Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

TEJ (nai)
A kínaiak csak ebben az évszázadban kezdték el fogyasztani a tejet. Korábban szervezetük nem tartalmazta a tej bontásához szükséges enzimeket. A tej fogyasztása elsősorban az északi, állattartó nomádnépek jellegzetessége volt. Feljegyzések szerint kecsketejből már a középkorban készítettek joghurtot és fogyasztották is. Az anyatejnek erősítő hatást tulajdonítottak, valamint úgy tartották fokozza a nemi vágyat és meghosszítja az életet. A fiatalokra használt gyakori becsmérlő kifejezésnek számított: "még az anyja tejétől nedves a szája". Amit nálunk Tejútnak neveznek, annak Kínában semmi köze a tejhez, ott az "Égi Han-folyó" (Tian Hanhe) néven ismerik. (L. még Su)