Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Vidzsajanagar uralkodói
Vidzsajanagar
uralkodói, a mai dél-indiai Karnataka állam területének keleti részén, a Tungabhadra
folyó partján épült Vidzsajanagar város - 1336 és kb. 1614 között egy birodalom
székhelye - uralkodó. A városnak ma csak romjai láthatók Hampi falu szomszédságában.
A
várost és első uralkodóházát 1336-ban alapította az öt Szangama fiú, közülük Harihara
volt az állam első királya, Bukka pedig a második. Vidzsajanagar idővel a Dekkán
leghatalmasabb birodalmává nőtt. Védte a térségét az északi muszlim szultánságok
előrenyomulásával szemben, így lehetővé tette a hindu civilizáció és közigazgatás
helyreállítását a XII-XIII. század viszályai után. A vidzsajanagariak nem gyűlölték
a muszlimokat, s a kétféle kultúra kapcsolatai kulturális virágzáshoz vezettek.
A politikai és szellemi elit pártolta a szanszkrit nyelvet, mint összetartó erőt,
s a regionális (tamil, telugu, kannada) irodalmak is sok értékes alkotást hoztak
létre. A békés gyarapodás olyan korszaka volt ez, amelyre kevés példát találni
a szubkontinens történelmében.
A Szangama-dinasztia 1485 tájáig uralkodott.
Ekkor - a birodalom szorongatott helyzetében, a muszlim Bahmaní szultánsággal
és a hindu Órisszával folytatott háborúk idején - Száluva-családbeli Naraszimha
elbitorolta a hatalmat. Az ő dinasztiáját 1503-ban felváltotta a Tuluvák-dinasztiája,
melynek legsikeresebb királya Krisna Déva Rája volt. Uralkodása alatt Vidzsajanagar
1512-ben meghódította a Tungabhadra és a Krisna folyó közötti vidéket (Raicsúr
körzetét), megszabadult az órisszai fenyegetéstől azáltal, hogy 1514-ben elfoglalta
Udajagirit és az északi hindu szomszédállam más városait, majd 1520-ban, több
csatában is súlyos vereséget mért a bidzsápuri szultánra. Krisna Déva utódai azonban
hagyták, hogy ellenségeik összefogjanak ellenük. Ráma Rája főminiszter hadseregét
Tálikótánál szétzúzták Bidzsápur, Golkonda és még két vagy három szultánság egyesített
hadai (bár egyenként valamennyien gyengébbek voltak Vidzsajanagarnál). A muszlim
szövetségesek feldúlták a fővárost. Tirumala, Ráma Rája fivére magához ragadta
a hatalmat, megalapította az Áravídu-dinasztiát, és Pénukódába tette át a székhelyét.
A belső széthúzás, valamint Bidzsápur és Golkonda intrikái miatt Vidzsajanagar
tovább gyengült, és kisebb fejedelemségekre, főnökségekre esett szét. Ezt a folyamatok
a tehetséges II. Vénkata még fel tudta tartóztatni, de halála (1614) után a pénukóndai
királyok tényleges hatalma megszűnt.
