Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

tanuki

Rendszertanilag:

• kutyafélék (Canidae)
- tanuki (nyestkutya)

• menyétfélék (Mustelidae)
- anaguma (borz)

• mosómedvefélék (Procyonidae)
- araiguma (mosómedve)

mudzsina: lehet tanuki (nyestkutya) vagy anaguma (borz) is


Kulturális szerepe szerint:
• csínytevő
• alakváltó
• nagyivó
• furfangos
• csaló

A tanuki (Nyctereutes procyonoides), magyarul nyestkutya Japánban igen elterjedt kutyaféle (Canidae), de Ázsia több mérsékelt övi erdőségében is találkozhatunk vele. Feje a mosómedvére hasonlít. Róka méretű, de lábai rövidebbek, dús bundájának színe az okkersárgától a feketéig változhat. A szemétől a torkáig fekete álarc húzódik, pofája fehér, lába fekete, farka bozontos. Éjszakai ragadozó, főként apró rágcsálókkal, hallal, bogyókkal és gyümölcsökkel táplálkozik. A szaporodási időszakban családi csoportokban élnek, máskor magányos. Hangja vinnyogó, nem tud ugatni. Fogai igen aprók. A nyestkutya az egyetlen olyan kutyaféle, amely téli álmot alszik.
A tanukit szőrméje miatt Kelet-Európába telepítették, ahonnan hamar szétterjedt az egész kontinensen.
Fogságban is tenyésztik, fehér bundájú változatát házi kedvencként is tartják.

Sokszor találkozhatunk nyestkutyákkal japán szobrokon, festményeken. A tanuki a hengék egyik faját képezik a japán mitológiában, vagyis a rókákhoz hasonlóan, képesek tetszőleges alakot ölteni. Viszont, a rókákkal ellentétben (akik általában gyönyörű lányoknak álcázzák magukat), Főleg nagy pocakú, nőcsábász csavargók vagy kolduló szerzetesek alakját öltik magukra…

A mesebeli tanuki imádja a szakét, ezért az őt ábrázoló képeken gyakran egy korsót szorongat a mancsában. Az italért azonban sosem fizet, csak pénznek álcázott faleveleket ad a kocsmárosnak, s mire a trükkre fény derülne, a tanuki már árkon-bokron túl jár. Mielőtt átváltozik, a tanuki falevelet tesz a fejére.

Akutagava Rjúnoszuke: Az éneklő borz (Gergely Ágnes fordítása) - Mudzsina, 1917

 

 

Mindenkit túlélnek?
http://divany.hu/Kedvencek/a-nyestkutya

Egy négylábú élőlény hódítja meg a Földet országról országra, mindig újabb és újabb terültet elfoglalva. Felbukkanása hamarosan várható, ugyanis idáig téli álmát aludta. A látszólag szimpatikus, vad emlőst Japánban szentként tisztelik.

Ő lenne a nyestkutya, a kutyafélék családjába tartozó kistermetű állat, amelyet elsősorban gyönyörű prémje miatt kedvelték meg a múlt század első harmadában Európában is. Ekkor telepítették be Szibériából, arra számítva, hogy a nagyobb populáció bőven ad megélhetést a prémvadászoknak. A vadászoknak minden okuk megvolt, hogy ezt hihessék, hiszen egy-egy pár nyestkutya egész hadseregnyi utódnak ad életet. Csakhogy a prémgyűjtőknek mégis csalatkozniuk kellett, ugyanis a melegebb időjárás miatt meglehetősen megfogyatkozott az állat szőre - így bundája értéktelenné vált. Talán ennek is köszönheti, hogy manapság nem a kihalófélben levő állatok listáján találkozunk nevével. Persze nem kizárólag ennek, hiszen a nyestkutya rendkívüli alkalmazkodó képességének, igénytelenségének, és szaporaságának és folyamatos vándorlásának köszönhető a faj ökológiai sikere.

