Terebess Ázsia E-Tár
« katalógus
« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Lux Éva
SÁMÁNDOBOK ÉS HÍMES TOJÁSOK

Rokonítható jelenségek a sámándobok és a magyar hímes tojások díszítményeiben
Elektronikus kiadás: Terebess Ázsia E-tár

 

Bevezetés

A samanizmus gyökerei régi időkbe nyúlnak vissza az emberiség történetében, a vadászó-halászó, gyűjtögető életforma korába, egészen az ősemberig. A sámán volt a közös őse az egyháznak, papságnak, orvostudománynak, sőt a különböző előadó és ábrázoló művészeteknek is. A „sámán” szó, amely nemzetközileg használt etnológiai kifejezés a jelenségre, mandzsu-tunguz eredetű, és „tudóst”, „tudót” jelent.[1]

A sámánnak, – mind szűkebb, mind tágabb értelemben – az egyes ember és természeti környezete közötti egyensúly megteremtése a feladata, „mindig valamilyen válsághelyzet megoldására vállalkozik, magára véve a vele járó szenvedést is.”[2] A sámán feladata a lehetséges történések kifürkészése, a leselkedő baj elhárítása.  

Sámánon tágabb értelemben mindazokat az „orvosságos”, „gyógyító”, „látnok”, „tudós”, stb. személyeket értjük, akik a természeti népek körében az összekötő kapcsok, közvetítők az emberek és a környezetüket benépesítő szellemvilág, a természetfölötti erők között, az adott közösség valamiféle szellemi irányítói. A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató népek hitvilágára az animizmus volt a jellemző, amely szerint a környező élő és élettelen világot szellemek népesítik be, akik, ha a közösség, vagy annak valamelyik tagja valamilyen hibát vét, haragjukban árthatnak is. Egy iglulik eszkimó sámán szavaival: „Az élet legfőbb veszélye abban a tényben rejlik, hogy az ember tápláléka alapvetően lelkekből áll. Mindazok a lények, akiket megölni és megenni kényszerülünk, mindannak, amit le kell igáznunk és el kell pusztítanunk, hogy ruhát készítsünk magunknak, lelke van: lelke, amely nem pusztul együtt a testtel, s amit ezért meg kell békíteni, nehogy bosszút álljon rajtunk, amiért megfosztottuk a testétől.”[3]

Szűkebb értelemben samanizmuson Szibéria, Belső-Ázsia (és talán Észak-Amerika) őslakóinak hiedelemrendszerét értjük, melynek központi alakja a sámán, akinek lelke a közösség, vagy a közösség egy személye érdekében tesz utakat a transzcendens világokban. Kiválasztottsága révén közvetítő a két világ – a valóságos és a jelképes – között. E világok berendezkedése jellemzően sajátságos, rétegezett, középpontjában a Világfa áll, melynek gyökere az alsó világba, ágai a felső világba (/a legfőbb/ Isten lakhelyére, az égbolt, nap, hold, csillagok helyére) vezetnek. A középső világban él az ember, a felső világ (égbolt, nap, hold, csillagok) és az alsó világ között. A Világfa, Életfa a világ tengelye, melynek mentén, a felső és alsó világba vezető réseken juthat át a sámán a lét különböző szintjeire és térhet onnan vissza lélekutazásai során.

Kiválasztottságát – akárcsak a magyar táltosokét – testi jelek, fölös számú csont, foggal, burokban születés, betegségek jelezhetik, és a legendák szerint az a sámánjelölt, aki nem fogadja el az „elhívást”, nem épül fel súlyos, beavatást jelentő betegségéből, amelyből az „elhívást” elfogadó a megkapott gyógyító tudással tér vissza. A hivatás vállalásában azonban sokszor ugyanolyan fontos szerepet játszik a belenevelődés is, a hagyományok követése, pl. a családban.

Diószegi Vilmos, úttörő magyar sámánkutató leír egy úgynevezett sámánbetegséget, amely az arktikus népekre jellemző, egyoldalú, vitaminhiányos táplálkozás, a kevés napfény, tartós, nagy hidegek hatásaként értelmezhető, és amely idegrendszeri labilitáshoz, csont- és vérkeringési elváltozásokhoz vezet, amelyet „sarki hisztériának” neveznek. Elmondása alapján az általa megismert sámánok nagyrészt idegrendszeri zavar különféle tüneteit mutatták. Kelemen András szerint „az ideges tüneteket részben az is okozhatja, hogy a korábban megbecsült tevékenységük tiltottá és megvetetté vált.”[4] Ezenkívül „nem arktikus területeken is megfigyeltek sámánisztikus jelenségeket”.[5] Fontos, hogy a természeti népek világfelfogása lényegesen eltér az európai típusú átlagemberétől, gondolkodásában döntő a logika előttes jelleg: Az animizmus szintjén a képzetek még érzetszerűek, a gondolkodás képekben folyik.[6] Mint Mircea Eliade rámutatott: „Az orvosságos ember vagy a sámán… mindenekelőtt olyan beteg, akinek sikerül meggyógyulnia, aki önmagát gyógyította meg.”[7] A sámán az az ember, aki tud és emlékezik, pontosabban, aki érti az élet és halál titkát.

