Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Zend-dinasztia

Zend, más írásmóddal ZAND, Irán déli részén 1750-től 1779-ig uralkodó dinasztia. Nádir sah halála után (1747) a hatalomért többek között Karím Zend Hán is harcba szállt. 1750-re sikerült annyira megerősödnie, hogy a kiskorú III. Iszmáíl Szafavida-uralkodó régensének (vakíl) nyilváníthatta magát. Karím sohasem vette föl a sáhinsáh ("királyok királya", vagyis császár) címet, inkább bábként maga mellett tartotta Iszmáílt. Harminc évig tartó, bölcs uralma az állandó háborúskodások után végre meghozta Dél-Iránnak az olyannyira kívánt nyugalmat. Fejlesztette a mezőgazdaságot, és kereskedelmi kapcsolatra lépett Nagy-Britanniával. Halála után (1779) belvillongásokkal és örökösödési harcokkal terhes időszak következett; tíz év alatt öt Zend-uralkodó is ült a trónon. 1789-ben Lotf Ali Hán (ur. 1789-94) kiáltotta ki magát a Zend-dinasztia új uralkodójának, és nekilátott, hogy leverje az Ághá Mohammad Kádzsár Hán vezette felkelést, amely még Karím halálakor kezdődött. Ellenfelei azonban legyőzték Lotf Alit, s őt magát is elfogták Kermánnál (1794). Vereségével a Kárdzsárida-dinasztia került hatalomra.