Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
TAOTIE
A maszkszerűen kiképzett taotie az ókori rituális bronzedények leggyakoribb díszítőmotívuma.
A maszkot síkban vagy domborműként mintázzák meg, s rendszerint egy szörny fejét
ábrázolja, hatalmas golyószerű kidülledt szeme van, dús szemöldöke, és spirális
vonalban tekeredő hatalmas szarvai, acsarkodóan nyitott szájában agyarakkal. A
taotie-maszk olykor sárkány, kígyó, tigris sőt néha ember testéhez kapcsolódik.
A taotie-maszk leírásáról, értelméről és rituális rendeltetéséről terjedelmes
irodalom van. Először az i. e. 4-3. században írták le és nevezték meg a kínai
irodalomban, ám ekkor már a kínaiak előtt sem volt világos valódi értelme. A kínai
szerzők, amikor a taotie (falánk, mindent felfaló szörny) névvel illeték a maszkot
kétségtelenül emberevő hajlamokat tulajdonítottak neki. Általánosan elfogadott
véleményük szerint az ókori mesterek azért ábrázolták a szörnyet jól látható helyeken,
hogy elijesszék az embert, emlékeztessék a mértékletességre, az önmegtartóztatásra,
s undort ébresszenek benne a falánkság és mohóság iránt. Nagyszámú előfordulása
és kétségtelenül rituális jellege miatt újabban azt tartják, hogy az ókori panteon
központi helyét elfoglaló, egyetlen isten, Shangdi szimbólumának ábrázolása lehet,
akit a források szerint szintén antropomorf jegyeket visel. Más értelmezések szerint
csupán két ún. gui-sárkány egybetükrözéséből kialakított motívumról van szó.
