Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tang-dinasztia

Tang, pinyin átírással TANG, a rövid életű Sui-uralkodóházat követő kínai dinasztia 618-tól 907-ig; sikeres kormányzati és közigazgatási rendszert alakított ki, s ösztönözte azt a kulturális és művészeti felvirágzást, amely valóságos aranykorrá tette a korszakot.
Az első T'ang-császár, Kao-tsu a Sui-dinasztia hivatalnoka volt, aki erőszakkal ragadta magához a hatalmat. Több lázadót és riválist legyőzve, 621-re uralma alá vonta Kína keleti síkságait; 624-ben meghódította az északi és a déli országrészeket is, bár északon a dinasztia uralmának végéig maradtak lázadók. Sok hadjáratot vezetett, és megalapította a T'ang-állam alapvető intézményeit. Az első Sui-császár példájára hatékony hivatalnoki szervezetet épített ki, és átvette elődei közigazgatási rendszerét.
A második császár, T'ai-tsung 626-ban lépett trónra, miután két fivérét meggyilkolta, apját pedig lemondásra kényszerítette; mindezek ellenére Kína egyik legnagyobb uralkodója vált belőle. A területi befolyás kiegyenlítésére hatalmi egyensúlyt teremtett az udvari arisztokrácia köreiben, kibővítette az állami hivatalnokok alkalmazásához a Sui-dinasztia idejében bevezetett irodalmi és kulturális vizsgarendszert, valamint a Sui-kor magas színvonalú fővárosi iskolarendszerét. Legyőzte keleti, türk ellenségeit, a nyugatiak között pedig viszályt szított, és minden korábbinál nyugatabbra tolta ki Kína határait.
A dinasztia a VIII. század elején ért gazdagsága és hatalma csúcsára, amely egyben a művészetek fénykora is volt. A Wu-hou császárnő (ur. 690-705) idején szétkergetett, bebörtönzött, megfogyatkozott arisztokrácia talpra állt, és segítette a reformokat. A VIII. század második felében azonban felkelés robbant ki északkeleten, és gyors terjedése nyomán Hsüan-tsung császár (ur. 712-756) Szecsuanba menekült. A lázadást végül leverték, de a vidék megosztott maradt, és ez idővel újabb felkelésekhez vezetett. Hsien-tsung császár (ur. 805/806-820) 818-ra az ország legnagyobb részén helyreállította a császári hatalmat. A IX. század második felében a kormányzat meggyengült, és újra felkelések törtek ki; a dinasztia 907-ig egyre hanyatlott, majd független királyságokra esett szét, amelyek több mint 50 évig ellenálltak minden egyesítési törekvésnek.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Tang-dinasztia