Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Muay thay, a thai boksz
A
korai időszak történelméről és harci hagyományáról kevés adat áll rendelkezésre,
mivel 1767-ben a burmai seregek elfoglalták és felgyújtották a fővárost, így
a krónikák megsemmisültek. Kétségtelenül ma is a leghíresebb küzdelmi rendszer
a Muay thay, a thai boksz. Eredete a bizonytalan múltba nyúlik vissza.
1411-ben, Sen Muang Ma király halála után két fia abban állapodtak meg, hogy
azá lesz a trón, akinek a harcosa egyéni pusztakezes viadalban legyőzi a másikét.
Na Reshen király (1590-1605) idejében a katonai kiképzés része lett a boksz,
és maga a király is szakértője volt. A legnagyobb népszerűséget Pra Chao Sau
a "tigriskirály" (1703-1709) idején, a béke időszakában érte el. A
hosszú háborúskodás után több idő volt a Muay thay gyakorlására, és elterjedtségét
mutatta, hogy minden faluban fogadásokkal egybekötött versenyeket rendeztek.
Egészen 1921-ig az iskolákban is oktatták, de a sok sérülés miatt a kormány
az iskolai oktatást betiltotta.
1930-ben a az egész küzdési rendszert megreformálták, és ekkor nyerte el a mai
formáját.
A régi Muay thay veszedelmes és valódi küzdelem volt, amit csak nagyon kevés
harci művészet mondhat el magáról. A küzdők kezüket és alkarjukat lóbőrszíjjal,
később ragasztós vászonnal tekerték be, ami egyrészt védett a sérülésektől,
másrészt nagyobbat lehetett ütni, de kesztyűt nem viseltek. A heresérülés ellen
kókuszhéjból vagy kagylóból készült védőt használtak. Súlycsoport nem volt,
és a küzdelmet nem osztották fel menetekre, hanem addig tartott, amíg folytatni
tudták. Lényegében minden megengedett volt, beleértve a hajhúzást és a karmolást
is. Ebben a küzdelmekben, ha nem is túl gyakran, de halálesetek és maradandó
sérülések is előfordultak.
1930-ban a nyugati ökölvívás hatására megreformálták Muay thay. Kötelezővé tették
az ökölvívó védőkesztyű használatát, a súlycsoportos felosztást és a négymenetes
rendszert. Számos technika (fejelés, harapás, birkózás stb.) tiltva lett.
Mennyire hatékony a thai boksz?
Először is meg
kell jegyezni, hogy az ütései legalább annyira hatásosak, mint a látványosabb
rúgásai, de az ütések nem magas szintűek. A balegyenes szegényes, felütés nincs,
a horog nem megfelelő. A kesztyű megakadályozza az ujjak és a tenyér használatát.
Az elől lévő lábbal leadott szurkáló rúgások minden változatban gyengék és viszonylagosan
lassúak, melyek a támadó vesztét jelentenék, ha a birkózó elemek megengedettek
lennének.
Ennek ellenére felmerül a kérdés, hogy miért ilyen eredményes a thay boksz?
Erre egy nagyon egyszerű magyarázatot lehet adni. Jól úszni csak a vízben sokat
úszva lehet megtanulni, és ugyanígy a hatásos küzdés is csak sok valódi küzdelemben
sajátítható el. A sok küzdelem viszont fáradsággal, fájdalommal, lemondással
jár.
A bokszolók felkészítése táborokban történik, ahol az újoncok előbb egy felvételi
szertartáson mennek keresztül, melynek első része vallási elemeket tartalmaz.
Ezt követi a fogadalomtétel, ami után ismét az imák, énekek következnek, melynek
végeztével a család tagjai közé fogadják az újoncot. A vezető ezután az apjával
egyenlő jogokkal fog rendelkezni a bokszoló felett. A bokszolók havonta indulnak
versenyeken, felkészítésük és életmódjuk ezért szigorú.
Az állóképességet résztávos futásokkal és úszással növelik. Úszás közben időnként
gyakorolják a térdrúgásokat és a könyökütéseket. Az edzőteremben használatos
felszerelés a nyugati ökölvívókkal azonos.
Technikák
Az alaptechnikák lényegében
Ötféle ökölütés
Négy könyöktámadás
Három térddel való
És öt lábfejjel történő rúgás adja
A verseny gy bevezető szertartással kezdődik, ahol a küzdők hagyományos zene kíséretében lassú, balettszerű mozdulatokkal táncolnak. A táncot a letérdelés, a szemek eltakarása és rövid ima követi. Ezután a "ram muax" vagy boksztánc folytatódik, ami iskolánként különböző. A versenyző lassan körbejárja a ringet miközben vad pillantásokkal néz a közönség felé. Ezek a pillantások azonban nem a közönségnek szólnak, hanem az "ártó szellemeket" tartja távol. Ez nem mindig sikerül, mert sok a halállal végződő verseny, előfordult olyan is, hogy mindkét versenyző is meghalt.
Forrás: Újvári Miklós A Délkelet-Ázsiai harci művészetek
