Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Wudi, Kr. e. 156-87/86

Wu-ti, pinyin átírással WUDI, eredeti nevén LIU CHE, pinyin átírással LIU CHE (szül. Kr. e. 156 - megh. Kr. e. 87/86. márc. 29.), kínai császár Kr. e. 141/140-től; erőskezű uralkodóként nagymértékben megnövelte a Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 220) hatalmát, kifelé pedig kiterjesztette a kínai befolyást, a konfucianizmust Kína hivatalos államideológiájává tette.

Valószínűleg Ching-tinek, a Han-dinasztia 5. császárának a tizenegyedik fia volt. A császár rokonai elérték, hogy 7 évesen őt jelöljék trónörökösnek (ez eltért a legidősebb fiú örökösödésének szokásától). Rokonaitól és tanítóitól a későbbi uralkodó két, egymásnak alapvetően ellentmondó iskolása hatását szívta magába. Az egyik a taoizmus volt, amely ekkoriban igen közel állt a hasznossági elvvel vezérelt császári egyeduralmat szorgalmazó legizmushoz. A másik a konfuciánusoké volt, akik szertartási szabályokkal és egyéb eszközzel igyekeztek korlátoznia a Han-uralkodók növekvő hatalmát.

Uralkodásának kezdeti éveiben rokonai és udvari hivatalnokai hatására méréskelt politikát folytatott, de a Kr. e. 130-as évek végére, arra a meggyőződésre jutott, hogy elődeinek alapvetően védekező külpolitikájával nem lehet megoldani a külső problémákat. Kr. e. 133-ban támadást indított az északi határokat leginkább veszélyeztető nomád hsiung-nu nép ellen, s ezután uralkodását a birodalom megnövelésének szentelte. Kr. e. 101-re a katonái megpróbáltatásaival nem törődő, a vereséget elviselni nem tudó Wu-ti seregei minden irányban kiterjesztették a kínai uralom határait.

Dél-Kínát, valamint Észak- és Közép-Vietnamot betagolták a birodalomba. Észak- és Közép-Koreát, amely Kr. e. 128-ban kikerült a kínai fennhatóság alól, visszafoglalták, és császári helytartókat küldtek a kormányzásukra. Wu-ti seregeket küldött a Góbi sivatagon túlra is, hogy megszüntessék a hsiung-nuk jelentette fenyegetést, ám e hadjáratok nem jártak sikerrel.

A mai Üzbegisztán területén fekvő Fergána elleni Kr. e. 104-es első hadjárat kudarcba fulladt, de a császár nem tágított. A második expedíciós sereg Kr. e. 101-ben tért vissza, magával hozta a fergánai uralkodó fejét. Emellett a Kína és Fergána közötti kis államokat is sikerült leigázni. Wu-ti ezzel a kínaiak által ismert világ tetemes részét meghódította.

Háborúi és egyéb vállalkozásai kimerítették az ország tartalékait, ezért kénytelen volt újabb bevételi forrásokat keresni. Új adókat vetett ki, állami monopólium alá vonta a sót, a vasat és a bort. Uralkodása második felében a kormányzatnak mégis folyamatosan pénzügyi gondokkal, ill. a nép elégedetlenségével kellett szembenéznie. A gazdasághoz hasonlóan az államapparátust is kemény kézzel igazgatta. Új intézményeket hozott létre a hivatalnokok szigorú ellenőrzésére. Olyan embereket fogadott a szolgálatába, akik kívül álltak a hivatalnoki rendszeren, s akik gondoskodtak arról, hogy az apparátus még engedelmesebben kövesse a császár akaratát. Általában olyan embereket emelt föl maga mellé, akik hozzá hasonlóan durvák, követelőzőek és könyörtelenek voltak. Erőszakos politikája ellenére arról is híres, hogy őt tette a konfucianizmust hivatalos állami tanítássá. Bár nem tett rá nagy hatást a jóindulatú atyaként viselkedő uralkodó eszménye, nagyra becsülte a konfuciánusok irodalmi képességeit és azt, hogy az iskola fontosnak tartotta a szertartásokat.

