Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü
V W X
Y Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Teien, -en, koen
A
japán kerteket (teien) úgy tervezték, hogy életre hívják a természet egy kicsiny
darabját és becsempésszenek egy kis egyszerű és eredeti szépséget. A japán kert
kicsinyke földterületen igyekszik megvalósítani a természeti tájakat, hegyekkel,
folyókkal, vízesésekkel. Stílusa szemben áll az ún. nyugati típusú kertekkel,
amelyekre többnyire a geometriai minták jellemzőek és a szépségét a mértani
pontossággal ültetett virágok adják. Ez persze nem azt jelenti, hogy a japán
kertek csak úgy szabadon, vadul burjánzanak. Épp ellenkezőleg, pontos előtervezés
alapján épülnek, és rendkívül sok gondozást igényelnek a későbbiekben. Mi több,
számos kötöttség jellemzi a különböző kerttípusokat, viszont bizonyos alapelemek
szinte mindig ismétlődnek és rendszeresen megtalálhatók bennük. Minden kertnek
megvan a maga sajátossága, egyedi arculata, és tervezéskor mindig figyelembe
vették tágabb környezetét, hogy azzal megfelelően harmonizáljon.
Kerteket már az Asuka-korban építettek Japánban. Ebben az időben a buddhizmus
épphogy csak megjelent az országban, de úgy tartják, hogy már ebben az időben
is előfordultak fontos jelképes elemek a kertekben. Később a két tényező, melyek
alapvetően befolyásolták a kertművészetet és építészetet a Muromachi-korban,
a zen buddhizmus és a teaszertartás művészete voltak. A XVI. században érte
el a csúcspontját és népszerűségét a teaszertartás művészete, és a kertek elsősorban
békés hátteret és környezetet biztosítottak a teaházaknak, amelyekben a teaszertartásokat
elegáns egyszerűséggel bemutatták. Sen no Rikyu mesternek különösen jelentős
befolyása volt nemcsak a teaszertartásokra, hanem a kertépítés művészetére is.
A japán kertépítészetnek három fő stílusirányzata van: a Tsukiyama, a Kare-sansui
és a Chaniwa. A Tsukiyama (tájkép) kert stílusra a természet kicsinyített megjelenítése
a legjellemzőbb, amely magába foglalja a hegyeket, tavakat, patakokat. A Kare-sansui
(száraz folyómeder vagy kőkert) stílus a Muromachi-korban terjedt el és a zen
szellemiséget volt hivatott megtestesíteni. A stílus sajátossága, hogy csupán
néhány kiválasztott követ helyeznek el egy viszonylag tágasabb térben és körülöttük
a homok vagy kavics kertet speciális gereblyével formázzák folyó alakúvá vagy
tengert jelképezővé. A Chaniwa (teakert) általában egy teaszertartás bemutatására
alkalmas ház körül található. A teakertben sok moha és örökzöld növény található,
valamint kőlámpás, kőmedence, bambusz csővezeték amelyen víz csordogál keresztül,
illetve a kis patakokban, vagy a kertben lépő köveket helyeznek el, melyek rendszerint
a teaházhoz vezetnek.
A név valamint az -en utótag jelöli a kert teljes nevét pl: Kenroku-en, Koraku-en
stb.