Ebben a tudásban, emlékezésben és a lélekutazásokban szellemek segítik, többnyire sámán­ősök vagy totemállatok szellemei. A sámán utazásához a képzelet szintjén valamelyik védőszellem állatalakját veszi fel, és a felvett állat alakjában küzd meg a betegséget okozó szellemmel, a beteg lelkének elrablójával. Az állatalak felvételét jelképezik a sámánruhák állati testrészeket ábrázoló díszei (madárszárny, szarvasagancs, stb.) is.

Manapság mind Szibériában és Belső-Ázsiában, mind Észak-Amerikában, sőt újabban Európában is új életre kel a samanizmus jelensége. Szibériában a 70 évnyi szigorú tiltás idején búvópatakként élte túl a pártállamot, sokszor fordultak a sámánhoz titokban, amikor a hivatalos orvoslás tehetetlen volt. Észak-Amerikában az alternatív medicina egyik ágaként, a „vissza a természethez és a hagyományokhoz” jelszó égisze alatt fedezik fel az indián sámánokat. Alapítványok és hasonló szervezetek, központok, workshopok keretében működnek sámánok, több szervezet az előzőleg sámánokkal foglalkozó neves antropológusok irányításával. (Pl.: Dr. Michael Harner, Dr. Joan Halifax). Sőt, Michael Harner azt a missziót is vállalta, hogy eredetileg sámánhitű népeket tanítson meg olyan technikákra, amelyek őshonos kultúrájukból már kivesztek, pl. a sámik (lappok) és az inuitok (eszkimók) is hozzá fordultak segítségért.[8]

 

Sámánruhák, sámándobok

A sámánok sámánszertartásaikhoz sajátos, mágikus kellékeket használnak, ezek nélkül sokszor nem is tudják a szertartásokat elvégezni. Különleges maszkok, öltözékdarabok, vagy akár egész öltözékek teszik lehetővé köznapi megjelenésük elváltoztatását, botok, hangszerek segítik tevékenységüket.

A hagyományos társadalmak embere, ellentétben a civilizált emberrel önmagát a Kozmosz és a kozmikus ritmus részének tekintette. A sámánok öltözéke kozmikus szimbólumok és metafizikai útvonalak tárháza: Az öltözék önmagában is a környező profán tértől minőségileg különböző vallási mikrokozmosz. „Díszítményei” szimbolikus rendszert alkotnak, megszenteltsége folytán szellemi erők hatják át. A sámán az öltözék felöltésének – vagy az azt helyettesítő tárgyak használatának – tényével túllép a profán téren[9](és időn). Az öltözékeken madártollak, madárszárny-formák találhatók az égbeszállás, kígyókat jelképező szalagok, „Föld­lyuk”- szimbólum[10]az alsó világba szállás jelzéseként. Állati és emberi testrész-, (szarvas­agancs, kéz) és csontváz ábrázolások (gerincoszlop, bordák), csörgő kovácsoltvas függők, égitest-jelképek hárítják el a sámánra útja során leselkedő gonosz erőket. A Néprajzi Múzeum őriz egy Diószegi Vilmos által gyűjtött darhat sámánruhát, amelynek hátán más jelképes ábrázolások között egy széles szalagra hímzett gerincoszlop /világfa látható, felső végénél svasztikával. (1-4 sz. ábrák.)

A sámán legfontosabb kelléke „utazáshoz”, gyógyításhoz, jósláshoz, vagy egyéb sámán--tevékenységéhez az egyoldalú, kézben tartott dob, alakja kerek vagy tojásdad.

