Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

zene

Indiában kétféle zenei irányzat van, a hindusztáni és a karnatikus típusú
zene. A hindusztáni egy észak-indiai irányzat, amelyre az arab és a perzsa
kultúrák nagy hatással voltak. A karnatikus zene Dél-Indiában
elterjedtebb, s többé-kevésbé mentes a külső hatásoktól. A zenei
hangjegyek a Sza, Ri, Ga, Ma, Pa, Dha és a Ni. Ezeknek a zenei hangoknak a
kombinációjából születik a dallam. A karnatikus zenében csak kevés
hangszert használnak, amelyek az éneket kísérik. A karnatikus zene főként
az istenségekhez szóló odaadó dalokból áll. A rága az indiai klasszikus
zene előadási műfaja. Bizonyos rágákat csak egy adott napszakban
játszanak.

hangszerek

A sankát vagy kagylókürtöt a templomi imádatban használják, s akkor fújják
meg, amikor a templom oltárának ajtaját kinyitják. A népzenében is gyakran
szerepet kap.

A szitár a lanthoz hasonló húros hangszer. Hosszú nyaka van, s az alsó
része gömbölyű. Manapság nagyon népszerű hangszer, de a XVIII. század
előtt a hindusztáni klasszikus zenében nem használták.

A tabla két darabból álló összetett dob. Az egyiket tablának, a másikat
pedig daggának nevezik. A tabla fából készült, s a teteje keskenyebb, mint
a daggájé, amely viszont fémből van. Mindkét dob hangolható. A dobok
ütőfelületét csak bőrszíjak tartják, amelyeket meg lehet feszíteni a dob
teste és a bőrszíjak közti fadarabok mozgatásával.

A harmónium kicsi, fából készült hangszer, amelyben különböző hangfekvésű
sípok keltik a hangzást. Van egy fújtatója és egy légkamrája, amelyek
segítségével a sípokat egyenletesen lehet megszólaltatni. A klasszikus
indiai zenében nem használják.

A tambura húros hangszer, amely a szitárhoz hasonlít. Négy-hat húrja van,
s nagyon szép búgó hangvibrációt kelt, amellyel háttérzenét szolgáltat más
hangszereknek, illetve az énekesnek. Alsó, kerek része általában
kiszárított tökből vagy fából van.

A szaród húros hangszer, amelyet a hindusztáni klasszikus zenében gyakran
használnak. Négy fő-, négy mellék- és két mély húrja van.

A dholak két ütőfelülettel rendelkező dob, amely egész Indiában elterjedt.
A dobos vagy az ölében tartja, vagy pedig a nyakába akasztva tartja,
miközben játszik.

A karnatikus zenében használt mridanga a hindusztáni pakhawaj-hoz hasonló,
kétfenekű dob, melyet a karnatikus zene kísérőhangszereként használnak.

A karatalok kis kézi cintányérok, amelyeket szintén az odaadó zenében
használnak leginkább.

A shehnáj klasszikus koncerteken gyakran használt fúvós hangszer.
Leginkább az oboához hasonlít.

A szárangi vonóshangszer, amelyet mind a klasszikus, mind pedig a
népzenében nagy előszeretettel használnak. A viszonylag széles törzzsel
rendelkező, körülbelül hatvan centiméter magas hangszernek négy fő húrja
van.

http://india.tilos.hu/