Afrika Arab világ Ausztrália Ázsiai gasztronómia Bengália Bhután Buddhizmus Burma Egyiptológia Gyógynövények Hadművészet Hálózatok Hinduizmus, jóga India Indonézia, Szingapúr Iszlám Japán Játék Kambodzsa Kelet kultúrája Magyarországon Kína Korea Költészet Közmondások Kunok Laosz Magyar orientalisztika Mélyadaptáció Memetika Mesék Mezopotámia Mongólia Nepál Orientalizmus a nyugati irodalomban és filozófiában Perzsia Pszichedelikus irodalom Roma kultúra Samanizmus Szex Szibéria Taoizmus Thaiföld Tibet Törökország, török népek Történelem Ujgurok Utazók Üzbegisztán Vallások Vietnam Zen/Csan

Terebess Ázsia Lexikon
A B C D E F G H I J K L M N O P Q R S T U Ü V W X Y Z

« vissza a Terebess Online nyitólapjára

TÁJKÉP (shanshui)
A tájkép kínaiul a hegy (shan) és a víz (shui) szavak összetételéből áll, vagyis a tájkép két alapvető elemével határozzák meg magát a fogalmat. Hegy és víz nélkül kínai tájkép elképzelhetetlen. A síkság a klasszikus kínai piktúrában sosem volt festői téma. A hegy a nyugalom, a változatlanság, az örökkévalóság, az időtlenség princípiuma, a víz viszont a mozgás, a változás, a pillanat és az elmúlás mozzanatára utal ebben az ellentét párban. A hegy a maga égbenyúló alakjával vertikális elem az elterülő víz, a kígyózó patak pedig horizontális elem, ez a két ellentétes princípium szervez képpé minden klasszikus kínai tájképet. Kínában a képek hagyományosan keskeny, hosszú tekercsképek, amelyeket nem a falakra kitéve tárolnak, hanem csak időről-időre, megadva a módját vesznek elő, tekernek ki, hogy gyönyörködjenek bennük. A tájképnek nem lehet témája a szántóföld, a megművelt területek, csakis a természetes formák uralhatják, amelyen épphogy jelzés értékkel jelennek meg az emberi világ apró jele egy-egy pavilon, hajó, vitorla vagy magányos vándor, halász, remete stb. formájában. Ezzel is a nemesebb életre, a halhatatlansághoz való közelítésre utal. Végezetül idézzük a híres festészet esztéta, Guo Si (1023-1085) néhány mondatát, amellyel a tájképet méltatja: "[…] Mi az oka annak, hogy az erényes ember annyira szereti a tájképet? Mert a táj szépségei táplálják benne a természetes egyszerűséget, úgyhogy örökké köztük szeretne lakozni; mert a források és kövek kötetlen játéka mindig gyönyörűséget okoz neki, mert halászokkal, favágókkal és mindenféle világtól elvonult remetékkel ott találkozhat; s mert a majmok rikácsolása és a darvak szárnyalása mindig közel áll szívéhez. […] a tájképek közt van olyan, amelyben utazni tudunk, van olyan, amely messzi kilátást nyit, van olyan, amelyben sétálgatni tudunk, s van olyan amelyben szívesen ellakoznánk. […] Ha valaki azt tervezi, hogy festeni kezd, annak előbb harmóniát kell teremtenie ég és föld között. […] (Ford. Tőkei Ferenc). Irodalom: Miklós Pál: A sárkány szeme. Corvina 1973. A kínai festészet elmélete. Válogatta, fordította: Tőkei Ferenc. Orientalisztikai Munkaközösség - Argumentum 1997.