Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

tollhímzés

madártollak díszítő célú használata. A technikát már a történelem előtti időkben is alkalmazták, majd magas szinten űzték Hawaiiban, Új-Zélandon, Tahitin és Új-Guineában csakúgy, mint Közép-Amerikában és Peruban. A papagáj, a tukán, a szajkó, a tangara és a trogon színpompás tollaival fejdíszeket, palástokat és más ünnepi öltözékeket díszítettek, míg a kevésbé értékes tollakkal szőnyegeket, takarókat hímeztek ki úgy, hogy egymást fedve „zsindelyszerűen” helyezték el őket az anyagon. A spanyol hódítás után a tolldarabkák a keresztény szimbólumok hátteréül szolgáltak. A Kolumbusz előtti idők indiánjai a tollakat kőből és fémből készült ékszerekkel együtt is használták, csakúgy, mint a kínaiak, a polinézek és az eszkimók.

Európában a XVIII. században a tollhímzést elsősorban műkedvelők alkalmazták faliszőnyegeken (kárpitokon). A fehér baromfitollakat különféle színűekre festették, míg a fácán-, galamb-, páva-, gyöngytyúk- és fekete kakastollakat meghagyták eredeti színükben. A XIX. századi tollmozaikokat, amelyek gyakran madarak hű ábrázolásai, általában bekeretezték, és képként a falra függesztették.