Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

védánta

(szanszkrit: „a véda lezárása”), a legfontosabbik az ind filozófia hat ortodox rendszere (darsanja) közül; az újabb kori bölcseleti iskolák többségének alapja. A kifejezést egyformán használják az upanisadokra (a védák bölcseleti-misztikus kifejtésére), és arra az irányzatra, mely az upanisadok tanulmányozásából (mímámszá) fejlődött ki. A védántát ennek megfelelően más neveken is említik: védánta-mímámszá, uttara-mímámszá („elmélkedés a védák késői részéről”) és Brahma-mímámszá („elmélkedés Brahmáról”).

A védánta alapszövegei a következők: 1. az upanisadok (főleg a terjedelmesebb, régebbi iratok); 2. a Brahma-szútrák (Védánta-szútrák), vagyis az upanisadokban foglalt tanítás nagyon tömör, olykor csak egyszavas magyarázatai; 3. a Bhagavad-gítá („A Magasztos szózata”), a Mahábhárata c. hindu eposzba illesztett híres költői dialógus, melyre páratlan népszerűsége folytán gyakran hivatkoznak az upanisadok tanításainak alátámasztásaként.

A szövegek értelmezése nem egységes, és a védántán belül is számos irányzat különült el aszerint, hogyan fogják fel az egyéni lélek, az én (átman) és az abszolútum (brahman) viszonyát. Ezek a felfogások Sankarának (VIII. sz.), a védánta meghatározó alakjának monizmusától (advaita) a XI-XII. századi Rámánudzsa teizmusán át (visistádvaita) a XIII. századi gondolkodó, Madhva dualizmusáig terjednek (dvaita).

Közös a védánta irányzataiban, hogy valamennyi elfogadja a lélekvándorlás (szamszára) tényét és annak üdvös voltát, hogy a lélek kiszabaduljon a halál és az újjászületések körforgásából; e szabadulás módjára a védákban keresik a választ; elfogadják, hogy Brahman/Brahmá (a visistádvaitában a személyes isten) a világnak mind anyagi (upádána), mind instrumentális (nimitta) oka; továbbá hogy a lélek, mint saját cselekedetei (karma) eszközlője, a következő életben részesül ezek morális gyümölcseiben (phala), avagy elszenvedi következményeiket. Valamennyi védánta irányzat elveti a buddhizmus és a dzsainizmus „eretnek” (násztika) filozófiáit és a többi ortodox (ásztika) hindu iskola, vagyis a njája, a vaisésika, a számkhja, a jóga és bizonyos fokig a púrva-mímámszá következtetéseit.