Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
VÁLÁS (li hun)
Kínában a szigorú konfuciánus etika miatt nagyon ritkának számított a válás. A
házasság egy olyan szigorú és fontos köteléket jelentett, amely leggyakrabban
nem a férj és a feleség szabad akaratából jött létre, egyetlen célja az utódok
(leginkább fiú) nevelés, hogy biztosítva legyen az ősök kultusza. A válás tekintetében
a nő mindig is előnytelen, és egyenlőtlen helyzetben volt a férfival szemben.
Hiszen neki semmilyen körülmények között nem volt joga a válásra. A férfinek indokolt
esetekben erre joga volt, bár a szokásjog hagyományai és az ősök tiszteletének
írott szabályai nem biztatták ennek a jogának a gyakorlására. A középkori Kínában
a hivatalos törvénykezés a következő formális feltételekhez kötötte a válást:
a feleség meddősége, szemérmetlen viselkedés, tiszteletlensége a férj szüleivel
szemben, fecsegésre, pletykára való hajlam, lopás, féltékenység, undok betegségek.
A szokásjog alapján a férj felbonthatta a házasságot még akkor is, ha feleségről
a házasság után kiderült, hogy nem volt szűz, ha dirigál a férjének, ha öngyilkosságot
kísérel meg, vagy ha szökni próbál. Ha viszont a nő éppen gyászt viselt a férje
valamelyik hozzátartozója miatt, vagy ha az ő szülei haltak meg, illetve a férje
és családja csak azután gazdagodott meg, hogy ő a házhoz került, a férjnek soha,
semmilyen körülmények között nem volt lehetősége, hogy feleségét eltaszítsa. Ezen
körülmények között csak a házasságtörős számított elegendő indoknak a válásra,
az is csak tettenérés esetén.