Használatával tudja a transzállapotához, révüléséhez szükséges megváltozott tudatállapotot elérni, elmélyíteni és fenntartani. Wolfgang G. Jilek szelis indiánok körében végzett kísérletével kimutatta, hogy a sámán ütemes dobolása a théta-hullám EEG frekvenciáján mozgó hangrezgést (4-7/sec) hoz létre, az álmok, a hipnózis és a transz hullámhosszát. Ugyanakkor a sámán megváltozott tudatállapotában tudatánál van, képes céltudatosan cselekedni. EEG berendezéssel mérve kiderült, hogy a sámán egy tízperces „utazás” során olyan tudatállapotba jutott, amelyet japán Zen mesterek hatórás munkával elért mély meditációban éltek meg.[11] A sámángyógyítás hatásosságának az is oka lehet, hogy ezek a hangrezgések a sámánszertartás többi résztvevőjét is érik, tehát az ő tudatállapotukat is megváltoztatják a théta szint irányába, szuggesztibilissé téve őket. Így, ami a lélekutazás során történik, adott dimenzióban igaz. Mivel a lélekutazás során történtek a hit dimenziójában igazak, bekövetkezik a gyógyulás.

A dob a „hátasállat” – ló vagy rénszarvas – (dobverője az ösztöke) a különböző létszintekre történő lélekutazásokon, a magyar népmesék táltoslovának előde. A dob különböző részei gyakran megfeleltek a hátasállatok testrészeinek, pl. a dob fa kávájára szerelt rezonátorait sok helyen szarvnak nevezték, a rezonátorokat a dob-bőr alatt összekötő fonalakat a ló vagy rénszarvas vérereinek. A szertartás előtt a dobot, megtisztításához, és hogy bőre megfeszüljön, parázs, füst fölé tartják, ezt a dob „felélesztésének” nevezik. (Népmeséink rozzant, csontjain lógó bőrű gebéje parazsat kér enni, ettől ő is feléled, új erőre kapva, repülve viszi gazdáját.)

Anyagában, díszítményeiben a dob a kozmosszal, a világgal, a természetfölöttivel való kapcsolatot jelképezi. A majdani sámán beavatási álmaiban (az öltözékre és a kellékekre vonatkozó útmutatásokon kívül) a Világfánál Isten kezéből kap ágakat a Fáról, hogy dobot készítsen belőlük: a valóságos dob a Világfát jelképező fa fájából készül. Akár a rituális sámán­oszlop (sámánlétra, sámánfa) megmászása, akár a dobszó révén a sámán az Égbe utazik.[12]

Egészében a sámándob a kozmoszt ábrázolja. Az egy oldalú dob belsejében fából, vasból készült, esetleg emberalakú fogantyú van, rajta szalagok, csörgő fémtárgyak, csengettyűk, szellemeket, állatokat ábrázoló vas képmások, s gyakran fegyverek: nyílvessző, íj, kés. Jellegzetesek a dob bőrére festett díszítmények, képek, ábrák. Népcsoportonként eltérő módon, (dobról dobra örökítve) de mindig megtalálhatjuk rajtuk a legfontosabb szimbólu­mokat, például a Világ kozmikus rétegeit és a rétegek közötti átjáró területeket, a Világfát, a Napot, a Holdat, a Tejutat és más égitesteket. A Világ rétegeit a bennük lakozó állatfajták megjelenítésével is ábrázolhatják; Az Égben (a Napon, Holdon, csillagokon kívül) ott vannak a madarak, az Alsó Világban kígyók, békák, hüllők, vízimadarak. A tekintélyes enet sámánok rendelkezésére két különböző dob állt, aszerint, hogy a felső vagy az alsó világba szándékoztak utazást tenni.[13]

A sámándob-ábrák közös tárgya az Univerzum, a sámándobokat egy-egy Univerzum-modellnek tekinthetjük. A sarkvidéki dobokat gyakran csillagtérképként, tájolóként használták. Az evenki sámándob tetejét a sámán Északra tájolta. Egy nganaszán dobon a rá rajzolt csillagtérképen a Fiastyúk helyén lyukak vannak, így az Ég felé tartott dobon átnézve megtalálható a Fiastyúk, és az általa jelzett irány. A dobok ábrái sokszor tanúskodtak csillagászati-naptári ismeretekről. Egy szölkup sámán dobjának belsejében talált ábra minden bizonnyal Hold-naptár.[14] A dobok felületén gyakran antropomorf ábrákat láthatunk: Az emberarcú dob jobb szeme a Nap, bal szeme a Hold. A dob arca az Ég-isten arca. (5-6 sz. ábrák) A kör alakú altaji dobok belső fogantyúja ember alakú, a fogó arca szintén egy kör alakú, lapos dobra emlékeztet. A tuváknál a fogónak minkét végén van feje. Potapov szerint[15] a tuva sámán, ha megüti dobját, egyszerre beszél az alsó szférából Erlik kánnal, az Alsó Világ istenével és Ülgennel, az Ég-istennel. A tuvák dobja egy olyan Univerzum-ábrázolás, amelyben az Univerzumot iker-istenségként jelenítik meg. (7 sz. ábra)

A 20. század közepén a sámánok és táltosok utódai még használták jóslásra Erdélyben a „dob”-nak is nevezett bőr rostát (a magyar nyelvterület többi részén pedig a szitát). A bőr rosta lyukai a Tejutas-csillagos eget mintázzák. (8.sz. ábra)

 

A „Világtojás”

Az Univerzum megjelenítésére utal a dobok tojásdad, kerek vagy ellipszis formája is.

