Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
temetési szertartások
Attól függően,
hogy India mely részén járunk, a temetési szertartásoknak sok más változata
van. A vallásos emberek haláluk közeledtével egy szent helyre mennek, hogy utolsó
napjaikat ott, Vrindávanában, Dzsagannátha Puríban, Dvárakában vagy Varanasziban
töltsék.
Amikor valaki meghal, a testét először megfürdetik a Gangesz vagy valamely szent
folyó vizében, s a férfiakat fehér, a nőket pedig vörös ruhába tekerik. Ezután
egy fából készült hordágyon elviszik a hamvasztómezőre. Ezalatt mindenki a "Hare
Krisna mahámantrát" (a felszabadulás és az istenszeretet magasztos imáját),
vagy a "Ram Nam Satya Hai" (Ráma neve az örök Igazság) mantrát énekli.
Ha az eltávozott személy egy király vagy szádhu volt, akkor őket ülő helyzetben
viszik a krematóriumhoz.
A legközelebbi rokon, általában a legidősebb fiú az, aki meggyújtja a halotti
máglyát, s akit az eltávozott hivatalos örökösének tekintenek. A bráhmana papok
védikus mantrákat énekelnek, miközben a máglya ég. A halott hamvait egy szent
folyóba, a Gangeszbe vagy a Jamunába szórják. Az is előfordul, hogy elviszik
Haridvarba a Gangesz forrásához, és ott helyezik a folyó hullámaiba. A halott
társadalmi helyzetétől függően a gyászidő más-más hosszúságú, de általában tizennégy
napig tart. Ezenkívül azonban évente újra és újra a sráddha ceremóniával emlékeznek
meg az ősökről, felajánlásokat téve nekik.
