Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Zajti Ferenc
(1886.
Újfehértó – 1961. Budapest), festő, könyvtáros, magyarság- és keletkutató. A Debreceni
Református Kollégium elvégzése után Hollósy Simon müncheni festőiskolájában tanult.
Mestere Kubinyi Sándor, majd hazatérte után hat éven át Bosznay István volt. Három
kollektív kiállításon vett részt a Nemzeti Szalonban. Az 1910-es években Csontváry
Kosztka Tivadarral állt kapcsolatban. Rudnay Gyulával Konstantinápolyban és Ankarában
volt közös kiállítása.
Bár a festészet egész életén át végigkísérte, meghatározó
feladatának a magyarság eredetének kutatását tartotta. 1905-től foglalkozott őstörténetkutatással.
Céljai érdekében elvégezte a Református Teológiai Akadémiát, ahol összehasonlító
ókori vallástörténetet és nyelveket tanult. 1918-ban megjelent az Ősmagyarok hitvilága
című munkája, egy évre rá pedig Zarathrusztra Avesztájának legrégibb részét, a
fohászokat adta ki saját fordításában. 1925-ben elindította az Aveszta Könyvtár
sorozatot, melyben többek között Stein Aurél, Goldziher Ignác és Jivanji Jamshedji
Modi párszi professzor tanulmányai is megjelentek. 1928-ban Budapesten fogadta
Rabindranath Tagore-t. Indiából hazatérve, 1929-ben, az akkor megalakult Magyar-Indiai
Társaság alelnöke lett. Az 1930-as évek elején Ankarában a török-magyar kapcsolatokat
kutatta, majd beválasztották a Török Történelmi Társaság 12 tagú bizottságába.
1933-tól mintegy tizenhárom éven át a Fővárosi Könyvtár keleti könyvgyűjteményének
felügyelője. Kutatásainak összefoglalása 1936-ban jelent meg Magyar Évezredek
címen.
Több mint húsz év felkészülés – nyelvek tanulása, szakirodalom gyűjtése,
publikálás, könyvkiadás a hun-magyar őstörténet témájában – után indult Zajti
Indiába, hogy elméletét, miszerint a magyarság eredetét, rokonait India északi
részén kell keresni, a helyszínen gyűjtött bizonyítékokkal is alátámassza. 1928
telén érkezett Bombaybe, ahol előadásokat is tartott kutatásairól. Úticélja Rádzsaszthán
és Gudzsarát, ahol a rádzsput nemzetségek leszármazottait, a turáni csoporthoz
sorolt, hun-szkíta fajúnak tartott "gudzsár hunokat" kereste fel. A
turáni népeknek, a Kaszpi-tenger környékén elterülő ún. Turáni-alföld rokon népeinek
egy ágát vélte itt megtalálni, kik elmélete szerint a szkíták rokonai és India
ezen területeire igen korán betelepültek. Ugyanezen népcsoportokat tartotta a
magyarok közvetlen rokonainak is. A Magarának nevezett, Rádzsaszthán közepén fekvő
területen nyelvi azonosságokat kutatott.
Ezt megelőzően a délebbre fekvő Gudzsarát
államba indult. Baroda, majd Ahmedábád – ahol Gándhí házát is meglátogatta – után
egy Dzsongrál nevű faluban készített számtalan fényképfelvételt, főként az ott
élő emberek portréit.. Visszatérve Rádzsaszthánba, az Ábú-hegyi várerőd és a bhími
iskola felkeresése után megérkezett az általa "India Velencéje" néven
említett Udaipur fejedelmi városába. Innen tette útja talán legérdekesebb expedícióját
Shobhalalji Shashtri ,az udaipuri régészeti múzeum igazgatójának társaságában,
többek között a Barolíban található, 8. században épült templomokhoz, majd részt
vett a bhainsrori herceg esküvőjén és a kótai fejedelem számára rendezett díszünnepségen.
A bombayi egyetem professzora, J. J. Modi kalauzolásában járt Naoszari párszi
városban, ahol előkelő párszi családok életébe kapott betekintést.
1929 márciusában
tért haza Budapestre. Még abban az évben az Iparművészeti Múzeumban kiállítást
rendezett az Indiában gyűjtött tekintélyes néprajzi, művelődéstörténeti anyagból
és a saját maga által készített fényképfelvételekből. Indiai textiljeinek fennmaradt
darabjai a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják.
Virtuális kiállításunkon Zajti Ferenc indiai útján készült felvételeiből mutatunk be válogatást. A fotókat a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Adattára őrzi.
Czugéber
Krisztina
http://www.hoppmuseum.com/zajti.php
Zajti Ferenc (Újfehértó, 1886. márc. 5. – Bp., 1961. jún. 29.): író, festőművész. 1905 – 1906-ban Münchenben a festőisk.-n tanult, később a ref. teológiát végezte, ahol 1918-ban nyert diplomát. 1907 – 1926 között a bp.-i városháza tisztviselője, majd 1946-ig, nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének vezetője volt. 1929-ben Indiában járt tanulmány- és gyűjtőúton. 1930 – 1932-ben Konstantinápolyban és Ankarában a magyar-török kapcsolatokat kutatta. Irodalmi munkássága a turanizmus tudománytalan fajelméleti ideológiáját tükrözi. Lefordította Zarathustra Zend-Avesztáját (Bp., 1919); szerk. az Aveszta-Könyvtárt (Bp., 1925). Mint festő Hollósy Simon követője volt, különösen tájképeket festett. – F. m. Az ősmagyarok hitvilága (karcolatok, Bp., 1918); A hun – magyar őstörténelem (Bp., 1928); Magyar évezredek (Szkíta – hun – magyar faji azonosság, Bp., 1943); Árpád fejedelem honfoglalása (Feszty Árpád történelmi körképe; tanulmány, Bp., 1944).
Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990
Zajti Ferenc: Kapcsolataink Indiával, Budapest, Magyar Nemzeti Szövetség, 1929
