Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

tírthankara

(szanszkrit: „gázlókészítő”), más néven DZSINA („győztes”), a dzsainista vallásban a tanító; olyan, aki át tudott kelni az újjászületések „folyóján”, s ezzel utat mutatott másoknak is. A jelenlegi kozmikus korszak feltételezett tírthankarái közül Risabhanátha jelent meg először, a legutolsónak pedig a Kr. e. VI. században élt Mahávírát tartják. Közvetlen elődje, Pársvanátha kb. 250 évvel korábban élt, míg a dzsainizmus szent írásaiban említett többi tírthankara nem tekinthető történelmi személynek. A dzsainizmus hite szerint minden egyes kozmikus korszakban 24 tírthankara születik, akik eleinte óriások, majd méretük fokozatosan csökken. Életük öt adott pillanata (fogantatás, megszületés, a világtól való visszavonulás, a tudás megszerzése, végső megszabadulás) mindig csodás jelek kíséretében következik be.

A képzőművészetben a tírthankarát vagy kájótszarga pózban (kb. vigyázzállásban), vagy dhjánamudrában (oroszlános trónon ülve, lótuszülésben meditálva) ábrázolják. Ilyen szobrokat készítettek márványból vagy más nemesebb kőből éppúgy, mint fémből; merev felületeik a tírthankarának a hétköznapi élettől való távolságtartását jelképezik. Mivel minden tírthankarát tökéletes lényként képzelnek el, csupán szimbolikus színekkel vagy jelekkel szokás megkülönböztetni őket. A jelenlegi kozmikus korszak 24 tírthankarájának nevét valamilyen jósló álommal kapcsolták össze, amelyet az anyjuk látott, vagy valamely egyéb, a születésüket megelőző különleges körülménnyel.

A tírthankara-szobrokat nem szokás istenként imádni, mivel nem gondolják róluk, hogy befolyással lehetnek a hívők életére, mindazonáltal tiszteletet szoktak adni nekik, hogy ők maguk ezzel is gazdagodhassanak a tökéletesség felé vezető útjukon.