Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Haiku Hinduizmus, jóga India Indonézia Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

Tajvan – Amit lehet és amit nem szabad
A magyarországi Tajpej Képviseleti Iroda Információs Részlegének bemutatása

1. Öltözködés
2. Üzleti öltözködés
3. Cipő
4. Köszönés
5. Nyugodtnak maradni
6. Étkezés
7. Borravaló
8. Italozási szokások
9. „Jó hírnév"
10. Hálózat
11. Az életkor tisztelete
12. Tabuk és babonák

Tajvan nem nagyon ijesztő hely a látogatóknak. Zsúfolt és néha zavarbaejtő, de kellemesen meglepődhet azon, hogy milyen barátságos és segítőkész itt mindenki. A tajvaniak általában nem túlságosan formálisak vagy sértődékenyek.

Azonkívül Tajvanon sokan nagyon jártasak a nyugati szokásokban, ezért egy tajvani látogatás nem teszi szükségessé azt, hogy egy gyorsított tanfolyamon szokatlan szabályok hosszú listáját sajátítsuk el. Ami fontosabb, ne felejtsük el mosolyunk gazdag választékát magunkkal hozni. A tajvani emberek nagyon vendégszeretőek (bár sokan félénkek vagy zavartak, amikor idegenekkel találkoznak), és a szívélyes természet kárpótol a sok botlásért.

A tajvaniak különösen nagyra becsülik azokat a külföldi vendégeket, akik érdeklődnek a kultúrájuk iránt. Mohó érdeklődés kínai dolgok és a tajvani élet különleges vonásai iránt, ezekkel sok barátot nyerhet.

 

1. Öltözködés

A tajvaniak ugyanúgy öltözködnek mint az amerikaiak vagy az európaiak. Sokan állandó figyelemmel kísérik a legújabb divatot, a milánói divatbemutatókat. Így ha a tajvani útra csomagol, nem szükséges magával hoznia a kimonóját vagy a Mao öltözékét.

A vadabb divat sem ismeretlen itt. De mindegy, hogy milyenek az öltözködési szokásai, egy tisztes külsőt mindig nagyrabecsülnek.

 

2. Üzleti öltözködés

Üzleti vagy hivatalos alkalmakra a szabály majdnem pontosan ugyanaz, mint nyugaton. A hölgyek csinos ruhát, szoknyát vagy nadrágkosztümöt viselnek. Az urak nyakkendőt és mindenekelőtt jó minőségű bőrcipőt hordanak. A forró hónapok alatt szinte lehetetlen zakót viselni, de hivatalosabb alkalmakra megfelelő ha magával visz egyet a látszat kedvéért.

 

3. Cipő

Mindig húzza le a cipőjét, ha belép valakinek az otthonába. Ez lényegében egy általános szabály Tajvanon. A házigazda általában ad egy pár papucsot, hogy azt viselje, amíg bent tartózkodik. Ha Önhöz érkeznek vendégek, jólesik nekik, ha tartalék papucsokat biztosít számukra.

Nyilvános helyen ne húzza le a cipőjét – ezt nem várják el Öntől, kivéve néhány étteremben vagy teaházban, ahol tatami szőnyeg található.

Tajvanon szandál vagy fapapucs viselete a farmerekre jellemző, ezért proletár jellegű. Művelt emberek nem járnak a városban szandálban, még kevésbé mennek dolgozni abban. Azonban lehet, hogy szívesen viselik reggel a piacon, amikor megvásárolják a napi friss zöldségeket. Sok könyvtárban és elegánsabb intézményben egyáltalán nem engedélyezett a szandál viselete. Mindazonáltal a pántos bőrszandálok, különösen az importáltak, amelyek drágák (vagy annak látszanak), egyre inkább elfogadottabbak.

 

4. Köszönés

Amikor találkoznak egymással, a tajvani emberek általában kezet fognak. Rendszerint nem hajolnak meg, mint Koreában és Japánban, kivéve nagyon hivatalos alkalmakkor, úgy mint kitüntetés átvételekor vagy közönség előtti előadáson.

