképező fa fájából készül. Akár a rituális sámán­oszlop (sámánlétra, sámánfa) megmászása, akár a dobszó révén a sámán az Égbe utazik.[12]

Egészében a sámándob a kozmoszt ábrázolja. Az egy oldalú dob belsejében fából, vasból készült, esetleg emberalakú fogantyú van, rajta szalagok, csörgő fémtárgyak, csengettyűk, szellemeket, állatokat ábrázoló vas képmások, s gyakran fegyverek: nyílvessző, íj, kés. Jellegzetesek a dob bőrére festett díszítmények, képek, ábrák. Népcsoportonként eltérő módon, (dobról dobra örökítve) de mindig megtalálhatjuk rajtuk a legfontosabb szimbólu­mokat, például a Világ kozmikus rétegeit és a rétegek közötti átjáró területeket, a Világfát, a Napot, a Holdat, a Tejutat és más égitesteket. A Világ rétegeit a bennük lakozó állatfajták megjelenítésével is ábrázolhatják; Az Égben (a Napon, Holdon, csillagokon kívül) ott vannak a madarak, az Alsó Világban kígyók, békák, hüllők, vízimadarak. A tekintélyes enet sámánok rendelkezésére két különböző dob állt, aszerint, hogy a felső vagy az alsó világba szándékoztak utazást tenni.[13]

A sámándob-ábrák közös tárgya az Univerzum, a sámándobokat egy-egy Univerzum-modellnek tekinthetjük. A sarkvidéki dobokat gyakran csillagtérképként, tájolóként használták. Az evenki sámándob tetejét a sámán Északra tájolta. Egy nganaszán dobon a rá rajzolt csillagtérképen a Fiastyúk helyén lyukak vannak, így az Ég felé tartott dobon átnézve megtalálható a Fiastyúk, és az általa jelzett irány. A dobok ábrái sokszor tanúskodtak csillagászati-naptári ismeretekről. Egy szölkup sámán dobjának belsejében talált ábra minden bizonnyal Hold-naptár.[14] A dobok felületén gyakran antropomorf ábrákat láthatunk: Az emberarcú dob jobb szeme a Nap, bal szeme a Hold. A dob arca az Ég-isten arca. (5-6 sz. ábrák) A kör alakú altaji dobok belső fogantyúja ember alakú, a fogó arca szintén egy kör alakú, lapos dobra emlékeztet. A tuváknál a fogónak minkét végén van feje. Potapov szerint[15] a tuva sámán, ha megüti dobját, egyszerre beszél az alsó szférából Erlik kánnal, az Alsó Világ istenével és Ülgennel, az Ég-istennel. A tuvák dobja egy olyan Univerzum-ábrázolás, amelyben az Univerzumot iker-istenségként jelenítik meg. (7 sz. ábra)

A 20. század közepén a sámánok és táltosok utódai még használták jóslásra Erdélyben a „dob”-nak is nevezett bőr rostát (a magyar nyelvterület többi részén pedig a szitát). A bőr rosta lyukai a Tejutas-csillagos eget mintázzák. (8.sz. ábra)

 

A „Világtojás”

Az Univerzum megjelenítésére utal a dobok tojásdad, kerek vagy ellipszis formája is.

Számos nép teremtésmítoszában, mint a finn Kalevalában is, a Világ tojásból keletkezett: A tojáshéj felső feléből az Égbolt, alsó feléből az Anyaföld, fehérjéből a Hold, sárgájából a Nap, pettyeiből a csillagok lettek az égen. (9-10. sz. ábrák.) Jankovics Marcell szerint ezt a világmodellt az uráli, altaji, mandzsu-tunguz sámándobok többségének formája is tükrözi, melyben, ismerve készítésük módját, véletlen deformálódásuk kizárható.[16]

