Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

triádok

Maga a triád szó nyugati találmány. Ezzel a szóval a yakuzákhoz hasonló deviáns körre utalnak, azonban a triádok a kínai kultúrkörhöz tartoznak. A triád elnevezés a társaságok jelvényéből ered, amely olyan háromszög volt, melynek három oldala a földet, az eget és az embert jelképezte. A tagok és általában a kínaiak más és más neveken ismerték ezeket a társaságokat: Egyesült Társaság, Ég és Föld Társasága, Meng szekta vagy Fekete Társaságok Egyesülete. A kínai titkos társaságok, melyek története egészen a tizenhetedik századig nyúlik vissza – ilyen például a Hung társasága is – háromszögletű jeleket vagy szimbólumokat használtak. Ez az a nyugati elnevezés, amelyet a szervezett kínai alvilágban egymástól függetlenül tevékenykedő bűnbandák megnevezésére használunk. A bandák tagjai között éppen úgy megtaláljuk a társadalomnak majd minden rétegét, a legalsótól a legfelső körökig.

A triádok még a kommunista Kínában is megtalálhatóak, azonban a legtöbben mégis Hong-kongban fordulnak elő. Ez az a város, ahol a legtöbb triád tag és triád társaság fordul elő, és kezdi meg bűnözői pályafutását, terjeszteti ki tevékenységét az egész világra. Ebbe a nemzetközi hálózatba próbált meg bekerülni az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Európa rendőrsége, hogy a hatvanas években lezajlott kínai kulturális forradalom óta eltelt időben jobban megismerkedjen a kínai szervezett bűnözés modern arcával. Ez a modern arc több oldalról tekintve más-más képet ad.

A triád olyan testvériség, amely gondoskodik tagjairól és segítséget nyújt nekik szerte a világon. Igaz, néha hajlamos a saját tagjai ellen fordulni. Viszont az a tény, amely olyan jól jellemzi a japán yakuzákat is, hogy a hűségnek a belső hierarchia szintjén majdnem vallásos jelentőséget tanúsítanak, az a triádoknál is jól láthatóan jelen van. Ám a hűséget itt meg is lehet vásárolni, és gyakran csak akkor méltányolják, ha akár az üzleti életben, akár a bűnözésben előny származik belőle.

Pedig a triádok kezdetben sokkal kevésbé voltak romlottak vagy erkölcstelenek, mint ahogy azt a mai „munkamódszereik” mutatják. Gyökereik a yakuzákéhoz hasonlóan visszanyúlnak a múltba, nagyjából egy időben jelentek meg a két kultúrkörben. Ahogy a maffia esetében, amellyel gyakran öszszehasonlítják a triádokat, a régi kínai társaságok célja a népi igazságszolgáltatás volt a korrupt kormányokkal szemben. A jóért küzdő, ám erőszakos szervezetekről volt szó, amelyek a parasztok, a kézművesek és a középosztálybeli kereskedők oldalára álltak, a nemesek, majd később a hivatalosan elismert, államilag védelmezett gonosztevőkkel, a hivatalnok réteggel szemben. Ezen a ponton is hasonlatosak a yakuzákhoz.

Ezek a szerzetesek abból a szektából származtak, amely a nyugati ember számára főként a kung-fu filmekből ismeretes. A Shaolin-szekta tagjai a harcművészetek alapos ismerői voltak, és számukra Lao- ce testesítette meg a testvériség spirituális fogalmát.

,,A Shaolin-szerzetesek szellemi célja az volt, hogy eggyé váljanak a taóval, a kötelékek megerősítésére esküt is tettek, és ez szorosan egybe kapcsolta őket az ősök tiszteletének nagyon kínai és nagyon ősi elvével. Azok a társaságok, amelyek a szerzetesek nyomán indultak el, ezt az erőt használták fel arra, hogy a beavatási rítusokon keresztül valamiféle vallásos félelmet keltsenek tagjaikban. Elképzelésük nagyon is materialista volt, kezdve azzal, hogy betörtek a raktárakba, hogy gabonát zsákmányoljanak az éhezők számára, megtámadták az adógyűjtőket. A szertartásokkal keltett hűség idővel sokkal vallásosabb természetűvé vált. A triádi hűségeskü, úgy tartják, a síron túl is kényszerítő erejű, csakhogy az erő, amelyet a triád vezetői arra használtak fel, hogy segítségével a szervezet tagjai felett uralkodjanak, végül eltorzította addig ártatlan, jóindulatú szerepüket.“

