Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
vezír
(vagy a középperzsa [pehlevi] vcsir, „bíró”, vagy az arab vazír, „teherhordó” [„alkirály”] szóból), eredetileg az Abbászida-kalifák főminiszterének vagy képviselőjének elnevezése, később számos iszlám országban - az arabok, perzsák, törökök, mongolok és más keleti népek államaiban - magas közigazgatási méltóság. Hivatala a VIII. században jött létre, amikor is a Barmakida-család töltötte be ezt a posztot. Az Abbászidák vezíre az uralkodó és az alattvalók között állt, s az előbbit képviselte az utóbbiakat érintő valamennyi ügyben. Az állam vezetőjének eltávolodása a néptől az előzőleg uralkodó Omajjádok alatt ismeretlen volt, s egyértelműen perzsa hatást tükröz. A korai oszmán-török szultánok idején a vezír hivatalát pervane („tanácsadás”) néven emlegették; ez a szóhasználat az anatóliai szeldzsukok öröksége. Az oszmán-törököknél először 1380 körül adományozták a vezír címet katonai vezetőnek. Ettől fogva egészen Konstantinápoly elfoglalásáig (1453) a vezír az elérhető legmagasabb rangot jelentette, s egyszerre több személy - többek között az állam összes minisztere - is viselhette. Ebben az időszakban a befolyásos Çandarli-család több tagja is miniszterként szolgált, s a vezír rangot birtokolta.
II. Mehmed szultán alatt (ur. 1444-46, 1451-81) az oszmán-törökök is átvették a hagyományos muszlim szóhasználatot, tehát azt, hogy elsősorban a főminiszter kapja a vezír címet, ám ez elé odatették a „nagy” jelzőt is. A nagyvezír mellé segítőül több másik vezírt is kineveztek („a kupola vezírjei”); ők helyettesítették a nagyvezírt, amikor az hadjáratot vezetett, s ha kellett, ők irányították a sereget. Később a vezír címet megkapták a tartományok kormányzói s némely magas rangú tisztségviselő is, például a defterdár („a kincstár feje”).
A nagyvezír a szultán teljhatalmú képviselője volt, s ő őrizte a szultán pecsétgyűrűjét mint tisztsége jelképét. Valóságos befolyása viszont az egyes szultánok uralkodó erélyétől függött. 1654-ben a nagyvezír hivatalos, önálló rezidenciát kapott: ez a Magas Porta, mely gyakorlatilag átvette a szultáni palotától az oszmán-török közigazgatás valódi központjának szerepét. A XIX. századtól kezdve a nagyvezír elnökölt a szultántól kinevezett minisztertanács fölött; 1908-ban pedig az ő kezébe került a miniszterek kinevezésének joga is. Az Oszmán-Török Birodalom összeomlásával a nagyvezír hivatala is megszűnt.
Hagyományosan a vezír szót használják az ókori Egyiptomban alkirályi hatalommal fölruházott két főhivatalnok megnevezésére is. E hivatal legalább a 4. dinasztia korától (kb. Kr. e. 2570-2450) létezett, de különösen fontossá III. Szeszósztrisz uralkodásától (Kr. e. 1878-40) kezdve vált, amikor a vezír a maga jogi ellenőrzése alá vonta az egész egyiptomi közigazgatást.
