Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Wuhou
Wu-hou,
eredeti nevén, Wade-Giles-féle átírással WU CHAO, pinyin átírással WU ZHAO, más
néven WU-TSE-TIEN, pinyin átírással WU ZETIAN (szül. 625. - megh. 705. dec. 16.),
Kína egyetlen császárnője; évtizedekig kezében tartotta a hatalmat, s az utolsó
15 évben 690-től már saját nevében uralkodott. Megszilárdította a Tang-dinasztia
hatalmát, egyesítette a birodalmat.
Wu-hou
638-ban, 13 évesen ágyasként került Tai-tsung császár (ur. 626-649) palotájába.
Ekkorra a Tang-dinasztia már újraegyesítette Kínát, amiben nagy szerepet játszott
a császár is. Tai-tsung halálakor az asszony már valószínűleg intim viszonyban
volt a trónörökössel, Kao-tsunggal (ur. 649-683).
A
császár halála után Wut a szokásoknak megfelelően egy buddhista kolostorba küldték.
Itt az új császár meglátogatta őt, majd miután visszavitte a palotába, kedvenc
ágyasává tette. Wu először is leszámolt palotabeli női vetélytársaival, a császárnéval
és a főbb ágyasokkal, majd 655-ben megszerezte a császárnéi tisztséget. A császárnak
összesen négy fiút és egy lányt szült.
Arra
használta pozícióját, hogy eltávolítsa a hatalomból az előző császárt szolgáló
tekintélyes, idős politikusokat, akik rossz szemmel nézték fölemelkedését, mivel
nem tartozott egyik nagy arisztokrata nemzetséghez sem. 660-ra sikerült minden
ellenfelét legyőznie, és a legfőbb hatalmat is maga gyakorolta az államügyeket
hosszabb ideig ellátni képtelen, beteges császár nevében, aki mindenben rá hagyatkozott;
férje életének utolsó 23 évében Kína tényleges uralkodója volt. Folytatta lehetséges
ellenfeleinek megsemmisítését, még saját rokonai ellen is fellépett. A birodalmat
mindazonáltal hatékonyan kormányozta, tehetséges embereket alkalmazott, akik hálából
melléje álltak a nehéz helyzetekben. Rátermettségével, bátorságával sikerült kivívnia
az udvar tiszteletét, főleg miután a Tang-seregek elfoglalták Koreát (655-675)
olyan parancsnokok vezetésével, akiket a császárné emelt magas tisztségre. Kao-tsungot
halála után a császárnétól született fia, Chung-tsung császár követte a trónon.
Mivel
Chung-tsung ugyanolyan gyengekezű és határozatlan volt, mint apja, Wei családból
származó felesége, igyekezett hasonló befolyást szerezni magának, mint Wu császárné.
Egy hónap elteltével Wu-hou letette a trónról és száműzte a fiát, s másodszülöttjét,
Jui-tsungot tette meg császárrá. Az ő hatalma azonban pusztán névleges volt. A
Tang-ház hívei és fiatal, becsvágyó hivatalnokok Dél-Kínában felkelést indítottak
Wu ellen, de a hűséges császári főerők segítségével az uralkodónak sikerült hetek
alatt levernie őket. Világossá vált, hogy az államgépezet tagjai a császárnét
támogatják, akinek helyzete immár megingathatatlanná vált.
Hat
évvel később, 690-ben, 65 évesen a császárné maga ült a trónra, s ezt az ország
lázadás nélkül fogadta. 15 évig császárnőként uralkodott, miközben egyre sürgetőbbé
vált az utódlás kérdésének eldöntése. Unokaöccsei, akik a Wu-családhoz tartoztak,
azt remélték, hogy a császárnő el fogja távolítani a Tang-házi (vagyis a Li-családhoz
tartozó) örökösöket, és inkább rájuk hagyja a trónt; sem az unokaöccsök, sem pedig
fiaik nem bírtak azonban kiemelkedő képességekkel vagy elismertséggel. Ugyanakkor,
mint már bebizonyosodott, császárnő fiai sem voltak tehetségesek.
Mivel
Wu-hou hű támogatói is inkább a Tang-házat adó Li-családból remélték az utódot,
698-ban végül mégis visszahívta az udvarba a száműzött Chung-tsungot, és kinevezte
trónörökösévé.
Élete
utolsó éveiben, 699-től a Chang fivérek növekvő befolyása alá került, akik hízelgéssel
és a szórakoztatás változatos formáival férkőztek a kegyeibe. A magas rangú hivatalnokok
szembefordultak a kifinomult ízlésű, de züllött udvaroncokkal, az egyre betegebb
Wu-hou azonban mind jobban ragaszkodott hozzájuk. 705 februárjában a miniszterek
és a tábornokok összeesküvést szőttek, elfoglalták a palotát, megölték a Chang
fivéreket, és arra kényszerítették az öreg, beteg császárnőt, hogy adja át a hatalmat
fiának, Chung-tsungnak. Wu-hou visszavonult egy másik palotába, ahol decemberben
meghalt.
Wu
császárnő igen tehetséges uralkodónak bizonyult. Maga választotta ki hivatalnokait,
tekintet nélkül származásukra. Felgyorsította a kínai társadalom nagy Tang-kori
átalakulását, azt a folyamatot, amelyben a hatalom a katonai és politikai arisztokráciától
az írástudó földbirtokosok rétegébe tartozó tudóshivatalnokok kezébe került. Tartós
alapokra helyzete az új, egyesített birodalmat, és elősegítette a dinasztia uralmának
megszilárdításához szükséges társadalmi változásokat.