Térjünk vissza egy kicsit az eredetükre, amely nem teljesen érthető. Van olyan filozófiai irányzat, amely a keletkezésük időpontját Krisztus halála körüli évtizedekre teszi, azonban az általánosan elfogadott mítosz az alapítás évszámát a Mandzsu – más néven a Csing – dinasztia uralmának idejére helyezi, azaz az 1674. évre. A dinasztia második császára Kang Hszi uralkodásának tizenharmadik évében, megkérte a Hsziu Lam (a kung-fu filmekből jól ismert harcos szerzetesek a Shaolin-kolostorból) buddhista kolostor szerzeteseit, hogy segítséget nyújtsanak neki a Fucsien tartományban kitört felkelés elfojtásában. A felkelést leverték és a kolostor rendfőnőkét megajándékozták a császári pecséttel. Ezzel minden irat, amelyre a pecsétet ráütötte, olyan érvényű lett, mint a császári udvarból származó rendeletek és utasítások. A császár így fejezte ki háláját és kegyét. Ez a kegy felkeltette az udvari emberek féltékenységét és bevádolták a császárnál, hogy a fucsieni buddhisták összeesküdtek ellene, ott folytatják a felkelést, ahol a lázadók abbahagyták. A császári jóindulattal való ilyen mértékű visszaélés és hűtlenség a császár „arcának elvesztését” jelentette. A császár kiküldött egy hadsereget, hogy a szerzetesek lázadását leverjék. Csakhogy a szerzetesek vitézségét és a harcművészetekben való jártasságát ismerve, a hivatalnokok tudták, nem lesz könnyű a hadjárat. A szerzetesek 128-an voltak, bezárkóztak a gyakorlatilag bevehetetlen hegytetőn épült kolostorukba. Azonban áruló akadt közöttük, aki felfedte a kolostor titkos folyosóinak titkát, el is zárták a kijáratokat és lángba borították. 110 szerzetes halt meg a tűzben. A kimenekült 18 szerzetes Hupej tartomány felé vette útját. Mire célba értek, addigra tizenhárman haltak meg közülük. Mivel fogalmuk sem volt arról, hogy az udvari cselszövések hálójába estek, azt hitték, a császár árulta el őket. Az öt szerzetes bosszút esküdött, a korrupt Csing-dinasztia ellen. Mivel a mandzsukat árulóknak tekintették, megesküdtek, hogy a Ming-dinasztia restaurálására teszik fel életüket, így szólt esküjük is: „Taposd el Csinget, emeld trónra Minget.” Ez az öt szerzetes lett aztán a Hung szekta Első Öt Őse. Kuantung tartományba érve megismerkedtek öt Ming-hivatalnokkal. Ez az öt hivatalnok lett a Második Öt Ős. Mindegyikük megesküdött, hogy új kolostort alapít, ebből az öt kolostorból nőtt ki az eredeti öt titkos társaság. A Hung név vöröset jelent és az általuk beszélt kínai dialektusban, fonetikailag megegyezett a Ming-császárok családi nevével, a Hunggal.

A titkosság természetéből fakadóan, szinte a megalakulásuktól kezdve a triád-társaságok vonzották azokat, akiknek a tevékenysége nem szerette a nyilvánosságot, és így az évek során egyre deviánsabbá váltak.

Mire kikiáltották a Kínai Köztársaságot 1911-ben a triádok eredeti célja – tudniillik, hogy restaurálják a Ming-dinasztiát – már értelmét vesztette. Azonban ezeknek a társaságoknak mint pl. a Fehér Lótusz Társaságának 1790-beli, a Husángoknak 1847-től 1850-ig tartó lázadásai az elnyomók ellen, a nép szemében legendássá tette őket. Ebből a szempontból és a későbbiekben a bűnözésig tartó lesüllyedésben is hasonlatosakká váltak japán „kollegáikhoz”.