Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Yu Zemin (Jü Cö-min, 1964-)
Yu Zemin – vagy ahogy itt ismerik: Jü Cö-min – nem olyan, mint egy Pesten élő átlagos kínai. Nincs gyorsétterme, bazárja. A kínai kolóniával nem tart kapcsolatot. „Művészsörénye” is jelzi: ő valaki más. Ő fordította kínaira Kertész Imre köteteit, az ő érdeme, hogy Esterházy Péter és más kortárs szerzőink művei is olvashatók a távol-keleti országban. Amúgy a műfordító eredetileg orvos.
Yu Zemin 1964-ben született Pekingben. Hat esztendővel azután, hogy a Kínai Népköztársaság elnöke, Mao Ce-tung meghirdette a Nagy Ugrás – „háromévi kemény munka, tízezer évi boldogság” – programját. Mivel a felnőttek éjjel-nappal a kommunizmust építették, a gyerekek félig-meddig árván nőttek fel.
Yu Zemin édesapja mérnök volt, erőműveket tervezett, édesanyja egy pekingi kórházat vezetett. Gyereknevelésre nekik sem volt idejük, fiukat „hetes óvodába” adták. A kicsik Mao éltetésével kezdték a napot, a Nagy Vezér hőstetteiről dalocskákat tanultak, este újra közös éljenzésre gyülekeztek.
A Nagy Ugrás mégsem bizonyult eredményesnek: a tömegek nyomorogtak, a párton belül hatalmi harcok robbantak ki. Mao, hogy leszámoljon riválisaival, 1966-ban kulturális forradalmat indított, amely leginkább azt jelentette: mindenkinek kötelessége feljelenteni másokat. A hivatalos propaganda azt sulykolta: a pártot meg kell tisztítani a burzsoá élősködőktől, szomszédot, barátot, munkatársat érdem besúgni.
Yu Zemin közben iskolába került, és náluk is megkezdődött az ideológiai „nagytakarítás”. A pajtások feljelentették egymást és a tanáraikat, és azok is jelentettek a gyerekekről. A tanórák előtt mindenkinek nyilvánosan kellett önkritikát gyakorolnia.
A „bűneiket” megvalló pedagógusokat a tanulók leköpdösték, ütlegelték, de nekik is jutott nevelői pofon. Ahogy ma Yu Zemin említi: számukra a verés, a megaláztatás éppolyan „normális” tananyag volt, mint az egyszeregy.
Yu Zemin gyerekként mit sem tudott arról, hogy nagypapája a régi Kína egyik leggazdagabb embere volt. Az utolsó császár idejében ő alapította meg az első könyvelői irodahálózatot az országban. Aztán jött a japán megszállás, a polgárháború, mígnem ’49-ben a kommunisták mindenétől megfosztották. A kulturális forradalmat már nem élte meg. Yu Zemin nagybácsikáját pedig a maoisták kémkedéssel vádolták meg, a férfi kétségbeesésében kiugrott az ablakon. Feleségét kitelepítették.
Mao halálát (1976) követően Teng Hsziao-ping az enyhülés politikáját hirdette meg.
Yu Zemin kamaszévei már békeidőben teltek. Később orvosnak tanult, 1989-ben diplomázott. Majd felvették a pekingi zeneakadémia művészetpszichológia szakára. Gyerekkora óta festett, zongorázott, úgy tervezte: gyógyításra használja majd a művészetet.
Csakhogy ’89-ben kitörtek a diáklázadások, és a diktatúra ellen tiltakozó fiatalok letáboroztak a pekingi Tienanmen téren. Yu Zemin is ott volt, gyakorló orvosként a kórházi sátorban. A diákok összecsaptak a rendőrökkel, a vérengzéseknek több százan estek áldozatul. A lázadások leverése után politikai megtorlás következett. Yu Zemin úgy érezte: esélye sincs arra, hogy terapeuta állást találjon.
Hamarosan levelet kapott egyik kínai kollégájától. Magyarországról írta: itt dolgozik, remek hely, szabadság van, Szegeden kutatóorvosokat keresnek, jelentkezhetnének oda együtt. Meghívólevelet is küldött barátjának Pekingbe.
Yu Zemint nemcsak a havi ezerdolláros kutatóorvosi fizetés csábította. Az európai kultúra mindig is lenyűgözte. Igaz, Magyarországról csak annyit tudott: Liszt Ferenc és Petőfi Sándor hazája. A költő híres versét, „Zi you yü ai qing” (Szabadság, szerelem) minden kínai kisiskolás fújta. Hallott Nagy Imréről is, bár őt Kínában „elrettentő példaként” emlegették a politikai szónoklatokban.
Yu Zemin úgy döntött, szerencsét próbál. 1991 őszén egyetlen bőrönddel megérkezett a Keleti pályaudvarra. Kínai barátja nem várta. Yu Zemin egy szót sem tudott magyarul, magába roskadva ült a restiben. Két ismeretlen kínai lépett oda hozzá. Közölték: kollégája már elhagyta az országot.
