Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Vidzsajanagar uralkodói

Vidzsajanagar uralkodói, a mai dél-indiai Karnataka állam területének keleti részén, a Tungabhadra folyó partján épült Vidzsajanagar város - 1336 és kb. 1614 között egy birodalom székhelye - uralkodó. A városnak ma csak romjai láthatók Hampi falu szomszédságában.
A várost és első uralkodóházát 1336-ban alapította az öt Szangama fiú, közülük Harihara volt az állam első királya, Bukka pedig a második. Vidzsajanagar idővel a Dekkán leghatalmasabb birodalmává nőtt. Védte a térségét az északi muszlim szultánságok előrenyomulásával szemben, így lehetővé tette a hindu civilizáció és közigazgatás helyreállítását a XII-XIII. század viszályai után. A vidzsajanagariak nem gyűlölték a muszlimokat, s a kétféle kultúra kapcsolatai kulturális virágzáshoz vezettek. A politikai és szellemi elit pártolta a szanszkrit nyelvet, mint összetartó erőt, s a regionális (tamil, telugu, kannada) irodalmak is sok értékes alkotást hoztak létre. A békés gyarapodás olyan korszaka volt ez, amelyre kevés példát találni a szubkontinens történelmében.
A Szangama-dinasztia 1485 tájáig uralkodott. Ekkor - a birodalom szorongatott helyzetében, a muszlim Bahmaní szultánsággal és a hindu Órisszával folytatott háborúk idején - Száluva-családbeli Naraszimha elbitorolta a hatalmat. Az ő dinasztiáját 1503-ban felváltotta a Tuluvák-dinasztiája, melynek legsikeresebb királya Krisna Déva Rája volt. Uralkodása alatt Vidzsajanagar 1512-ben meghódította a Tungabhadra és a Krisna folyó közötti vidéket (Raicsúr körzetét), megszabadult az órisszai fenyegetéstől azáltal, hogy 1514-ben elfoglalta Udajagirit és az északi hindu szomszédállam más városait, majd 1520-ban, több csatában is súlyos vereséget mért a bidzsápuri szultánra. Krisna Déva utódai azonban hagyták, hogy ellenségeik összefogjanak ellenük. Ráma Rája főminiszter hadseregét Tálikótánál szétzúzták Bidzsápur, Golkonda és még két vagy három szultánság egyesített hadai (bár egyenként valamennyien gyengébbek voltak Vidzsajanagarnál). A muszlim szövetségesek feldúlták a fővárost. Tirumala, Ráma Rája fivére magához ragadta a hatalmat, megalapította az Áravídu-dinasztiát, és Pénukódába tette át a székhelyét. A belső széthúzás, valamint Bidzsápur és Golkonda intrikái miatt Vidzsajanagar tovább gyengült, és kisebb fejedelemségekre, főnökségekre esett szét. Ezt a folyamatok a tehetséges II. Vénkata még fel tudta tartóztatni, de halála (1614) után a pénukóndai királyok tényleges hatalma megszűnt.