Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

VÉGTELENBOG (kínaiul: panzhang)

A panzhang szó eredeti jelentése "hosszú fonat", "hosszú tekercs", ami a kínai felfogás szerint a fecskefarkára emlékeztet. A nyolc buddhista szerencseszimbólum egyike, a hosszú élet jelképe. "Szerencsebog"-ként is ismert. A hinduizmusban a végtelenbogot Vishnu viseli a mellkasán ismertetőjegyként. Egy másik hagyomány szerint a végtelenbog a legyőzött ellenég stilizált belső részei, ezt támasztja alá, a fonetikai hasonlóság a belső szerveket (máj, szív, lép, tüdő, vese) jelentő zang szóval. A végtelenbog a kínai képzőművészet, építészet igen kedvelt és nagy számú változatban létező díszítő motívuma.

 

1.kép

A kínai szerencsebog

A népművészet a több mint 5000 éves múltú kínai kultúra egyik fontos része, jellegzetes nemzeti jellemvonásai vannak.

A szerencsebog az egész világon ismert kínai képzőművészeti dísztárgy. Jellemzője, hogy bármilyen nagyságban, bármilyen formában készüljön is, mindig egy selyemzsinórból fonnak egy bogot, ami rendkívül szép. Ha egybecsomóznak különböző bogokat, majd más dísztárgyakat is kötnek hozzá, akkor lenyűgöző, káprázatos, színpompás szerencsebog lesz belőle. A bogok alakjuk és formájuk szerint más-más nevet kapnak, nevezetesen kerék, kocka, négyzet, téglalap, szerencse, pénzérem, stb. nevű bogok vannak, amelyek mind a szerencsét, a jókívánságot, a boldogságot, az áldást jelképezik. A szerencsebog az ókori kínaiak hitét és kívánságát, vágyát fejezi ki az igazságosságra, a jóindulatra és az esztétikai élvezetre.

A szerencsebog-művesség több ezer éves múltra tekint vissza. Az írott történelmi feljegyzések szerint a kínai civilizáció kezdeti szakaszában az emberek kötélen csómozva jegyezték le a történteket, egészen a kezdeti írás megkelenéséig. A kínai kultúrtörténet során a kínai nép ősei tisztelték a zsinórt. A kínai nyelvben a zsinór és az isten szó hangzása hasonlít egymáshoz. A kínai nemzet mítoszvilágában a sárkányok istenek. A kínaiak pedig a sárkány leszármazottjai. A sárkányokat a zsinórból, illetve kötélből fonták. A civilizáció előtti időszakokban az őseink által tisztelt sárkányokat mind zsinórból fonták.

Őseink széles körben használtak a szerencsebogokat a mindennapi életben. Például legkorábban az emberek az öltözködés során kötélcsomókkal fogták össze ruhájuk részeit, később selyem- vagy pamutzsinórból csomozták a ruhagombokat. Ez a hagyomány mindmáig megmaradt. Az ókori kínaiak szerették a jáde dísztárgyakat, ezért azokat kilyukasztva zsinórral a ruhájukhoz fűzték. Sok esetben az emberek csomóba kötve hordozták magukkal a jádetárgyaikat. Egy ilyen készlet hihetetlenül gyönyörű. Az ókori Kínában az emberek szívesen hordozták magukkal saját pecsétjüket, a rajta lyukasztott nyíláson át ehhez is bogot fűztek. Akkoriban a kínaiak bronztükröt használtak, szintén ilyen bogokat kötöttek a tükör hátsó oldalán kiugró részhez.

Az 1644 és 1911 között uralkodott Qing-dinasztia korában a szerencsebog-készítés művészeti ág lett. Az emberek különböző fajta szerencsebogokat készítettek minden használati cikkre, így például a hintókra, a függönyökre, a szúnyogháló horgaira, a hangszerekre, a fejdíszekre, a nyakláncokra, a szemüvegtartókra, a pipákra, és sok másra díszítésül.

Minden bog jelképez valamit, például a hosszúkás bog az örök házasságot. A szerencsebog a gondtalan életet, a szép jövőt, a jó sorsot és azt szimbolizálja, hogy minden simán, sikerrel jár. Az irodalmi művekben sokat írtak a szerencsebogról. Péládul a Dalok gyűjteményének, Kína legrégibb versgyűjteményénének egyik versében arról írtak, hogy az anya szerencsebogot fűzött a férjhez menő lánya kabátjának kihajtójához, közben lelkére kötötte a cselekvési és etikai szabályokat.

Szerelmi vonatkozása is van. A kínai legények és lányok általában szemérmesebbek, ezért több bog összekötésével kivánják kifejezni szerelmüket egymás iránt. Az ilyen bogot szívkötő csomónak nevezik az emberek.

A jie szó magyar megfelelője a bog. A jie szó sok mindent jelent, kifejezi az együttműködést, a barátkozást, az összetartozást, az összeköttetést, az érintkezést, a kapcsolattartást, a következményt, az emberek első házasságát, a bensőségességet, a boldogságot, a szerencsét, a nyugalmat, az egészséget, a vagyongyarapodást, az áldást. Tehát a jie szó a kínai nemzet örök vágyát fejezik ki. Ezért nemzedékről nemzedékre hagyományozzák a szerencsebog-művességet.

Kínai Nemzetközi Rádió