Amikor ajándékot, pénzt, csomagot vagy dokumentumot ad át, úgy illik, hogy mindkét kezével nyújtsa át azokat. Ez szimbolizálja azt, hogy az ajándék az Ön személyiségének a kiterjesztése.

 

5. Nyugodtnak maradni

Az ázsiai útikönyvekben gyakori figyelmeztetés a turistáknak az, hogy soha ne mutassák ki dühüket – „A keleti emberek nyilvánosság előtt soha nem lesznek mérgesek, és mélyen sérti őket, ha Ön ezt teszi." Ez természetesen csak mende-monda. A kelet-ázsiaiaknak ugyanolyan gazdag érzelemviláguk van, mint bárki másnak. Autós koccanás vagy politikai vita során több mint valószínű, hogy ugyanolyan indulatba jönnek, mint Ön.

De fontos figyelmeztetés az utazóknak, különösen az első alkalommal Ázsiába látogatóknak, hogy a düh vagy kudarc érzései, amelyeket Ön tapasztalhat, valószínűleg abból erednek, hogy szokatlan Önnek a környezet. Bizonyára kapcsolatba kerül lökdösődő tömeggel, rendezetlen sorokkal, zavarbaejtő bürokráciával, és mindenféle jelzéssel, amelyeken a fontos információ csak kínai nyelven található. A csalódottság elkerülhetetlen, különösen egy zsúfolt városban. Így ne tépje a haját! Ez normális.

Azt tapasztalhatja, hogy az emberek nagy hűhót csapnak, amikor belép a szobába, mintha egy más bolygóról, és nem egy másik kontinensről érkezett volna. Legtöbbször azt próbálják ezzel elérni, hogy otthon érezze magát.

Amikor először találkoznak Önnel, a tajvani emberek igyekeznek sok kérdést feltenni, amelyek közül számos kissé személyesnek tűnhet az Ön hazai kultúrájának szabályai szerint. Ezek vonatkozhatnak a fizetésére, a vagyontárgyainak értékére, a család tagjaival kapcsolatos különböző részletekre, az életkorára, az állatövi jegyére, a vércsoportjára és így tovább. Szokjon hozzá a kikérdezéshez – ezt úgy tekintik,mint a barátságossá válás útját. Ön is nyugodtan kérdezhet sokmindent.

A kínai kultúra egyik jellegzetessége, ami gyakran megzavarja a látogatókat, a nevetés társadalmi összefüggése. A kínai emberek nevetnek ha zavarban vannak. Ha valaki az Ön lábujjára ejt egy könyvet, először valószínűleg nevetni fog. Ne vonja le ebből azt az elhamarkodott következtetést, hogy mindez szándékosan történt, azért hogy egy jót kuncogjanak az Ön kárára. Bizonyára őszintén sajnálják, csupán enyhíteni szeretnének egy kínos helyzetet.

A bosszúság általában biztos ismertetőjele a kultúrális összeütközésnek. Így ezt ne vegye zokon – számoljon ötig. És ne felejtse el azt, egy komoly nyelvi akadállyal, még a legegyszerűbb feladatok elvégzéséhez is több időre van szükség, mint otthoni környezetben. Tegyen félre külön holtidőt olyan esetekre, mint eltévedés, zavarbaesés és tréfálkozás.

 

6. Étkezés

Bár sok nyugati stílusú étteremben kést, villát, és kanalat használnak, országszerte választott eszköz a pálcika. Ha még nem tudná, hogyan kell használni ezeket, próbálja meg – könnyebb mint amilyennek látszik.

Bátran felemelheti és az álla alá tarthatja az edényt az étkezés során; ez nem sérti a tajvani társasági etikettet. A csontokat berakhatja a tányérja széle alá, a felszolgáló(nő) később majd összelapátolja azokat.

