Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Ukiyo-e

Az ukiyo-e, (fanyomat) ténylegesen az „elillanó világ képeit” jelentik, ami valójában egyfajta stílus, és a mindennapi emberek életét örökíti meg. Az ábrázolásmód az Edo-korszakban vált nagyon népszerűvé. Eredete és kezdete a XVII. század második felére tehető, amikor Hishikawa Moronobu először készített ukiyo-et, eleinte hagyományos festményként, de hamarosan megalkotta a fanyomatos sokszorosítási technikát és kifejlesztette a sok színnel való nyomás módszerét. Az ukiyo-e stílus igazi aranykora a XIX. század első három évtizedére esik, amikor Utamaro (1753-1806) közismert szépségeket örökített meg, illetve mikor Sharaku népszerű Kabuki színészeket vetett papírra, Hokusai (1760-1849) tájképeket, mint például a híres „Fuji harminchat látképét” alkotott, valamint Hiroshige (1797-1858) a „ Látképek a Tokaido-útvonal ötvenhárom pontjáról” készített.
Az ukiyo-e nyomatok készítése röviden a következőképpen foglalható össze. Először egy vázlatot készít el a mester, ezt követi a rajz átvitele egy dúcra, a színek megjelölésével. A faragó a nyomtatás részére lefesti a tükörképet egy domború dúcra, majd kifaragja először a teljes képet – a fekete-fehér nyomat részére –, majd külön-külön kifaragja a különböző színek dúcait, ahogy azt a mester megjelölte. A dúcok faragásához cseresznyefát használnak. Ezt követően megkezdődik a kép nyomtatása az eperfa kérgéből előállított kézi készítésű papírra, amelyeket a különböző színek egymásra nyomása követ. A színek intenzitása ténylegesen a nyomtató által gyakorolt nyomás mértékétől függ. A színek közötti finom átmenetet az eltérő nyomás mértéke adja.
A hanga (nyomat) egy jelenkori változata az ukiyo-enak, de a korabeli ukiyo-e készítéstől eltérően a mester végzi az egész gyártási folyamatot. A hanga művészet valójában egyfajta újjászületése a hagyományos ukiyo-enak, bár az ősi típusú hanga nyomatok eredete ténylegesen egészen a Nara-korszakig követhető vissza.