Terebess
Ázsia Lexikon
A
B
C
D E
F G
H I
J K
L M
N O
P Q
R S
T U
Ü V
W X
Y Z
«
vissza a Terebess Online nyitólapjára
TÁJKÉP (shanshui)
A tájkép kínaiul a hegy (shan) és a víz (shui) szavak összetételéből áll, vagyis
a tájkép két alapvető elemével határozzák meg magát a fogalmat. Hegy és víz nélkül
kínai tájkép elképzelhetetlen. A síkság a klasszikus kínai piktúrában sosem volt
festői téma. A hegy a nyugalom, a változatlanság, az örökkévalóság, az időtlenség
princípiuma, a víz viszont a mozgás, a változás, a pillanat és az elmúlás mozzanatára
utal ebben az ellentét párban. A hegy a maga égbenyúló alakjával vertikális elem
az elterülő víz, a kígyózó patak pedig horizontális elem, ez a két ellentétes
princípium szervez képpé minden klasszikus kínai tájképet. Kínában a képek hagyományosan
keskeny, hosszú tekercsképek, amelyeket nem a falakra kitéve tárolnak, hanem csak
időről-időre, megadva a módját vesznek elő, tekernek ki, hogy gyönyörködjenek
bennük. A tájképnek nem lehet témája a szántóföld, a megművelt területek, csakis
a természetes formák uralhatják, amelyen épphogy jelzés értékkel jelennek meg
az emberi világ apró jele egy-egy pavilon, hajó, vitorla vagy magányos vándor,
halász, remete stb. formájában. Ezzel is a nemesebb életre, a halhatatlansághoz
való közelítésre utal. Végezetül idézzük a híres festészet esztéta, Guo Si (1023-1085)
néhány mondatát, amellyel a tájképet méltatja: "[…] Mi az oka annak, hogy
az erényes ember annyira szereti a tájképet? Mert a táj szépségei táplálják benne
a természetes egyszerűséget, úgyhogy örökké köztük szeretne lakozni; mert a források
és kövek kötetlen játéka mindig gyönyörűséget okoz neki, mert halászokkal, favágókkal
és mindenféle világtól elvonult remetékkel ott találkozhat; s mert a majmok rikácsolása
és a darvak szárnyalása mindig közel áll szívéhez. […] a tájképek közt van olyan,
amelyben utazni tudunk, van olyan, amely messzi kilátást nyit, van olyan, amelyben
sétálgatni tudunk, s van olyan amelyben szívesen ellakoznánk. […] Ha valaki azt
tervezi, hogy festeni kezd, annak előbb harmóniát kell teremtenie ég és föld között.
[…] (Ford. Tőkei Ferenc). Irodalom: Miklós Pál: A sárkány szeme. Corvina 1973.
A kínai festészet elmélete. Válogatta, fordította: Tőkei Ferenc. Orientalisztikai
Munkaközösség - Argumentum 1997.