Kerülje el a csábítást, hogy dobverőként használja a pálcikákat és ritmust verjen azokkal a vizespoharán – ezért a cselekedetért bármelyik gyerek alapos dorgálást kapna a mamájától.

 

7. Borravaló

Az elegánsabb hotelekben elfogadott dolog borravalót adni a boynak. Az éttermekben ritkán várják el ezt. Amikor igen, automatikusan hozzáadják az Ön számlájához. Egyebek mellet a borravaló az amit még Tajvannak meg kell szoknia.

 

8. Italozási szokások

Amikor valaki italt tölt Önnek, úgy köszönheti meg udvariasan, ha kb. háromszor megütögeti az asztalt az üveg mellett. Ez a háromszori meghajlás hagyományának kicsinyített változata, amikor köszönetet mondtak egy feljebbvalónak.

A hagyományos kínai pohárköszöntő úgy történik, hogy Ön mindkét kézzel magasba emelvén a poharát ivásra szólítja fel a barátját. A másik személy szintén két kézzel emeli fel a poharát és egymás szemébe nézve mindketten egyszerre isznak.

A jellegzetes mandarin pohárköszöntő a kanpei (ejtsd: ganbei), ami azt jelenti „ürítse ki poharát" Ha ezt a pohárköszöntőt kínálják, mindkét személytől elvárják, hogy fenékig ürítsék poharaikat. Ennek tajvani megfelelője a „Hotala."

Azonban, ha nem óhajtja a teljes adagot meginni, gyorsan válaszolja ezeket a szavakat „suei yi," ami azt jelenti „ahogy Ön kívánja." Utána mindketten annyit kortyolhatnak, amennyit akarnak.

Az ivás lehet verseny, és a házigazdák gyakran kötelességüknek érzik eljuttatni vendégeiket a teljes részegség állapotába. De ha Ön elérte a határt vagy egyáltalán nem akar inni, akkor udvariasan utasítsa vissza annyiszor ahányszor csak kell. Végülis az Ön felelőssége ez. Segít egy jó kifogás „Vezetnem kell." Ne felejtse, a legfontosabb dolog pohárköszöntőt mondani a társa egészségére, a baráti kötelék megerősítése céljából. Kiváló módszer alkoholmentes italt kérni és azzal köszönteni.

 

9. „Jó hírnév"

Rendszerint, észreveszi majd, hogy az emberek ragaszkodnak ahhoz, hogy Önnek ételt és italt vásároljanak, ajándékokat, cigarettát adjanak. Ha visszautasítja még jobban fognak erősködni. Minél inkább vonakodik, annál inkább kitartanak mellette és így tovább. Általában Ön adja be a derekát, és elfogadja amit kínálnak. (Azonban a cigaretta esetében egyre inkább gyakori kitérni egy egyszerű „Nem dohányzom." kijelentéssel).

Ami a visszautasítás és ragaszkodás ezen szertartása alatt történik, az nem más, mint a mian tze (a „jó hírnév" cseréje). Aki ad, az valójában „jó hírnevet" szerez, és miközben az aki a másiktól kap, nem szerez „jó hírnevet", őneki óvatosnak kell lennie, nehogy túl mohónak látszódjon elfogadni az ajándékot, mert különben mindketten veszítenek ebből a „jó hírnév"-ből.

Ez valami hasonló a a nyugati jó hírnév fogalmához, csak sokkal jobban megbecsült. A másokkal való megosztás hajlandóságának a kimutatásával lehet megszerezni. A nagylelkűség a jó hírnév lényege. Elfogadni a barátok nagylelkűségét (udvarias ellenállást tanúsítva) egy út a csekélyebb anyagi lehetőségű és társadalmi pozíciójú embereknek, hogy valamilyen értéket adjanak másoknak.

Természetesen ez azt jelenti, hogy adni az valójában ugyanaz, mint kapni, és ha mindig kapsz, végeredményben veszítesz. Ezért gyakori az étteremben a pénztárnál egymással küzdő barátokat látni.