Utolsó négy éve a visszakozásé és a megbánásé volt. Nem tudta folytatni sem a terjeszkedő politikát, sem a pazarlást. Kr. e. 91-ben egyik bizalmasa hamisan azzal vádolta meg a trónörököst, hogy fekete mágiával el akarta pusztítani az uralkodót; a trónörökös kétségbeesésében lázadást szított, ennek során ezrek estek el, s maga a trónörökös is öngyilkos lett. Nem sokkal halála előtt Wu-ti a 8 éves fiát jelölte utódának, majd halála közeledtét érezvén a trónörökös anyját bűntett vádjával bebörtönöztette. Az asszony meghalt, állítólag "bánatában". Wu-ti nem torolta meg a halálát, sőt talán ő maga okozta, hogy a fiatal császár ne kerüljön ugyanúgy a rokonok befolyása alá, ahogy annak idején ő maga.

 

Wudi, 236-290

Wu-ti, pinyin átírással WUDI eredeti nevén SSU-MA YEN, más néven (HSI-CHIN) SHIH-TSU (szül. 236. Kína - megh. 290. Lo-yang), a nyugati Chin (Jin)-dinasztia (265-316/317) alapítója és első császára 265-től; ez a dinasztia rövid időre újra egyesítette Kínát a Han-dinasztia (Kr. e. 206-Kr. u. 220) bukását követő zűrzavaros időszakban.

A híres Ssu-ma nemzetségből származott, amelyhez a nagy Han-kori történetíró, Ssu-ma Chien is tartozott. Wu-ti a Wei-dinasztia (220-265/266) államában a legnagyobb hatalmú hadvezérré emelkedett. 263-264-ben a Wei királyság elfoglalta Shu Hant, a Három Királyság korának másik államát. 265-ben megdöntötte a Wei uralkodóházat, elfoglalta a trónt, és kikiáltotta a Chin-dinasztiát. 280-ben meghódította Wut, a Három Királyság korának harmadik államát, s ezzel egyesítette Kínát.

Kormányzati reformja részeként szélnek eresztette hadseregét, hogy csökkentse költségeit. Igyekezett visszaszerezni az adóztatás feletti ellenőrzést, valamint leszállítani a súlyos bérleti díjakat, amelyeket a nagy hatalmú földbirtokosok csikartak ki a parasztoktól. Nem sikerült azonban megtörnie a helyi oligarchiák uralmát, s hadserege leépítésével Kínát védtelenné tette a beözönlő nomád népekkel szemben. Ráadásul birtokait 25 hercegségre osztotta 25 fia számára. Az a fia, aki az utóda lett, képtelen volt testvéreit az uralma alá vetni, így Ssu-ma Yen dinasztiája felbomlott a belháborúban, amely a "Nyolc király felkelése" néven vált ismertté.

 

Wudi, 464-549

Wu-ti, pinyin átírással WUDI eredeti nevén HSIAO YEN, más néven (NAN-LIANG) KAO-TSU (szül. 464. Kína - megh. 549. Kína), a Dél-Kínát rövid ideig uraló déli Liang-dinasztia (502-557) megalapítója és első császára 502-től. Elősegítette, hogy a buddhizmus meghonosodjon Dél-Kínában.

Miután bátyját a császár kivégeztette, sikeres felkelést indított a Chi-dinasztia ellen, és kikiáltotta magát a Liang-dinasztia császárának. Uralma hosszabb és szilárdabb volt, mint e korszakban bármely más déli császáré.

Tevékenyen segítette a buddhizmus elterjedését, és elkészítette az első kínai Tripitakát, vagyis a buddhista iratok gyűjteményét, 527-ben, majd 529-ben kolostorba vonult, s csak nehezen lehetett rávenni, hogy visszatérjen hivatalába. Miután 549-ben a fővárost elfoglalta egy "barbár" hadvezér, Wu-ti egy kolostorban éhen halt.

 

 

 

 

 

 

 

 

.