Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Ukiyo-e
Az
ukiyo-e, (fanyomat) ténylegesen az „elillanó világ képeit” jelentik, ami valójában
egyfajta stílus, és a mindennapi emberek életét örökíti meg. Az ábrázolásmód
az Edo-korszakban vált nagyon népszerűvé. Eredete és kezdete a XVII. század
második felére tehető, amikor Hishikawa Moronobu először készített ukiyo-et,
eleinte hagyományos festményként, de hamarosan megalkotta a fanyomatos sokszorosítási
technikát és kifejlesztette a sok színnel való nyomás módszerét. Az ukiyo-e
stílus igazi aranykora a XIX. század első három évtizedére esik, amikor Utamaro
(1753-1806) közismert szépségeket örökített meg, illetve mikor Sharaku népszerű
Kabuki színészeket vetett papírra, Hokusai (1760-1849) tájképeket, mint például
a híres „Fuji harminchat látképét” alkotott, valamint Hiroshige (1797-1858)
a „ Látképek a Tokaido-útvonal ötvenhárom pontjáról” készített.
Az ukiyo-e nyomatok készítése röviden a következőképpen foglalható össze. Először
egy vázlatot készít el a mester, ezt követi a rajz átvitele egy dúcra, a színek
megjelölésével. A faragó a nyomtatás részére lefesti a tükörképet egy domború
dúcra, majd kifaragja először a teljes képet – a fekete-fehér nyomat részére
–, majd külön-külön kifaragja a különböző színek dúcait, ahogy azt a mester
megjelölte. A dúcok faragásához cseresznyefát használnak. Ezt követően megkezdődik
a kép nyomtatása az eperfa kérgéből előállított kézi készítésű papírra, amelyeket
a különböző színek egymásra nyomása követ. A színek intenzitása ténylegesen
a nyomtató által gyakorolt nyomás mértékétől függ. A színek közötti finom átmenetet
az eltérő nyomás mértéke adja.
A hanga (nyomat) egy jelenkori változata az ukiyo-enak, de a korabeli ukiyo-e
készítéstől eltérően a mester végzi az egész gyártási folyamatot. A hanga művészet
valójában egyfajta újjászületése a hagyományos ukiyo-enak, bár az ősi típusú
hanga nyomatok eredete ténylegesen egészen a Nara-korszakig követhető vissza.