Mint „külföldi barát" örökösen a vendég pozíciójában találja magát, és valószínűleg egy-két ingyen étkezésre tesz szert. De azok akik meglehetősen hosszú ideig maradnak Tajvanon, különösen az üzletemberek, elkezdhetnek azon gondolkozni, hogy milyen módon előzhetnék meg üzlettársaikat a számla rendezésénél; ezzel emelkedni fog a becsületük a szemükben.

 

10. Hálózat

A kínai életnek már régóta fontos jellemzője a személyes kapcsolatok hálózatának kiépítése. Ez a kuanhsi (ejtsd: „guanhsi") nevű fogalom által történik, ami egyszerűen annyit jelent „kapcsolatok."

Akárcsak a „jó hírnév", a „kuanhsi" is egy fontos elvont árucikk a kínai társadalomban. Ezt meg lehet szerezni, elveszteni vagy növelni és ez döntő fontosságú ahhoz, hogy a dolgokat el lehessen intézni. A kuanhsi egy társadalmi kötelék két ember között, akiknek van egy nem hivatalos szerződésük, abból a célbó, hogy segítsék egymást. Egy kapcsolat, amelyet hosszú ideig táplálnak és erősítenek. A kuanhsi kapcsolatok hálózatával egy személy kiaknázhat üzleti lehetőségeket, információkat találhat és segítséget kaphat nehéz időkben. A kuanshi kapcsolatok, amelyek régmúlt időkre tekintenek vissza, felérhetnek ünnepélyes kötelességvállalásokkal.

A kuanhsi a megosztott kötelezettség tapasztalatain alapszik, és fontos alkotóelemét képezik lakomák adása és karaoke éneklés, amely nagy szerepet játszik a tajvani üzleti kultúrában. Két üzletembernek, akiket érdekel egy kölcsönösen előnyös üzletkötés, először el kell kötelezniük magukat kuanhsi-építés szertartásaiban, amelyek alapot nyújtanak a jövőbeni bizalmas együttműködésre.

Ezzel a folyamattal jár jó sok „kuanhsi ajándékozás," ami állandóan órákkal, csokoládékkal, konyakokkal, elemes telefonokkal szolgálhat és így tovább. Népszerű még a kuanhsi golfozás.

Néhány külföldi meglepődve fedezi fel, hogy a kínai barátok különös kérésekkel fordulhatnak hozzájuk. De azt is jó tudni, hogy a barátai nagyon komolyan veszik kötelességüket, hogy segítsenek Önnek.

A kuanhsi hagyománya hozzájárul egyéb szakmai kapcsolatok kialakításához. Különösen, ha üzleti ügyben jár Tajvanon, gyorsan lépjen be a kuanhsi játékba.

 

11. Az életkor tisztelete

A kínai kultúra jól ismert arról, hogy speciális értékként kezeli az idősebbek tiszteletét. Habár a szabályok ebből a szempontból már nem olyan formálisak mint a régi időkben, de italt tölteni, az ajtót tartani (vagy meggyújtani a cigarettát) egy idősebb embernek, mindig nagyrabecsülést eredményez. Amikor több emberrel találkozik, kedves Öntől, ha először a legidősebbet köszönti.

 

12. Tabuk és babonák

A kínai néphit bővelkedik sajátos cselekedetekben. Ezek legtöbbje különleges szertartást és eseményt jelent, és sok tabu kínai szójátékokkal kapcsolatos. Például a szerencse és a hal szavak kiejtése ugyanaz, „yu." A kínai újév napján halat főznek és az asztalra helyezik, de nem eszik meg, azért, hogy a család egész évben örvendhessen a szerencsének.

Ha lehetősége van részt venni egy ünnepen vagy ünnepségen, előre kérdezze meg, mit várnak el Öntől. A tajvani mindennapi életben, valóban nehéz valamilyen rettenetesen sértőt tenni, de ne felejtse el az itt következő legfontosabb szabályokat.

