Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
tollhímzés
madártollak díszítő célú használata. A technikát már a történelem előtti időkben is alkalmazták, majd magas szinten űzték Hawaiiban, Új-Zélandon, Tahitin és Új-Guineában csakúgy, mint Közép-Amerikában és Peruban. A papagáj, a tukán, a szajkó, a tangara és a trogon színpompás tollaival fejdíszeket, palástokat és más ünnepi öltözékeket díszítettek, míg a kevésbé értékes tollakkal szőnyegeket, takarókat hímeztek ki úgy, hogy egymást fedve „zsindelyszerűen” helyezték el őket az anyagon. A spanyol hódítás után a tolldarabkák a keresztény szimbólumok hátteréül szolgáltak. A Kolumbusz előtti idők indiánjai a tollakat kőből és fémből készült ékszerekkel együtt is használták, csakúgy, mint a kínaiak, a polinézek és az eszkimók.
Európában a XVIII. században a tollhímzést elsősorban műkedvelők alkalmazták faliszőnyegeken (kárpitokon). A fehér baromfitollakat különféle színűekre festették, míg a fácán-, galamb-, páva-, gyöngytyúk- és fekete kakastollakat meghagyták eredeti színükben. A XIX. századi tollmozaikokat, amelyek gyakran madarak hű ábrázolásai, általában bekeretezték, és képként a falra függesztették.