Számos nép teremtésmítoszában, mint a finn Kalevalában is, a Világ tojásból keletkezett: A tojáshéj felső feléből az Égbolt, alsó feléből az Anyaföld, fehérjéből a Hold, sárgájából a Nap, pettyeiből a csillagok lettek az égen. (9-10. sz. ábrák.) Jankovics Marcell szerint ezt a világmodellt az uráli, altaji, mandzsu-tunguz sámándobok többségének formája is tükrözi, melyben, ismerve készítésük módját, véletlen deformálódásuk kizárható.[16]

A „Középpontot”, (az Univerzumét és a dobét) mindig megjelölik valamilyen módon a sámándobokon, például a fogantyúként használt bőrszíjak, fa és fémhuzalok keresztezésével. A fogó keresztezését gyakran gyűrűformával, vagy az evenkik egy vasból készült madárfigurával ki is hangsúlyozzák. A keresztezést az evenkik „útnak” nevezik, a keresztezés köze­pén a kerek lyukat „a világ köldökének”. (A „Keresztút” is lehet a „Középpont” színhelye.) A keresztezett fogantyúk kiindulási pontjai a dob (azaz a világ) négy „sarka”. Ezek a pontok tekintettel a dobok kozmogóniai /asztrológiai/ kalendáris jelentéstartalmaira, az ekliptika négy sarokpontját is jelzik.[17] (11-16. sz. ábrák)

 

A hímes tojás

A tojás a régi emberek elképzeléseiben termékenységszimbólum volt, egyben a természet és a világ újjászületésének (ennek nyomán a kereszténységben Jézus feltámadásának) jelképe is. Kultusza, illetve a vele folytatott mágikus praktikák használata többek között a tavasz eseményeihez kapcsolódott: Például vetéskor elhelyezték a barázdában, hogy ne érje jégverés és  bő legyen a termés, vagy  az állatok almába tették a szaporulat elősegítésére, még a 20. században is sírokra tették áldozatként. Húsvétkor piros, hímes változata ajándék volt: Keresztszülők adták keresztgyerekeiknek, vagy az eredetileg szintén termékenységvarázsló célú húsvéti locsolásért járt cserébe.

A hagyományos magyar díszített tojások motívumkincse és díszítési technikája eltérő és régiesebb a környező országok vagy a magyarországi nemzetiségek körében készült hímes tojásokkal összehasonlítva. A magyar nyelvterületen háromféle tojásdíszítés ismert: A méhviasszal írott, a levélrátéttel és a karcolással díszített. (Kivéve az Alföldet, ahol 50-100 évvel ezelőtt csak elvétve lehetett díszített – karcolt – tojást találni.) A hímestojás készítés feltehetően ismert volt már a honfoglalás kora előtt a magyarság körében. Erre Móra Ferenc régészeti leleteiből is következtethetünk[18], aki a kiszombori hun-avar temető egyik női sírjának ásatásakor a halott nő markában karcolt díszítésű tojás maradványait találta meg. 

A méhviasszal írott hímes tojások mintakincsének sok motívuma mutat vissza kereszténység előtti eredetre, a kereszténység előtti, animisztikus-mágikus hitvilágot tükrözve. A magyar hímes tojások díszei eredetileg a tojás termékenységvarázsló, gyógyító, bajelhárító szerepét erősítő mágikus ábrák voltak. Legszembetűnőbb a régi tojásokon a felület felosztása függő­leges és vízszintes tengelyek mentén.

