Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Zhang Qian (Csang Csien)
(megh. Kr. e. 114); kínai utazó, aki elsőként hozott hiteles beszámolót a kínai udvarnak Belső-Ázsia egyes vidékeiről. A Han-dinasztia császára, Wu Ti indította útnak Kr. e. 138-ban, hogy vegye fel a kapcsolatot a jüecsikkel, egy Belső-Ázsiában élő, indoeurópai nyelvet beszélő törzzsel. Kína nomád ellenségei, a hsziungnuk azonban elfogták, és tíz évet töltött el fogságukban. Mindezek ellenére teljesítette eredeti küldetését, és tizenhárom év után visszatért Kínába. Hét évvel később újabb küldetést kapott: egy másik indoeurópai törzshöz, a vuszunokhoz küldték, akik a Tarim-medencétől északra, az Ili folyó völgyében éltek (ma Oroszország).
Saját megbízatása mellett egy munkatársát elküldte Ferganába (Üzbegisztán), Baktriába (Afganisztán) és Szogdiába (Nyugat-Turkesztán, ma Üzbegisztán területén). Adatokat gyűjtött a parthusok földjéről, Indiáról és a térség más országairól is. Utazásai révén kerültek a kínaiak kapcsolatba a hellenisztikus kultúrával, annak Nagy Sándor által alapított telepeivel, ami aztán utat nyitott a követek cseréjének Közép-Ázsia államai és a Han-birodalom között, valamint lehetővé tette az addiginél jobb lovak és új növények (pl. a szőlő és a lucerna) Kínába jutását.
Zhang Qian és a selyemút története
A több mint 2000 évvel ezelőtt uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idején Zhang Qian két ízben utazott a nyugati területekre. Ennek eredményeképpen létesült a selyemút. Ez nagy jelentőségű nemcsak a kínai, hanem a világtörténelemben is.
Az ókori kínaiak szerint az időszámítás előtti 206 és az időszámítás utáni 220 között uralkodott Nyugati-Han-dinasztia idején a nyugati területek a Középső-Kínához tartozó Yumen bástyától nyugatra fekvő régiókat foglalták magukban. Köztük voltak a középső és a nyugati ázsiai régiók, az Indiai-félsziget, valamint a kelet-európai és az észak-afrikai régiók. Annakidején ezekben a régiókban már több tucat ország létesült. Köztük voltak olyanok, ahol elsősorban nomád életmódot éltek az emberek, akadtak olyanok, ahol már kialakult egy elég fejlett mezőgazdaság. A Han-dinasztia Han Wudi császára előtt nem volt kapcsolat Középső-Kína és a fent említett országok között, tehát el voltak szigetelődve egymástól.
A hunok hosszadalmas támadásai megakadályozták a Han-dinasztia fejlődését. Han Wudi császár trónralépése után eltökélt szándékkal totális ellentámadást akart indítani a hunok ellen. A támadásokra készülődés során tapasztalta, hogy a hunok súlyos csapást mértek nyugati szomszédjára, a Dayuezhi nemzetiség nyugatra kényszerült visszavonulni és meg akarta bosszulni vereségét. Ilyen háttérben a Han-dinasztia császára szövetséget kívánt kötni Dayuezni állammal. Úgy gondolta, hogy a Han-dinasztia csapatai keletről, Dayuezhi államéi pedig nyugatról támadnak a hunokra, s így sikerülni körbefogni, és legyőzni a hunokat. Ámde nagyon nehéz volt érintkezésbe lépni Dayuezhi állammal. Hiszen nemcsak a hunok ellenőrzése alatt álló területek választották el a Han-dinasztiát Dayuechi államtól, hanem a Dayuezhi államhoz vezető út rendkívül zord, számtalan viszonytagsággal és megpróbáltatással terhes volt. Az egyszerű emberek számára rendkívül nehéz volt eljutni Dayuezhi államba, hogy felvegyék a kapcsolatot vele. Ámde Zhang Qian önként vállalta, hogy érintkezésbe lép Dayuezhi állammal.
