Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Toyotomi Hideyoshi
eredeti nevén HIYO-SHIMARU, más néven HASHIBA CHIKUZEN NO KAMI (szül. 1536/37. Nakamura, Owari tartomány, Japán - megh. 1598. szept. 18. Fushimi), japán hadura és császári főminisztere (1585-98). Ő fejezte be Oda Nobunaga művét: Japán egyesítését.
A paraszti származású Hideyoshi már gyermekként elkerült otthonról, hogy Tôtômi (a mai Shizuoka prefektúra) daimyôjának (feudális urának) egyik vazallusánál legyen apród. Nem sokkal később hazatért, és közkatonaként beállt a nagy hadvezér, Oda Nobunaga seregébe. Hamarosan szamurájjá lett. 1568 után részt vett Oda szinte valamennyi fontosabb ütközetében. 1573 szeptemberében, miután legyőzött két nagy hatalmú daimyôt, ő lett az Ômi tartományi Nagahama ura, s felvette a Hashiba Chikuzen no kami (Hashiba, Chikuzen ura) nevet. 1577-ben Oda parancsára nekilátott San-in és San-yo területek meghódításának, s e hadjárat során Bithcuu tartományt is a saját fennhatósága alá vonta. A Harima tartománybeli Himeji várából kiindulva ostrom alá vette Takamatsuban Môri Terumoto daimyô erőit. Bár Oda Nobunagának sikerült megszilárdítania hatalmát Közép-Japánban, 1582-ben egy hűbérese, Akechi Mitsuhide fellázadt ellene. Oda megsebesült, öngyilkosságot követett el, mire Hideyoshi azonnal békét kötött Môrival, keletre ment, és a yamazaki csatában megölte Akechit.
Az Oda család hűbéreseinek gyűlésén Hideyoshi Nobunaga unokáját támogatta, szembeszállva a néhai vezér két befolyásos hűbéresével, akik az elhunyt családfő harmadik fiát látták volna szívesen a család élén. Egyiküket 1583-ban Hideyoshi legyőzte, és megengedte, hogy szeppukut kövessen el. Még ugyanabban az évben, számos stratégiailag fontos erődítmény elfoglalása után, várat építtetett Ôsakában. Eztán nekilátott, hogy befejezve Oda nagy művét, meghódítsa egész Japánt, véget vessen az akkor már több mint két évszázada dúló feudális anarchiának, és újraegyesítse az országot. A következő évben megütközött Tokugawa Ieyasu daimyôval, aki az elhunyt Oda Nobunaga második fiát támogatta az örökösödési háborúban. Miután a csata nem hozott döntést, a két vezér szövetséget kötött.
Hideyoshit 1585-ben a császár kancellárrá (kampaku), később pedig főminiszterré (dajô-daijin) nevezte ki. Ezenkívül neki adományozta a Toyotomi családnevet. Nem sokkal ezután Hideyoshi békét kötött az időközben megint csak ellenlábasává lett Môri Terumotóval, majd meghódította Japán nyugati részén Shikoku és Kyushu szigetét. Több csatában szövetségese, Tokugawa Ieyasu segítette őt győzelemre. Miután 1590-ben Ieyasu segítségével uralma alá hajtotta a keleti Kantô és Ôu körzetet, Hideyoshi állt annak a daimyôkból álló szövetségnek az élén, amely lényegében egységes nemzeti kormányzatot alkotott.
Legelső intézkedései között volt az ún. „kardvadászat” (katana kari), vagyis a földművesekre, kereskedőkre és kézművesekre vonatkozó fegyverviselési tilalom érvényesítése, valamint a shiro wari, a szükségtelennek ítélt várak lerombolása. Ő vezette be a shi-nô-kô-shôt is, a harcosok, földművesek, kézművesek és kereskedők osztályai közötti szigorú elkülönítést. Felmérte az ország földjeit (kenchi), és a szállítás és a kereskedelem fellendítése érdekében megszüntette az országúti ellenőrző pontokat. A bányászat fejlesztését is támogatta, s az így fellendülő pénzverés tovább erősítette a kereskedelmet.
Miután meghódította egész Japánt, unokaöccsét, Toyotomi Hidetsugut nevezte ki kampakunak, ő maga pedig felvette a taikô címet - ez a visszavonult kampakut illette meg. Megkezdte Korea inváziójának előkészületeit. Állítólag Kínát, a Fülöp-szigeteket és Indiát is meg akarta hódítani, de Japán katonai ereje az első, 1592. évi hadjárat után még a koreai félsziget megtartásához sem volt elég. A Kínával kötött béke is csak a Korea elleni második támadásig (1597) tartott.
Csak egy fia született az egyik ágyasától; a gyermek hatéves volt, amikor Hideyoshi meghalt. 1600-ban Tokugawa Ieyasu magához ragadta a hatalmat, és 1603-ban megalapította a Tokugawa-sogunátust, azaz örökletes katonai diktatúrát.