Ha jól megnézzük, a régi hímestojások a sámándobok síkban megjelenített mikrokozmo­szának miniatürizált és három dimenzióban ábrázolt változa­tai. A különbség annyi, hogy a dobok az Univer­zumot többnyire a középpontjában álló szemszögéből, belülről ábrázolják, a tojásnyi méretű kis univerzumok pedig, gömbölyűek lévén, a külső szemlélő szemszögéből mutatják tárgyukat. Mi­niatüri­zált mikrokozmoszként a tojások a dobok elvont-naturális ember és állatábrázolásai helyett jelképekkel csak jelzik, (ugyanakkor tükrözik, többszörözik) felosz­tott felü­letükön a Kozmosz „összetevőit”:

A Világ rétegeit, négy „sarkát”, a „Középpontot” –sőt: „a világ köldökét”–, (ilyenek a 17- 24. sz. ábrákon látható „dobköteles” /!/ elnevezésű tojásminták Erdélyből és a Dunántúlról), a Világfát „fenyőág” vagy kis halmon/edényben álló virágornamentika formájában, (28-29.sz. ábrák), „sámánlétrát”, (30.sz. ábra) svasztikát/napforgót, csillagokat. Tükrözés, többszörözés előfordul a sámándobokon is, gondoljunk itt az előbbiekben említett tuva sámándobra, illetve tükrözött, többszörözött a 31-32. sz. ábra sámándobja ábrája is.

 A tojásmintázásban a minták, illetve a pozitív-negatív részek pöttyezéssel történő kiemelése kizárólag a magyar tojásokra jellemző.[19] Az apró pöttyek eredetileg a csillagos eget is jelezhették, hasonlóan az erdélyi bőr rosta lyukaihoz. Érdemes megfigyelni a 23.sz. ábra ormánsági hímes tojása és a 8.sz. ábra bőr rostája közötti feltűnő hasonlóságot.

Az Alsó Világ jelképei; hüllők, békák, kígyók stilizált képe vagy nyoma is fellelhetők ornamensekké alakulva a hímes tojásokon. Ilyen, békákat ábrázolók láthatók például a 33-34. sz. ábrák barcasági, erdélyi hímes tojásain, vagy ilyen az ülő béka nyomára hasonlító „béka­segge” elnevezésű minta. A 35. sz. ábrán „kégyós” tojást láthatunk Kézdivásárhelyről. S bár Monoriné szerint a meander-minta,[20] Nagy Mari - Vidák István szerint a Közép-ázsiai nemezminták[21] a „vesztett utas” tojásminták (36. sz. ábra) előképei, véleményem szerint ezek a „vesztett utas” minták is eredetileg kígyókat ábrázoltak.

Számos hímestojáson láthatunk sokszor már virágornamentikává alakult, eredetileg totemisztikus ábrákat; állatok nyomait, emberek, állatok egyes testrészeinek rajzait. Ilyenek a „kakastarés”, az „ujjas”, „teneres” (tenyeres) elnevezésű minták, (37-38 sz. ábrák) de eredetileg emberi (vagy sámán) kezeket ábrázoltak a ma „gereblés”, „tyúklábas” vagy „villás” néven ismert tojásdíszítmények is.[22] (39 sz. ábra)

Végezetül, bár a dolgozat címe csak a régi magyar hímestojások sámándobokéval rokonítható díszítményeire utal, itt szeretném felhívni a figyelmet a „díszítés” különleges módját alkalmazó vasalt tojások világára. A napjainkban leginkább minden négyzetmilliméterén parányi patkókkal borított, Guiness-rekordként jegyzett, jobb esetben kovácsbravúrként számon tartott műremekek eredetileg szintén többszörösen kapcsolatban állhattak a samanizmus jelenségeivel. A sámánruhákon és dobokon a vasból készült részletek csörgő hangjukon vagy (fegyver, szerszám) ábrázolásaikon kívül anyagukkal is segítettek a gonosz erők távoltartásában. A tűzzel–vassal dolgozó, azokat uraló kovácsokat, a mágikus erejűnek tartott mestereket a legtöbb kultúrában emberemlékezet óta félelemmel vegyes tisztelet lengte körül.

Vasalt tojás vonatkozásában nem tudunk Móra Ferenc karcolt hímestojás leletéhez hasonló régészeti adatról. 1899-ből ismert egy rövid kis leírás szemmelverés ellen használt tuniszi patkolt tojásról.[23] (40. sz. ábra) Beluleszko Sándor szerint [24] előfordulnak (a XIX-XX. század fordulója táján) megvasalt tojások Indiában, Pakisztánban, Tuniszban, ahol „szemverés és más igézetek, varázslások elleni óvszerül szolgálnak.”

A 41. sz. ábrán egy olyan vasalt tojást láthatunk, amelyre patkókon kívül sarkantyúkat is felerősítettek. A sámándob - hátasállat - mikrokozmosz – tojás rokonság gondolatmenetébe visszailleszkedve az ábrázolt tojásról mindenekelőtt megállapíthatjuk, hogy rajta is keresztülhalad egy „Világtengely”, mégpedig nem a síkban is kiteríthető felületén, hanem az alsó és felső „Középpontjain” elhelyezkedő két kis „Világhegyet” metszve. A ráerősített négy patkó a „hátasállat mi­volt” jelzése is lehet, annál is inkább, mert jelen van a lovas jelképe is a két sarkantyú (ösztöke - dobverő) formájában. A patkók, sarkantyúk és „Világhegyek” elhelyezésében az előbbiekben ismertetett tükrözés és többszörözés jelenségét is utolérhetjük.