A „Középpontot”, (az Univerzumét és a dobét) mindig megjelölik valamilyen módon a sámándobokon, például a fogantyúként használt bőrszíjak, fa és fémhuzalok keresztezésével. A fogó keresztezését gyakran gyűrűformával, vagy az evenkik egy vasból készült madárfigurával ki is hangsúlyozzák. A keresztezést az evenkik „útnak” nevezik, a keresztezés köze­pén a kerek lyukat „a világ köldökének”. (A „Keresztút” is lehet a „Középpont” színhelye.) A keresztezett fogantyúk kiindulási pontjai a dob (azaz a világ) négy „sarka”. Ezek a pontok tekintettel a dobok kozmogóniai /asztrológiai/ kalendáris jelentéstartalmaira, az ekliptika négy sarokpontját is jelzik.[17] (11-16. sz. ábrák)

 

A hímes tojás

A tojás a régi emberek elképzeléseiben termékenységszimbólum volt, egyben a természet és a világ újjászületésének (ennek nyomán a kereszténységben Jézus feltámadásának) jelképe is. Kultusza, illetve a vele folytatott mágikus praktikák használata többek között a tavasz eseményeihez kapcsolódott: Például vetéskor elhelyezték a barázdában, hogy ne érje jégverés és  bő legyen a termés, vagy  az állatok almába tették a szaporulat elősegítésére, még a 20. században is sírokra tették áldozatként. Húsvétkor piros, hímes változata ajándék volt: Keresztszülők adták keresztgyerekeiknek, vagy az eredetileg szintén termékenységvarázsló célú húsvéti locsolásért járt cserébe.

A hagyományos magyar díszített tojások motívumkincse és díszítési technikája eltérő és régiesebb a környező országok vagy a magyarországi nemzetiségek körében készült hímes tojásokkal összehasonlítva. A magyar nyelvterületen háromféle tojásdíszítés ismert: A méhviasszal írott, a levélrátéttel és a karcolással díszített. (Kivéve az Alföldet, ahol 50-100 évvel ezelőtt csak elvétve lehetett díszített – karcolt – tojást találni.) A hímestojás készítés feltehetően ismert volt már a honfoglalás kora előtt a magyarság körében. Erre Móra Ferenc régészeti leleteiből is következtethetünk[18], aki a kiszombori hun-avar temető egyik női sírjának ásatásakor a halott nő markában karcolt díszítésű tojás maradványait találta meg. 

A méhviasszal írott hímes tojások mintakincsének sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti, animisztikus-mágikus hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő mágikus ábrák voltak. Legszembetűnőbb a régi tojásokon a felület felosztása függő­leges és vízszintes tengelyek mentén.

Ha jól megnézzük, a régi hímestojások a sámándobok síkban megjelenített mikrokozmo­szának miniatürizált és három dimenzióban ábrázolt változa­tai. A különbség annyi, hogy a dobok az Univer­zumot többnyire a középpontjában álló szemszögéből, belülről ábrázolják, a tojásnyi méretű kis univerzumok pedig, gömbölyűek lévén, a külső szemlélő szemszögéből mutatják tárgyukat. Mi­niatüri­zált mikrokozmoszként a tojások a dobok elvont-naturális ember és állatábrázolásai helyett jelképekkel csak jelzik, (ugyanakkor tükrözik, többszörözik) felosz­tott felü­letükön a Kozmosz „összetevőit”:

A Világ rétegeit, négy „sarkát”, a „Középpontot” –sőt: „a világ köldökét”–, (ilyenek a 17- 24. sz. ábrákon látható „dobköteles” /!/ elnevezésű tojásminták Erdélyből és a Dunántúlról), a Világfát „fenyőág” vagy kis halmon/edényben álló virágornamentika formájában, (28-29.sz. ábrák), „sámánlétrát”, (30.sz. ábra) svasztikát/napforgót, csillagokat. Tükrözés, többszörözés előfordul a sámándobokon is, gondoljunk itt az előbbiekben említett tuva sámándobra, illetve tükrözött, többszörözött a 31-32. sz. ábra sámándobja ábrája is.

 A tojásmintázásban a minták, illetve a pozitív-negatív részek pöttyezéssel történő kiemelése kizárólag a magyar tojásokra jellemző.[19] Az apró pöttyek eredetileg a csillagos eget is jelezhették, hasonlóan az erdélyi bőr rosta lyukaihoz. Érdemes megfigyelni a 23.sz. ábra ormánsági hímes tojása és a 8.sz. ábra bőr rostája közötti feltűnő hasonlóságot.