(1) Ha azt akarja, hogy valaki odamenjen Önhöz, ne integessen neki felfelé tartott ujjal. Ez udvariatlan. Inkább lefelé fordított ujjal, mintha az ujjai valamit söpörnének Ön felé.Ez a mozdulat használatos akkor is, amikor taxit hívunk.

(2) Ha nyilvános helyen fogpiszkálót használ, takarja el a száját a kezével.

(3) Ha valakitől ajándékot kap, az a legjobb, ha nem bontja ki az illető előtt.

(4) Amikor valaki névjegykártyát ad Önnek, ne tegye azt a farzsebébe. Az sem illik, hogy a levéltárcába teszi és azt vágja a farzsebbe. Ezzel azt jelezné, hogy rá akar ülni. Az már nem probléma, ha a névjegykártyát a levéltárcába helyezve teszi a felső zsebébe.

(5) Étkezés után soha ne hagyja a pálcikákat a tányérja alján lévő maradék rizsben felállítva. Ezt az emberek kegyhelyeken teszik, amikor felajánlják az ételt az ősapák szellemének. Ugyanez étteremben cselekedve szörnyű átkot jelenthet a tulajdonosra.

(6) Amikor barátságosan ír valamit, ne használjon piros tintát. Ez a szín a tiltakozásra, feljelentésre és feladatok kijavítására való.

(7) Temetési, esküvői vagy vallási szertartások menetei néha hirtelen, minden figyelmeztetés nélkül elfoglalják az egész utcát. Nem jó átsétálni egy ilyen utcai csoportosuláson, még akkor sem, ha eltorlaszolják az útját.

(8) Amikor éppen megismerkedik valakivel és esni kezd az eső, de neki nincs esernyője, balszerencsés esernyőt adni, amivel hazamehet, ez biztos előjele annak, hogy többet nem találkozik vele. (A kínai esernyő szó – san – úgy hangzik, mint az „elszakadni" ). Ez különösen fontos a szerelmespároknak, amikor az első néhány alkalommal mennek el valahová. Ha kedveli az új barátját, ne késlekedjen elkísérni őt az Ön esernyőjével a buszmegállóba vagy egy taxihoz.

(9) Ne adjon senkinek ajándékba faliórát. A „faliórát adni" kifejezés (sung chung) éppúgy hangzik, mint a „temetésen lenni" – ez nagyon végzetes. Karórát adni lehet.

(10) Hasonlóképpen nem a legjobb zsebkendőt adni ajándékként. Lévén ez olyan valami, amivel könnyeket szokás letörölni, tulajdonképpen egyfajta balszerencsét hoz, ami sírásra adhat okot. De ne aggódjon! Ha véletlenül baljóslatú ajándékot ad, az átok megszűnhet, ha az aki kapta, ad Önnek egy pénzérmét, mint egy jelképes fizetséget, – akkor ez technikailag vásárlássá válik ajándékozás helyett.

 

Az emberekről

1. Helyi nyelvek
2. Bennszülött csoportok
3. Család
4. Munka és oktatás
5. Az élet könnyebb oldala

Tajvanon az emberek nagy többsége kínai etnikumú. Legtöbben a Kínai Szárazföld Fujian tartományából bevándorlók leszármazottjai. Szintén nagy számban vannak szerte Kínából, akik a II. világháború után érkeztek Tajvanra. Azonkívül még ott van a meglehetősen nagy számú Hekka kisebbség.

 

1. Helyi nyelvek

A kínai mandarin Tajvanon a kormányzás, az oktatás és a média nyelve. Ezt széles körben beszélik az országban éppúgy, mint a Szárazföldi Kínában. Ezt a nyelvjárást használják a kínai betűk írásának tanulásakor és ez a legkeresettebb a külföldi tanulók körében is.

A tajvani nyelvet – a Fujian tartomány nyelvjárása – a népesség többsége anyanyelvként beszéli. Hosszú távon, a tajvani „utcanyelv" egyre inkább teret nyer a médiában és az üzleti életben is. A Hakka dialektust is beszéli egy jelentős kisebbség.

