Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Uszmán ibn Affán

Uszmán ibn Affán, Uszmán más írásmóddal OSZMÁN (megh. 656. jún. 17. Medina, Arab-félsziget [ma Szaúd-Arábiában]), a korai iszlám állam Mohamed után 3. kalifája 644-től; központosította a kalifátus közigazgatását, és bevezette a Korán hivatalosan elfogadott szövegét. Személye azért fontos az iszlám történelmének szempontjából, mert halálával kezdődött el a muszlim közösség első nagy belviszálya.

A jómódú és igen befolyásos mekkai Omajjád-család tagjaként maga is gazdag kereskedő lett. Amikor Mohamed 615 körül prédikálni kezdett Mekkában, hamar kihívta maga ellen az Omajjádok haragját; kb. öt év múlva Uszmán mégis elfogadta tanítását, és ezzel ő lett az első magas társadalmi állású és tehetős személy, aki az iszlámra tért. Mohamed nagyra értékelte ezt a mekkai arisztokráciához fűződő kapcsolatot, ezért egyik leányát feleségül adta Uszmánhoz.

Omar halála után a bizottság Uszmánt választotta utódjává, mivel az esélyesebb jelöltek kiütötték egymást a versengésből.

Kalifaként megállapíttatta a Korán hivatalos szövegváltozatát, hiszen a szent könyvnek addig több verziója is létezett. Folytatta az iszlám világbirodalom méreteit látványosan növelő hódításokat, a győzelmek azonban már nagyobb áron születtek és kisebb zsákmányt eredményeztek, mint korábban.

A Mohamed idején létrejött laza törzsi szövetségek helyett egy jól összefogott központi hatalom kiépítésére törekedett. Kialakította a hűbérbirtokok rendszerét, és több tartomány kormányzását is saját családtagjai kezébe adta. Azzal, hogy a központi kormányzat által begyűjtött vagyon jó része a hadsereg helyett az ő családját gazdagította, kivívta a hadserege ellenszenvét.

Egyiptom és Irak területén 650-re több lázadás is kitört. 655-ben az elégedetlenkedő egyiptomiak egy csapata Medina ellen vonult. Uszmán hajlandó volt megegyezni velük, így a felkelők visszaindultak Egyiptomba. Hamarosan azonban egy újabb lázadó csoport megostromolta Uszmán otthonát, és több napig tartó ádáz küzdelem után megölték a kalifát.