Az Alsó Világ jelképei; hüllők, békák, kígyók stilizált képe vagy nyoma is fellelhetők ornamensekké alakulva a hímes tojásokon. Ilyen, békákat ábrázolók láthatók például a 33-34. sz. ábrák barcasági, erdélyi hímes tojásain, vagy ilyen az ülő béka nyomára hasonlító „béka­segge” elnevezésű minta. A 35. sz. ábrán „kégyós” tojást láthatunk Kézdivásárhelyről. S bár Monoriné szerint a meander-minta,[20] Nagy Mari - Vidák István szerint a Közép-ázsiai nemezminták[21] a „vesztett utas” tojásminták (36. sz. ábra) előképei, véleményem szerint ezek a „vesztett utas” minták is eredetileg kígyókat ábrázoltak.

Számos hímestojáson láthatunk sokszor már virágornamentikává alakult, eredetileg totemisztikus ábrákat; állatok nyomait, emberek, állatok egyes testrészeinek rajzait. Ilyenek a „kakastarés”, az „ujjas”, „teneres” (tenyeres) elnevezésű minták, (37-38 sz. ábrák) de eredetileg emberi (vagy sámán) kezeket ábrázoltak a ma „gereblés”, „tyúklábas” vagy „villás” néven ismert tojásdíszítmények is.[22] (39 sz. ábra)

Végezetül, bár a dolgozat címe csak a régi magyar hímestojások sámándobokéval rokonítható díszítményeire utal, itt szeretném felhívni a figyelmet a „díszítés” különleges módját alkalmazó vasalt tojások világára. A napjainkban leginkább minden négyzetmilliméterén parányi patkókkal borított, Guiness-rekordként jegyzett, jobb esetben kovácsbravúrként számon tartott műremekek eredetileg szintén többszörösen kapcsolatban állhattak a samanizmus jelenségeivel. A sámánruhákon és dobokon a vasból készült részletek csörgő hangjukon vagy (fegyver, szerszám) ábrázolásaikon kívül anyagukkal is segítettek a gonosz erők távoltartásában. A tűzzel–vassal dolgozó, azokat uraló kovácsokat, a mágikus erejűnek tartott mestereket a legtöbb kultúrában emberemlékezet óta félelemmel vegyes tisztelet lengte körül.

Vasalt tojás vonatkozásában nem tudunk Móra Ferenc karcolt hímestojás leletéhez hasonló régészeti adatról. 1899-ből ismert egy rövid kis leírás szemmelverés ellen használt tuniszi patkolt tojásról.[23] (40. sz. ábra) Beluleszko Sándor szerint [24] előfordulnak (a XIX-XX. század fordulója táján) megvasalt tojások Indiában, Pakisztánban, Tuniszban, ahol „szemverés és más igézetek, varázslások elleni óvszerül szolgálnak.”

A 41. sz. ábrán egy olyan vasalt tojást láthatunk, amelyre patkókon kívül sarkantyúkat is felerősítettek. A sámándob - hátasállat - mikrokozmosz – tojás rokonság gondolatmenetébe visszailleszkedve az ábrázolt tojásról mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy rajta is keresztülhalad egy „Világtengely”, mégpedig nem a síkban is kiteríthető felületén, hanem az alsó és felső „Középpontjain” elhelyezkedő két kis „Világhegyet” metszve. A ráerősített négy patkó a „hátasállat mi­volt” jelzése is lehet, annál is inkább, mert jelen van a lovas jelképe is a két sarkantyú (ösztöke - dobverő) formájában. A patkók, sarkantyúk és „Világhegyek” elhelyezésében az előbbiekben ismertetett tükrözés és többszörözés jelenségét is utolérhetjük.

Röviden összefoglalva az előbbieket, megállapíthatjuk, hogy a magyar hímes (és vasalt díszítésű) tojások és a sámándobok több területen rokoníthatók:

– Ilyen rokonítható terület lehet a funkcióikban a Kozmosz és a világ leképezése, megújulás (gyógyulás, termékenység) előidézése, és betegség, gonosz erők távoltartása.

