Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

turbán

arabul IMÁMA, perzsául DULBÁND, fejfedő; közvetlenül a fej vagy kisméretű, merev kalap köré tekert hosszú sál.

Formája talán arra a szokásra vezethető vissza, hogy az ókori perzsák kúpos süvegüket olykor textilcsíkokkal tekerték körül. A törökök általános viseletévé csak Konstantinápoly bevétele (1453) után vált; az oszmán-török szultán - Mohamed próféta utódjaként - ekkortól óriási mennyiségű hófehér muszlint tekert fejfedője köré. Azóta a turbán főként a muszlim hitű, valamint a szikh férfiak viselete; az utóbbiaknak még ma is kötelező.

A turbán változatos formája, színe és mérete (a textilcsík akár 45 m hosszú is lehet) viselőjének társadalmi rangját tükrözi - minél nagyobb a turbán, annál magasabb a rang. Imádkozáskor a bőrnek érintenie kell a földet, ezért a turbán nem takarhatja a homlokot.

A XIV. századi Európában a férfiak egy ideig turbán módjára hordták bő csuklyájukat, majd a XVIII. század végétől kezdve a turbán időről időre divatba jött mint női viselet.