 

2. Bennszülött csoportok

A délkelet-ázsiai nyelvcsoport különböző nyelveit beszélve, a tajvani bennszülötteknek sok olyan hasonló szokásuk van, mint Délkelet-Ázsia más természeti népcsoportjainak. Legalább egy csoport, az Orchidea szigeti Yami, amely egy kisebb sziget Tajvan délkeleti partján, visszavezethető a Fülöp-szigeteki Batan szigetekre, ahol az ő népcsoportjuk tagjai még élnek.

Bár a legtöbb őslakost beolvasztották a tajvani kultúrába, a hegyvidékek bennszülötteinek sikerült megőrizni számos eredeti szokásukat és azonosságukat. Összesen kilenc nagy törzs van. Az ő szövési hagyományaik, énekük és táncuk rendkívül népszerűvé vált a mai Tajvanon, ez bizonyítéka az ősi kultúra iránti érdeklődésnek.

Mind a tíz bennszülött csoport továbbra is a saját nyelvét beszéli; soknak írott formája vagy a latin ábécén, vagy a mandarin fonetikus jeleken alapszik. Mivel a bennszülött nyelvek még falunként is különbözőek, az antropológusok és más kutatók úgy szerezhetnek mély ismereteket a tajvani bennszülött kultúráról, ha megtanulják a mandarint, mely összekötő hídként segít.

 

3. Család

A kínai társadalomnak már régóta nagy alapegysége a kiterjedt család. A családok a hagyománynak megfelelően, nagy, belső udvarral rendelkező házakban éltek, így még a „külső" terület is az otthon falain belül volt, ahol három, négy vagy még több nemzedék élt együtt ugyanazon hatalmas tető alatt.

Változtak az idők, és a tajvaniak közül most legtöbben városban laknak, ahol a háromszobás lakás a mérvadó. A húsz emberre szabott régimódi otthon – csirkékkel és disznókkal együtt – már nem célszerű. Ma az átlagos tajvani család öt vagy hat tagból áll.

A családi mintakép valószínűleg még sértetlen marad: a legfiatalabb nemzedék megtölti a házat életerővel és vidámsággal, a felnőtt gyerekek buzgón vezetik a háztartást és intézik ennek anyagi ügyeit, az idősebb generáció, számos unokája körében, élvezi a korának kijáró tiszteletet. A tajvani társadalom gerincét még mindig a többgenerációs családok alkotják.

A tajvani emberek általában később házasodnak manapság, mint régen, a nyugati stílust követve felhagynak a hagyományos házasodási szokásokkal.

Az átlagos tajvani ház alapterülete kb. 1400 négyzetláb (kb. 120 négyzetméter), 65 %-kal nőtt a 40 évvel ezelőttihez képest; a rendkívül magas ingatlanárak ellenére több embernek van saját otthona, mint bármikor ezelőtt. A háztartás alapvető készüléke a televízió, a telefon, a légkondícionáló és a motorkerékpár.

 

4. Munka és oktatás

A tajvaniak szorgalmas magatartásukról ismertek. A kemény munka korán kezdődik, mivel sok gyerekekbe már akkor belesulykolják a zenei és angol ismereteket, mielőtt még ténylegesen iskolások lennének.

Az általános iskolások átvergődnek egy kimerítő és alapos órai munkával töltött napon, majd ezután tanterven kívüli foglalkozásokon vesznek részt ahol több angolt, zenét, matematikát és bármi mást tanulnak, amelyekből vizsgázhatnak. Végül este hazamennek és elkészítik a házifeladatukat.

A zsúfolt élet csúcspontját a középiskolánál éri el amikor a serdülők embertelen próbatételeket tesznek ahhoz, hogy bekerüljenek a magasabb iskolákba, majd ugyanez a séma ismétlődik a középiskola befejezésekor, amikor a legjobb egyetemek igen kevés helyéért folyik a verseny.

