Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Wuhou

Wu-hou, eredeti nevén, Wade-Giles-féle átírással WU CHAO, pinyin átírással WU ZHAO, más néven WU-TSE-TIEN, pinyin átírással WU ZETIAN (szül. 625. - megh. 705. dec. 16.), Kína egyetlen császárnője; évtizedekig kezében tartotta a hatalmat, s az utolsó 15 évben 690-től már saját nevében uralkodott. Megszilárdította a Tang-dinasztia hatalmát, egyesítette a birodalmat.

Wu-hou 638-ban, 13 évesen ágyasként került Tai-tsung császár (ur. 626-649) palotájába. Ekkorra a Tang-dinasztia már újraegyesítette Kínát, amiben nagy szerepet játszott a császár is. Tai-tsung halálakor az asszony már valószínűleg intim viszonyban volt a trónörökössel, Kao-tsunggal (ur. 649-683).

A császár halála után Wut a szokásoknak megfelelően egy buddhista kolostorba küldték. Itt az új császár meglátogatta őt, majd miután visszavitte a palotába, kedvenc ágyasává tette. Wu először is leszámolt palotabeli női vetélytársaival, a császárnéval és a főbb ágyasokkal, majd 655-ben megszerezte a császárnéi tisztséget. A császárnak összesen négy fiút és egy lányt szült.

Arra használta pozícióját, hogy eltávolítsa a hatalomból az előző császárt szolgáló tekintélyes, idős politikusokat, akik rossz szemmel nézték fölemelkedését, mivel nem tartozott egyik nagy arisztokrata nemzetséghez sem. 660-ra sikerült minden ellenfelét legyőznie, és a legfőbb hatalmat is maga gyakorolta az államügyeket hosszabb ideig ellátni képtelen, beteges császár nevében, aki mindenben rá hagyatkozott; férje életének utolsó 23 évében Kína tényleges uralkodója volt. Folytatta lehetséges ellenfeleinek megsemmisítését, még saját rokonai ellen is fellépett. A birodalmat mindazonáltal hatékonyan kormányozta, tehetséges embereket alkalmazott, akik hálából melléje álltak a nehéz helyzetekben. Rátermettségével, bátorságával sikerült kivívnia az udvar tiszteletét, főleg miután a Tang-seregek elfoglalták Koreát (655-675) olyan parancsnokok vezetésével, akiket a császárné emelt magas tisztségre. Kao-tsungot halála után a császárnétól született fia, Chung-tsung császár követte a trónon.

Mivel Chung-tsung ugyanolyan gyengekezű és határozatlan volt, mint apja, Wei családból származó felesége, igyekezett hasonló befolyást szerezni magának, mint Wu császárné. Egy hónap elteltével Wu-hou letette a trónról és száműzte a fiát, s másodszülöttjét, Jui-tsungot tette meg császárrá. Az ő hatalma azonban pusztán névleges volt. A Tang-ház hívei és fiatal, becsvágyó hivatalnokok Dél-Kínában felkelést indítottak Wu ellen, de a hűséges császári főerők segítségével az uralkodónak sikerült hetek alatt levernie őket. Világossá vált, hogy az államgépezet tagjai a császárnét támogatják, akinek helyzete immár megingathatatlanná vált.

Hat évvel később, 690-ben, 65 évesen a császárné maga ült a trónra, s ezt az ország lázadás nélkül fogadta. 15 évig császárnőként uralkodott, miközben egyre sürgetőbbé vált az utódlás kérdésének eldöntése. Unokaöccsei, akik a Wu-családhoz tartoztak, azt remélték, hogy a császárnő el fogja távolítani a Tang-házi (vagyis a Li-családhoz tartozó) örökösöket, és inkább rájuk hagyja a trónt; sem az unokaöccsök, sem pedig fiaik nem bírtak azonban kiemelkedő képességekkel vagy elismertséggel. Ugyanakkor, mint már bebizonyosodott, császárnő fiai sem voltak tehetségesek.

Mivel Wu-hou hű támogatói is inkább a Tang-házat adó Li-családból remélték az utódot, 698-ban végül mégis visszahívta az udvarba a száműzött Chung-tsungot, és kinevezte trónörökösévé.

Élete utolsó éveiben, 699-től a Chang fivérek növekvő befolyása alá került, akik hízelgéssel és a szórakoztatás változatos formáival férkőztek a kegyeibe. A magas rangú hivatalnokok szembefordultak a kifinomult ízlésű, de züllött udvaroncokkal, az egyre betegebb Wu-hou azonban mind jobban ragaszkodott hozzájuk. 705 februárjában a miniszterek és a tábornokok összeesküvést szőttek, elfoglalták a palotát, megölték a Chang fivéreket, és arra kényszerítették az öreg, beteg császárnőt, hogy adja át a hatalmat fiának, Chung-tsungnak. Wu-hou visszavonult egy másik palotába, ahol decemberben meghalt.

Wu császárnő igen tehetséges uralkodónak bizonyult. Maga választotta ki hivatalnokait, tekintet nélkül származásukra. Felgyorsította a kínai társadalom nagy Tang-kori átalakulását, azt a folyamatot, amelyben a hatalom a katonai és politikai arisztokráciától az írástudó földbirtokosok rétegébe tartozó tudóshivatalnokok kezébe került. Tartós alapokra helyzete az új, egyesített birodalmat, és elősegítette a dinasztia uralmának megszilárdításához szükséges társadalmi változásokat.