Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Varnásrama Dharma (kasztrendszer)
A
Védák szerint a varnásrama-dharma, vagyis a társadalom négy rendre való felosztottsága
időtlen idők óta létezik. A társadalom négy rendre (varna) osztható: a bráhmanák,
vagyis tanítók és lelki tanácsadók; a ksatriják, vagyis adminisztrátorok és harcosok;
a vaisják, vagyis földművesek és üzletemberek; valamint a súdrák, a munkás- és
mesteremberek. Ezek a varnák nem politikai vagy társadalmi pártok, hanem természetes
társadalmi rendek, melyek minden emberi civilizációban megtalálhatók.
Az
Indiában jelenleg létező kasztrendszer ennek a varnásrama-társadalomnak a degradált,
korrupt formája, melyben az emberek egyedül születésük alapján tartják magukat
bráhmanának vagy ksatrijának, holott lehet, hogy már a bráhmanák, illetve a ksatriják
egyetlen tulajdonságával sem rendelkeznek. A szentírások tanítása az, hogy az
embereket jellemük, természetük és az általuk végzett cselekedetek szerint - nem
pedig születésük alapján - kell egy bizonyos társadalmi rendhez tartozónak tekinteni.
Jelenleg az eredeti védikus társadalomnak (varnásrama-dharma) nem létezik tiszta
rendszere, amelyben ez a tulajdonságok szerinti megkülönböztetés és társadalmi
helyzet érvényes lenne. A társadalmi rendek közötti viszony alapja eredetileg
a társadalom struktúrájában betöltött eltérő szerep volt. Különböző képességeikkel
és tevékenységeikkel az egyes társadalmi rétegek egyenlő hangsúllyal vettek részt
a társadalom egészének életében.
A társadalom fent említett négyes felosztása mellett négy lelki osztályt is meg
szoktak említeni. E négy osztály a "brahmacsárja", vagyis a nőtlen tanulók;
a grihaszta, vagyis a háztartók; a vánapraszta, vagyis a visszavonult életet élők;
és a szannyásza, vagyis a lemondott életrendbe lépett szerzetesek osztálya.
Brahmacsárja (cölibátus) - tanuló élet
Ez az emberi élet első szakaszához kapcsolódik, amely általában a 25. életév betöltéséig tart. Ha azonban a tanuló a szerzetesi életet választva lemond a családalapításról, és nem házasodik meg, akkor a lemondott rendbe (szannyásza) való lépéséig brahmacsáriként él tovább. A brahmacsárit arra tanítják, hogyan szabályozza érzékeit a lemondás és a lelki tanítómester szolgálata által. A brahmacsárik elhagyják otthonukat, és elmennek a tanítómester iskolájába, a gurukulába, ahol ásramban laknak. Fő kötelességük a tanulás és az alázatos munka az ásram környékén. Tanulóéveik alatt a szentírásokkal, a művészetekkel és más tudományokkal is megismerkednek, miközben nagyon egyszerű életet élnek.
Grihaszta - családos élet
A házasélet során van némi lehetőség, engedély az érzéki örömök élvezetére, de mindez bizonyos szabályok betartása mellett történik. Ily módon az ember, bár beteljesítheti érzéki vágyait, megmarad a lehetősége és a képessége arra, hogy lelkileg is fejlődjön. Tanulmányai befejeztével a diák hazatérhet, és megházasodhat. Feleségét "ardangininek", a férj másik felének nevezik. Saját háztartást felállítva a grihasztáknak kötelességeik közé tartozik az is, hogy amellett, hogy megkeresik a megélhetésükhöz szükséges anyagi javakat, adományaikkal támogassák a másik három lelki rendet. Minden vendéget szívesen kell látniuk otthonukban.
Vánaprasztha - visszavonult élet
A szentírások azt javasolják, hogy az ember házasélete végén, 50-55 éves kora körül vonuljon vissza a családos élettől, és teljes idejét szentelje a lelki életnek. Ekkor az ember először a vánaprasztha életrendbe lép, amikor a férj és a feleség feladják az egymással való nemi érintkezést, de a feleség segítőként férje mellett marad. Ilyenkor együtt meglátogatják a különböző szent zarándokhelyeket, mint például Purit, Haridwart, Rishikést és Vrindávanát. Bár együtt élhetnek a családjukkal, mégis elkülönülnek a világi élettől, ahhoz hasonlóan, ahogy a vízben álló lótusz szirmát sem érintik a vízcseppek.
Szannyásza - a lemondott élet
Élete
alkonya felé (kb. 70 éves korában) a férj megszakít minden kapcsolatot a családjával,
és belép a lemondott életrendbe, hogy teljesen a lelki élet gyakorlásának szentelje
idejét. Hozzátartozóiról ekkor már legidősebb fiúgyermeke gondoskodik.
Lemondva
a világról a meditációban és Isten szolgálatában foglalja le magát. Adományokból
tartja fenn a testét, s vándorolva a Legfelsőbb Úr szolgálatáról és az önmegvalósítás
folyamatáról tanítja az embereket. Tilos bármiféle bensőséges kapcsolatot fenntartania
nőkkel, s vagyongyűjtésre és kényelmes életre sem törekedhet. Teljesen a Legfelsőbb
Úr kegyére kell bíznia magát.
