Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

ÚJÉV (xinnian)

Nem túlzunk, ha azt állítjuk, hogy az Újév a legfontosabb kínai ünnep. Az ünnepek Kínában a holdnaptárhoz kötődnek, így a kínai Újévet nem lehet általánosan azonosítani a mi szoláris naptárunk egy bizonyos napjával, ez minden évben más és más napra esik, általában január végére, február elejére. Mára, az 1911-től bevezetett szoláris naptár miatt már elveszette hivatalos évkezdő szerepét, de ennek ellenére megmaradt a legfontosabb kínai ünnepnek, egyedülálló módon három munkaszüneti napot is engedélyeznek rá. Jelentősége abból is adódik, hogy az Újév egyben a családok ünnepe is. Az első holdhónap 1. napján bármily messze is legyenek a családtagok, igyekeznek az ünnepségsorozatra hazautazni, hogy családjuk körében ünnepelhessenek. Az ünnepségsorozat a mai napig legalább egy teljes héten át zajlik. Az újévi ünnep az adóságok megfizetésének szokásjogon alapuló végső határideje is. A hagyomány szerint az utolsó holdhónap 24. napján már elkezdődnek az előkészületek, ekkor ugyanis a házi tűzhely szelleme elindul az égbe, hogy jelentést tegyen a család egész éves tevékenységéről. A család természetesen áldozat formájában a legfinomabb falatokkal, főként édességgel kenyerezi le a szellemet, hogy az égben ne tudja majd kinyitni a száját, nehogy rosszat szóljon a családról. Az áldozatot követően leszedik a szellem képmását, amely általában egy színes fametszet vagy nyomat, és lelkes petárdadurrogtatás kíséretében elégetik. A tűzhely szellemében ma már kevésbé hisznek, de a lelkes ünneplés az újesztendőnek és a közelgő tavasznak is kijár, az újévi ünnepet Tavaszünnepnek (Chunjie) is nevezik. Ezenkívül, sohasem feledkeznek meg arról, hogy a ház, a lakóhely megfelelő helyeire boldogságot, jólétet és szerencsét kívánó feliratokat, szimbólumokkal telezsúfolt újévi képeket (nianhua) helyezzenek el. Hagyományosan ekkor történik a démonok, az ártó szellemek elűzése is. Az ünnepségsorozathoz tartozik a Lampionok ünnepe (lámpa) is, melyet az első hónap 15. napján tartanak meg. Ez eredetileg taoista ünnep volt, illetve annak az ősi rítusnak az emléke, amely a földművesek a szántóföldekre történő kiköltözését, s egyben a házi tűzhely tüzének a kiköltözését jelképezte. A újévi ünnepségsorozat záróeseményeként a házak elé színes lampionokat akasztanak.