Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

tatami, japán padlógyékény

A tatami szorosan szövött gyékényfonat borítású rizs szalmaalap, melyet varrott textilszegély tart össze. A négyszögletes egység mérete 90X180 centiméter, vastagsága 5 centiméter. A japán szobák méretezése és elnevezése még a mai napig is a lefektetett tatamik száma szerint történik. Szabványos méretével a japán építészet modulszerű alapegységévé vált sok-sok évszázada. A kissé édeskés szagú tatami-borítású szoba – részben párnákkal kiegészítve – kezdetektől fogva a japán otthonok életterét, az ülés, a fekvés, az étkezés, a játék helyszínét jelentette egyszerre. A mai japán házakban vagy lakásokban gyakori, hogy legalább egy tatami-borítású szoba található, ahol a tokonomában (alkóv) egy tekercskép látható, előtte egy ikebana kompozícióval. Utcai lábbelivel nem szabad a tatami felületére lépni, ami megmagyarázza azt az ősi szokást, hogy a cipőt minden körülmények között le kell venni, ha egy japán házba, lakásba vagy valamilyen tradicionális épületbe lép be valaki, hiszen korábban szinte valamennyi belső felületet tatami borított.

negoza = nyári alvógyékény, amit lepedőként a futon-matracra terítenek, hogy enyhítsék a hőséget