Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E F
G H I
J K L
M N O
P Q R
S T U
Ü V
W X Y
Z
« vissza a Terebess Online nyitólapjára
Indiai tánc
Az
indiai vallásos ihletésű tánc célja az, hogy különböző lelki hangulatokat adjon
át a közönségnek. Az indiai táncokat általában mezítláb járják. Kézmozdulatokból
(mudrák), arc- és testkifejezésekből (abinaja) és lábmunkából (gati) állnak. A
hindu táncoknak négy fő fajtája van:
1) a Bharata Natjam Tamil Nadu államból,
2) a Katakali Keralából,
3) a Katak Uttar Prasedhből, valamint
4) a manipuri tánc.
Vannak más, kevésbé ismert klasszikus táncok is, amelyekkel
indiai barangolásunk során találkozhatunk.
Lásd! http://www.bharatanatyam.hu/bharatanatyam.html
http://indiaitanc.lap.hu/
Bharata
Natjam tánc
A
dél-indiai táncok klasszikus képviselője, amelyet hagyományosan a templomokban
adnak elő. Minden gesztusnak és mozdulatnak mély jelentése van. A táncosnő az
alarippuval, vagyis a test istenek részére történő felajánlásával kezdi a táncot,
s úgy folytatja, hogy sohasem fordít hátat annak az istenségnek, akinek a tiszteletére
azt bemutatja.
A Bharata Natjam tánc fő központja Madrasz. Rendszeres előadásokat
tartanak Kalaksetra központban, a Zeneakadémián, a Múzeum-színházban és más helyeken.
Katakali
tánc
E
tánc neve szó szerint mesejátékot jelent. Az előadás egyfajta imádat, s csak férfiak
táncolják. Még a nők szerepét is ők játszák. A bemutatót egy énekes és több dobos
kíséri. Általában a Mahábháratából és a Rámájanából mesélnek el történeteket.
A ruhák nagyon dekoratívak, s a táncosok a hatalmas szoknyákkal és fejdíszekkel
szemet gyönyörködtető művészi produkciót mutatnak be. A végtagok és a szemek sokat
mozognak, s nagyon beszédesek.
Öt elsődleges különálló karakter van, akiket
sminkjükről és ruházatukról lehet felismerni. A "zöld" (pacsa) a nemes
szívű hőst vagy Istent képviseli. A nemesség és a gonoszság keverékét képviselő
táncos, a "kés" (kathi) arca szintén zöld, de arcára egy piros kés is
rá van festve, az orra hegyén és a homloka közepén pedig egy kis fehér labda található.
A többi jellem a "szakáll" (tati), a "fekete" (kari) és a
"kifinomult" (minukku). A gonosz szereplők arca általában fekete, az
arcukon és az orrukon fehér pöttyökkel. Lehet vörös szakálluk (thadi), műorruk,
s nagy, fodros ruhájuk. Szemhéjuk alá csunlappuva magot tesznek, hogy szemük fehérje
kivörösödjön. Hanumán arca vörös.
A zenekar maddalamból, edakkából, csentából,
cintányérokból és gongból áll. Van egy énekes is, aki a játékot irányítja, s a
színészek is hozzá igazodnak.
A Katakali tánc órákig is eltarthat. Eredetileg
egy egész éjszakán át tartó előadás volt, amelyet a templomi ünnepségek alatt
mutattak be. Az előadás este hétkor kezdődött, s reggel hétig tartott. A táncosok
6-20 évig tanulják a tánclépéseket és a különböző mozdulatokat. Rendkívüli képességre
van szükség például ahhoz, hogy izmaikat irányítva az arcukat megfelelően el tudják
torzítani. Körülbelül négy órán át tart, míg felkészülnek egy előadásra, amíg
kifestik magukat, felveszik a bonyolult ruhákat és fejdíszeket.
Más
táncstílusok
A
manipuri táncstílust vallásos szertartásnak tekintik. A legtöbb tánc témája Krisna
valamely kedvtelése. Ebben a táncban férfiak és nők is részt vesznek, és egy énekesekből
álló kórus kíséri őket. A táncosok pompás ruhákat viselnek. Manipur, ahonnét e
tánc származik, dombos vidék India északkeleti csücskében.
Az odisszi
a klasszikus orisszai templomi tánc, amely egy szertartásos felajánlás. A láb,
a test és a kezek helyzetére szigorú szabályok, előírások vonatkoznak. E tánc
egyik kedvenc témája Dzsajadéva Gíta Govinda című műve, amely Krisna Rádhá iránti
szerelméről szól.