Ok viszik le Szegedre.
A magyar paprika „hírös városában” távol-keleti barátunk döbbenten nézett körül: a pekingi monumentális méretekhez képest „porfészeknek” tűnt a helység. Kína fővárosában többen laknak, mint egész Magyarországon. Yu Zemin még sohasem látott ilyen néptelen tereket. Igaz, akkor még külföldit sem látott. Pekingben el kellett kerülni őket, aki szóba állt idegenekkel, azt nyomban feljelentették.
Yu Zemin csalatkozott. Egyetemi kutatóintézet helyett magánklinika várta Szegeden. Akupunktúrás gyógyításra szerződtették. Ezerdolláros bér helyett épphogy albérletre futotta a fizetéséből. Fél évvel később egyik nap arra ment be a klinikára, hogy a rendelőket kiürítették. A munkahelye megszűnt. Neki nem is szóltak. Ott maradt egyedül – állás és pénz nélkül. Napokig sírt albérleti szobájában.
A betegei mentették meg. Egyikük élelmiszert vitt neki, akadt, aki egy zsák krumplit „csempészett” az ajtaja elé. Zemin kezelte Herner János irodalmárt, a szegedi egyetem tanárát, a 2000 című folyóirat alapító szerkesztőjét is. Herner felkarolta, befogadta az otthonába, munkát szerzett neki: Yu Zemin kínaiórákat adott, tajcsit tanított. Hernerék idővel Pestre költöztek: „védencük” oda is velük tartott.
Herner lakásában gyakran rendeztek irodalmi összejöveteleket, megfordult ott Krasznahorkai László, Karátson Gábor, Szilágyi Ákos is. Yu Zemin a művész barátok közt gyarapította magyartudását. Addig a betegeivel is tolmács révén „beszélt”.
Magyar nyelvtanfolyamra sohasem járt. Otthon, női magazinokból vágott ki rövid részeket, s próbálta kínaira fordítani őket. Később egy Krasznahorkai-novellát kezdett szavanként szótárazni. Majd még tucatnyi magyar novellát – mintegy gyakorlásképpen. A fordításhoz teljesen új kínai nyelvi stílust kellett kitalálnia. Itteni író barátai előtt is sokáig titkolta hobbiját. Attól tartott, kinevetnék grammatikai botladozásait.
Aztán 2002-ben Kertész Imre Nobel-díja után a világ hirtelen felfigyelt a magyar irodalomra. Yu Zemint az édesanyja hívta fel Pekingből: a kínai kiadók keresnek valakit, aki lefordítaná a Sorstalanságot. De ott senkit nem találnak: húsz éve nem jelent meg Kínában magyar könyv.
Yu Zemin először nem merte vállalni a feladatot. Egy rövid novella fordítása is hónapokig tartott. Végül mégis igent mondott. A Sorstalanság kínai verziója akkora sikert aratott, hogy a kiadók további Kertész-műveket rendeltek. A népirtások témája közelről érinti a távol-keleti népet. Amikor 1937-ben a japánok megszállták Nankingot, másfél hónap alatt csak ott háromszázezer kínait mészároltak le.
Yu Zemin két év alatt még három Kertész-kötetet – Valaki más, Gályanapló, Az angol lobogó – fordított le. Berlinben személyesen is találkozott a szerzővel. Mesélte neki: Az angol lobogót szétkapkodták, már kalózpéldányokban is terjesztik Pekingben.
Ezután sorra érkeztek Kínából a felkérések: szeretnének más magyar írókat is megismerni. És Yu Zemin kínaira fordította Esterházy, Dragomán, Tar Sándor műveit is. Közben saját elbeszéléseket is írt anyanyelvén. Kötetét 2005-ben adták ki Pekingben, s a legjobb fiatal kínai szerzőnek járó A 21. század csillaga díjat kapta érte. Azóta regénye, esszékötete is jelent meg.
Yu Zeminnek Magyarországra kellett jönnie ahhoz, hogy saját hazájában híres író legyen.
A férfi megnősült, magyar felesége miatta tanult meg kínaiul, elvégezte az ELTE kínai szakát. O fordítja magyarra férje novelláit. Az asszony nem bánná, ha visszaköltöznének Kínába, ott alapítanának családot. Hisz Magyarországon egyre nő az idegengyűlölet, kiszámíthatatlan a jövő. Kína pedig már most a világ második gazdasági nagyhatalma. Ötezer éves fantasztikus kultúrája van.
Yu Zemin inkább maradna. Tervezi Spiró Fogságának, Krasznahorkai Sátántangójának, Esterházy Harmonia Caelestisének fordítását. Az ő szellemi otthona már itt van.
Sándor
Zsuzsanna
168 óra, 2010. augusztus 11.