– Rokon jelenségeket észlelhetünk megjelenésükben is: A „Középpont” (sőt: „a Világ köldö­kének”) és a Világ négy sarkának megjelölésében, bizonyos esetekben a motívumok tükrözésében, többszörözésében.

– Az említetteken kívül a tojások és a sámándobok ábrái, díszítményei rokoníthatók tartalmukban, (vagy a tartalomra utaló) elnevezésükben, sőt, mint azt a vasalt tojások esetében lát­tuk, a „díszítményt” alkotó rátét anyagában is.


ÁBRÁK JEGYZÉKE

1./ A rosszat távol tartó, tagadó kezek egy észak-amerikai sámánöltözeten (Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár, 118. old.)

2./  Nganaszán sámánkabát felső világi utazáshoz, szülő nőnél való sámánkodásnál. (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 110. old)

3./  Hatujjú kézfejet ábrázoló fémlemez jakut sámánruháról és hétujjú nyenyec sámánkesztyű (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 110. old)

4./  Darhat sámánköpeny hátának részlete (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 111. old)

5./  Szölkup sámándob Ivanov nyomán. 1954:71. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/169 old.)

6./ Szölkup sámándob Ivanov nyomán. (Hoppál-Jankovics- Nagy-Szemadám: Jelképtár, 55. old)

7./ Sámándob belseje, Potapov nyomán.  1968: 212. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/168 old.)

8./ Erdélyi bőr rosta (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 143. old)

9./ Egyiptomi világtojás (Hoppál-Jankovics- Nagy-Szemadám: Jeléptár, 221. old.)

10./ Az afrikai dogon törzs világtojása. Mali (Hoppál-Jankovics- Nagy-Szemadám: Jeléptár, 221. old.)

11./  Evenki sámándob Ivanov nyomán. 1954:171. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot I/164 old.)

12-13./ Dolgan sámándob Ivanov nyomán., 1954:104 Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/171 old.)

14./  Evenki sámándob Ivanov nyomán. 1954:208. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/171 old.)

15./  Evenki sámándob Ivanov nyomán., 1954:372. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/171 old.)

16./ Dolgan sámándob Ivanov nyomán., 1954: 104 Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/172 old.)

17-19./ Dobköteles tojásminták Somogyból

20./ Dobköteles tojásminta Zalából

21 ./ Dobköteles tojásminta Somogyból

22./ Dobköteles tojásminta Göcsejből

23-26./ Ormánsági tojásminták (Zentai János, 1962. Tojáshímzés az Ormánságban. Ethn. LXXIII.)

27./ Dobköteles tojásminta Sásdról. (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, . LVI.)

28./ Baranyai tojásminta

29./ Alföld, tivadari tojásminta (Szabó László: Húsvéti tojások a beregi Tiszaháton. Ethnográfia, LXXIV.)

30./ Létrás- életfás tojásminta (Malonyai nyomán közli: Hoppál Mihály –:Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: 1994. Jelképtár Budapest, Helikon)

31./ Ismeretlen eredetű, talán szibériai sámándob a müncheni Museum für Völkerkunde-ból. (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 143. old)

32./ Altaj-kizsi dob. (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 143. old)

33./ Barcasági hímes tojás (Hoppál Mihály –:Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: 1994. Jelképtár Budapest, Helikon)

34./ „Békás” tojásminta Erdélyből (Györffy István, 1925. VII/3)

35./ „Kégyós” tojásminta Kézdivásárhelyről (Bp. Néprajzi Múzeum, Ltsz. 67.197.125. Közli: Nagy  Mari– Vidák István, 1996. Kígyók-békák távozzatok, megszólaltak a harangok. Gondolatok a csángó és az ukrán hímes tojásokról. Előadás: II. Hagyományos tojáshímzés konferencia, Kecskemét, 1996. szeptember 13-14.)

36./ „Vesztett utas”, „tévedt utas” minta

37./  Tiszabogdányi tojásminta. (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, NÉ. LVI.)

38./  Kézdivásárhelyi tojásminta. (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, NÉ. LVI.)

