Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Zajti Ferenc

(1886. Újfehértó – 1961. Budapest), festő, könyvtáros, magyarság- és keletkutató. A Debreceni Református Kollégium elvégzése után Hollósy Simon müncheni festőiskolájában tanult. Mestere Kubinyi Sándor, majd hazatérte után hat éven át Bosznay István volt. Három kollektív kiállításon vett részt a Nemzeti Szalonban. Az 1910-es években Csontváry Kosztka Tivadarral állt kapcsolatban. Rudnay Gyulával Konstantinápolyban és Ankarában volt közös kiállítása.
Bár a festészet egész életén át végigkísérte, meghatározó feladatának a magyarság eredetének kutatását tartotta. 1905-től foglalkozott őstörténetkutatással. Céljai érdekében elvégezte a Református Teológiai Akadémiát, ahol összehasonlító ókori vallástörténetet és nyelveket tanult. 1918-ban megjelent az Ősmagyarok hitvilága című munkája, egy évre rá pedig Zarathrusztra Avesztájának legrégibb részét, a fohászokat adta ki saját fordításában. 1925-ben elindította az Aveszta Könyvtár sorozatot, melyben többek között Stein Aurél, Goldziher Ignác és Jivanji Jamshedji Modi párszi professzor tanulmányai is megjelentek. 1928-ban Budapesten fogadta Rabindranath Tagore-t. Indiából hazatérve, 1929-ben, az akkor megalakult Magyar-Indiai Társaság alelnöke lett. Az 1930-as évek elején Ankarában a török-magyar kapcsolatokat kutatta, majd beválasztották a Török Történelmi Társaság 12 tagú bizottságába. 1933-tól mintegy tizenhárom éven át a Fővárosi Könyvtár keleti könyvgyűjteményének felügyelője. Kutatásainak összefoglalása 1936-ban jelent meg Magyar Évezredek címen.
Több mint húsz év felkészülés – nyelvek tanulása, szakirodalom gyűjtése, publikálás, könyvkiadás a hun-magyar őstörténet témájában – után indult Zajti Indiába, hogy elméletét, miszerint a magyarság eredetét, rokonait India északi részén kell keresni, a helyszínen gyűjtött bizonyítékokkal is alátámassza. 1928 telén érkezett Bombaybe, ahol előadásokat is tartott kutatásairól. Úticélja Rádzsaszthán és Gudzsarát, ahol a rádzsput nemzetségek leszármazottait, a turáni csoporthoz sorolt, hun-szkíta fajúnak tartott "gudzsár hunokat" kereste fel. A turáni népeknek, a Kaszpi-tenger környékén elterülő ún. Turáni-alföld rokon népeinek egy ágát vélte itt megtalálni, kik elmélete szerint a szkíták rokonai és India ezen területeire igen korán betelepültek. Ugyanezen népcsoportokat tartotta a magyarok közvetlen rokonainak is. A Magarának nevezett, Rádzsaszthán közepén fekvő területen nyelvi azonosságokat kutatott.
Ezt megelőzően a délebbre fekvő Gudzsarát államba indult. Baroda, majd Ahmedábád – ahol Gándhí házát is meglátogatta – után egy Dzsongrál nevű faluban készített számtalan fényképfelvételt, főként az ott élő emberek portréit.. Visszatérve Rádzsaszthánba, az Ábú-hegyi várerőd és a bhími iskola felkeresése után megérkezett az általa "India Velencéje" néven említett Udaipur fejedelmi városába. Innen tette útja talán legérdekesebb expedícióját Shobhalalji Shashtri ,az udaipuri régészeti múzeum igazgatójának társaságában, többek között a Barolíban található, 8. században épült templomokhoz, majd részt vett a bhainsrori herceg esküvőjén és a kótai fejedelem számára rendezett díszünnepségen. A bombayi egyetem professzora, J. J. Modi kalauzolásában járt Naoszari párszi városban, ahol előkelő párszi családok életébe kapott betekintést.
1929 márciusában tért haza Budapestre. Még abban az évben az Iparművészeti Múzeumban kiállítást rendezett az Indiában gyűjtött tekintélyes néprajzi, művelődéstörténeti anyagból és a saját maga által készített fényképfelvételekből. Indiai textiljeinek fennmaradt darabjai a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum gyűjteményét gyarapítják.

Virtuális kiállításunkon Zajti Ferenc indiai útján készült felvételeiből mutatunk be válogatást. A fotókat a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Művészeti Múzeum Adattára őrzi.

Czugéber Krisztina
http://www.hoppmuseum.com/zajti.php

 

Zajti Ferenc (Újfehértó, 1886. márc. 5. – Bp., 1961. jún. 29.): író, festőművész. 1905 – 1906-ban Münchenben a festőisk.-n tanult, később a ref. teológiát végezte, ahol 1918-ban nyert diplomát. 1907 – 1926 között a bp.-i városháza tisztviselője, majd 1946-ig, nyugdíjba vonulásáig a Fővárosi Könyvtár keleti gyűjteményének vezetője volt. 1929-ben Indiában járt tanulmány- és gyűjtőúton. 1930 – 1932-ben Konstantinápolyban és Ankarában a magyar-török kapcsolatokat kutatta. Irodalmi munkássága a turanizmus tudománytalan fajelméleti ideológiáját tükrözi. Lefordította Zarathustra Zend-Avesztáját (Bp., 1919); szerk. az Aveszta-Könyvtárt (Bp., 1925). Mint festő Hollósy Simon követője volt, különösen tájképeket festett. – F. m. Az ősmagyarok hitvilága (karcolatok, Bp., 1918); A hun – magyar őstörténelem (Bp., 1928); Magyar évezredek (Szkíta – hun – magyar faji azonosság, Bp., 1943); Árpád fejedelem honfoglalása (Feszty Árpád történelmi körképe; tanulmány, Bp., 1944).

Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990

 

Zajti Ferenc: Kapcsolataink Indiával, Budapest, Magyar Nemzeti Szövetség, 1929