Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
vászon
lenből, kenderből, jutából, pamutból vagy ezek keverékéből vászonkötéssel (lásd lent) készülő textil. Az erősebb változatokat (ponyva, kanavász, vitorlavászon) szinte mindig két- vagy többsodratú fonalból szövik, len esetében kettős láncfonallal. A vasúton szállított, kikötőkben tárolt, ill. átrakott áru lefedéséhez használt ponyvát kátránnyal vagy egyéb víztaszító anyaggal impregnálják. Az olajfestéshez használt festővászon egyszeres láncfonallal készül; legjobb minőségű változataihoz a fonalat kb. 25 cm hosszú, natúr vagy fehérített lenszálakból sodorják.
vászonkötés
a
három alapvető textilszövési mód közül a legegyszerűbb és leggyakoribb. Minden
egyes vetülékfonalat átbújtatnak minden egyes láncfonal alatt és fölött; a bújtatás
helyét soronként váltják, így nagyszámú kötéspont keletkezik. A nem nyomott mintás,
ill. nem kezelt felületű vászonkötésű textileknek nem különböztethető meg a színe
és a fonákja. Nem feslenek fel könnyen, de hajlamosak a gyűrődésre, és a többi
szövésnél kevésbé nedvszívók.
A vászonkötésű kelme sokféle változatban készülhet
a különböző eredetű, vastagságú, tapintású, sodratú vagy színű fonalak alkalmazásával.
Az anyagok lehetnek fátyolszerűek éppúgy, mint egészen nehezek; ebbe a csoportba
tartozik például az organdi, a muszlin, a tafota, a santung, a vitorlavászon és
a tweed. Ún. levezetett vászonkötések a Louisine (a láncfonalak két vetülék alatt-fölött
húzódnak), a gros de Tours (a vetülék két fonalból áll) és a Panama- vagy szalmakötés
(két vagy több láncfonal alkot kötést két vagy több vetülékkel).