39./ Bukovinai „gereblyés-villás” tojásminta (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, NÉ. LVI.)

40./ Glücksei gegen den bösen Blick aus Tunis. Globus, LXXV. Nr.1. 1899. Jan.1. 19. old

41./ Megvasalt tojás. Verebély/Bars m. (Beluleszko Sándor: Magyar hímes tojások. NÉ. VI. 1905.   120. old.)

 

IRODALOMJEGYZÉK

Arnhold Nándor, 1911. A tojáshímzés technikái Baranyában. NÉ. XII.

Beluleszkó Sándor, 1905.  Magyar hímes tojások NÉ. VI.               

B. Boros Ilona – P. Székely Éva, 1981. Batikolás, tojásírás Budapest, Móra

Csákányi Zoltán, 1999. A magyar tojásdíszítés motívumainak és a hímes tojás funkcióinak változása. Szakdolgozat ELTE BTK. Néprajz szak. (Kézirat, Néprajzi Múzeum Könyvtára.)           

Csengery Antal 1857 Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ősvallásra. A Magy. Akad.Évkönyvek IX. Köt. IV. darabja. Budán, a Cs. Kir. Egyetemi Nyomdában, MDCCCLVII. (1857.)

Das Glücksei gegen den bösen Blick aus Tunis. Globus, LXXV. Nr.1. 1899. Jan.1. 19. old.

Diószegi Vilmos: 1971, 1978 (szerk) Ősi magyar hitvilág. Budapest. Gondolat

Diószegi Vilmos: 1959. A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Kandidátusi értekezés tézisei, Budapest. Akadémiai

Diószegi Vilmos: 1947. A goldok gyógyító elve. (In: Ethnographia, Népélet.) Budapest, Stephaneum

Diószegi Vilmos: 1967. A pogány magyarok hitvilága. (Körösi Csoma Kiskönyvtár) Budapest, Akadémiai

Diószegi Vilmos:  1968. Popular Beliefs and Folklore Traditions in Siberia  Budapest, Akadémiai

Diószegi Vilmos: 1962.Samanizmus (Élet és Tudomány Kiskönyvtára) Budapest, Gondolat

Diószegi Vilmos: 1968. Tracing Shamans in Siberia. The Story of an Ethnographical Research Expedition  Oosterhut: Athropological Publications.

Djacskov, V.I. 1979. Népi orvostörténeti emlékek az Ob északi völgyének őshonos lakosságánál. (Antall J.- Buzinkay G.: Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti közlemények. Budapest,  1979.)

Domokos Péter (szerk) 1977. Uralisztikai olvasókönyv. Budapest, Tankönyvkiadó

Drury, Nevill: 1994.  Sámánok, látnokok. Samanizmus, kapcsolat a régmúlt isteneivel. Budapest, Édesvíz

Eliade, Mircea: 1997. Képek és jelképek.  Budapest, Európa Kiadó                            

Eliade, Mircea: 1998. Az örök visszatérés mítosza. Budapest, Európa Kiadó

Eliade, Mircea: 2001. A samanizmus. Az eksztázis ősi technikái. Budapest, Osiris Kiadó    

Fábián Gyula, 1908. A Húsvét és a hímes tojás Losoncz palócz vidékén. NÉ. IX.               

Fire, John – Erdoes, Richard: 1988. Sánta őz, a sziú sámán. (Lame Deer, Seeker of Visions) Budapest, Európa

Györffy István: 1925. Hímes tojások, Bp. Néprajzi Múzeum EA. Kézirat.

Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse Néprajzi Értesítő. LVI.
Halifax, Joan: 1991. Shaman, the Wounded Healer. London, Thames, Hudson

Hoppál Mihály: 1980. (Szerk.) A Tejút fiai. Tanulmányok a finnugor népek hitvilágából. Európa, Budapest.

Hoppál Mihály – Howars, K.:1993. (Ed.) Shamans and Cultures Budapest –Los Angeles.  Istor Books.

Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: 1994.Jelképtár Budapest, Helikon

Hoppál Mihály: 1988. Mitológia enciklopédia Budapest, Gondolat

Hoppál Mihály: 1990. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Budapest, Akadémiai Kiadó

Hoppál Mihály: 1994. Sámánok, lelkek és jelképek Budapest, Helikon

Hoppál Mihály: 1990. Tulipán és szív. Szerelmi jelképek. Debrecen, Csokonai,

Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot

Hosszú Lándzsa: 2002. A feketelábú főnök emlékezései Budapest, Szenzár Kiadó

Jankovics, M.: 1984.Cosmic Models and Siberian Shaman Drums (In: Shamanism in Eurasia.1.)  Göttingen, Herodot

Kelemen András: 1979. A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata (In: Antall J.-Buzinkay G. Népi gyógyí­tás Magyarországon. Orvostörténeti közlemé­nyek. Budapest,  l979.)

Molnár Viktor, 1890 Húsvéti tojások Budapest.

Monoriné Rohlik Erzsébet, 1990. A varázserejű hímes tojás Budapest, Neutron Kft. Kiadó

Móra Ferenc, 1932 Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben. Ethnográfia, XLIII.  

Nagy Mari - Vidák István, 1995. Úz erdetű hímestojás-minták a Székelyföldön? Honismeret, 1995. III.

Nagy Mari – Vidák István, 1996. Kígyók-békák távozzatok, megszólaltak a harangok. Gondolatok a csángó és az ukrán  hímes tojásokról. (Előadás: II. Hagyományos tojáshímzés konferencia, Kecskemét, 1996. szeptember 13-14.)

Szabó László, 1963/4, Húsvéti tojások a beregi Tiszaháton. Ethnographia, LXXIV.

Vértes Edit: 1990. Szibériai nyelvrokonaink hitvilága Budapest, Tankönyvkiadó

Voigt Vilmos: 1966 (Szerk.)  A varázsdob és a látó asszonyok. Lapp népmesék Budapest, Európa

Zentai János, 1962. Tojáshímzés az Ormánságban. Ethn. LXXIII.

 

JEGYZETEK

[1]  Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek, jelképek. (11. old.)

[2]  u.ott.

[3] Drury, Nevill: Sámánok, látnokok (22. old.)

[4]  Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata (In: Antall J.-Buzinkay G. Népi gyógyí­tás Magyarországon. 76.old.)

[5]   U.ott. 83 old..

 [6]   U.ott  79.old.   

 [7]  Eliade, Mircea: A samanizmus. 2001. Osiris Kiadó, Budapest. 41. old

 [8]  Drury, Nevill: Sámánok, látnokok. 163. old.

[9]   Eliade, Mircea: A samanizmus. 2001. Osiris Kiadó, Budapest. 143-144.old.

[10]  U.ott, 218.old

[11]  Drury, Nevill: Sámánok, látnokok. 157. old.

[12]  Eliade, Mircea: Képek és jelképek. 1997. Európa Könyvkiadó, Budapest. 57-58. old.

[13] Jankovics Marcell, 1984. Cosmic Models and Siberian Shaman Drums (In: Shamanism in Eurasia.1.) Göttingen, Herodot. (Ivanovra hivatkozik)

[14]  U.ott.

[15]  U.ott.

[16]  U.ott.

[17]  U.ott.

[18] Móra Ferenc, 1932. Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben. Ethnográfia, XLIII.

[19]  Monoriné Rohlik Erzsébet, 1990:A varázserejű hímes tojás. Neutron Kft. Kiadó, Budapest. 81. old.

[20] Monoriné, 1990. 55.old.

[21] Nagy Mari-Vidák István:  Úz eredetű hímestojás-minták a Székelyföldön? Honismeret, l995.III.

[22] Györgyi Erzsébet: 1974: A tojáshímzés díszítménykincse. NÉ. LVI., valamint érdemes megnézni a 4. sz. ábrán a  sámánköpeny hímzését az ujján.

[23] Das Glücksei gegen den bösen Blick aus Tunis. Globus, LXXV. Nr.1. 1899. Jan.1. 19. old.

[24] Beluleszko Sándor: Magyar hímes tojások. Néprajzi Értesítő, 1905. 112-120 old.