Az egyetem után továbbképzés következik, ezen a népesség jelentős százaléka vesz részt. Végülis bármikor diplomázik a tanuló, jó esélye van karrierre. Állandóan előnyben részesülnek a villamosmérnökök, a számítógép-programozók és az üzletemberek.

Így elkezdődik egy hosszútávú „dolgozz és takarékoskodj keményen" életstílus. A pénzt szorgalmasan félreteszik, azért az elkerülhetetlen napért, amikor meg kell tenni az élet nagy bevásárlását. A kötvény és az értékpapír mindig népszerű, de az igazi cél természetesen a három nagy szerzemény – a ház, az autó és a fiúgyermek (kínaiul „fangtze,chetze, ertze"). A három szerzeménnyel érkezik a „jó hírnév" (miantze) hatalmas tárháza, ez kitart egy életen át.

Bár idővel változik a nem megítélése, a fiú utódok még mindig előnyt élveznek. Egy fiú tovább viheti a családi nevet, gondoskodik az elhunyt ősökről adományokkal és pénzzel. Ennek a szellemiségnek hagyományos hite nem gyengül, habár a nők kivívták nagyfokú egyenjogúságukat a társadalomban a jogban és az üzleti életben, valamilyen kivételes büszkeségérzés tör elő az új szülőkből (nagyszülőkből), amikor egy fiúcsecsemőt tartanak a karjukban.

Mivel az utód nemét nehéz befolyásolni és mivel a lakásárak égig érnek, így nem lehet csodálkozni, hogy annyi sok tajvani összpontosítja az energiáját a nagy szerzeményre, amely elérhető közelségben van és a végeredmény előre látható, egészen a króm színárnyalatáig.

A tajvaniak életében az autó igen nagyra becsült, mert sok embernek ez az egyetlen nagy szerzemény, amit bemutathatnak az utcán. Ezért a szigeten minden egyes kanyargós út és keskeny sikátor zsúfoltan meg van töltve fényes európai importáruval.

Az átlagos kétkeresős családnak évente kb. 28 000 USD a jövedelme, és naponta 45 percet tölt ingázással. Az 1950-es években a a népesség közel fele élt a mezőgazdaságból. Az 1960-as és 1970-es évek folyamán egy nagyobb elmozdulás történt a gyáripar felé, de az 1990-es évekre a szolgáltató ipar vált a megélhetés fő forrásává.

 

5. Az élet könnyebb oldala

A magas teljesítmény állandó kemény dobolása ellenpontjaként a pihenés és az őrült városi iramból való kikapcsolódás vágya szól. Ha nagyon hosszú ideig marad Tajvanon, felfedezi majd a lázas nyüzsgés alatt, hogy színészek, zenészek, farmerek, buddhista szerzetesek és szerzetesnők és más emberek meglepő számban többféle létnek szentelik életüket.

Azonkívül, hogy Rolex karóráját idegesen néző siető hivatalnokot lát, észreveszi majd idős emberek csoportját, amint kínai sakkot játszanak a parkban, vagy néhány barátot, a szabad délutánjukon mozgó csónakból garnélarákra halászva a környékbeli medencékben.

Természetesen, az életritmus végtelenül lelassul a városon túl. A tajvani vidéki tájon könnyű elveszni a rizsföldek, pálmafák és álmosító délutánok árnyékában.

Az átlagos tajvaniak ugyanannyira a nehéz munkának szentelik életüket, mint amennyire a szórakozásnak. Nagy filmrajongók, a világ egyik legmagasabb, egy főre jutó mozi-látogatottsági arányával büszkélkedhetnek.

Tajvanon a sportok közül a baseball uralkodik. A sziget profi ligájának zsúfolt idénye és rengeteg fanatikus szurkolója van. Természetesen a golf is nagyon kedvelt, országszerte tanfolyamokkal, gyakorlóterekkel és profi versenyekkel.

A harcművészet hagyományos formáit szintén széles körben művelik, beleértve több terápiás formát, mint a Taichi Chuan és a Chikung és az erősebb iskolákat, mint a taekwondo és a kínai box.