Röviden összefoglalva az előbbieket, megállapíthatjuk, hogy a magyar hímes (és vasalt díszítésű) tojások és a sámándobok több területen rokoníthatók:

– Ilyen rokonítható terület lehet a funkcióikban a Kozmosz és a világ leképezése, megújulás (gyógyulás, termékenység) előidézése, és betegség, gonosz erők távoltartása.

– Rokon jelenségeket észlelhetünk megjelenésükben is: A „Középpont” (sőt: „a Világ köldö­kének”) és a Világ négy sarkának megjelölésében, bizonyos esetekben a motívumok tükrözésében, többszörözésében.

– Az említetteken kívül a tojások és a sámándobok ábrái, díszítményei rokoníthatók tartalmukban, (vagy a tartalomra utaló) elnevezésükben, sőt, mint azt a vasalt tojások esetében lát­tuk, a „díszítményt” alkotó rátét anyagában is.


ÁBRÁK JEGYZÉKE

1./ A rosszat távol tartó, tagadó kezek egy észak-amerikai sámánöltözeten (Hoppál-Jankovics-Nagy-Szemadám: Jelképtár, 118. old.)

2./  Nganaszán sámánkabát felső világi utazáshoz, szülő nőnél való sámánkodásnál. (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 110. old)

3./  Hatujjú kézfejet ábrázoló fémlemez jakut sámánruháról és hétujjú nyenyec sámánkesztyű (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 110. old)

4./  Darhat sámánköpeny hátának részlete (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 111. old)

5./  Szölkup sámándob Ivanov nyomán. 1954:71. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/169 old.)

6./ Szölkup sámándob Ivanov nyomán. (Hoppál-Jankovics- Nagy-Szemadám: Jelképtár, 55. old)

7./ Sámándob belseje, Potapov nyomán.  1968: 212. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/168 old.)

8./ Erdélyi bőr rosta (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 143. old)

9./ Egyiptomi világtojás (Hoppál-Jankovics- Nagy-Szemadám: Jeléptár, 221. old.)

10./ Az afrikai dogon törzs világtojása. Mali (Hoppál-Jankovics- Nagy-Szemadám: Jeléptár, 221. old.)

11./  Evenki sámándob Ivanov nyomán. 1954:171. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot I/164 old.)

12-13./ Dolgan sámándob Ivanov nyomán., 1954:104 Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/171 old.)

14./  Evenki sámándob Ivanov nyomán. 1954:208. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/171 old.)

15./  Evenki sámándob Ivanov nyomán., 1954:372. Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/171 old.)

16./ Dolgan sámándob Ivanov nyomán., 1954: 104 Jankovics, M.: Cosmic models and Siberian Shaman Drums. (In: Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot  I/172 old.)

17-19./ Dobköteles tojásminták Somogyból

20./ Dobköteles tojásminta Zalából

21 ./ Dobköteles tojásminta Somogyból

22./ Dobköteles tojásminta Göcsejből

23-26./ Ormánsági tojásminták (Zentai János, 1962. Tojáshímzés az Ormánságban. Ethn. LXXIII.)

27./ Dobköteles tojásminta Sásdról. (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, . LVI.)

28./ Baranyai tojásminta

29./ Alföld, tivadari tojásminta (Szabó László: Húsvéti tojások a beregi Tiszaháton. Ethnográfia, LXXIV.)

30./ Létrás- életfás tojásminta (Malonyai nyomán közli: Hoppál Mihály –:Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: 1994. Jelképtár Budapest, Helikon)

31./ Ismeretlen eredetű, talán szibériai sámándob a müncheni Museum für Völkerkunde-ból. (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 143. old)

32./ Altaj-kizsi dob. (Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek és jelképek. 143. old)

33./ Barcasági hímes tojás (Hoppál Mihály –:Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: 1994. Jelképtár Budapest, Helikon)

34./ „Békás” tojásminta Erdélyből (Györffy István, 1925. VII/3)

35./ „Kégyós” tojásminta Kézdivásárhelyről (Bp. Néprajzi Múzeum, Ltsz. 67.197.125. Közli: Nagy  Mari– Vidák István, 1996. Kígyók-békák távozzatok, megszólaltak a harangok. Gondolatok a csángó és az ukrán hímes tojásokról. Előadás: II. Hagyományos tojáshímzés konferencia, Kecskemét, 1996. szeptember 13-14.)

