Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
tennô
(japán: "mennyei császár"), a japán államfő címe; posztumusz ruházzák rá az általa választott uralkodói névvel együtt (pl. Meiji tennô, azaz Meiji császár). A címet a Nara-korszak (710-784) kezdetén alkalmazták először a kínai tian-huang fordításaként a korábbi mikado ("császári kapu") helyett. A japán hagyomány szerint a császári családot Kr. e. 660-ban a legendás Jimmu, Amaterasu napistennő közvetlen leszármazottja alapította. A Kr. u. III. században a császári nemzetség megtörte a rivális főnökök ellenállását, és első ízben terjesztette ki fennhatóságát Japán középső és nyugati részére. A császárság intézménye több mint kétezer esztendőn át fennmaradt, bár a XII. századtól a XIX. századig arisztokrata és katonai klánok kezében volt a hatalom. A Meiji-restauráció vezetői a sogunátus helyett 1868-ban visszaállították a közvetlen császári uralmat, és a császár, mint a nemzeti egység jelképe köré új, központosított nemzetállamot építettek ki. A császár iránti hűséget szent és hazafias kötelességnek tekintették, bár a császár tényleges politikai szerepköre rendkívül korlátozott volt. A sintoista vallás főpapjaként és isteni eredetének köszönhetően a császárt a sérthetetlenség szent aurája lengte körül, a II. világháborúban elszenvedett vereség azonban súlyos csapást mért a császárkultuszra, egyszersmind az isteni eredet mítoszára. A háború utáni japán alkotmány a császárra csupán, mint az államiság szimbólumára utal; az uralkodónak valóságos politikai hatalma nincs.
