Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Zhu Xi
A konfuciánus ortodoxia egyik legbefolyásosabb alakja, a Fujianben született Zhu Xi (1130–1200), „a kínai Aquinói Szt. Tamás”, hatalmas életművet hagyott maga után: Kommentárt, illetve önálló esszéket írt a Lunyu, a Mengzi kapcsán, Zhang Zai Nyugati feliratához, Zhou Dunyi Taijitu shuojához, a Változások könyvéhez. Elképzeléseit ezekből a művekből, illetve a tanítványai által lejegyzett beszélgetésekből (a 140 fejezetes Csoportosított beszélgetések Zhu mesterrel – Zhuzi yulei, és a 1212 fejezetes Zhu mester összegyűjtött írásai – Zhuzi wenji) ismerhetjük meg. Zhu Xi összegezte és megújította Zhou Dunyi teóriáit, Zhang Cai elképzelését a qiről, és a Cheng testvérek (Cheng Hao és Cheng Yi) Elvről (li) kialakított koncepcióját. ZhouDunyi, fő műve („A Taiji ábrájának magyarázata”) szolgáltatta a metafizikai alapot Zhu Xi elméletéhez. A Taijit úgy definiálta, mint a minden jelenség Elvének végső összegét. Az egész univerzum tehát a Nagy Végső (Taiji) Elve, ugyanakkor minden egyedi jelenségnek megvan az őt meghatározó Elve. A Taiji egyben minden már aktualizálódott, illetve potenciális Elv tárháza. Cheng Yi ezt úgy fogalmazta meg, hogy „Az Elv egy, de a megnyilvánulása temérdek.” Zhu Xi az Elvet a holdhoz hasonlította, a megnyilvánulásokat pedig a hold képéhez a folyókban. Ebben az esetben tehát nem arról van szó, hogy a hold szétoszlik minden víztükörben, hiszen minden egyes esetben teljességről van szó. A Taiji egyben minden teremtő képességnek a forrása.
Dualista rendszerében a világ, akárcsak az ember két alapvető, de egymással összefüggő részből tevődik össze: a szellemi Elv (li) és az anyagi Qi princípiumából. Az Elv testetlen, láthatatlan, végtelen, örök, változatlan és romolhatatlan, ez a dolgok esszenciája, a teremtés oka, az egység és minden jó forrása, mely a metafizikai világot képviseli. Ezzel szemben a Qi a fizikai formáért és a dolgok változásáért felelős, így alapvetően testi jellegű, korlátozott, átmeneti, változékony és mulandó. Ez a két princípium már a kezdetektől fogva együtt létezik, egymásban vannak jelen, de ontológiailag egyik sem előzi meg a másikat. Először a Nagy Egységet (Taiyi) alkották meg. Amikor az anyagi az elv (a szellemi) hatására mozgásba jött, létrejött a yin és a yang, majd ebből megszületett az öt elem. A mennyei császár (Di), aki egyenlő az Elvvel (li), egy szigorú szabályok alapján működő erő. Az ember maga is e két részből áll (li és qi), melyek közül a li jó, míg a qi lehet jó és rossz is. Az ember szellemi része két egységre osztható, a magasabb rendű az intelligencia, az alacsonyabb rendű az érzékelés. Az anyagi részt is két részre lehet osztani: a finomabb az életerő, a durvább maga a test. A halálban a magasabb rendű lélek elhagyja a testet és visszatér az Égbe, míg az alacsonyabb rendű lélek a testtel együtt visszatér a földhöz.
Zhu Xi, hogy megmagyarázza az Elvnek az anyagi erővel való viselkedését, illetve a dolgokban való megnyilvánulását, az Elv három módját különböztette meg: a természetesen így-lévőt (ziran), a szükségszerűen így-lévőt (biran) és az így-kellene-hogy-legyent (dangran). minden Elv alapvetően természet szerint van így, és konkrétummá, individualizálttá és specifikussá válik az évszakok körforgásában, a növények növekedésében, vagy az ember erkölcsi karakterében. Ez tehát az Elvnek azon aspektusa, mely az anyagon és a formán belül működik. A szükségszerűen-így-lévő a forma fölött létezik, így transzcendens és univerzális. Az így-kellene-hogy-legyen a normatív vagy etikai komponens.
Zhu Xi elvetette illetve erősen kritizálta a Tang-kori Han Yu és Cheng Hao emberség (ren) értelmezését, illetve továbbfejlesztve Konfuciusz és Menciusz elképzelését, leginkább Cheng Yivel értett egyet, aki szerint az emberség az a mag, melyből minden erény származik. Konkrét pedagógiájában a tudásszerzés és az erkölcsiség az, javításának egységét hirdette, az olvasás, a meditáció (csendben ülés), a szertartások bemutatása ugyanúgy részét képezte e programnak, mint a fizikai gyakorlatok, az aritmetika, a kalligráfia és az empirikus megfigyelés. Ugyanakkor elvetette a buddhista reinkarnáció-elméletet, és a taoisták élet-meghosszabító technikáit. Zhu Xi 1190-ben együtt adta ki a Beszélgetések és mondásokat, a Nagy Tanítást, a Közép Mozdulatlanságát és a Mengzi c. művet, mely 1313-tól 1912-ig ez az összeállítás, Zhu Xi kommentárjaival együtt vált a hivatalnoki vizsgák, s így az egész állami apparátus teoretikus alapjává. Zhu Xi tevékenysége nagy hatással volt a koreai és a japán kultúrára is.
Kósa Gábor
