Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Wang Yangming
A Ming-kor legbefolyásosabb gondolkodója volt neo-konfuciánus filozófusokhoz tartozó Wang Yangming (más néven Wang Shouren, 1472–1529), akinek egész életét a tudat és a természet megértésére irányuló törekvés jellemezte, ennek érdekében a konfuciánus klasszikusok mellett a buddhista filozófiát (elsősorban a chant) és a taoista élet-hosszabító módszereket is tanulmányozta. 1492-ben Zhu Xi doktrínáját a dolgok megvizsgálásáról (gewu) a gyakorlatba akarta átültetni, ezért hét napon keresztül egy bambuszligetben meditált a minden létezőben jelenlévő Elvről. Hivatali karrierjét 28 éves korában kezdte el, egyebek közt katonai parancsnokként számos sikeres akciót vezetett a Kína középső és déli területein kitört felkelések leverésére. Elsődleges életcélja azonban az volt, hogy kiemelkedő tanító legyen, aki képes megosztani intellektuális belátásait és szellemi keresését barátaival és tanítványaival. Törekvéseit számos nehézség akadályozta, egyszer például egy befolyásos eunuch ellen lépett föl, mire a császár megkorbácsoltatta és távoli vidék kis helységébe száműzte. Ugyankkor éppen ezen a jelenleg Guizhouban található apró településen tapasztalta meg Wang Yangming a megvilágosodást, és itt fejlesztette ki a konfuciánus tanok iránti egyéni megközelítésmódját, amely a „test és a tudat tanulását” jelenti. Wang filozófiájának egyik jellegzetes tulajdonsága tehát az erkölcsi kreativitás központjának tekintett tudat belső feltérképezése. 1527-ben, halála előtt két évvel írta meg „Kérdések a Nagy Tanításról” (Daxuewen) című művét, melyben legfontosabb tanait foglalta össze, és amely a konfuciánus egyik leggyakrabban idézett műve lett.
Wang az igaz konfuciánus tanulásnak a tudat és a test élményszerű megértését tartotta. Alapvető tézise, hogy a mindeneket igazgató elv (li) és az emberi tudat (xin) egy, a tudaton kívül nincs elv, az elv a tudaton belül található. Wang Yangming nevéhez kapcsolódik a tudás (mely nála kizárólag morális tudást jelent) és a cselekvés egységének doktrínája, melynek lényegét a következőképpen fogalmazta meg: „a tudás a cselekvés kezdete, a cselekvés a tudás beteljesítése”, illetve „a tudás eredeti valóságában és prakticitásában nem más mint a cselekvés; a cselekvés pedig ragyogó öntudatosságában és kifinomult megkülönböztetésében nem más mint a tudás.”
Zhu Xival ellentétben, Wang nem gondolta, hogy a morális elvek megértéséhez szükség volna egy kiterjedt szöveg-korpusz áttanulmányozása vagy a külső jelenségek megértésére, hanem az elme (xin) belső morális és spirituális művelése szükségeltetik, az elme megismerése pedig az Ég megismerése egyben. Wang szerint a tudat eredendően a jó tudásában gyökerezik, mely égi elvként minden létezőben (a legmagasabbtól a legalacsonyabbakig) jelen van, és alapvetően dinamikus jellegű, így ha emberi vágyainktól megszabadulunk, megismerhetjük valódi égi énünket. Az emberi természet teljes megvalósítottsága tehát ekvivalens egy antropokozmikus valósággal, melyet „az ember és az Ég egysége” kifejezés fogalmaz meg világosan. Ez a megvalósítás azt igényli, hogy az ember képes legyen megfelelő módon válaszolni a teremtés legfőbb forrására, az Égi Útra (Tiandao). Így Wang egyik legfontosabb tétele „az Égi Elv (Tianli) megőrzése és az emberi vágyak kiiktatása.” Az igazi Én, amely a moralitás legvégső forrása és az emberi természetben inherens módon jelenlévő Égi Elv, egy olyan nyitott rendszer, mely az emberi közösségre és az égi világra egyaránt kiterjed. Ezért az ember és az Ég egysége nem egy elvont eszme, hanem egy megtapasztalható etikai-vallásos realitás. Ennek megvalósítása érdekében az embernek „ki kell terjesztenie a jó veleszületett tudását” (zhi liangzhi). Ez a doktrína gyakorlatilag az ember alapvető jóságáról szóló menciuszi tétel aktív, dinamikus és kreatív interpretációja. Wang szerint az emberség különlegessége éppen abban rejlik, hogy erőfeszítések árán képes önmaga tökéletesítésére. Ha pedig tökéletesítette magát, akkor az Eget, a földet és minden létezőt egy testként és a világot egy családként látja. Az ember önmaga átalakítására tett erőfeszítések egyfajta vallási rendszerbe állnak össze Wang Yangmingnél, mely nem nélkülöz bizonyos devócionális, megváltói jelleget.
Wang Yangming alapvetően morális tanítónak tartotta magát, aki tanítványait állandó önvizsgálatra, magunk megváltoztatására tett folyamatos erőfeszítésekre (gongfu) sarkallta. Szavait nem engedte leírni, mivel azok csak az adott egyénre (tanítványra), illetve annak is csak az adott állapotára voltak méretezve, így nem képezhetik egy teljesen általános tanítás mindenkire vonatkozó dogmáit.
Zhu Xi t és Wang Yangminget gyakran állítják szembe, mint az Elv iskolájának (lixue) és a Tudat iskolájának (xinxue) egymással ellentétes képviselőit.
Kósa Gábor
