Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Zírida

Zírida, más néven BANÚ ZÍRI, szanhádzsa berber származású muszlim dinasztia; különböző ágai Ifríkijában (Tunézia és Kelet-Algéria) és Granadában (972-től 1152-ig) uralkodtak. A család először az algériai Kabília területén szerzett hatalmat, s tagjai itt alapították meg első fővárosukat, Asírt. Hamarosan az al-Kajravánban (Kairouan, Tunézia) uralkodó Fátimidák szövetségesei lettek. Hűségük jutalmaként al-Muizz Fátimida kalifa új fővárosából, Kairóból (972) kinevezte I. Júszuf Buluggín ibn Zírit al-Kajraván kormányzójává, s neki ígért minden olyan területet, amelyet a Zíridák ősellenségeitől, a zenáta törzstől meg tud szerezni. Buluggín uralma alatt a Zírida állam nyugati határait egészen Szabtáig (ma Ceuta, Marokkó területébe ékelődő spanyol enklávé), a Gibraltári-szoros déli partjáig tolta előre. Bádísz ibn al-Manszúr alatt (995-1016) a Zírida állam két részre szakadt: a Zírida-dinasztia keleten (székváros al-Kajraván), rokonaik, a Hammádidák pedig Algériában (székváros Kalat Baní Hammád) uralkodtak. 1048-ban, al-Muizz (1016-62) idején a gazdasági föllendülésre építve a Zíridák függetlenítették magukat a Fátimidáktól, és elvetették azok síita hitét is. A Fátimidák válaszképpen rászabadították a Maghrebre a banú hilál és banú szulajm beduin törzseket (1052). A keletre vezető régi útvonalaktól elszakított Észak-Afrika anarchiába zuhant: a mezőgazdasági vidékek elpusztultak, a paraszti gazdálkodás tönkrement, és sok letelepedett közösség visszatért a nomád életmódhoz. A Zíridák Mahdíjába menekültek.

Megrendült államuk nem tudott már sokáig ellenállni a szicíliai normannok partvidék elleni támadásainak, és 1148-ban összeomlott. 1067-ben a Hammádidák át tudták menteni hatalmukat Bidzsája (Bougie) városába, ahol virágzó kereskedelmet építettek ki egészen az 1152-es almohád hódításig.

A Zíridák egy másik csoportja Spanyolországban az ottani Omajjád-kalifa, al-Muzaffar (1002-08) berber seregének részeként telepedett le. Ők Záví ibn Zíri vezetésével önálló dinasztiát (1012-90) hoztak létre Granadában. A XI. század kezdetén a spanyolországi Omajjád-kalifa, Szulejmán al-Musztaín a Zíridáknak adta Ilbíra tartományt, s a dinasztia 1038-ra a maga birtokaihoz csatolta Jaént és Cabrát is. Miután 1058 körül Bádísz ibn Habbúsz elfoglalta Malagát a Hammúdidáktól, a város a spanyolországi Zírida uralom második központjává vált. Bár a zallákai csatában (1086) a Zíridák Júszuf ibn Tásfín almohád uralkodó mellett álltak. 1090-ben az almohádok véget vetettek a dinasztia uralmának.