Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

thangka (tanka)

más írásmóddal THANG-KA (tibeti: „tekercs”), rendszerint pamutszövetre festett vagy rajzolt vallási tárgyú kép; az anyag alsó szélét bambuszrúdra erősítik, így a kép feltekerhető.

A tankákat elsősorban a meditációt segítő eszközként használják, de gyakran kifüggesztik templomokban vagy házioltárok mellé, vallási felvonulásokon hordozzák, vagy prédikációkat illusztrálnak velük. Általában Buddhát ábrázolják, alakját istenségek, lámák vagy az életéből vett jelenetek veszik körül. Az istenségeket az alkotók a világfa ágai mentén helyezik el; az „élet kereke” (szanszkritul bhavacsakra) az újjászületés különféle szintjeit jelképezi. A tankák megjelenítik azokat a szimbolikus látomásokat, amelyek a tibeti buddhizmus szerint a halál és az újjászületés közötti átmeneti állapotban, bardóban tűnnek fel. A mandalák a világmindenség jelképei. Az ábrázolásokon ezek mellett szerepelhetnek horoszkópok, a dalai és a pancsen lámák alakjai, valamint szentek és nagy tanítók, például a 84 mahásziddha („a nagy tökéletesek”).

A tankák stílusa közép-ázsiai, nepáli és kasmíri iskolák hatásait mutatja, a tájábrázolás módja a kínai festészetre utal. A legrégebbi tankák talán a X. századból valók. Az alkotó kézjegye soha nem szerepel, keltezés is ritkán; a tematika, az ábrázolásmód és szimbolika szigorú, hagyományos kötöttségei miatt a képek pontos datálása nehéz.

A tankák általában téglalap alakúak, de korábban gyakran készítettek négyzeteseket is. A figurák körvonalait faszénnel rajzolják meg (újabban előnyomást is alkalmaznak). Az ásványi eredetű színezékeket mésszel és sikérrel keverik. A jellemző színek a mészfehér, a vörös, az arzénsárga, a méregzöld, a karmazsinvörös, a kék, az ultramarin és az indigó; a háttér és a díszítések megfestéséhez aranyat használnak. A képet brokátselyem-szegéllyel veszik körül, felső szélére lapos, az alsóra hengeres rudat erősítenek, és olykor vékony selyemből készült porvédő leplet helyeznek eléje. Az alsó brokátszegélyre mindig varrnak egy selyemdarabot; ez volt a tanka „ajtaja”, és az ősteremtést, minden létező forrását jelképezte. A tankákat általában világi személyek készíttetik lámák felügyeletével, és a képek csak akkor nyernek vallási értéket, ha a láma felszenteli őket.