36./ „Vesztett utas”, „tévedt utas” minta

37./  Tiszabogdányi tojásminta. (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, NÉ. LVI.)

38./  Kézdivásárhelyi tojásminta. (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, NÉ. LVI.)

39./ Bukovinai „gereblyés-villás” tojásminta (Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse, NÉ. LVI.)

40./ Glücksei gegen den bösen Blick aus Tunis. Globus, LXXV. Nr.1. 1899. Jan.1. 19. old

41./ Megvasalt tojás. Verebély/Bars m. (Beluleszko Sándor: Magyar hímes tojások. NÉ. VI. 1905.   120. old.)

 

IRODALOMJEGYZÉK

Arnhold Nándor, 1911. A tojáshímzés technikái Baranyában. NÉ. XII.

Beluleszkó Sándor, 1905.  Magyar hímes tojások NÉ. VI.               

B. Boros Ilona – P. Székely Éva, 1981. Batikolás, tojásírás Budapest, Móra

Csákányi Zoltán, 1999. A magyar tojásdíszítés motívumainak és a hímes tojás funkcióinak változása. Szakdolgozat ELTE BTK. Néprajz szak. (Kézirat, Néprajzi Múzeum Könyvtára.)           

Csengery Antal 1857 Az altaji népek ősvallása, tekintettel a magyar ősvallásra. A Magy. Akad.Évkönyvek IX. Köt. IV. darabja. Budán, a Cs. Kir. Egyetemi Nyomdában, MDCCCLVII. (1857.)

Das Glücksei gegen den bösen Blick aus Tunis. Globus, LXXV. Nr.1. 1899. Jan.1. 19. old.

Diószegi Vilmos: 1971, 1978 (szerk) Ősi magyar hitvilág. Budapest. Gondolat

Diószegi Vilmos: 1959. A sámánhit emlékei a magyar népi műveltségben. Kandidátusi értekezés tézisei, Budapest. Akadémiai

Diószegi Vilmos: 1947. A goldok gyógyító elve. (In: Ethnographia, Népélet.) Budapest, Stephaneum

Diószegi Vilmos: 1967. A pogány magyarok hitvilága. (Körösi Csoma Kiskönyvtár) Budapest, Akadémiai

Diószegi Vilmos:  1968. Popular Beliefs and Folklore Traditions in Siberia  Budapest, Akadémiai

Diószegi Vilmos: 1962.Samanizmus (Élet és Tudomány Kiskönyvtára) Budapest, Gondolat

Diószegi Vilmos: 1968. Tracing Shamans in Siberia. The Story of an Ethnographical Research Expedition  Oosterhut: Athropological Publications.

Djacskov, V.I. 1979. Népi orvostörténeti emlékek az Ob északi völgyének őshonos lakosságánál. (Antall J.- Buzinkay G.: Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti közlemények. Budapest,  1979.)

Domokos Péter (szerk) 1977. Uralisztikai olvasókönyv. Budapest, Tankönyvkiadó

Drury, Nevill: 1994.  Sámánok, látnokok. Samanizmus, kapcsolat a régmúlt isteneivel. Budapest, Édesvíz

Eliade, Mircea: 1997. Képek és jelképek.  Budapest, Európa Kiadó                            

Eliade, Mircea: 1998. Az örök visszatérés mítosza. Budapest, Európa Kiadó

Eliade, Mircea: 2001. A samanizmus. Az eksztázis ősi technikái. Budapest, Osiris Kiadó    

Fábián Gyula, 1908. A Húsvét és a hímes tojás Losoncz palócz vidékén. NÉ. IX.               

Fire, John – Erdoes, Richard: 1988. Sánta őz, a sziú sámán. (Lame Deer, Seeker of Visions) Budapest, Európa

Györffy István: 1925. Hímes tojások, Bp. Néprajzi Múzeum EA. Kézirat.

Györgyi Erzsébet, 1974. A tojáshímzés díszítménykincse Néprajzi Értesítő. LVI.
Halifax, Joan: 1991. Shaman, the Wounded Healer. London, Thames, Hudson

Hoppál Mihály: 1980. (Szerk.) A Tejút fiai. Tanulmányok a finnugor népek hitvilágából. Európa, Budapest.

Hoppál Mihály – Howars, K.:1993. (Ed.) Shamans and Cultures Budapest –Los Angeles.  Istor Books.