Zhang Qi a császár környezetének tagja volt, megbízható, odaadó, kockázatvállaló szellemiségű személy volt.
Az időszámítás előtti 139-ben Zhang Qian a hunok kalauzolásával több mint 100 fős seregével Changanból, a Han-dinasztia fővárosából indult útra. Csak 13 esztendő múlva tért vissza Changanba egyetlen egy személy kíséretében. Ezen idő alatt nagyon sok minden történt vele. Miután a hunok területén az uralkodóház vezére megtudta Zhang Qianék célját, feltartóztatta és marasztalta, valamint nehéz robotmunkára küldték. Emellett egy hun nőt adtak Zhang Qiannak feleségül, hogy megalkudjék a helyzettel. De Zhang Qian soha sem feledte küldetése célját. Ott tartózkodásának 11. évében sikerült kihasználnia az őrizetére rendelt figyelmetlenségét, és kiszökött a hunok fogságából, a rendkívüli éhezés legyőzésével, a Góbi sivatagon, a hó födte hegyeken át elérte Dayuezhi államot, amely már nem olyan volt, mint régen, hiszen már feladta a hunok elleni támadások gondolatát. Ott több mint egy évig élt. Ennek során nem sikerült szövetséget kötni Dayuezhi állam vezérével a hunok elleni közös támadásokra. Végül útnak indult hazafelé. Útközben a hunok ismét újabb esztendeig tartóztatták a kínai utazót.
Az időszámítás előtti 126-ban Zhang Qian hazatért a Han-dinasztiába és részletesen beszámolt tizenhárom éves élményeiről, Caidam medence és a közép-ázsiai államok folklórjairól, földrajzi, politikai, gazdasági és más helyzetéről a császárnak. Zhang Qian első nyugati utazása nagy jelentőséggel bírt a Han-dinasztia számára a külvilág megismerése, a hunok elleni küzdelmek szempontjából.
Közel tíz év múlva Zhang Qian újból nyugatra utazott, hogy szövetséget kössön a nyugati területeken fekvő országokkal a hunok elszigetelése érdekében. Akkor a Han-dinasztia csapatai már döntő csapásokat mértek a hunokra és eltávolították őket Zhang Qian útjából. Második utazása zökkenőmentes volt. Zhang Qian és társai nagy mennyiségben vittek magukkal kínai drága kincseket, selyemárukat, szarvasmarhákat, juhokat és más cikkeket. Két év múlva a nyugati országok követei egymás után eljöttek a Han-dinasztiába és baráti kapcsolatot építettek ki Kínával.
Zhang Qin kétszeri utazásával utat nyitott a közép-, a nyugat-ázsiai országok és a messzebbre fekvő országok felé és két utat létesített, amely összekötötte Ázsiát Európával és Afrikával. Később az emberek a selyemútként emlegették ezt a két utat. A selyemút előmozdította a kelet és a nyugat közötti gazdasági kapcsolat fejlődését. A kínai selyemárukat, lakktárgyakat, porcelánokat, vas- és más cikkeket, valamint a kínai selyemhernyó-tenyésztés eljárását terjesztették el a nyugati országokban. Egyszersmind a nyugati országokból lovakat, fehérborsot, diót, lucernát, gyapjútermékeket és más árukat hoztak haza. A selyemút hozzájárult a kelet és a nyugat kulturális, művészeti stb. életének gazdagodásához. A nyugati irodalom, táncművészet, csillagászat és orvostudomány ismeretei gazdagították az ókori kínai kultúrát. Nem utolsósorban a buddhizmus messzemenően hatott a kínai kultúrára.
Zhang Qian utazó utat nyitott a Kína és a nyugati országok közötti kulturális kapcsolat létesítése előtt. Örök tiszteletre és elismerésre méltó a nehézséget, megpróbáltatásokat nem ismerő, szilárd akaratú, küzdő szellemű ember.