Kimért, megfontolt és lassú vágtázó
Ez a furcsa, rövidlábú zömök vademlős leginkább a házikutyához hasonlít, de emlékeztet a borzra, sőt gyakorta összekeverik a mosómedvével is. Pofáját maszk veszi körül, ami megejtően kedves ábrázatot kölcsönöz neki - nem véletlen, hogy Japánban egyike lett a legkedveltebb mesehősöknek, rajzfilmfigurának. Tanuki, a szent kutya, hiszen - a legenda szerint - bármilyen más állat képében képes megjelenni, kedves és bátor állat.
Ez a mi kis hősünk kifejlett állapotában egyébként 12-15 kilót nyom, alapszíne a sárgásszürke és a barna különféle árnyalatainak keveréke. Mozgása kimért, óvatos, vágtája sokkal lassabb a rókáénál, gyakran áll meg szimatolni, kaparászni. Érdekes, hogy a nyestkutya nem él családi falkában, ami a farkasok és a kutyafélék közt is ritka. A fiatal utódok korán, már tíz-tizenegy hónapos korukban érettnek számítanak utódok nemzéséhez. Szaporaságuknak és állandó vándor életmódjuknak köszönhető, hogy lassan az egész bolygót elfoglalják. Már a jégkorszakban is éltek elődeik a Földön, ám a korszak végével visszaszorultak az állandó tél birodalmába. Innen indulva újból világhódító útjára.

A nagy túlélő
A nyestkutya túlélőnek számít abból a szempontból is, hogy bár erdei ragadozó állat, de remekül elél a városi hulladékon is. Ugyanakkor nem kell attól tartani, hogy a borzokhoz vagy mosómedvékhez hasonlóan letelepednének a városi környezetben, mert elsősorban a tó-, és folyópartokat, valamint az egyéb vizes élőhelyeket kedvelik. Látszólagos ártalmatlanságuk miatt megítélésük mégsem egységes, hiszen a gazdálkodók nem rajonganak értük. A nyestkutya a természetben jól megél, kígyót-békát fog, elhullott állatok tetemeit falja föl, olykor bogarakat és halakat is, sőt partra vetett kagylóval is képes jóllakni. Az ember lakta területeken azonban a hívatlan látogató beoson a tyúkólba egy csinosabb darabért is, máskor pedig a földeken garázdálkodik, tejes kukoricát, szőlőt, dinnyét nassol.

Télen alszik, egyébként képes halált tettetni
Ennek a kutyafélének az egyik legnagyobb ellensége az ember társául szegődött vadászkutya, főleg a kistermetű kotorék ebek. De a fiatalabb példányait szívesen fogyasztják farkasok, rókák, esetleg a vadászó madarak is. A kutyafélék közül egyedül a nyestkutya képes tettetni a halált, így sokszor csak látszólag kerül ki vesztesen ezekből a viaskodásokból. Ennyi ellenséggel akár veszélyeztetett faj is lehetne, ám a nyestkutya-szaporulat akkora, hogy a nagyszámú veszély ellenére is növekvő populációban él Európában is. Ennek a gyarmatosító útnak egy mérhető állomása Finnország, ahol már 45 ezer példánya él. Az északi területek elhullott vadjait szívesen fogyasztó nyestkutyáknak a másik ellensége a tél. A gyakran mínusz húsz fok alatti hőmérséklethez épp ezért úgy alkalmazkodtak, a kutyafélék közül egyedüliként téli álmot alszanak. A nyestkutya élete első éveit vándorlással tölti, így újabb területeket fedez fel. Észak-Európából az utóbbi évtizedekben délebbre merészkedett, így került el Szlovákiába, Csehországba, Ausztriába és Magyarországra is. Hazánkban 1961-ben regisztrálták az első példányokat, s azóta nincs olyan megye, ahonnan legalább egy alkalommal ne jelezték volna jelenlétét. Az utóbbi években Hajóson, a Hortobágyon, a Fertő-tónál látták egy-egy példányát.