Hoppál Mihály – Jankovics Marcell – Nagy András – Szemadám György: 1994.Jelképtár Budapest, Helikon

Hoppál Mihály: 1988. Mitológia enciklopédia Budapest, Gondolat

Hoppál Mihály: 1990. Népszokás, néphit, népi vallásosság. Budapest, Akadémiai Kiadó

Hoppál Mihály: 1994. Sámánok, lelkek és jelképek Budapest, Helikon

Hoppál Mihály: 1990. Tulipán és szív. Szerelmi jelképek. Debrecen, Csokonai,

Hoppál Mihály: 1984. Shamanism in Eurasia. 1-2. Göttingen, Herodot

Hosszú Lándzsa: 2002. A feketelábú főnök emlékezései Budapest, Szenzár Kiadó

Jankovics, M.: 1984.Cosmic Models and Siberian Shaman Drums (In: Shamanism in Eurasia.1.)  Göttingen, Herodot

Kelemen András: 1979. A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata (In: Antall J.-Buzinkay G. Népi gyógyí­tás Magyarországon. Orvostörténeti közlemé­nyek. Budapest,  l979.)

Molnár Viktor, 1890 Húsvéti tojások Budapest.

Monoriné Rohlik Erzsébet, 1990. A varázserejű hímes tojás Budapest, Neutron Kft. Kiadó

Móra Ferenc, 1932 Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben. Ethnográfia, XLIII.  

Nagy Mari - Vidák István, 1995. Úz erdetű hímestojás-minták a Székelyföldön? Honismeret, 1995. III.

Nagy Mari – Vidák István, 1996. Kígyók-békák távozzatok, megszólaltak a harangok. Gondolatok a csángó és az ukrán  hímes tojásokról. (Előadás: II. Hagyományos tojáshímzés konferencia, Kecskemét, 1996. szeptember 13-14.)

Szabó László, 1963/4, Húsvéti tojások a beregi Tiszaháton. Ethnographia, LXXIV.

Vértes Edit: 1990. Szibériai nyelvrokonaink hitvilága Budapest, Tankönyvkiadó

Voigt Vilmos: 1966 (Szerk.)  A varázsdob és a látó asszonyok. Lapp népmesék Budapest, Európa

Zentai János, 1962. Tojáshímzés az Ormánságban. Ethn. LXXIII.

 

JEGYZETEK

[1]  Hoppál Mihály: Sámánok, lelkek, jelképek. (11. old.)

[2]  u.ott.

[3] Drury, Nevill: Sámánok, látnokok (22. old.)

[4]  Kelemen András: A sámánisztikus tevékenység kórlélektani vizsgálata (In: Antall J.-Buzinkay G. Népi gyógyí­tás Magyarországon. 76.old.)

 [5]   U.ott. 83 old..

 [6]   U.ott  79.old.   

 [7]  Eliade, Mircea: A samanizmus. 2001. Osiris Kiadó, Budapest. 41. old

 [8]  Drury, Nevill: Sámánok, látnokok. 163. old.

[9]   Eliade, Mircea: A samanizmus. 2001. Osiris Kiadó, Budapest. 143-144.old.

[10]  U.ott, 218.old

[11]  Drury, Nevill: Sámánok, látnokok. 157. old.

[12]  Eliade, Mircea: Képek és jelképek. 1997. Európa Könyvkiadó, Budapest. 57-58. old.

[13] Jankovics Marcell, 1984. Cosmic Models and Siberian Shaman Drums (In: Shamanism in Eurasia.1.) Göttingen, Herodot. (Ivanovra hivatkozik)

[14]  U.ott.

[15]  U.ott.

[16]  U.ott.

[17]  U.ott.

[18] Móra Ferenc, 1932. Néprajzi vonatkozások szegedvidéki népvándorláskori és korai magyar leletekben. Ethnográfia, XLIII.

[19]  Monoriné Rohlik Erzsébet, 1990:A varázserejű hímes tojás. Neutron Kft. Kiadó, Budapest. 81. old.

[20] Monoriné, 1990. 55.old.

[21] Nagy Mari-Vidák István:  Úz eredetű hímestojás-minták a Székelyföldön? Honismeret, l995.III.

[22] Györgyi Erzsébet: 1974: A tojáshímzés díszítménykincse. NÉ. LVI., valamint érdemes megnézni a 4. sz. ábrán a  sámánköpeny hímzését az ujján.

[23] Das Glücksei gegen den bösen Blick aus Tunis. Globus, LXXV. Nr.1. 1899. Jan.1. 19. old.

[24] Beluleszko Sándor: Magyar hímes tojások. Néprajzi Értesítő, 1905. 112-120 old.