Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

új-zélandi kender

(Phormium tenax), más néven TENGERPARTI ÚJ-ZÉLANDI KENDER vagy VÁSZONFŰ, a spárgavirágúak (Asparagales) rendjének új-zélandi-kenderfélék (Phormiaceae) családjába tartozó levélrostnövény; korábban az agávefélék (Agavaceae) családjába sorolták. Az Új-Zélandon őshonos növényt 1798 óta termesztik Dél-Írországban elsősorban dísznövényként; később Európa más részeire is bevitték, ültetvényeket létesítettek Szent Ilona szigetén, az Azori-szigeteken, Ausztráliában, Dél-Afrikában és Japánban, az 1930-as években pedig Dél-Amerikában Brazíliában, Chilében és Argentínában is megkezdődött a termesztése.

A növény gyöktörzséből 8-12 hajtás fejlődik. Minden hajtás legalább 5 sötétzöld, szálas-lándzsás, legyező alakba rendeződő levelet visel. Az alapjuknál 5 cm széles, 1-4 m hosszú, hegyes csúcsú levelek bőrszövete kemény, fonáki főere kidomborodik. A 3,6-4,5 m magas virágzati szár a tőlevélrózsa közepéből fejlődik, a sárga, 4 cm hosszú virágai csoportosan állnak. A toktermésekben sok lapos, fényes, fekete mag fejlődik.

Az ültetvények jól alkalmazkodnak a különféle talajokhoz, de leginkább a laza szerkezetű, jó vízáteresztő képességű, tápdús talajt és a mérsékelten csapadékos éghajlatot kedvelik. A növényt az érett gyöktörzsön fejlődő hajtásokkal vagy ritkábban magról szaporítják. A leveleket első ízben ültetés után 4-6 évvel, később 1-4 évente szedik úgy, hogy a hajtásokról a talaj fölött 15-20 cm-rel 3-4 külső levelet levágnak, alacsonyabban vágva ugyanis a növény vörös nedve megfestené a rostokat.

A leveleket minőség és hosszúság szerint osztályozzák, géppel hántolják, zúzzák és dörzsölik, így szabaddá válnak a rostok. A rostkötegeket mossák és napon szárítják. A gondosan kidolgozott krémfehér színű, hajlékony, erős, fényes és a sós vízzel szemben ellenálló új-zélandi kenderrostból spárgát, kötelet, zsákvásznat, szőnyeget, cipőtalpat és kosarakat készítenek.